Csalóka szó

Evelyn Field, legalább nyolc órája halott volt, amikor bejáró házvezetőnője bekopogott a hálószobája ajtaján. Mindig tízkor szokta felkelteni. Belépett, és amit látott, attól, szinte kővé dermedt. Annyi ereje sem maradt, hogy visítson. Asszonya arca nem volt felismerhető, és nemcsak azért, mert vér borított, amely szemlátomást rászáradt már, hanem mert a revolver valószínűleg a szájában sült el.

A gyilkossági csoport hamarosan megérkezett.

-Egyedűl tartózkodott az asszonya a házban? –kérdezte, a minden tagjában reszkető házvezetőnőt, Sinus felügyelő.

-Este mindig hazamegyek. A kertész is..nem lakunk messze és..

-Mr Field?

-Tegnap este elutazott..utánam hagyta el a házat. Azt hiszem délre ígérte, hogy visszajön.

-Mivel ment?

-A kocsijával

-Hova?

-Nem tudom. Üzleti tárgyalásra. Három éve, mióta házasságot kötöttek, Asszonyom cégét vezeti. Mit fog szólni szegény? Rajongásig szerette asszonyomat. Három éve, egy hangos szó nem esett köztük..nekem elhihetik.

A helyszínelők javában dolgoztak, amikor Roger Field megérkezett. Már a kapuban futóra fogta lépteit.  A kocsit a ház előtt hagyta hiszen a rendőrségi autók elállták a feljárót.

-Mi az? Mi történt? – kérdezte, szinte beesve a hallba.

-Sinus felügyelő vagyok, a társam, Blood őrmester. Nagyon sajnálatos dolog történt, uram..

-A feleségem?

-Lehetett öngyilkos? – lépett mellé, hirtelen Blood őrmester.

-Öngyilkos, Evelyn? De hát miért lett volna? Mi történt..beszéljenek már..hol van?

-A hálószobában az ágyon.

-Meg akarom nézni – húzta aki magát a férfi.

-Legyen erős, Mr. Field, az azonosításra szükség van ugyan, de nem kötelezhető, hogy mindjárt a sokkhatás alatt tegye meg – sorolta, Sinus, miközben követte a lépcsőn felrohanó házigazdát.

-Evelyn, mit tettél? – sírta férfi, amikor az ágyon fekvő lemeztelenített holttestet meglátta. – Mit csináltak vele? Sosem szokott meztelenül..

-Az orvosnak előírás..jöjjön kérem! – fogta meg a karját, a felügyelő. Csak a hallban, már egy fél pohár konyak után. kérdezte meg:

-Van revolverük?

-Nem tudok róla..ha neki volt is..sosem említette.

-Egy gyöngyház nyelű kis női fegyver végzett vele..ott találtuk, a holttest mellett.

Az egyik technikus jelentett:

-Találtunk egy betört ablakot..azazhogy inkább ablakszemet..de friss törés..

Sinusék odamentek a hátsó ajtóhoz, amelyet vaskeret osztott apró üvegszemekre. Az üvegszem 11 x 16 cm-es keretből hiányzott.

-Nem törhette ki valamilyen állat? – kérdezte Sinus. Legalul van, benyúlni sem lehetett volna rajta a kilincsig, szóval….

-Nem, –  vágta rá a technikus. – Az üvegcserepeket kiszedték a keretből..itt van a  földön. Majd összeállítjuk, hogy megállapítsuk, kívülről, vagy belülről törték-e be, de akadt még valami..a vaskeret több helyen véres.

-Véres?

-Igen..a laborvizsgálat választ adhat a vércsoportra is.

-Nem lennék meglepve, ha az áldozaté lenne..-dünnyögte Blood.

-Ezt meg hogy érti? – nézett rá, Sinus.

-Hangosan gondolkoztam, és néha blőd dolgok jutnak eszembe. Dehát volt itt más vérzés az elmúlt éjszakán? Talán valamilyen háziállat ott volt a közelében, amikor lőtt és a bundáján hozta idáig a vért, vagy mit tudom én..

A bejárónő este nyolckor hagyta el a házat, és nem emlékezett a betört üvegszemre. Azt mondta, észrevette volna, hiszen azon az ajtón távozott, és ha a cserepek már akkor is a földön hevernek, biztosan nem hagyja ott..és szól a háziaknak.

A boncorvosi, és laboratóriumi jelentések kicsit egymás ellen szóltak.

„A lövés szöge olyan, hogy öngyilkosságnak látszik, bár a lövedék útja nem nyílegyenes. De melyik esetnél az? Az áldozat elhatározza magát a végsőkre, beveszi a szájába a fegyvert, aztán az idegesség, vagy a lövéssel járó ütés elcsúsztatja a golyót” –írta, a korboncnok. „A kitört üveg helyén, a vaskereten több helyen talált vérnyom, megegyezik az áldozat vérével” – bizonyította a labor.

Igaza lenne Bloodnak, és valamilyen háziállat a lövés után, vérrel fröcskölve, ész nélkül menekülve törte be az üveget? De akkor ki szedegette ki a szilánkokat a vaskeretből, és miért? A házban különben sem tartottak semmiféle állatot.

Tulajdonképpen lezárhatták volna öngyilkossággal az esetet, ha nincs a betört ablak, amely ugyan nem sok vizet zavarhatott, hiszen értelmes élőlény, vagyis ember, akkorka nyíláson nem férne át. Kinek van 11 centi átmérőjű koponyája? Ha a fej kifér, a háta l8-2o centis átlója már elég a test kikígyóztatására, de hát kinek?! Ez járt Sinus fejében, amikor Blood, szinte beesett az ajtaján.

-Főnök, nem fogja elhinni, mi történt..

a-már ott tartok, hogy mindent hajlamos vagyok elhinni, még az olyan képtelenségeket is, ami az előbb járt a fejemben..

felmondaná?

-Előbb beszéljen maga..

Aznap este Sinusék kimentek a Field házba, és odakérették a  család ügyvédjét is.

-Roger Field! – kezdte Sinus, miután valamennyien leültek. Ön megölte a feleségét…

-Magának elment az esze? – sápadt el, a házigazda

-Nincs értelme a tagadásnak. A felesége nem lett öngyilkos, a feleségét megölték.

-És éppen én? Megmondaná hogyan? A környéken sem voltam..nemhogy..

-Valóban nem. Az alibije sziklaszilárd. Sokan tanúsíthatják, hogy este tíztől, hajnalig a játékasztalnál ült, de elég idegesen játszott..szinte megállás nélkül veszített.

-Az nem tartozik magára..

-De gondolom a feleségére tartozott..és nem örült volna, ha tudja hogy..

-Ehhez nincs joga! – ordította, a férfi.

-Szerette a feleségét, amikor elvette, vagy inkább a vagyon iránti vonzalom inspirálta?

-Ügyvéd úr, maga hallgat? – kérdezte felháborodva, a férfi.

-Joga van megtagadni a választ uram, ha úgy érzi, hogy azok mondvacsinált dolgokra várnak választ.

-Mondvacsináltak? Hát nem érti? Azzal vádolnak, hogy megöltem a feleségemet!

-Nem önkezével! – szólt közbe, nyugodtan Sinus.

-Hanem? Távirányítással sütöttem el a pisztolyát, mi? Vagy hogy képzeli? Megmagyarázná?

-Azért vagyunk itt. A hátsó bejárati ajtón kitört egy ablakszemet..tizenegyszer tizenhat centiméteres sebezhető pont keletkezett csupán, de..

-De, én befértem rajta a százkilencvenes testmagasságommal, és ezekkel a vállak? – gúnyolódott Field. –Különben is nekem kulcsom van és, ha nem lettem volna ott, ahol voltam, kulccsal jövök be a házba.

-De magának más terve volt!

-Amit maga jobban ismer nálam_- gúnyolódott, Field.

-Magának kellett a keskeny rés, biztosítéknak.. Ha az öngyilkosságot nem hinnék el. Este fél kilenc körül elhagyta a házat, hátul ment ki, és kesztyűs kézzel – szinte hang nélkül – benyomta az ablakszemet. Gondolom kiszedegette a cserepeket. Tudta, hogy a felesége utálja a konyhát, és csak szökőévenként fordul meg a hátsó bejáratnál. Beült a kocsijába, és tízkor már a szállóban volt. Felfrissítette magát, és lement a játékterembe. A tárgyalása reggel nyolckor kezdődött. Gondolom nem akarta az egész éjszakát az asztalnál tölteni, de mert mindig vesztett..nem tudott felállni..vagy nem is akart.

-A tárgyaláson reggel pontosan ott voltam. Két órán át tartott, és az eredmény cáfolja azt, hogy fáradtan ültem volna neki. Alighogy végeztem, indultam haza, és amit itt találtam, azt az ellenségemnek sem kívánom.

-Van olyan? – kérdezte kicsit pimaszul Blood.

-Miért, magának nincs? Mindenkinek lehet haragosan, anélkül hogy tudna róla.

-Aki bosszúból bele akarja mártani egy ilyen csúnya ügybe?

-Azt nem mondtam..de maguk állítják, hogy valaki megölte a feleségemet.

-Éjfél tájban, és a maga tudtával! – emelte fel a hangját. Sinus. A felesége fegyverét jóelőre magához vette és átadta valakinek, akinek oka is volt rá, hogy Mrs. Fieldet eltegye láb alól, különösen ha telebeszélte a fejét, hazug ígéretekkel, elámította.

-Kikérem magamnak! – ordította, Field.

-A feleségének van egy testvére. Harminc éves, intézetben él. A két testvér vagyona közös. Úgy rendelkeztek a szülők. Az ellátásért fizetett is, Mrs Field, de gondolom a sógorkát könnyű volt önnek meggyőznie arról, hogy több járna neki, és meg is kaphatná! Élhetne kedvére..szabadon..mindent megvehetne. Azt tehetné, amihez kedve van. Aki harminc éve intézetben él az, vagy már nem is kívánkozik a biztonságos ellátást nyújtó falakon kívülre, vagy könnyen felajzható ígéretekkel, és Michel Willis az utóbbiakhoz tartozván, hajlandó lett volna mindenre, csak elérhesse, mindazt, amivel maga áltatta.

-Nem is ismerem. A feleségem sosem hívta meg a házba és…

-Tudta, hogy létezik. Azt is hogy a felesége nagy néha meglátogatja -vágott közbe, Blood. Aztán, amikor már nyűgnek érezte a gazdag, de annál féltékenyebb feleségét, gondolt egy csúnyát és meglátogatta, a sógorkát. Michel Ellist nem volt nehéz megnyerni. Persze mindenre gondolt, és amikor odament bajuszt ragasztott, szemüveget tett fel,  és az intézet dolgozói vörös hajra emlékeznek. Valószínűleg paróka volt..

-Maga elmehetne krimi, vagy meseírónak. Akinek ilyen fantáziája van az..- nevetett kínjában, Field.

-Bárcsak mese volna, de a mesék általában jól végződnek. Sosem szabad, hogy egy mesében a gonosz ne nyerje el méltó büntetését. Az életben sajnos sokszor előfordul. Most is majdnem az történt..ha nem jelentkezik egy férfi, aki olvasta, hogy Michel Willis eltünt, és az intézet keresteti… A lelkiismeret sokszor erősebb a pénznél. Az ember nem sokáig bírta, és bejött az eltűntek osztályára, vallomást tenni. Szerinte egy férfi, aki feltűnően hasonlított, az előbb leirt külsejű látogatóra ezer dollárt adott neki azért, hogy odamenjen este tízre az intézet elé, és hozza el onnan Willist. Vigye ahova kéri, de lekésőbb éjfélre tegye ki, a Field villa előtt.

-Nem igaz! – vágott közbe a férfi.

-Márminthogy mi nem igaz? A Field villa? Igaza van.  Azt mondta, hozza ide az utcasarokra, amelyben ez a villa áll. Itt már kiismeri magát, vagyis itt hagyhatja.

-Maga megőrült- törölgette a homlokát, Field.

-Hogy kettőnk közül, kire lehet ezt inkább elmondani, az kiderül a végén. Az a férfi pontban éjfélkor kitette Michel Willist, a sarkon. Azóta nem látta. Hova tűnt Michel Willis, válaszoljon!

-Én? Ha elfelejtette volna, én éjfélkor a kaszinóban voltam, és mire hazaértem maguk már itt matattak a házamban- Ha valóban idejött Willis, akkor maguknak kellett volna vele, előbb találkozniuk..

-Igaza van..Willis akkor még a házban volt. Az üvegházban lapult, ahogy előre megbeszélték. Aztán, amikor mi elmentünk, és szegény feleségét elszállították, maga kiment hozzá és..

Field láthatóan verejtékben úszott.

-Folytatná, vagy fejezzem be én? – kérdezte Sinus.

-Tiltakozom!

-Gondolom szegény Michel Willis is tiltakozott, amikor megfojtotta. Találtunk az üvegházban hajszálat, szövetszálat..

-Erre nem kell válaszolnia, uram! – szólalt meg az ügyvéd.

-Mi van, beszélni is tud! Azt hittem néma –ordított rá a házigazda.

-Akkor folytatom. – kezdte Sinus. -Várt sötétedésig, beletette a csomagtartójába az áldozatát, és elindult vele az országúton. Csakhogy valamiről megfeledkezett Mr Field. Ha egy gyanús haláleset történik, sosem mulasztjuk el az utólagos megfigyelést. Szemmel tartjuk a gyanúba vehető személyeket, és mivel – régi nyomozói törvény-, hogy mindig a legközelebbi hozzátartozóval kell kezdeni, a fiuk az Ön nyomába szegődtek. Ön nem ment messzire. Elővette az ásót, és szegény Michel Wilist, úgy földelte el, csupaszon. Még egy plédet is sajnált szegénytől.

-A pléd pénzbe kerül! – vágott közbe indulatosan, Blood.

-Honnan veszik mindezt? – kérdezte, tanácstalanul az ügyvéd.

-Michel Willis a Bonctani Intézetben van.

-Amikor a védencem hazajött, az emberei körülnéztek a környéken?

-Igy van, és ennek köszönhető, hogy Michael Willis rövid idő múlva, emberi körülmények közé, egy koporsóba került. Hallgat, Mr. Field?

-Nincs mit mondanom? Amit elsorolt akkora blődség,  hogy cáfolni sem érdemes.

-Pedig a feleségét Michel Willis lőtte le..maga adta oda neki a fegyvert, és elmagyarázta, hova, merre jöjjön. Veszély nem fenyegette, hiszen tudta, hogy a felesége altatóval, mélyen, nyitott szájjal, horkolva alszik. Willis,  járt már a házban, de mert a felesége szégyellte, nagyon ritkán hozatta ide. Pedig hát, a sors kegyelten fricskáin nincs mit szégyenkeznünk, inkább meg kellene próbálni feledtetni azt. Ha a felesége esetleg felébredt volna, biztosan elcsodálkozik, az öccse váratlan látogatásán, de rosszra nem igen gondol. – vélte maga, mert biztos volt benne, hogy a fiatalember szolgai módon végrehajtja amire kérte, hiszen azt remélte, hogy ebben a házban élhet majd, jómódban. Mindene meglesz, szabadon rendelkezhet a sorsáról. Hitt a segíteni akarásban, de maga megölte..mert két legyet akart ütni egy csapásra. Az egész vagyont akarta..azonnal, és egyedül.

-Nem egészen értem uraim – szólt közbe az ügyvéd. Önök szerint az a szerencsétlen, hogy juthatott be a házba? Kulcsot adott neki a védencem?

-Nem tudta volna használni. Védence elkészített neki egy kis-bejárót azzal, hogy kitörte azt az ablakszemet…

-Azt akarja mondani, hogy létezik olyan ember, aki egy macskának való résen befér? – képedt el, az ügyvéd.

-Sajnos igen. Michael Willis ugyanis..törpe volt. Mindössze kilencven centire nőtt, ezért dugták intézetbe szegényt. Szégyellték..

-Ez döbbenetes! –sóhajtotta, az ügyvéd. – Mivel az én családomban is van fogyatékos ember, azt hiszem képtelen lennék védeni Mrs. Fieldet, így a megbízásról,  lemondok. Ha védencem kívánja állítok magam helyett mást, de megértheti, hogy..

-Néha minket is mellbe vág egynémely fordulat. – jegyezte meg, Sinus. Az igazság kedvéért azt is el kell mondanom, hogy, ha az a férfi nem jelentkezik, és mi nem kapjuk rajta a galád temetésen Mr. Fieldet, akkor is rájövünk a dologra. Az őrmester is fogott egy nyomot..

-Éppen ott voltam a szolgálattevők helyiségében, amikor egyik kolléga, miután elég indulatosan fejezett be egy telefon beszélgetést, azt mondta: „ez már a hatodik aki rákérdez, hogy nem maradt-e le, a körözött személy testmagassága elől az egyes szám” Miért? – kérdeztem. „Mert csak 90 centiméter magas. Törpe. Eltünt. Egy intézetből. Pedig eddig sosem csinált ilyet. „ Láthatom a körözést? – kérdeztem, és azt hittem káprázik a szemem: Az eltűnt törpe, és Mrs. Field leánykori neve megegyezett. Azonnal összeállt a kép, a kitört ablakkal. Beszéltünk az intézettel, ahol elmondták, hogy a vörös hajú férfi látogatásai óta Michaelt, mintha kicserélték volna. Szemlátomást boldog volt. Mint ki előre örül valaminek. Érhető, hiszen nehéz annak, akinek egész életében a leggaládabb emberre is fel kell néznie, mert… szem magasságban csak a fenekeket látja, és kevesen tudnak úgy lehajolni az embertársaikhoz, hogy az természetes mozdulatnak és ne kegynek tűnjön.

-Abba hagynák végre? –nyöszörögte, Field.

-Ugye, igy történt? – nézett rá, Sinus. A feleségét a saját öccse lőtte le, ezt bizonyították a haján és ruháján talált vérnyomok. Egyébként szinte ugyanakkor tudta meg Blood őrmester, hogy egy törpét keresnek, amikor maga a tettes eltüntetésén fáradozott. Nem ásott elég mélyre, Mr Field, a kóbor kutyák hamar kikaparták volna szegény kis emberkét. Kár volt megfojtania..talán bírta volna a hallgatást..a bűnpártolást…habár?!