Dupla pech

Írta: Linda Taylor

Az asszony egyedül ült a páholyban. Nem először indult el otthonról, tudván hogy a férje késve érkezik. A nyitány véget ért. A zenekar teljes hangerővel kezdte az első felvonás zenéjét… amikor nyílt a páholyajtó. – Végre – gondolta, de nem fordult hátra. Csak akkor rezzent össze, amikor a füle mellett suttogni kezdett egy női hang. – Nyugalom asszonyom… üzenetet hoztam…

Talán azt még felfogta, hogy a nő jegyszedő, mert látta a csipkét a köténye szélén, aztán szúrást érzett a baloldalán és elveszítette az eszméletét. Lassan csúszott le a székről.

Alig öt perccel az események után, lihegve ért fel a lépcsőn Herbert Godard. A jegyszedőnő kinyitotta előtte a páholy ajtaját és a bevetődő fényben meglátták az asszonyt…- Segítsen! – súgta a férfi.

Az ügyet Sinus felügyelő csoportja kapta, és – bár alig húsz percen belül a helyszínen voltak, az asszonyt, – a férj kíséretében – már elszállitották. – Ki ment be a páholyba, a házaspáron kívül? – kérdezte a felügyelő a jegyszedőnőt. – Senki… vágta rá az asszony nagyon is hirtelen.  – Végig itt volt a helyén? – kérdezte Blood őrmester I… igen, hiszen mindig akadnak késön jövök, és amíg alaposan benne nem járunk az első felvonásban, nem mehetünk el. – De maga mégis elment?! – Hát, ami azt illeti, már… szóval miért is tagadnám, de igazán csak három – négy percre. Egy hölgy jött át a másik oldalról, és megkért: menjek le szólni a partnerének, mert elképzelhető, hogy a bejáratnál várja, és nála vannak a jegyek. Magas, barna, szemüveges férfit kellett keresnem. Tíz dollárt adott. Lementem, de senkit nem láttam, aki hasonlított volna a személyleírásra. – Mire visszasietett, de a hölgy már nem volt itt!

- Úgy van… még a másik oldalra is átmentem, de sehol. Persze azon a lépcsőn lemehetett, amíg én… mert még bundában volt amikor megkért hogy…

[rkey]

Sinusék a Godard házba indultak, hogy amikor a házigazda hazaér, kéznél legyenek. Aztán mégis másként alakult minden. Csak másnap délután találkoztak a férfival, Sinus irodájában. – Elnézést, hogy idekérettem Mr Godard! – kezdte a felügyelő. Foglaljon helyet. Nem sokat alhatott az éjszaka, de ami azt illeti, mi sem… így sikerült rájönnünk, hogy önnek szeretője van. – Nem tudom kérhetem-e a megértésüket, de egy éve került hozzám Jane… titkárnőnek. Remek munkaerő, és csinos. Akkor nem a külcsíne miatt vettem fel… szeretem a feleségemet…- Vagyis nemcsak a vagyonáért vette el? – kérdezett közbe az őrmester Sértegetni akar? – képedt el a férfi. – Csak megjegyeztem… tekintse rutin kérdésnek. – Szóval, ha az ember napi tíz – tizenkét órára össze van zárva egy szexis növel…- Aki ráadásul húsz évvel fiatalabb! – Bántani akarnak? Nem elég, hogy a feleségemet…- Megkéselték!! – vágott közbe Sinus.

- Dehát ki tette? – kérdezte, elgyötörten Godard. – Ezt elsősorban Öntől kérdeztük volna, ha tegnap találkozunk, de ma már nem gyanúsítjuk – nyugtatta meg Sinus, miközben Blood behívta Jane Silvert, kirendelt védője kíséretében. – Jane?! – ugrott fel a férfi. – Átadná a helyét a titkárnőjének? – kérdte Sinus. – Ahol Ön ül, az a vallatószék, és azt hiszem Miss Silvernek lesz mit mondani a számunka. – Kikérem magamnak, hogy… – kezdte volna a lány. – Üljön le, és ha elhatározta, hogy nem működik együtt velünk, akkor elmondom én, ahogy mi gondoljuk. Figyelmeztetem, hogy a beismerő vallomást a bíróság enyhítő körülményként értékeli Így sincs mondanivalója? Akkor kezdem. Ön egy éve került Mr Godard mellé, akit sikerült elcsábítania…- Tiltakozom! – szólt közbe a védö. – Akkor beleszeretett! – javította ki magát Sinus. – Fő, hogy a kapcsolat így, vagy úgy, de létrejött és megindult a fantáziája. Mrs. Godard szeretett volna lenni, de a főnöke nem akart válni, ezért kitervelt valamit, ami nem is lett volna rossz… Tudta, hogy aznap a főnöke az Operába megy a feleségével. Tudta melyik az állandó páholyuk. Azt is tudta, hogy Mr Godard késni fog, mert az utolsó üzletfele alig a kezdés előtt érkezik. Ön fogorvoshoz kérezkedett, de reggel betette a kocsijába a bundáját, meg egy szőke parókát. Amint az üzletfél megérkezett, kocsiba ült, és az Operához ment. A parókát a kocsiban tette fel, belebujt a bundába, aztán felsietett a páholysorokhoz, és megkért egy jegyszedő nőt… mondjam tovább? Akkor mondom. Mihelyt a jegyszedő nő elindult, hogy a megbízását teljesítse, bement a páholyba, az ajtónál leejtette magáról a bundáját, és odaóvatoskodott Mrs Godardhoz. Befogta a száját, és egy tűhegyes papírvágó késsel hátulról, szíven döfte. Megvárta, amíg a test földre csúszik, aztán lábujjhegyen kijött. Az ajtónál felemelte a bundáját, belebujt, és amilyen gyorsan csak tudott, visszamenve a másik oldalra, lesietett a lépcsőn. A jegyszedő nő pár másodperccel előbb indulhatott vissza, mint ahogy maga kilépett az épületből, és Mr Godar akkor érhetett az Opera feljárójához – nézett a nyugodt tekintetű lányra, Sinus. – Hogy tehetted? – kérdezte sóhajtásszerűen Mr Godard. – Sosem ígértem semmi olyat, ami feljogosított volna, hogy…- Mert gyáva vagy! Átkozottul gyáva. Pedig szeretsz! Nekem volt bátorságom. Megöltem. És ha azt mondanám, hogy a bűntársam voltál, hogy mindenről tudtál? – kérdezte, – gyűlölettől izzó tekintettel. – Nem tehetné meg! – szólt közbe Sinus. – Az Operában éppen ott ült, az emeleten az a magánnyomozó, akit Mrs. Godard – jóval előbb a férje figyelésével bízott meg. Akkor ugyan már lejelentette az ügyet, más kliense miatt ment el az előadásra, de mint afféle kopótermészet, látcsövével végigpásztázta a páholysort, és éppen akkor akadt meg a szeme volt megbízóján, amikor maga, mögé lépett. Annyi ideig járt az ön nyomában, annyi fotót készített önről, hogy a szőke paróka, és a jegyszedői egyenruha ellenére is, felismerte. Szóval ő a koronatanú… – Nem hallgatok tovább! – visított a lány. – Ö vett rá, ő tervelt ki mindent! – mutatott főnökére, hisztériásan. A férfi döbbenten nézte. – Ne fáradjon! – jegyezte meg Sinus. – Mr Godard nem lehetett a büntársa. – Mi a francért olyan biztos ebben?! – Mr Godard, megmondaná miben különbözik a felesége, az átlagemberektől? – kérte a felügyelö.

- Hogyne. Azon ritka teremtmények közé tartozik, akiknek… jobb oldalon van a szíve, ezért maradt életben… hála istennek! – sóhajtotta.

- Most már érti? – nézett Sinus a lányra. – Bizonyos értelemben ez magának is szerencséje,… úgy értem: az, hogy baloldalra szúrt…

[/rkey]