Danadiák

Írta: Linda Taylor

- Főnök, szereti a görög mondavilágot? – kérdezte Blood őrmester, a papírmunkába merült felügyelőt. – Utánanéztem a Danadiáknak. Tudja, Danaosz király ötven lánya, apjuk parancsára – a nászéjszakán, megölte férjét, hogy azok is egy apa ötven fia voltak, az most mellékes.

- Akkor mi a döntő? A bűnhődésük? Ha jól emlékszem az alvilágban az örökkévalóságig vizet hordanak egy lyukas hordóba. Sajnos nekünk itt a felvilágban kellene nyakoncsipnünk a rosszcsontokat, vagyis mi bűnüldözők vagyunk, a soha véget nem érő, szinte hiábavaló munka szimbólumai.

- Ne szerénykedjék főnök. Csak gondolkozni kell és…

- És maga megint gondolkodott? – nézett fel Sinus.

- Maga sem tett volna mást, ha végigfut egy közúti baleseti jegyzőkönyvet, amelyben három ifjú férj lelte halálát.

- Akik ráadásul testvérek voltak!

- Ők nem, de a feleségeik?! Három nővér, és szerintem nem olyan szelídek, mint a Csehov dráma hősnői.

- Maga jobban járna, ha állást változtatna. Akinek mindig jár az agya, az, remek bűnügyi történeteket eszelhetne ki, és több volna a tejbe aprítani valója. Mit akar a három nővérrel?

- Nem hagyom cikizni magam. Tessék a jegyzőkönyv. Addig hallgatok, amíg végigolvassa, de ne legyen belőlem felügyelő, ha nem jön rá arra, amit én kiszúrtam. Szerintem gyerekjáték.

A felügyelő – nem túl lelkesen kezdett olvasni, és két percen belül, enyhe gunyorossággal megjegyezte.

- Igaz, hogy a házasságkötésük napja azonos, úgy értem a három áldozaté, de egy éve vették el a három nővért, míg a Danadiák a nászéjszakán végeztek a férjeikkel.

- Mert a Danadiák nem örökölni akartak, hanem parancsnak engedelmeskedtek! – jelentett ki Blood.

- Beszéljen – adta meg magát Sinus.

- Utána néztem kicsit a szereplőknek. Nem nagy kunszt a komputer világában. Persze magánnyomozásra, körbeszimatolásra, szomszédoktól való adatcsipegetésre, már nehezebben vállalkoznék – különösen magánszorgalomból. Szóval mindhárom férfi milliomos.

- Mégsem telik nekik külön kocsira?

- Van nekik néhány, csak ez, amivel karamboloztak, vagyis inkább lezuhantak az útról, új volt. Ki akarták próbálni.

- Joguk volt hozzá!

- Ha a saját ötletük volt! De mi van, ha úgy szuggerálták nekik, hogy fussanak két kört?

- Egy vadonatúj kocsi akkor sem lehet kormányhibás…

- Ezen háborog a gyár is. Kizártnak tartja.

- Erre még nem ugrok bele egy nyomozásba. Milyen fantazmagórája van még?

- A kormányt el is lehet rontani.

- Mindent lehet, de ne feledje nekünk nem csak találgatni, hanem bizonyítani is kell. A műszaki kollégák megteszik a magukét, és ha valóban csintalankodtak a lányok…

- Mérget vennék rá!

- Ne tegye… egyedül nem győzném a munkát.

- Szóval nem hiszi el, hogy a három amazon, gyilkolt?

- Ilyen primitív módon? Úgyis lebuknak, ha alaposan megvizsgálják a kocsimaradványt.

- Ők abban reménykednek, hogy nem.

- Megörült? Csak nem ment el hozzájuk és…

- Nem. A komputert hívtam segítségül. Rákérdeztem a Hood nővérek múltjára…

- Őrmester!? Komoly bajunk lehet belőle, ha tisztességes adófizető polgárok után szaglászunk.

- Nem cserélném el azt a komoly bajt, ami engem a szimatolásért érhet, arra, ami őket kerülgeti.

- Elmesélné végre a sztorit, a kályhától indulva? Halljam, kik ezek a Hood lányok?

- Danadiák. Sosem gondolt még rá, milyen marha nagy szerencséjük van a nőknek, hogy mihelyt férjhez mennek, megváltozik a vezetéknevük? Ennek következtében, úgy el tudnak bújni a nyilvántartásban, hogy sokszor csak a véletlen vezethet a nyomukra. Három éve – a szomszéd államban – egy vitorlásról fulladt a tóba, mindhárom Hood lány férje. Remekül úsztak, de vihar támadt, a vitorlás felborult…

- És a Hodd lányok megúszták?!

- A vihart igen, mert nem voltak a vitorláson. Akkor! Mert máskor nagy kedvvel űzték a sportot.

- Kezd érdekes lenni. Vizsgálat volt?

- Természetesen. A három özvegy talpig gyászban zokogott, és mivel idegenkezüség gyanúja nem merült fel…

- Méreg…

- Amennyiben az alkohol méregnek tekinthető. Mindhárom fickó szerette a piát, és volt még egy közös vonásuk: hihetetlenül jól álltak anyagilag! Mindenüket az özvegyek örökölték.

- Gondolom a vizsgálat alapos volt.

[rkey]

- Én nem esküdnék meg rá. Ilyen tragédia során, kinek jutna eszébe, hogy gyilkosságra gyanakodjon? Az áldozatok piások voltak, és az én – hézagos tudásom, s persze pallérozatlan elmém szerint – ez a leggyanúsabb a dologban. Mert, aki iszik, az olyasmit is lenyelhet, amit nem akar, vagy amiről nem tud. A három asszonyka belekeverhetett az italukba olyan mérget, amely nehezen kimutatható és elég, ha ájulást okoz, mert aki ájult, – az, olimpiai aranyérmes lévén sem tud úszni…

- Csakhogy vihart támasztani még a mondabeli danadiák sem tudtak, nemhogy ezek a hétköznapi lányok.

- Ezen én is elgondolkoztam egy kicsit, de aztán rájöttem, hogy egyszerűen szerencséjük volt. Jó meteorológiai előrejelzést kaptak, és azt is belekalkulálták a dologba. Bárki beszerezheti, akár hetekre előre. Tehát, a gyilkosság megállna!

- Évek múlva akarja bizonyítani a bűntényt?

- Szóba sem állnának velünk főnök, csakhogy az már – furcsa módon – a második közös megözvegyülésük volt. – szótagolta diadalmasan Blood, és várta a hatást.

- Azt akarja mondani, hogy ami a napokban történt, az a harmadik férjeikkel esett meg?!

- Pontosan… vagyis inkább minimum a harmadikkal. Úgy értem, hogy befuthat még valamelyik államból, a megkeresésemre, olyan válasz, amely szaporítja a megözvegyülések számát.

- Örültség. Egy asszony elhatározhatja, hogy kiszemel magának egy undorító, gazdag pasast, és elteszi láb alól… de…

- Három miért ne határozhatná el, ha egy húron pendül? Tudtak hallgatni, egymásért tartották a szájukat, és remekül konspirálnak. Egy szót nem szólnék, ha a kilenc férjük közül legalább egyetlen egy – templom egere lett volna, aki csak a daliásságáért vezethette valamelyik Hood lányt az oltár elé, de zsarú fejjel gondolkodva, a gazdagság, mint elengedhetetlen feltétel szarvashiba volt a részükről. Tökéletes bűntény nincs, szokta volt mondani tanítómesterem, és példaképem, bizonyos Sinus felügyelő, aki mellesleg a főnököm. És igaza van. Ha minden új házasságba csak egyetlen szegénylegényt vegyítenek, még az én örökké gyanakvó fantáziám is tovább alszik. De így?

- Meg vagyok én áldva magával?! – sóhajtotta a felügyelő. Nem elég, a tengernyi akta van az asztalomon, maga más államokból is be akar gyűjteni néhány elnagyoltan nyomozott ügyet. Az ilyesmit csípik a kollégák, de hiszen tudhatná?!

- Az ittenivel kezdjük. Itt jó a kapcsolatunk a közlekedésiekkel, és különben sincs még lezárva a nyomozás. A más államokbeli esetek lesznek az adújaink. Mert mondanom sem kell: már mindhárom eset írásbeli anyaga a kezemben van!

- Engem, maga miatt fognak közlegénnyé degradálni! – sóhajtotta Sinus, de cseppet sem neheztelve.

- Vagy miniszterré kinevezni! Azt ajánlom, hogy kapjunk bele, mert ha a biztosító, vagy az autógyár emberei előbb jönnek ki a farbával, az isten se mossa le rólunk, hogy tehetetlenek vagyunk, mármint a közlekedésiek, dehát egy alomhoz tartozunk valamennyien.

- És ha kiderül, hogy ezúttal szerencséjük volt, vagyis még nagyobb szerencséjük, és a kocsi valóban műszaki hibás? – kérdezte de már a teljes kapituláció előtti megadással, Sinus. – Honnan akarja előkeríteni a három nővért?

- Nem fogja elhinni, főnök, de már itt vannak, és Astor tizedes pátyolgatja őket, no meg az ügyvédeiket a várószobában.

- Hogy merészelte? – képedt el a felügyelő.

- Semmi gond. Ha nem tudtam, volna magát belerántani a dologba, a közlekedésiek vállalták, hogy összeütnek egy pótjegyzőkönyvet, és aláíratják a bánatosnak ható, de tagadhatatlanul nagyon csinos, Hood lányokkal.

- Maga nagyobb méregkeverő, mint azok hárman, ha igaz, amit összehordott róluk. Szóval szövetkezett a közlekedésiekkel?

- Mi is segítettünk már nekik. És ha elgondolom, hogy amikor befűztem őket, még fogalmam sem volt arról, amit most tudok, vagyishogy, holtbiztosan gyilkosokkal állunk szemben!

- Ha nem titok, beavatna a harmadik megözvegyülésbe is?

- Az volt a legszellemesebb. Gombapörkölt. A három asszonyka ki nem állhatta, legalábbis azt mondták, a fiuk csípték, de sajnos nemcsak csípték, hanem egyikük, holtbiztos szakértőként, szedte is. Talán ez adta az ötletet a lányoknak. A gyanú árnyéka sem terelődött rájuk. A konyhában jártak ugyan, – ahol a szakácsnő főzött – , és ügyesen beleejthették a gyilkos galóca szeletkéket az ételbe.

- Mindig azt hiszem, hogy engem már nem érhet meglepetés!

- Én meg sosem hinném el senkinek, hogy nincsenek mázlista bűnözök, vagyis nem akadnak olyanok, akik megússzák. Ők is megúszhatták volna. Behívhatom őket? Ne féljen. Minden hivatalos. Mindhárman magukkal hozták az ügyvédjeiket, nélkülük egy tapodtat sem mennek. És lehet, hogy nekik van igazuk, vagy legalábbis volt. Most azonban velünk gyűlik meg a bajuk, és azt hiszem a jogtudoraik álla is, leesik majd, különösen, ha nem ebben az államban kezdték képviselni védenceiket.

- Őrmester, én ritkán szoktam dicsérni…

- Sajnos! – szólt közbe álnokul Blood. – Hej, pedig hányszor elmondtam már, hogy az az egyetlen olyan jutalmazás, ami nem kerül pénzbe, de aki kapja, annak mindennél többet ér.

- Ezegyszer nem fukarkodom, hiszen minél tovább lapozom az iratokat, annál inkább egyetértek magával. Ezek olyan aduk, amelyekkel nem veszíthetünk.  Csak eszébe ne jusson, hogy átszemtelenkedik a biztosítóhoz, mert a 10 % jutalom miatt megenne a sárga irigység. Gondolom maga már a vizsgálóbírónak is, jelentette, hogy lesz néhány érdekes látogatója, velünk együtt.

- Nyert főnök! Az idő pénz! Nála is ott vannak az iratok Ö intézkedett, hogy idehozhassuk az özvegy szüzikéket, és remélem, pár óra múlva – még óvadék ellenében sem helyezi szabadlábra őket!

[/rkey]