-A Richardson- örökség ügyében benyújtott kereset első tárgyalását megnyitom. Felkérem a felperes, Miss Penny Copley jogi képviselőjét, ismertesse a per tárgyát.

-Tisztelt Bíróság, tisztelt esküdtek! Ügyfelem észrevételezte Mr Richardson végrendeletét, amely szerint az elhunytnak nincs vér szerinti utódja, és annak megállapítását kéri, hogy a keresetünkben szereplő méhmagzat, a Richardson vagyon egyedüli örököse. A gyermek még Mr Richardson életében, fogant, és mivel törvényeink szerint a magzat embernek számit, örökségre is jogosult. Kértük a Richardson vagyon felére, kezelő gondok kirendelését és az özvegy haszonélvezeti jogának, a gyermek születéséig történő korlátozását. A magzattal kapcsolatos iratokat, csatoltuk!- fejezte be az ügyvéd, és leült.

-Szeretném a felperest tanúként meghallgatni! -jelentette be, az ügyész

-A kérésnek helyet adtak. Miss Penny Copley, aki áldott állapotban is figyelemre méltó teremtés volt, kiszámított, szép mozdulatokkal a tanuk padjához lépett, és az elébe tartott bibliára helyezte a kezét.

-Megismertetne bennünket a fogantatás körülményeivel?

-Tiltakozunk!- szólt közbe, az ügyvédje.

-A tiltakozásnak helyet adok. Kérem a kérdés árnyaltabb fogalmazását -ítélt a biró.

-A helyzet ismeretében, válaszoljon arra, volt-e két a két hónapja elhunyt Mr Richardsonnal, akinek nyolc évig a titkárságát vezette, gyengéd kapcsolata? -kérdezett újra az ügyész.

-Nem! -jelentette ki határozottan, a lány.

-Akkor, mégis ugy kell feltennem a  kérdést, ahogy először megpróbáltam: elmondaná, hogyan lett terhes?

-Mesterséges úton!

-Megmagyarázná?- kérte kicsit kétkedve az ügyész.

-Mr Richardson húsz éve gondoskodni próbált arról, hogy utódja maradjon és..

-Tiltakozunk!- kiáltott közbe, az özvegy ügyvédje.

-A tiltakozást elutasítom! Folytassa kérem! – nézett Miss Copleyre, a biró.

-Mr Richardson, akit nagyra becsültem, és tiszteltem, sok mindenbe beavatott, amit egy titkárnőnek nem feltétlenül kellene tudnia. Talán azért, mert mi ketten többet voltunk együtt a nyolc év alatt, mint amennyi időt Mrs Richardson a férjével töltött. Egy ilyen hosszúra nyúlt fárasztó nap után, valahogy szóba került a gyermektelensége. Olyan öt-hat éve lehetett. Akkor mondta el, hogy a felesége meddő..vagyishogy, elnézést, de ő használta ezt a szót. Azt is mondta, hogy mindig szeretett volna gyermekeket, akik tovább viszik a génjeit. Igazságtalannak tartotta, hogy egy olyan ember, aki annyit dolgozott életében, mint ő, és olyan értelmes dolgokat hagy maga után, ne olyanra hagyhassa, ami szerzett, aki folytatja a munkáját. Elmondta, hogy akkoriban nem éltek túl jól, s ő a válást fontolgatta. Új házasságot tervezett, és olyan asszonyt, akitől gyermeket kaphat. Természetesen egy vagyonos ember nem akkor válik, amikor kedve tartja, hanem amikor anyagilag a legkedvezőbb passzban van. De hát ő mindig új vállalkozásokba kezdett, sohasem volt ugy, hogy: na, most megállhatok és elfelezem, amim van, mert a maradékból futja ú életre. Mr Richardson előrelátásból helyezte el, tiz éve a spermáját egy bankban. Azt akarta, hogy élete teljéből származó nemzőanyagból születhessenek majd, a gyermekei. Nem hitt abban, hogy az idős apák, mindig zsenit nemzenek. Aztán elszaladt mellette az élet, nem vált el, és lassan beletörődött, hogy utód nélkül hal meg. Az első könnyebb rosszullét után – két éve- íratott velem egy levelet a spermabankhoz, amelyben felhatalmazott, hogy igénybe vehessem a tárolt anyagot, ha ugy döntök, hogy tovább akarom örökíteni a génjeit.

-Persze maga ugy döntött!- vágta rá, az alperes ügyvédje. -És nem elsősorban a génje, hanem a pénze miatt!- tette hozzá, – Mennyit ígért magának, ha igaz, amit itt előad nekünk?

-Nem ígért semmit, csak, mint lehetősége vetette fel. Akkor még azt mondogattam, hogy sosem megyek férjhez, pedig mindenki tudta rólam, hogy szeretem a gyerekeket. Túl voltam már a harmincon, és talán arra gondolt, hátha? Egy éve vőlegényem van, és hamarosan megesküszünk. Közösen döntöttünk ugy, hogy

-A vőlegénye talán nemzésképtelen? -kérdezte az ügyész.

-Nem Oliver Peck, makkegészséges féri.

-Tehát kizárólag anyagi szempontok vezérelték, amikor belement, hogy…

-Az hogy kinek a gyermekét hozom világra, és neveljük fel sajátunként, azt hiszem kettőnk magánügye, ügyész úr.

-Természetesen, ha egyszerű földi halandó spermájáról lenne szó, vagy egyéb szempontok késztetik az emberpárt arra, hogy más gyermekét segítsék világra. Köztudomású, hogy deli fiatalemberek, és lángelmék spermáját őrzik a spermabankok, s kívánságra bárkit megtermékenyítenek vele..de

-Akkor, mi a baj?- nézett rá szeliden, a lány.

-Az, hogy azokat az anyákat nem anyagi szempontok vezérlik, mint magát.

-Tudomásom szerint születendő gyermekemnek joga van természetese apja vagyonához. Mr Richardson biztosan végiggondolta mindezt, amikor megíratta velem azt a levelet.

-Vagy maga írta, és csak az orra elé tette, hogy parafálja. Mi a bizonyítéka arra hogy el is olvasta? -kérdezett közbe, az özvegy ügyvédje.

-Mr Richardson valóban megbízott bennem, de hogy olvasatlanul írt volna alá valamit?! Remélem nem gondolják komolyan.

Az ügyésznek nem volt több kérdése, igy a tanú, az alperes ügyvédje rendelkezésére állt.

[rkey]

-Megmondaná Miss Copley, mit tud a magzati jogról?

-Gondolom kevesebbet, mint Ön. Alaptörvényünk embernek ismeri el, de a világ más részén vitatott téma. Talán azért, mert ha elismernék a magzat jogát a terhesség megszakítás, gyilkosságnak számítana, és a lombikbébiprogramot is be kellene tiltani.

-Tisztában van azzal, hogy a magzat joga, magára nézve bizonyos kötelezettségeket is jelent. Előfordulhat, hogy terhessége, a maga életét veszélyezteti, mégsem lehetne magát elsőbbségi jogon, büntetlenül megmenteni? Hogy börtönbe kerülhet, ha gondatlan veszélyeztetés, vagy önhibájú baleset miatt szakad meg a terhessége?

-Tisztában vagyok mindezzel.

-Megmondaná, hogy Oliver Peck mivel foglalkozik?

-Kutató biológus!

-S mint ilyen, természetesen spermabankban dolgozik, ahol könnyűszerrel tudomására juthatott, hogy Mr Richardsontól is őriznek ott nemzőanyagot. Az ötlettől a megvalósításig nem sok kellett, és..

-Köteles vagyok ezt eltűrni? -nézett a bíróra a lány.

-Az összefüggések valóban furcsák. Válaszolnia kell az ügyvéd úr kérdéseire- jegyezte meg, a biró.

-Megkérdezhetem, hogy ha nem maga fundálta ki azt a levelet, miért csak a természetes apa halála után élt a lehetőséggel?

_-Két héttel a halála előtt lettem terhes, vagyis végezték el a megtermékenyítést, uram.

-Vagyis akkor, amikor már biztos volt abban, hogy a munkaadója nem gyógyulhat fel.

-Amikor még remélhettem, hogy az eljárással, vagyis a lehetőséggel örömet okozhatok Mr Richardsonnak.

-Önnek van egy öccse. Jogász. Gondolom őt is bevették a kupaktanácsba..

-Rendreutasítom- koppant a biró kalapácsa.

-Másolattal készült az a bizonyos levél, Miss Copley?

-Hogyne! Az iratok mellett van. Mr Richardson azt akarta, hogy egy példányban írjam, de aztán azt mondta, úgysem maradhat titokban, hiszen a spermabankban tudnak róla, és ha rászánom magam legdédelgetettebb vágya megvalósítására, jogi kellemetlenségeim adódhatnak. Jobb, ha a másolat a kezemben van.

-Miss Copley, ön eskü alatt vall, és a gyermekét a szive alatt hordja, tisztában van azzal, hogy a hamis eskü az ő fejére is visszaszállhat? -kapta el a hév az ügyvédet.

-Tiltakozom! El akarja átkozni a gyermekemet?- nézett rá, majdnem sírva a lány.

-Elnézést, kicsit keményen fogalmaztam, de a lényeg ugyanaz. Ha Mr Richardson legalább az ügyvédjének megemlítette volna azt a levelet, vagy ha a vőlegénye nem éppen ott dolgozna..

Uram!- nézett az ügyvédre magabiztosan, a lány. -Amit most mondott az éppen engem igazol. Mivel a vőlegényem éppen ott dolgozik, minden különösebb nehézség nélkül hozzáférhetett volna Mr Richardson spermájához, és az eredmény ugyanaz. Akkor is itt ülhetnék a gyermek világra jötte után, és teljes joggal követelhetném az apai jussot.

-Remekül időzítették a dolgot..két hét meg sem kottyan a kilenc hónapos érési időt tekintve. Az öccse jól betanította..

-Engem nem kell betanítani. Gondolom elég eszes lény vagyok, ha Mr Richardson mellett dolgozhattam annyi időn át. Az ön stílusában folytatva: gondolom kettőnk közül az ön megbízója, Mrs Richardson a pénzéhesebb, hiszen még annyira sem tiszteli férje döntését, hogy ne csupán vagyoni ok vezérelje a perben. Ki akarja semmizni a férje gyermekét, mielőtt a világra jönne, pedig neki nincs gyermeke és halála után, oldalági rokonai öröklik a vagyont. Milyen jogon meri elvitatni mindazt, amit Mr Richardson egész élete munkájával szerzett a vér szerinti fiától, vagy lányától?

-Kérem a tárgyalás elnapolását, a gyermek megszületéséig! -fordult az ügyvéd a bírósághoz. Mr Richardson valamennyi lelete rendelkezésre áll, és bizonyos vizsgálatokkal elsősorban is, azt kell eldöntenünk, hogy a születendő gyermek valóban azé-e, akit az anya megnevezett.

-Még meg sem született és máris szurkálnák? Mindezt a pénzért, a vagyonmért. Mr Richardson restellné, ha hallaná. Nagyon boldog volt, amikor megmondtam neki, hogy..

-Blöfföl!

-Miért tenném? A kórházba bejártam hozzá. Elmondtam neki, hogy döntöttem, világra hozom a gyermekét. Szinte megfiatalította az öröm. Majdnem olyanná vált az arca, mint amilyen akkor lehetett, amikor a spermáját letétbe helyezte…tiz éve!

-Ügyfelem nem hajlandó osztozkodni senkivel, mert kizártnak tartja hogy..

-A tárgyalást elnapolom. Kérem a felperes jogi képviselőjét, hogy a gyermek megszületéséről a bíróságot tájékoztassa.

..A per kiszámíthatatlan. Egy jól időzített levél mindent megoldhatna, ha a gyermek születése után kerülne elő, és vitathatatlanul Mr Richardson írta volna, vagy a vizsgálat kizárná az apaságát, esetleg az özvegy a per alatt hunyna el, de akkor az oldalági örökösök lépnének a helyébe, hiszen amig pénz lesz, mindig akadnak, akik munkával, jog szerint, vagy bármi áron próbálják megszerezni, azt is, amihez tulajdonképpen semmi közük.

[/rkey]