-Emlékszel még, mit mondtál tegnap este? – kérdezte Lucia Hall férjétől, az ágyban. – Ha, sok pénzem lenne bebiztosítanám a szerelmedet, hogy soha senki ne vehessen el tőlem, és saját akaratodból se hagyj el..de hát ilyen biztosítás nincs. Egyetlen biztosítónak sem lenne mersze, a szerelemre alkut kötni.  Ugye így mondtad? – csókolta meg Gerry szemét, az asszony. A biztosítás él! Megkötöttem..te..kis gyáva, te. Méghogy én képes lennék elhagyni egy ilyen férfit, mint te?!

Gerry magához vonta feleségét, és úgy érezte, nincs nála boldogabb ember a földön.

Féléve voltak házasok. Gerry részt vett a cég dolgaiban. A vezetőgárda értette a dolgát, és Garry megbízott bennük, hiszen Lucia, előző férje remek üzletember volt, és tudta kikkel kell magát körülvennie, hogy fusson a szekér.

Gerry nem sejtette, de Luciának volt egy titka. Olyan hirtelen jött az ismerkedés, a szerelem, és valahogy nem volt módja elmondani. Az elején még nem, az esküvőn meg már nem – hogy ő csak haszonélvezője a vagyonnak, hadd legyen Gerry ebben a tudatban, hogy a cég az övéké, legalább gazda módjára vezeti.

A baleset fényes nappal történt. Lucia imádott vásárolni, de utált a kocsijával szűk helyekre beállni. Ezért, ha komissiózni indult, leparkolt, bejárta a környéket, és ha sok apróság gyűlt össze, berakta a kocsiba. Olyankor ült újra kormány mögé,  ha távolabbi célja felé indult. Éppen egy gyalogátkelőhelynél állt, mindkét kezében apró csomagokkal – valamennyit Garrynek vásárolta – és elábrándozott azon, milyen boldog lesz a drága, ha odaadja neki.

Még piros volt a lámpa, a kocsik rákapcsoltak, hogy ne kelljen új jelzőváltást kivárniuk, amikor Lucia háta mögött megbotlott valaki, és teljes erejével nekiesett. Az asszony nem számított a lökésre, el is volt gondolkozva, és próbálta ugyan visszanyerni az egyensúlyát, de nem volt előtte más út, csak az előre. A csomagok szétrepültek, a kezéből..őt elkapta egy kocsi..felvágta, aztán a motorházra zuhant, és végül, a földre esett. Az autók sora egymásba csúszott..mindenki visítozott..kiabált, egy kettőre csődület támadt.

Garry nehezen viselte a temetést. Olyannak tűnt, mint aki képtelen magához térni. Hiába próbálták vigasztalni, hiába menekült a munkába, Lucia hiánya látszólag elviselhetetlennek tűnt a számára. Az idő minden sebet begyógyít, mondták neki, de ő azzal hárította el ezt, hogy az övét soha. Lucia pótolhatatlan űrt hagyott maga után.

A rendőrségi vizsgálat megállapította, hogy baleset történt, de nem tudták kihallgatni azt a személyt, aki miatt Luciának meg kellett halnia. Mire a rendőrség a helyszínre ért, úgy eltünt, mintha a föld nyelte volna el. Egyik tanú fiatalnak mondta, másik idősebbnek, de szinte valamennyi, férfinak.

-Majdnem elesett…abba, a szerencsétlen asszonyba próbált kapaszkodni, az meg nem számított rá..így történt. A rendőrség – mint minden ilyen esetben – a szándékosságot is vizsgálta, de a házaspár baráti köre szinte egyhangúan állította, hogy a náluk boldogabb házaspár ritkaságszámba megy. Persze az első évben nem nagy kunszt, de ők életük végéig azok lettek volna..

-Nem fizet a biztosító Gerry Hall-nak, a felesége által kötött különleges biztosításra – ordították az újságok nagy betűi.

Sinus felügyelő is felfigyelt a hírre. De hát mi történt? A biztosítók általában csak öngyilkosság esetén tagadják meg a kifizetést, azt is bizonyos – előre kikötött ideig. Bár semmi köze nem volt az ügyhöz, de mert egy barátja éppen annál a biztosítónál dolgozott, odaszólt neki.

-Mrs Lucia Hall különös biztosítást kért, és a lehető legolcsóbban akarta megúszni. Az egy millió dolláros kötés nem igazán életbiztosítás volt, a férje javára, hanem egye..talán legjobb szó lenne rá a, hűség biztosítás. Elfogadott egy-két kikötést, illetve eltekintett egy-két kedvezménytől. A kifizetés csak elhagyás, vagy válás esetére és természetes, halálra szót. Sajnos a balesetet,  és az erőszakos halált töröltette, mert így olcsóbb volt, és azt mondta, van kocsival kapcsolatos balesetbiztosítása és nem szeleburdi. Tud magára vigyázni. A biztosítási díj így sem volt semmi, és ráadásul szegény férj hoppon maradt..persze, a vagyon is jelentős..de hát a végrendeletet még nem bontották fel.

-Kösz – mondta Sinus, és átballagott a közlekedésiekhez. Kérte Lucia Hall aktáját és rászánt egy órát a tanulmányozására.

Aznap este, munkatársával, Blood őrmesterrel becsöngetett, a Hall villába.

-Uram! – mondta, miután bemutatkoztak. – Megtaláltuk azt a személyt, aki miatt a felesége az úttestre került.

A nagyon is színtelenül elhangzó mondat hallatán Garry Hall, szinte mészfehérre sápadt.

-Luciát már úgysem tudják visszahozni az életbe! -mondta, miután úgy ahogy, magához tért, a hír okozta meglepetésből. -Arra gondoltunk, hogy megismertetjük Önöket, egymással..

-Morbid ötlet. Semmi kedvem szembenézni a  feleségem gyilkosával!

-Gyilkosával?! – húzta el a szót Blood. – De hiszen véletlen volt!

-Akkor is. Akaratlanul is, a gyilkosa lett. Ha ő nem ügyetlenkedik ott, a járdaszigeten, Lucia még ma is élne.

-Ő mást mondott! – vágta rá Blood, mire Sinus lett, egy árnyalattal haloványabb.

-Mást? De hát mit?

-Az igazat! Az igazság mindig nagyon egyszerű..csak a hozzá vezető út bonyolult. Tehát?

-Ugy tudom, az ügyet lezárták! – tért volna ki a válasz elől a házigazda.

-A közlekedési balesetét..de, ha másként történt a dolog, ha esetleg megállapítható a szándékosság, az újabb ügyet jelent – vette át a szót, Sinus.

-Miféle újabb ügyet? – motyogta, Mr. Hall.

-Gyilkosságit! – vágta rá, Blood.

-Csak nem akarják azt mondani, hogy a feleségemet…

[rkey]

-Nem! -vágta rá azonnal a felügyelő. Mi csak megkérdeztük, akarja-e látni a balesetnek látszó ügy okozóját, mert nem ártana, ha szembesítenénk vele. Hátha látta valahol a felesége közelében máskor..hátha zsarolta őt..sosem lehet tudni..

-Nem..nem.-.nem. Holnap reggel bontják fel a  végrendeletet, de utána telefonálok és természetesen állok rendelkezésükre. Amit tudok, segítek, de szegény drágámat már úgysem támaszthatjuk fel.

-És az egy milliótól is elesik! – vágott közbe, Blood.

-Kit érdekel a pénz?

-A biztosítót mindenképpen, mert nem akar fizetni.

-A feleségem félreérthette a feltételüket..ez a jogi képviselő dolga..természetesen én nem ismerem a kötvényt, nekem a feleségem nem beszélt a záradékokról.

-Talán oka volt rá! – dünnyögte Blood. – Ugy értem nem akart kicsinyesnek látszani, mert akárhogy is vesszük, mégiscsak az olcsóbbsága miatt választhatta ezt a megoldást..

Elköszöntek, és kimentek a házból. Az utcán egy televizió javító cég kocsija állt. Blood ledobolt az oldalán egy taktust, amig mellőzték, aztán beültek a kocsijukba és indított.

Még ki sem fordultak az utcából, a házban lévő telefonkészülékről hívást kezdeményeztek..az álcázott müszer kocsiban, a technikusok vonalban voltak.

Másnap megvárták a végrendelet felbontásáét, amely újabb meglepetést okozott. A vagyont teljes egészében Peggy Dubin, az első férj leánya örökölte. Nem Lucia rendelkezett igy. A volt férje csak holtig tartó haszonélvezetet hagyott rá, amit nem lehet örökölni.  Peggy Dubin apja halálakor csupán évjáradékra tarthatott volna igényt, de eltekintett tőle, hiszen a cég fele, vagyis az anyai vagyon, akkor már az ő tulajdonában volt. James Dubin józan fejjel döntött, hiszen  vagyon Peggy anyjáé volt, ő csak benősült a cégbe, de Luciáért rajongott, mert szinte szíve utolsó fellobbanása volt, a második házasság. Mivel az asszony 3o évvel fiatalabb volt nála, nem lett volna érzéséhez méltó, életjáradékra kényszeríteni. Sokan csodálkoztak akkor, hogy Peggy nem támadja meg apja végrendeletét, látszólag belenyugodott.

Sinus felügyelőék kocsija másnap kora délután állt meg újra a Hall ház előtt.

-Mit akarnak már megint?_- fogadta őket Garry Hall.

-Amit tegnap! Szeretnénk, ha megismerkedne az esetleges elkövetővel..vagyis azzal, aki a balesetet okozta..

-Nem érdekel..ugy sem ismerem.

-Dehogynem! – vágta rá, Blood.

-Mit beszél? Honnan ismerném?

-Az majd kiderül..tény hogy tegnap, mihelyt elindultunk, ön felhívta telefonon. Hiba volt, nagy hiba. Azonnal lejátsszuk a beszélgetést, mert a technikusaink rögzítették..és azóta is minden beszélgetését, természetesen engedéllyel, mert felmerűlt a gyanú, hogy Lucia Hall, nem baleset áldozata lett.

-Rá akarnak szedni! Hogy hívhattam volna fel telefonon azt, aki a tegnapi kijelentésük szerint, az önök őrizetében volt? – támadott, a házigazda.

-Blöfföltünk! Tudja a nyomozás olyan, mint a  sakk..mindenki lépik egyet. Az a tegnap nem volt rossz lépés..részünkről. Abból indultunk ki, hogy, ha maga benne van ebben a rút dologban, azonnal felhívja a cinkosát, hogy ellenőrizze amit mondtunk, vagy utasítást adjon. A gyanúnk, sajnos beigazolódott.

-Semmit nem értek! – dadogta, Garry Hall.

-Pedig egyszerű. Nekünk fogalmunk sem volt arról a személyről, aki a feleségét a kocsik elé lökte. Magától kellett megtudnunk, ki az. Muszáj volt azt mondanunk, hogy már a vendégszeretetünket élvezi, különben maga nem hívja fel, és mi sosem tudjuk meg, ki volt az! Ellenőrizni akarta, hogy igazat mondunk-e, de sikerült beszélnie vele. A többi már gyerekjáték volt. Összeszedtük a tanukat, és hét közül mind a hét, felismerte azt az előrebukó, vagy lökő személyt, ott a járdaszigeten.

Csengettek.

-Az ügyvédje lesz!- Utólagos engedélyével ide kérettük – mondta, Sinus.

-Dehát milyen jogon?

-Hogy feltehessek egy kérdést, amelyre csak ügyvéd jelenlétében köteles válaszolni. És mivel már itt is van, felteszem. Miért ölte meg a feleségét, Garry Hall?

-Tiltakozom! Maguk, össze vissza beszélnek. Amikor az eset történt, nekem éppen tárgyalásom volt, húsz tanúm van rá, hogy…

üde a cinkosa ott állt a felesége mögött, miután órákon át a nyomáéban volt és a megfelelő pillanatra várt.

_Hozzák be! – mondja a szemembe valaki is, hogy..

a-hogy együtt tervelték ki az egészet? Mennyiért vállalta, ezt a házasságot?

-Tiltakozom! – ordította a férfi.

-Felesleges. Nem a levegőbe beszélek..most már nem. Önt megkereste valaki és felbérelte, hogy..

-Szerettem Luciát! – sírta a férfi.

-Elhiszem Mr Hall..közben megszerethette..de a feladata nem ez volt, hanem hogy férkőzzön a bizalmába, vegye feleségül és ölje meg. Igy van? – szegezte a kérdést a férfi mellének, Sinus.

Garry Hall nem válaszolt.

-Nincs jogom vitatkozni azon, hogy valóban beleszeretett-e, vagy csak a vagyon kényelmét szokta meg, de javára szól, hogy a megállapodás teljesítését egyre halogatta, ezért a megbízója lépett. Egyet! Előre..a járdán..de olyan svunggal, hogy a feleségét sikerült az autók alá löknie. Ő már megtette a beismerő vallomást, önnek csak rá kell bólintania. Ahogy a társa elmondta, a felsége szinte alva járt, miközben vásárolgatott..többnyire magának. Eszébe sem jutott, hogy követik, és éppen az, aki halálosan gyűlölte, aki nem akarta, hogy Dubin felesége legyen, mert mielőbb ura szeretett volna lenni a teljes vagyonnak: Peggy Dubin! A hölgy, arra építette a tervét, hogy apja, csak a haszonélvezetet íratta rá második feleségére – csak?! Ha sokan tudnák mennyivel nagyobb az értéke annak, mint a tulajdonjognak?! Egy baja van, nem lehet örökölni. Azért íratta azt a felesége nevére, mert a vérszerinti lányát nem akarta kisemmizni. Nem gondolhatta, hogy ő megy el előbb, és a felesége lesz a haszonélvező, de arra sem gondolt álmában sem, hogy imádott lánya a vagyonért, …sajátkezüleg segítse át, a másvilágra azt a nőt, aki őt – ha rövid időre is, – de boldoggá tette…

Garry Hall hallgatott.

[/rkey]