-Halló, rendőrség? Azonnal jöjjenek. Meghalt a társam. Én öltem meg.  Azazhogy tévedés történt, megitta a mérgezett italt, amit magamnak töltöttem ki. Öngyilkos akartam lenni.

Az ügy gondatlanságból származó emberölésnek számított, ezért Sinus felügyelő kapta. A bejelentést Roy Walken tette, az elhunyt Marty Connor sógora.

Sinus belépett az elegáns, teremnek is beillő irodába. A jókora íróasztalra borulva, feküdt Marty Connor. Kezétől nem messze üres pohár állt. A helyzet világosnak látszott. A felügyelő egy darabig figyelte a helyszínelő munkáját, akinek nemcsak az ujjnyomok rögzítésére, de a különböző technikai berendezésekre is oda kell figyelnie a tetthelyeken.

_Roy Walkent szemlátomást megviselte a dolog, ezért Sinus beültette a társa irodájába, amely szomszédos volt az övével. A felügyelő hasznosnak tartotta az esemény utáni gyors kérdésfeltevéseket, a helyszínen tartózkodók számára. A válaszok, de néha a kérdések is, feleslegesnek tetszhetnek, de később fontossá válhatnak. Az emberek a sokk hatása alatt  közlékenyebbek, és olyasmit is el kotyognak, amit később harapófogóval sem lehetne kihúzni belőlük.  A technikus beszámolt észrevételeiről, a holttestet elszállították, és Sinusban is kezdett összeállni a kép. Még elintézett néhány telefont, bekérette a cég ügyvédjét, és alig két órával az esemény után, elkezdte Roy Walken kihallgatását.

-Érthetetlen! Fel sem tudom fogni, hogy megesett. Marty bejött. Éppen a legrosszabb pillanatban. Az italos asztalnál voltam, a méreg már a poharamban, töltöttem rá egy ujjnyi italt, de nem akartam otthagyni. Furcsa lett volna. Előrejöttem vele, az íróasztalomig. Marty addigra leült mögé. Igy szokta. Azt mondják az öngyilkosság pillanatnyi elmezavar. Van is benne valami, mert akkor, abban a pillanatban mindenre elszántnak éreztem magam. Biztos voltam benne, hogy véget kell vetni az életemnek. Vége nincs tovább. Külön utakon járva, elszúrtam egy nagy üzletet, és tudtam, ha Marty akarja a padlóra küldhet miatta. A pokolba kívántam őt, mert megint elkezdte a szemrehányást, meg hogy rá ezúttal ne számítsak. Egyem meg, amit főztem. Már arra gondoltam, hogy visszaviszem az italt a kisasztalra, amikor beszólt a titkárnő, hogy,  várnak, és sürgős. Letettem a poharat az asztal sarkára és kimentem. Amikor pár perc múlva, visszatértem, Marty halott volt. A pohár üresen állt a keze mellett..

-Pedig nem nagyon szerette az italt -jegyezte meg, minden célzás nélkül, Sinus

-Megöltem, akaratlanul is megöltem.

-Mivel tudja bizonyítani, hogy öngyilkos akart lenni? Vagy csak ugy, se szó, se hang, ment volna el?

-Dehogy. Írtam egy búcsúlevelet!

-Mikor?

[rkey]

-Nem sokkal az események előtt. Ott van az íróasztalom fiókjában, megnézhetik.

-Láttuk! -vágta rá a felügyelő. -Elég semmitmondó!

-Hogy érti ezt?

“Nem bírom tovább..Roy Walken” Ez olyasmi, amibe minden belefér. Anyagi, erkölcsi csőd, érzelmi bukfenc, betegség, egyszóval ki-ki, gondolhat, amit akar.

-Ugyis a lényeg a lényeg! – vágta rá, Walken.

-És ami a lényeg volt, megtörtént!

-Hogy érti ezt?

-Marty Connor halott! Látom, nem akarja érteni, de megmagyarázom. Maga beleszeretett Mrs Camilla Connorba, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen az ön jelenlegi feleségénél, vagyis a Connor lánynál, huszonöt évvel fiatalabb. A szerelem, ahogy mondani szokták, kiszámíthatatlan. Szinte elvette a józan eszét. A céggel semmi baj, anyagilag minden rendben van, csak Connortól akart megszabadulni, és nem is csak azért, mert fele részbeni tulajdonosa a cégnek…

-Nem gondolja, hogy ha egyáltalán van valami alapja annak, amit elsorol, egyszerűbb, ha a feleségemtől szabadulok meg?

-Hallgasson meg egy hangfelvételt. Hál istennek Marty Connornak volt egy rossz szokása. Állandóan babrált valamivel. Belső feszültség, ki tudja, de az ujjai egy pillanatra sem tudtak nyugton maradni. Ön behívta a szobájába, leültette, az asztal mögé, és ő elkezdett babrálni. Nem figyelt rá, hiszen megszokta, hogy az ujjai örökké matatnak..és a terve miatt is feszültségben volt. Ezúttal Connor nem figyelt oda és nem zárta el a készüléket, vagyis babrálása miatt, a diktafon üzemképes állásban maradt.  Íme!

-El akarok válni a húgodtól…és szeretném, ha te is elválnál Camillától- hallotta Roy Walken, a saját hangját.

-Megörültél? Viccelsz?

-Nem viccelek. De hát vak vagy? Szeretjük egymást.

-Tudom, hogy Camilla nem a leghűségesebb teremtés, de hogy te, hogy veled.. Na, ne viccelj

Halk kattanás hallatszott, majd a titkárnő hangja:

-Mr Walken, fontos ügyben várják. Két perc az egész.

-Megyek!

-Ennyi -jelentette ki, Sinus. Tehát maga nem, akart meghalni. Nagyon is élni szeretett volna, ezért a pohárcserét, vagyis a méreg felkínálását előre kitervelte.

-És a titkárnőm? – kérdezte Walken. Gondolja, hogy ő is..

-Be volt avatva! Persze nem bűnrészességig fajulóan, ..csak a főnöki parancs erejéig. “Emma, -mondta neki. -Áthívom Martyt a szobámba, de nagyon kényes témánk lesz. Előbb utóbb ugyis kitudódik? Maga előtt már régen nem titok. Kiszólok magának, hogy ne zavarjanak. Rá öt percre szóljon be, és hívjon ki. Tudja, kerülni akarom az ölre menést vele. Hagyok pár percet neki. Hogy meg eméssze a tényeket, magához térjen, mert ahogy mondani szokták, mindig a férj tudja meg utoljára” Igy volt?

-Hazudik! Semmi ilyesmit nem kértem- nyögte nagy nehezen.

-Szembesíthetjük Önöket, de bizonyított tény, hogy nem várt senkit mára.

A férfi nem válaszolt.

-Feladja?

-Camilla nem tudott semmiről- nyögte Roy Walken.

-Szép, hogy védi, de hallgasson meg tőle is, néhány mondatot. Nem, árt, ha tudja! -jegyezte meg a felügyelő és bekapcsolta a magnót.

-”Roy-al nem komoly a dolog. Csak nem képzelik, hogy  csöbörből, vödörbe evickélek át? Ötvenestől ötveneshez. Nem mondom, hízelgő volt az udvarlása, de Marty mindennel ellát, ami anyagilag elképzelhető, az egyebet pedig szeretném ezután is, a szabadpiacon beszerezni. Ez csak nem bűn? Mindenki úgy él, ahogy a legokosabbnak tartja. Akadt néhány szép óránk Roy-al, beszélt is néha őrültségeket, de egy pillanatig sem vettem komolyan. Marty kényelmesebb férj, hiszen nem tart rövid pórázon, azt mondja jobb egy jó üzletben társként, mint egy rosszban tulajdonosként benne lenni.”

A magnó elhallgatott.

-Természetesen Mrs Connor, mindezt, még azelőtt mondta, mielőtt közöltük vele, hogy a férje.. Nem akartuk, hogy Ön azt mondhassa, a harag beszélt belőle.

-Az életemnél is jobban szerettem- sóhajtotta Walken.

-Hát, ha azt nem is, de a szabadságot odadobta érte. A legmélyebb értelműt. Nem a hitvesit, az emberit. A nélkül pedig nem sokat ér az élet sem! -jegyezte meg elgondolkozva, Sinus. – Bár..embere válogatja -tette hozzá, miközben Roy Walkent, elvezették.

[/rkey]