Frank Smoot másnaposan ébredt. Fájt a feje, minden tagjában halálos fáradtságot érzett. Nem csoda, ha nem bírja ital nélkül. A várakozás lassan felőrli minden idegszálát.  Ez az állapot nem sokáig tartható. Több millió dolláros vagyon egyetlen jövendő örököseként, havibérért -technikusként – gályázik egy vegyi üzemben. Elhatározta, hogy meglátogatja nagybátyját, hátha sikerül valamennyi pénzt kipumpolni belőle.

Ray Turner anyai nagybátyja volt. Mióta anyja meghalt az a szőrős szívű, azt a kevéske apanázst sem küldte, amely addig havonta érkezett. Az öreg szerint, ha egy ötvenes nő nem tudja eltartani magát abban nincs semmi, de, egy harminc éves férfinak, kutya kötelessége, hogy legalább magáról gondoskodjék.

Frank a húsz szobás ház padlásán, postagalambjai között találta nagybátyját. Olyan rend, és tisztaság volt ott, akár egy patikában. Ha Ray Turner turbékoló állatkái között lehetett -egyszeriben újjászületett. A szoktatás, a tenyésztés, az indítás, a röptetés, aztán az izgalmas várakozás, elbűvölte. Ennél szórakoztatóbb kikapcsolódásról egy pénzember nem is álmodhatna! -mondta barátainak, amikor megpróbálta rávenni őket erre az időtöltésre.

-Tudod fiam, nem is a céget sajnálom itt hagyni, ha majd egyszer elmegyek – mondta Franknak, amikor felóvatoskodott hozzá. – Értük fáj a szívem. Ki fogja gondjukat viselni?

-Kár, hogy nem értek hozzájuk..

-Az a kár, hogy meg sem próbálod. Legalább hajlandóságod lenne arra, hogy megismerkedj velük. A vagyonom úgyis rád száll. Ígérd meg hogy nem fogod szélnek ereszteni, elvadulni hagyni őket. Ne feledd, hogy sok százezer dollárt érő is van köztük.

-Megígérem, és ha akarod, beiratkozom egy tanfolyamra is, ahol elsajátíthatom a postagalamb tenyésztés csínját- binját.

-Szakkönyvek kellenek csupán., amiket tőlem kaphatsz, de sikert csak akkor érhetsz el, ha szereted is őket. Az állat megérzi, ki van hozzá jó indulattal.

A látogatásról Frank Smoot, egy pár postagalambbal és némi készpénzzel tért haza, miután a hétvégén az öregúr intelmeit, tanácsait hallgatta.

A ház amelyben lakást bérelt alkalmas volt galambtartásra, hiszen volt kertje, a kertben fák, és padlása. Alig ért haza, a jókora kalitkát felvitte a  padlásra, és enni, inni adott a madaraknak. Még aznap gondosan megnyirbálta egyikük repülő tollait, hogy másnap reggel hozzákezdhessen a szoktatáshoz. Egész úton hazafelé az járt a fejében, hogy jó volna mielőtt üzenetet küldeni a kis póstásokkal, Ray bácsinak. De milyen üzenetet?! Másnap kieresztette a szállni képtelen galambot a tetőre. Nagybátyja megnyugtatta, hogy nyugodtan teheti, a madár nem repül el, és nemcsak azért nem, mert nem tud, hiányoznak a tollai, hanem mert nem hagyja ott a párját. Ha pár nap alatt kiszokik a tetőre, utána engedheti, a repülni tudót is: a galambhűség biztosíték rá, hogy nem hagyja ott a lebegésre képtelent.

Egy idő után a galambok megszoktak, és esténként békésen tértek vissza kalitkájukba, ahol terített etető várta őket. Nagybátyjával – telefonon – úgy állapodtak meg, hogy amint kinőnek a hím szárnyai, pár órai eltéréssel, útnak indítja őket hozzá.

Elérkezett a röptetés napja is. Odaszólt Ray bácsinak, aztán az üzenetet, egy műanyag hengerben a lábukhoz erősítette, ahogy nagybátyja mutatta. Az első madár elrepült. Nemsokára indította a másodikat is..és attól kezdve nem lelte helyét sehol. Roy bácsival abban maradtak, hogy azonnal telefonál, mihelyt a madár célbaér. Ha telefonál?!

Eltelt egy nap. Frank Smoot szabadságot vett ki, hiszen otthon kellett várnia a fejleményeket. Különben sem tudott volna odafigyelni a munkájára. Majdnem este volt már, amikor csengettek.

Asz ajtó előtt, két férfi állt.

-Sinus felügyelő vagyok..gyilkossági csoport, Blood őrmester a munkatársam. Bemehetünk?

-Hogyne, dehát mi történt? – sápadt el, Frank Smoot, de egész belsejét valami édes öröm járta át. Sikerült!

-Meghalt a nagybátyja..inasa! – mondta Sinus, a férfi arcát figyelve.

-Az inasa? – képedt el, Smoot. Mikor?

-Tegnap délután.

[rkey]

-Dehát mi közöm, nekem egy inashoz, aki ráadásul nem is az én szolgálatomban állt? – tiltakozott Frank Smoot, miközben ugy érezte, minden ereje elhagyja.

-Gondoltuk érdekli, hiszen ön mégiscsak a jövendőbeli munkaadója lett volna, ha megéli szegény feje.

-Mint embert, persze lesújt a dolog, de elég idős volt már szegény..

-Ugye ön lesz az egyetlen örökös? – kérdezte Blood.

-Roy bácsinak nincs más rokona, dehát mi köze egy leendő örökösnek, az inas halálához?. A szíve vitte el?

-Nem. Idegméreg végzett vele..de nem találjuk az indítékot. Gondoltuk esetleg segíthet..hátha véletlenül történt a dolog. Ugy tudjuk Ön vegyész

-Igen..de.! – sápadt el Frank Smoot.

-A gondunk az, hogy az inas holtteste közelében találtunk egy papírtekercset – kezdte a felügyelő. Parányi és vékony papírból csavarták. Szerencse hogy a technikusok kesztyűben dolgoztak, mert ha valamelyikük csupasz kézzel nyúl hozzá…az inas sorsára jut. Idegméreggel itatták át. Az inasnak elég volt a tekercset kisimítani..és a felesége szeme láttára, pillanatok alatt vége lett.

-Nem értem! – dadogta Frank.

-Először mi sem értettük, de aztán konzultáltunk egy galamb szakértővel. Tőle tudjuk, hogy az apró tekercs, egy postagalamb szállítmánya lehetett.

-És a galamb? – nyögte, Smoot.

-Sosem hittem, hogy ilyen okos madarak a galambok. A szakértő szerint azért próbálkozott a konyhaablak párkányán, mert a gazdája nem várta a padláson, pedig biztosan körözött is a ház felett, amikor odaért. Az inas beemelte, és megnézte az üzenetet. Nincs rajta semmi! -mondta, és összeesett. Szerencsére a felesége vele volt elfoglalva és nem nyúlt az elgurult tekercs után. A galamb hagyta magát elfogni..általunk. Ugy tudjuk, nemrég kapott egy galambpárt a nagybátyjától, és tegnap próbaútra bocsátotta őket. Sikerült? A galambászunk szerint semmihez nem fogható öröm, ha a madár, első esetben visszatér..szóval?

-Kaptam ugyan egy pár galambot a nagybátyámtól, de sosem állhattam a madarakat..telepiszkítanak mindent, ezért még az úton szélnek eresztettem őket – sorolta magabiztosan, Smoot.

-Nem jó! – vágta rá, Blood. Visszarepültek volna, és a nagybácsi észreveszi. Szemrehányást tett volna. De ugye nem tett?

-Az előbb nem mondtam igazat! – nyögte a férfi. -Annyit én is tudok, hogy a postagalamb visszaszáll..ezért félúton kitekertem a nyakukat.

-A nagybátyja nem örülne neki, ha tudná – vágta rá Blood.

-Pedig előbb utóbb be kell vallanom neki! – sóhajtott Smoot.

Megcsörrent a telefon. Sinus emelte fel a kagylót.

-Igen..értettem. Köszönöm .- mondta hosszú szüneteket tartva, miközben Frank Somot homlokán verejtékcseppek gyülekeztek.

-A később indított galamb is odaért – szólt Sinus, Smoothoz. Az embereink nem tudták befogni. Elindult vissza..pihenés nélkül. Talán azért, mert megérezte, hogy a párja nincs ott.

-Mi közöm nekem mindehhez. Panaszt teszek zaklatás miatt.

-Megnézehetjük a padlását? – kérdezte Blood, de már indult is a lépcső felé.

-Amit csinálnak, törvénytelen – próbálkozott a házigazda.

A padláson nyoma sem volt galambtartásnak.

-Hova tette a kalitkát? – kérdezte Blood, mihelyt visszaért

-Sosem, volt ott kalitka. Eldobtam, mert a galambokat..

-Van ügyvédje, Mr Smoot? – állt elébe Sinus.

-Peres ügyem sincs, minek egy becsületes állampolgárnak ügyvéd?

-Beleegyezik, hogy kirendeljenek egyet? Szükség lesz rá. Nekünk elhiheti. Tanunk van rá, hogy megbeszélte a nagybátyjával, a tegnapi röptetést.

Halk koppanások hallatszottak az ablak felől. A párkányon- egy láthatóan izgatott galamb tipegett, besandítva, mintha keresne valakit.

-Visszajött. –  mosolyodott el Sinus, miközben a madarat a rá váró technikus leemelte a párkányról. A galamb nem tiltakozott. Nagyon fáradt volt.

-Kertvárosban vagyunk. Előfordul, hogy ideszáll egy egy szemtelen, élelmet kolduló galamb – nyögte, Smoot.

-Ezt nem a szemtelenség, hanem, a hűség, a szeretet, az összetartozás hozta vissza. Ők másként éreznek egymás iránt, mint egynémely vérszerinti rokon. Hogy áll ezek után a nagybátyja szeme elé? – kérdezte felemelt hangon, Sinus

A férfi hallgatott.

-Nem állhat többé elébe – folytatta a felügyelő. – A nagybátyja meghalt. Két órával azelőtt, hogy a maga által nekiszánt halál a galamb közvetítésével odaért volna. Ebéd után lefeküdt, kérte az inast, hogy keltse fel, mert galambokat vár magától. Az inas már nem tudta felébreszteni. A szíve vitte el. Egy óra múlva megérkezett az első galamb..az elkésett halállal. Egyébként az inas -közben – megpróbált telefonálni magának, de a munkahelyén nem volt, és itthon sem vette fel a kagylót.  Mi is próbáltuk hívni. A vonala rossz, vagy a lelkiismerete? Attól rettegett, hogy a nagybátyja szól bele a kagylóba? Mit szeretett volna jobban: ha sikerül, vagy ha nem sikerül a terv? Hát, ami azt illeti, nem lehettek könnyü órái..és ezután sem lesznek..soha többé..

-És még valami -szólalt meg az állatszerető őrmester. -Remélem, a tervezés izgalmában nem kerülte el a figyelmét, hogy törvényeink szerint, a gyilkos nem örökölhet az áldozata után…ha netán tán nem kell a tettéért, az életével fizetnie….

[/rkey]