Bizonyíték a szembogárban

-Elkészültek a képek!- tett le, egy borítékot Sinus felügyelő asztalára, Blood őrmester.

-Pszichopata!- jelentette ki Sinus, a képeket nézegetve. – Élvezetet okoz neki mások kínja. Gyönyörködik a haláltusában.

-Akkor pedig nem hagyja abba. Két hét alatt ez a második utcalány. Az ilyen elkövető nem, áll meg, amig rajta nem veszít. Csak tudnám, mitől kezdik el?- tűnődött Sinus.

-Alig tudunk róla valamit. Senki nem látta az áldozatokkal. Elcsalta őket a megszokott helyükről, hogy valahol kedvét lelje bennünk. Megfojtotta mindkettőt, ez biztos, de közben fotózott. Olyanok ezek a képek, mintha szemtől szemben lenne a gép lencséje az áldozattal..

-Bizonyosan úgy is volt. Valahogy a fejére erősíthette a masinát, és miközben a nő nyakát szorította, a szájával, vagy ki tudja mijével exponált.

-Ha nem tudnám, hogy van sorozatkészítő gép, azt mondanám, könnyü dolgunk lesz, csupán egy háromkezű embert kell keresnünk. Ahhoz, amit elsorolt, és amivel egyébként egyetértek, három kéz kellene.

-Ha nem kötött volna hurkot a drótra, mert akkor egy kéz is elég a művelethez. Miután a nyakukba vetette, de persze lehetett sorozatfényképező gépe is- adta fel Sinus.

-Aztán felpakolta az áldozatát, és kivitte oda, ahol a madár is alig jár. Méghozzá mindkettő ellenkező irányba. Elkeveredhetnék néhány órára, a rosszlányok között, főnök? Ismerek néhányat a régiek közül, és hátha elcsípek valami érdektelen megjegyzést, ami nekünk fontos lehet. Óriási adu van a kezünkben és egyelőre senki, nem tud róla.

-Csak ki ne szaglásszák a firkászok, hogy mindkét eset után elküldte az előhívott filmtekercset.

-A lányok rengeteg különleges kívánsággal szembesülnek, főnök. Hátha emlékeznek valakire, aki fényképezni akart…közben?

-Akikkel komolyan tárgyalt róla, azok már nem emlékezhetnek, de természetesen akadhat olyan, aki valamiért elutasította.

-Erre számítok én is. Mehetek?

-Ne rendőrségi kocsival menjen, és maradjunk rádió összeköttetésben.

Éjfél volt, amikor Sinuséknál csörgött a telefon. A felügyelő azonnal felkapta, pedig régen túl volt már a félálom állapotán. Mióta megszülettek a fiai, félt, hogy fel ébreszti őket a zaj.

-Fönök! Találtam egy lányt, aki tárgyalt egy férfival és fényképezni akarta, de lerázta. Nagy suskát ígért. De a fiúja éppen akkor osztotta ki, vagyis nem volt a legjobb hangulatban, no és nagyon unszinak találta a fazont.

-Alig töltött két órát közöttük, és máris ugy beszél, mintha..

-Treníroztam, mielőtt idejöttem. Az ember jobban be tudja énekelni magát a kegyeikbe, ha ért a nyelvükön. Már a negyedik konyakot issza a csaj és nem vagyok túl jól  eleresztve. Egyébként felajánlotta, hogy segít a grafikusnak, elkészíteni a fantomképet. Állítólag jó megfigyelő..

-Miért nem ezzel kezdte. Fizessen, és induljanak a központba. Odaszólok a rajzolónak, és fél óra múlva ott leszek.

A lány valóban jó megfigyelőnek bizonyult, és hamar összeállt egy elég használható kép. Szerencsére se bajusz, se szakáll. A meztelen arcot könnyebb utolérni. Az csupasz. A szőrzetet pillanatok alatt levághatja, aki másnak akar látszani.

-Főnök, van egy bizarr ötletem!- jelentette ki Blood, miután a második kávét is lehajtották, a nő távozása után.

Másnap valamennyi déli lapban megjelent a fotó a következő aláírással:

“Egyik fogadónk azt állítja, hogy az általa készített rajzról fel lehet ismerni a nagybátyját. Nagybátyja ellenfogadást kötött. Kinek lesz igaza? Aki felismerni véli a nagybácsit, jelentkezzen a Kockázat fogadóirodánál. Megéri!”

Az első olvasó, az újság utcára kerülés után fél órával jelentkezett, majd sorra követték a többiek. Sinusék kicsit hitetlenkedve fogadták a fogadóiroda első ionformációját, de a negyedik, sőt tizennegyedik egybehangzó véleményezés után nem sok kétségük maradt. Már éppen indulófélben voltak az illetőhöz, amikor egy fotólaboráns kopogott be, és letett Sinus elé egy pár, jókora képnagyítást.

-Csak ugy eszembe jutott! -szerénykedett. -Olvastam, már ilyesmiről, és gondoltam megpróbálom kinagyítani.

-Maga egy zseni! rikkantotta Blood, és Sinus is elismerően mosolygott. Kisiettek. A laboráns ugy nézett utánuk, mint egy első áldozó.  Nem tudta piruljon-e a merészségéért vagy örüljön az elismerésnek. Bárcsak mennének valamire.

[rkey]

Amikor Sinusék becsengettek Cristopher Cole doktor lakásába, odabenn nem mozdult semmi. Blood szinte nekitámaszkodott a csengőnek, felverte vele a lépcsőház csendjét. A szomszédasszony csakhamar kinézett.

-Úgy láttam elment. Bőrönd is volt nála. Talán víkendre?

-Szerdán? -vágott közbe, Blood.

-Miért? Vannak hosszú víkendek is. Dehát maguk tudják. Mindenesetre, ha a foguk fáj, ne várjanak rá. Forduljanak máshoz. A doktor jó orvos, de a fogfájás mindig sürgős. Nem, maguk az elsők, akik csengetnek nála, mióta elment. Kicsit furcsa, hiszen rendelési ideje lenne, ő meg fogja magát és se szó, se beszéd..

Sinusék megköszönték a felvilágosítást, és a kocsiból körözést adtak ki dr Cristopher Cole ellen. Útban a központ felé, Blood megjegyezte:

-Tehát mégsem pszichopata! Biztosan látta az újságokat, és jobbnak látta eltűnni.

-Vagy még biztosabban az. A pszichopaták képesek briliáns keményen tervezni, és kegyetlenül végrehajtani, amit akarnak, ha rájuk jön. Az efféle elkövetőktől fázom a legjobban. Az ember sosem tudhatja hányadán áll velük..

-Még jó, hogy nem ő a fogorvosom. Az ember elképzeli, hogy olyasvalaki turkál a szájában, aki..

-Bizonyos értelemben zseni, de miért cammogunk?

Kora este lett, mire sikerült, az akkor már taxival menekülő doktort elfogni.

-Van ügyvédje Mr Cole? -kérdezte Sinus, az asztala előtt ülő, magabiztos férfit.

-Felesleges, de ha gondolja, idehívhatom.

-Mondja a számát! – kérte Blood, és tárcsázott.

A fél óra alatt, amig az ügyvédre vártak, Sinusék újra átnéztek mindent, összerendezték az anyagot, Mr Cole-t pedig étellel és itallal kínálta Astor tizedes. A törvény előírja, hogy a fogva tartottnak, milyen időközönként kötelesek étkezési szünetet biztosítani, csak azt nem, írja elő semmiféle törvény, hogy a rend őrei mikor egyenek, igyanak, és mennyit pihenjenek.

-Alapos gyanúnk van rá, hogy megfojtott két nőt! -kezdte Sinus.

-Maga pedig nadragulyát evett, különben nem lenne mersze ilyesmit feltételezni egy adófizető állampolgárról.

-A lányokat az utcán szólította meg, és különleges kívánsággal állt elő. Fotózni akarta a kéjérzésüket. Az egyik kiszemelt nem állt kötélnek. Ő adott személyleírást magáról. Elkészíttettünk egy fantomképet, biztosan látta az újságban, hiszen a paciensei azonnal magára ismertek.

-A törvénytelen úton szerzett bizonyítékokat a bíróság nem, veszi figyelembe. -jelentette ki dölyfös fölénnyel Mr Cole.

-Gondolja? Majd később kifejti, mi volt a módszerben törvénytelen. Van más is, ami arra enged következtetni, hogy alaposam gyanúsítható a tettek elkövetésével.

-Kíváncsian hallgatom! -mondta magabiztosan a férfi.

-Technikusaink átvizsgálták a lakását, mert ugy gondoltuk, hogy otthon végzett áldozataival. Megtaláltunk néhány ruhadarabot, amelyek mikro foszlányai a lányok körmei alatt fellelhetők voltak. Egy hosszú női hajszál is előkerült, azonosítása, most folyik. A holttest elszállítása nem volt túl könnyű. Gondolom, megvárta, amig elcsendesedik a ház, aztán beszállt vele a liftbe, és irány a garázs, ahol a kocsija, a lift közelében állt.

-Ön rájött, hogy élvezetet okoz a mások kínlódása -vette át a szót Blood. -Egy ideig kielégítette a paciensek sziszegése, a fájdalomtól eltorzult arcok látványa, aztán egyre nyugtalanabbá vált, és ugy érezte, máshol kell keresnie az igazi kéjt. Végig kell élveznie egy haláltusát. Ne vágjon közbe. Előfordult már ilyesmi a praxisunkban-jelentette ki magabiztosan, és elismerően nézett rá. Csak tudná, honnan szedte?

-A filmtekercseket megkaptuk. A lakásában előkerültek a képek is. Gondolom átforgatta azóta néhányszor valamennyit- folytatta, Sinus. Ügyes keze van Mr Cole. Jól megszerkesztette a géptartó pántot a homlokára. Persze egy orvosnak nem nagy kunszt. A gép, a pántra akasztva ugy néz ki, mint a gégészek tükre. Remek masinára sikerült szert tennie. Beállította, és addig kattogott amig film volt benne. A lencse ugyanúgy látta a haláltusát, mint maga a tulajdon két szemével. A kezeire szükség volt..a levegőadagoláshoz. Gondolom nem kis élvezetet okozott, a lányok rémült, kékülő arca

-Tiltakozom. Maga miért ül itt, ha egy szót sem szól?

-Jobban tenné uram, ha ön is hallgatna – mondta az ügyvéd.

-Jogi képviselőjével ellentétben, én felhívom szíves figyelmét, hogy az őszinte beismerő vallomást a bíróság enyhítő körülményként értékeli -jegyezte meg, szeliden Sinus.

-Csak nem gondolja, hogy bíróság elé citálhat egy blőd elgondolás, egyetlen hajszál és egy véletlenül rám, hasonló firka miatt? -tiltakozott, Cole.

-Nem sokra megy a tiltakozásával, Mr Cole. Ön orvos, gondolom az egyetemen nem kizárólag a foggal kapcsolatos anyagot hallgatta, vagyis ismernie kellene az emberi testet. Ön sosem nézett még mélyen egy nő szemébe? -kérdezte, hirtelen a felügyelő.

-Sosem érdekeltek a nők!

-Akkor egy férfiéba- vágta rá keményen, Blood.

-Kikérem magamnak, azt hiszik maguknak mindent szabad?!

-Ellentétben önnel, mi tudjuk, hogy nem! – állt fel Sinus. – Az emberi szem közepén van egy kis fekete pont. A népnyelv a szem bogarának hívja, természetesen maga ismeri az orvosi nevét is. Az ember, ha valakinek a szemébe néz, meglátja önmagát, abban az apró fekete pontban. Ez tény, kipróbálhatja. Egy ifju laboránsunk olvasott egy fals krimit, amelyben a gyilkos ugy lepleződött le, hogy arcképe belékövült az áldozata szembogarába-. Ez persze mese de ez adott ötletet a fiúnak. Kinagyította a maga által küldött képekről a nők szembogarát. Már amikor a szem éppen nyitva volt. Íme a képek! Felismeri magát? Kicsit eltorzítja, vagy átlengi arcát a kéj, esetleg a düh- ki tudna ilyen esetben pontos jelzőt mondani – de egy biztos: aki a fantomképről magára ismert, ezeket is azonosította.

-Blöffölnek -kezdte, kicsit erőtlenebbül a férfi. Szereztek egy képet rólam, és most rá akarnak venni, hogy..

-Kitől? Magáról? Ilyen hátborzongató vonásokkal? Csak akkor képes valaki ilyen arcot vágni, ha olyan szituációba kerül, amilyenben maga volt, amikor abban a két szerencsétlen nőben a kedvét lelte. Magának nem a testük kellett, nem az öröm, amit adhattak volna!  Az életüket akarta! Csakhogy elfeledkezett a technika csodájáról, a nagyíthatóság végeláthatatlanságáról, az újnyom mellett a DNS bizonyító erejéről, az ember azonosítójának hajszálban, vagy nyálban jelenlévő igazáról…Feladja?

A férfi ugy nézett maga elé, mint akinek nincs hova tekintenie. A laikus is látta, hogy orvosra van szüksége.

[/rkey]

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>