Cinkos technika

Írta: Linda Taylor

Aki futószalagon követ el említésre méltó rablásokat, annak mindenre fel kell készülnie. Mi sosem dolgoztunk a sötétség leple alatt, mindig fényes nappal léptünk be oda, ahova terveztük, és mindig sikerrel jártunk. Működésünk nem szorítkozott egy államra, mert amig ott keresnek, hűtik a forró nyomot, addig mi kényelmesen megcsinálhatjuk az új balhét. Ez csak ugy megy, ha az emberben van szervező készség. Hübele Balázs módjára nem lehet sikeres az ember. A technika villámgyors  iramban terjed, de mi lépést tudtunk tartani vele. A hamisítónk, az ötletadónk valóságos zseni. Meg is esküdtünk, hogy sosem áruljuk el őket, mert jó ha az embernek szabadulás után is van honnan elindulni, mert kimagasló koponyák egyengetik az útját.

Az eset, ami miatt előzetesbe kerültünk két éve történt. Egy fogadóirodába köszöntünk be fényes nappal, a fővárostól több száz kilométerre. A pénzt elhoztuk, de pechükre hatan voltak az irodában és a társam remek lövő. A társam ölt, hangtompítóval. Volt előgyakorlata, ráadásul hivatalos kiképzésből. Nem akartuk kiakasztani a zárva táblát, amig szedtük össze a pénzt, a hullákon átszökkenve, ezért én kimentem az ajtó elé, és elnézést kértem a betérni akaróktól. Jöjjenek vissza negyed óra múlva. Nem kellett annyi, és mi gyalogszerrel, ketten,m kétfelé, egérutat nyertünk. A városkában volt szállásunk, a haver menyasszonyánál dekkoltunk, amíg elült a ricsaj. Ott tudtuk meg, hogy fél milliót tűztek ki az elkövetők fejére. Kicsit cidriztünk, mert én szemtől szemben beszélgettem a betérni, vagyis adhattak volna személyleírást, de komoly félsz nem volt bennünk. Akkorra  már ugy megszoktuk, hogy bármibe fogtunk, minden sikerült, nem is gondoltunk a lebukásra. A tudja, hogy a nyomozók miért gondoltak mégis, elsők között éppen ránk. Pár nap múlva elfogatási parancsot adtak ki ellenünk, ami életveszélyes, hiszen ha vadásznak az emberre, bármikor lelőhetik, mert azt hiszik fegyver van nála, mert azt mondják szökni próbált, ellenállt, vagyis jobbnak láttam, ha megadjuk magunkat, hiszen remek alibink volt, és olyan véres húzást még sosem követtünk el, vagyis a tagadás eredményes lesz. Tagadtunk és röhögtünk a zsaruk tehetetlenségén. Persze nem egy cellában, mert ugy konzultálhattunk volna., Így ahhoz tartottuk magunkat, amibe. Közelébe sem voltunk a tetthelynek, és van alibi8nk. Hogy az alibinket a soros csajunk igazolta, az nem számit ott, hiszen amíg be nem bizonyítják az ellenkezőjét, az eskü alatt igazolt alibit el kell fogadnia, még a bíróságnak is.

[rkey]

A cicám kitartott, amig meg nem tudta, hogy ha bemeszelnek, tízen évnél többre, és  ücsöröghet, otthon nélkülem. Nincs pénzszórás, nem fut a szekér. Nincs olyan elzárt világ, ahova be ne jutnának a hirek, ha jól megfizeti az ember. Bár nem látogathatott, megtudtam,, hogy vacillál, hogy a szavára nem lehet támaszkodni, az alibim nem betonkemény. Aztán kibökte, hogy nem volt velem. elővettek bennünket, de mivel megfogadtuk, hogy nem dőlünk be a társad már dalolt mesének. Hallgattunk. A harmadik nyomozási nekifutásnál, éreztem, hogy szorul a hurok, és hirtelen eszembe jutott a technika. Annyi eszem volt, hogy ha munkába mentem, sosem a saját mobilamat vittem magammal, de anélkül nem volt biztonsági érzésem, ezért egy testi lelki haverral cseréltünk. Előálltam hát a farbával: lehet, hogy a kandi kurva ki akar szúrni velem, azért vall ellenem, de a mobil telefonom bizonyithatja, hogy az elkövetés óráiban, a fővárosban voltam, két hívást is bonyolítottam. A két hívást valóban megejtettem, az eset előtt és után, és természetesen a saját számom hivtam, a haver telefonjáról, mert tudtam, ő sosem árulna el, vagyis nem kotyogná ki a cserét.

A társam nem volt ilyen sze4rencsés, vagyis inkább óvatos. Ő ragaszkodott a telefonjához, mert folyton  ott lógott a fülén, és be nem állt a szája, a sdzámok pedig annmak az agvyában voltak. Hála az égnek, neki is van sütnivalója, és a legutolsó vallomásánban azt mondta: nem volt a városban, egy bankrablást készitett elő, a szomszéd államban, amit két nappal később végre is hajtott. Az eset annyiban volt igaz, hogy két napra a vérengzés után, valóban kiraboltunk egy külföldi bankotl, fényes nappal, és nem  siettünk túlságosan haza, nem árt ha elül a harci zaj a véres rablás után. Az ügyvédek egyetértenek minde4n ötletünkkel, hiszen ők már feladták volna, hja nem eszelünk ki mi ujabb kibuvót. A cellánkba társat raktrak, lehjallgatót szereltek, hátha eldicsekszünk valamivel, de mi nem. Hiába, ha az ember együtt nő fel valakivel, együtt kezdi a stikliket és együtt csiszolja a tudását a bűnözés terén, az csak eredményes lehet.-

Most vádat emelnek ellenünk egy ujabb bankrablásért, amely nem ebben az államban történt, vagyis a hivatalos út, a kiadatás, meghallgatás, stb. egy időre levette a gondot a vállunkról. Csak a fegyvereket ne találják meg. De azok jó helyen vannak. Hiába akadt egy áruló, aki azt mondta a folyóba dobattuk vele, a búvárok, csak nylonzsákba csomagolt alkatrészeket találtak, mert a húzás kamu volt.  Az ölésre kész fegyverek biztos helyen várnak ránk. A hely eszébe sem jutna senkinek, még annak sem aki a házban lakik, mert nem kötöttük az orrára, hova rejtettük el. Jó, ha az ember biztonságos helyen tartja a munkaeszközét, hiszen előbb utóbb szabadulunk. A véres rablás nélkül alig pár év börtön vár ránk, annyit pedig guggolva is kibírunk, és ki tudja mivel segít be az egérútba a technika rohamos fejhlődése. Mindig eszébe juthat az embernek valami, ha szorul a hurok a nyaka körül.

Egyébként a technikáról csak annyit, hogy az ujjlenyomat, a DNS mellett, már karosszékből nyomozhatnának a vérebek, ha úgy menne minden, ahogy kell. De nem! Fogadjunk, hogy teleszórtuk a fogadó irodát ujjnyomokkal, az egyik áldozat torkát is megszorongattam, márpedig az ujjnyom az emberi bőrön is megmarad, de nem. Ők semmit nem tudtak összeszedni utánunk, pedig latori becsületszavunkra, nem volt rajtunk kesztyű. Minek? A technika csak akkor eredményes, ha élnek is vele, de ugy látszik, ezt mi jobban tudjuk.

[/rkey]