Előre megfontolt szándékkal

Irta: Linda Taylor

Az asszony fel ért az emeletre anélkül, hogy a portás vagy bárki más meglátta volna. Tudta, hogy Rolf Richie nincs otthon. Elővette a – férfi tudta nélkül – nála maradt kulcscsomót, és kinyitotta az ajtót. Óvatosan ment befelé, de a lakásban nem volt senki. Az új nő sem.  Mielőtt elindult, többször, és hosszan csengetett telefonon, de a kagylót nem vették fel. Azért az óvatosság sosem árt. A kesztyűjét nem vette le. Elhomályosuló szemmel körbenézett, az oly sok boldogságot adó fészekben, aztán -mint, aki megerősítette a lelkét – kihúzta magát, és az italos asztalhoz ment. Rolf kedvenc vodkás üvege félig volt itallal. Megfordult a fejében, hogy kiönt belőle, de aztán letett róla, mert tudta, hogy a színtelen szagtalan, apró kristály, ötször annyi italban is halálos kortyot jelent.

Penny Green, elővette az apró dobozkát, a táskájából, kihámozta a selyempapírból, a borsónyi kristályt, és amíg az üvegbe ejtette, azon csodálkozott, hogy nem reszket a keze, nincs benne félelem.

-Meghalsz..meghaltok mind a ketten – tekerte vissza az üveg kupakját. Arcára gonosz mosoly ült ki, olyan amilyet csak a harag, és a gyűlölet képes rárendezni. Elégtételt akart venni az árulásért. Ha az enyém nem lehet,  ne legyen másé sem. Rolfot, a valószínűtlenül szép fiút, ő fedezte fel. A külvároson hajtott át, amikor észrevette. Persze akkor még nem igy nézett ki. Ő formálta olyanná, amilyen. Nem volt könnyű dolga, de ma már a fiú ápolt, jólöltözött, és a viselkedésén is nehéz lenne kivetnivalót találni. Számlát nyitott neki, nagyobb összegeket bocsátott rendelkezésére, és ezt a lakást..ezt is együtt választották ki. Legnehezebb az volt, hogy a társaságába bevezesse. Utálta a bujkálást, a tilos utakat, de nem tudott volna meglenni egyetlen napig sem ugy, hogy Rolfot ne láthassa. Természetesnek vette, hogy a fiú vonzódik hozzá, és hitte, hogy nemcsak a pénzéért. Elvégre az a tíz év korkülönbség, ami köztük volt..ezt nem is zárhatta ki. Egy nő negyvenen innen még annyit sminkkel le a korából, amennyit akar. Féléve Rolf azzal állt elő, hogy szeretne belevágni egy kisebb vállalkozásba. Még örült is neki. Boldogan adta hozzá a tőkét, hiszen úgy gondolta, ha leköti valami, ami fontos neki, kevesebb veszély leselkedik rá, a női csábítás terén. Tovább maradhat meg neki. Csakis neki.

A vállalkozás beindult, – Rolfot öröm volt elégedettnek látni, és még jobb volt lubickolni a szerelmében. Mert ő annak hitte. Két héttel, ezelöttig. Akkor Rolf kijelentette: vége..az egyetlen szó ökölcsapásként érte. Dehát miért? A válasz porig alázta? – képtelen lennék az ölelésre, szerelmes lettem. Mindent megpróbált, de nem akart botrányt, azért mostanra ugy tett, mint aki belenyugszik a megváltoztathatatlanba.

Még egyszer végignézett a szobán, az általa választott bútorokon, aztán kinyitotta a biztonsági zárakat és hallgatózott. Odakinn nem járt senki.. Óvatosan lépett ki a lakásból. Az elővigyázatosságra szükség volt, hiszen az egy év alatt sokan láthatták itt. Tudta, hogy felismernék, azért öltözött férfiasan. Szőke hajkoronáját, fiús sapka alá gyűrte, szemére jókora  foncsorozott napszemüveget tett és meghosszabbított, energikus léptekkel járt. Beszállt a liftbe. Szerencséje volt, amikor a földszinten kiszállt, a portás éppen telefonált, de nem igen ismert volna rá, benne, arra a mindig bokáját verdeső bundákban járó, elegáns dámára, akit szinte naponta látott.

Nem volt hosszu az ut hazáig, de szinte egyetlen vibráló idegszálnak érezte egész testét. Csak akkor sóhajtott fel, amikor a szobájába ért, de akkor minden ereje elhagyta. Úgy érezte, beleőrül, ha azonnal nem ihat. Volt már néhányszor intézetben, ahol megpróbálták leszoktatni az alkoholról, és egy évig bírta is a józan életet. Minek az ital annak, aki boldog? Dehát meddig tart a boldogság? Hányszor érezte már úgy, hogy megtalálta az igazit és soha többé nem iszik, aztán jött a csalódás, és az újbóli vedelés. Két hete, szinte egyfolytában ivott. A második pohár után elmúlt belőle a reszketés. Nyugodtnak érezte magát. De nem hagyta abba az ivást. Üvegből nyelte a whiskyt, hogy minél előbb kiüsse és feledhessen mindent, ami megalázó és elviselhetetlenül fáj: Rolfot. Bosszút állt. Elpusztulnak mind a ketten, ahogy megérdemlik. Mindenre gondolt. Ha az új nő sem szereti azt a vacak vodkát, akárcsak ő, akkor is gyanúba kerül, hiszen őt látják, ő jelenti az esetet. Ugy is lehetne mondani, hogy két legyet ütöttem egy csapásra – kuncogott az asszony, aztán eszméletlen, mély álomba zuhant.

[rkey]

Kate Saxon ugy érezte egy új szakasz kezdődött az életében azzal, hogy Rolfot sikerült megszereznie. Semmi nem lehetett volna drága, hogy a fiú az övé lehessen. Régen kinézte magának, de most sikerült időben lépnie.

Rolffnak jelentős összegre volt szüksége, hogy a vállalkozását bővíthesse. Penny Green pénze – hálistennek ehhez már kevés volt.

Tiz napja, hogy kulcsa van a  lakáshoz, hogy akkor futhat fel oda, amikor akar, és ha Rolfot nem is mindig találja otthon, de az illata, a keze nyoma, a pizsamája, az ingei..itt vannak. Kate negyven éves volt. A férje hússzal több. Régen nem éltek már házaséletet, és csak azért nem váltak el, mert mindkettőjüknek kényelmesebb volt a tisztes házasság látszatmegőrzési státusza. Kate az italos asztalhoz ment, és két marokra fogva, felemelte a vodkás üveget. Ez a kedvence! – gondolta és szerelmes bakfisként, keblére szorította. Kár, hogy ő képtelen lenyelni..olyan mintha tiszta alkoholt inna az ember..íztelen. Ő marad a Wishkinél, sok-sok vízzel. Sosem vitte túlzásba az ivást. Nem akart alkoholista lenni. Visszatette az üveget az asztalra, és töltött magának egy korty Wishkyt. Ekkor hallotta meg a kulcszörgést. Mosolyt varázsolt az arcára, ami nem esett nehezére – és alig lépett be Rolf, máris odabujt a mellére.

-Kaphatok egy jó adag italt, drágám? – kérte, a hosszú csók utána férfi. Kimerítő napom volt, de sikerült. Meglátod hamarosan leszek valaki..és azt neked köszönhetem. Te, te kis főnyeremény – mondta kedveskedve, miközben szinte ledobta magát egy fotelba. Az asszony csakhamar odavitte neki, a félig töltött poharat és koccintottak. Ralf szinte egyetlen kortyként itta meg a vodkát.

-Az élet szép! -sóhajtotta, miközben Kate a poharakat vitte vissza az asztalra. Mozdulatai sietősek voltak, hiszen mielőbb oda akart bújni szerelme mellé, mégis..mire megfordult, Rolf arcára kiült a döbbenet, egyet- kettőt rángott a teste, aztán olyan lett, mint egy rongybaba.

-Rolf..szerelmem – visította Kaye, és hirtelen nem tudta mit tegyen. Orvost! Igen orvost kell hívni. De minek? Kérdezte fennhangon, amikor tenyerét a férfi nyaki erére tapasztotta. Rolf halott. Túlfeszítette a hurt..biztosan infarktust kapott…és nem szabad hogy őt itt találják. A cég jó hírének árthat, ha ilyen eseménnyel kapcsolatban kerül a neve a lapokba. Más az, ha egy asszony félrelép, és suttognak róla, ás más jelen lenni, egy halálesetnél.

-El innen!! – támadt fel benne a menekülési ösztön. Az ajtónál jutott eszébe, hogy a vodkás üvegen ott maradt az ujjlenyomata. Visszasietett és a üveget, a két használt pohárral együtt, a táskájába tett. Csak, amikor kijutott a házból és nekitámaszkodott a falnak, akkor jutott eszébe, hogy őrültség volt elhozni az üveget, hiszen tíz nap óta telerakta a lakást az ujjlenyomatával. Ráadásul, ha Rolfot felboncolják, és a gyomrában vodkát találnak, keresni kezdik az üveget..hülyeség volt..hülyeség. Beült a kocsijába, és szinte kilőtt a parkolóból. Olyan lelkiállapotban nem tudott volna hazamenni. Úgy érezte lerí róla, hogy bajban van. Nem sokkal később becsengetett a Green házba. A szobalány nyitott ajtót.

-Itthon van az asszonya?

-Igen..de…

-Piál! – gondolta Kate. -Annyi tartás nincs benne, mint egy ház nélküli csigában. Végül is mire számított? Azt hitte élete végéig megtarthatja magának Rolfot

Penny féleszméletlenül feküdt a heverőn. Odament hozzá, és egy darabig szánalommal nézte. Volt némi lelkifurdalása miatta. Végül is évek óta a legjobb barátnője, és most ez az övön aluli ütés, amit tőle kapott, bár fogalma sem lehet még róla. Dehát kivel közölje először, hogy Rolf, a drága Rolf meghalt, ha nem vele, aki ugyanúgy szerette, mint ő?. Egyszer úgy is meg kell tudnia.

Próbálta keltegetni, de Penny alkohol mámora erősebb volt.

-Vizes borogatást teszek a fejére – gondolta, és elindult a fürdőszoba felé. A táskáját otthagyta a heverő melletti kis asztalon. Elővett egy törülközőt. Jól kieresztette a csapot, miközben csuklóit alátartotta, hadd hűtse le egy kicsit a benne futkározó idegességet. Nyugalom Kate..nyugalom..intette magát.

Alig hagyta el a szobát Kate, a bódultan alvó, megpróbált felülni. Egyelten valamirevaló gondolata volt, csupán: italt kell szereznie. Fel akart állni, de visszaesett. Aztán meglátta az asztalon a táskát, és a belőle kiálló üvegnyakat. Két kézzel kapott utána. Örökkévalóságnak tűnt, mire sikerült letekernie a kupakot, és meghúzhatta..egyszer…..kétszer. Csak akkor nézett az üvegre, amikor már egész belsejét elöntötte a kába melegség. Vodka! A Rolf kedvence! Hát ezután már mindenről Rolf jut az eszembe? – nyöszörögte, majd újra ivott, pedig hogy utálta, az íztelen vacakot..

-Penny..hoztam vizes ruhát! – jött vissza Kate.

-Minek? – kérdezte részeg nevetéssel az asszony. -A pia többet ért..dehát hogy kerülsz te, ide? Vigasztalni jöttél?- váltott át a sírásnevetésbe az asszony..Rolf már nem az enyém..

-Nyugodj bele, Penny

-Verje meg az isten, aki..

-Ne, Peny ne! – fogta be a száját Kate.

Az asszony hirtelen kijózanodott. Döbbenten nézte barátnőjét és visítani kezdett..

-Csak nem teeee?

Aztán erőtlenné váló teste lecsúszott a heverőről, az üveg a földre esett, és az ital lassan csordogálni kezdett belőle.

Kate Saxon kövé dermedten nézte. Vége. Mindennek vége. Nincs az a kezdő nyomozó, akinek ne ütne szöget a fejében, hogy egyszerre, vagy gyors egymásutánban hal meg egy férfi, és egy nő, akiknek közük volt egymáshoz.. és ő mindkét helyszínen járt..bizonyíthatóan…

Egy pillanatig átvillant az agyán, hogy van még annyi az üvegben..de aztán leejtette, és agyában zakatolni kezdett egy mondat: aki fegyvert fog..fegyver által vész el…

[/rkey]