-Uram, Ön egy kélt diplomás, duplán doktorált, jóképű, illetve jó megjelenésű férfi, teljességgel érthetetlen számomra, amit művelt.

-Igy utólag, már számomra is, vizsgáló biró úr, de maga ezt nem értheti. Senki nem értheti, csak én, aki szerethettem őt.

-Rendben van, szerette, és ő meghalt. A halálba valamennyi élőnek bele kell nyugodnia, hiszen aki megszületik, az meg is hal.

-Egyetértek, de vele kapcsolatban nem tudok józanul gondolkodni.

-Ugy beszél róla, mintha még élne!

-Számomra, amig én lélegzem, ő is élni fog.

-Míg meg nem találja az élő igazit, és családot nem alapit. Uram még negyven éves sincs, az életének nincs vége, s a szerelmek jönnek mennek.

-Nálam nem igy van. Én l5 éve csak őt szeretem.

-Akkor miért nem vette el, miért nem szerezte meg, még ha másé volt  is, hiszen ha viszontszerette nem volt vesztes helyzetben.

-Sosem mondtam meg neki, hogy szeretem.

- S gondolja, hogy egy nő előtt el lehet titkolni az ilyen mély érzelmeket?

-Sosem hozta szóba, pedig gyakran találkoztunk, hiszen a legjobb barátom felesége volt.

-És maga a legjobb barátja, vagyis a tisztesség kedvéért lemondott életreszóló szerelméről, s most, érzi úgy, hogy semmi joga hozzá, az élő férjnek.

-Most, mert a legjobb barátom hat hónappal a temetés után, holnap nősül.

-Ez is azt támassza alá, hogy nyert ügye lett volna, vagyis ha ki nyilvánítja az érzelmeit, míg volt kiről, gond nélkül belement volna a válásba és maga..

-Lehet hogy ő igen, de nem kaptam bátorítást, és úgy gondoltam az a drága asszony imádja őt…

-Ne vitatkozzunk érzelmeken, hiszen a körülmények ugy hozták, hogy a két oldalú vita lehetősége odavan, s maga egyedül azt mond amit akar. Inkább térjünk rá arra, amit tett.

-Tudom mit tettem, és vállalom érte a felelősséget.

-Ami kisebb súlyú, mint azé, akit rávett erre a szörnyűségre.

-Nem kellett túlságosan rábeszélnem!

-Annyiért?! Na hallja, van,aki az anyját is eladná annyiért.

-Nekem csak a jobb alkarja kellett volna. Az, amit csókra nyújtott, ha látogatóba mentem hozzájuk

-Ugy beszél egy halott nő alkarjáról, mint egy szál rózsáról, amit vázába tehet…igazis, mit kezdett volna vele?

-Mindent előkészítettem. Ezüstözött, üveg kazettát vettem a drága testrésznek, bebalzsamozás után, abba került volna.

-Van fogalma, hogy nézhet ki az alkar, majdnem hat hónappal a kriptába kerülése után?

-Van, hiszen orvosi diplomát is szereztem. Mindigis érdekelt minden, ami az emberrel kapcsolatos.

-És ki meri jelenteni, hogy szerzett ismeretei megértetik önnel a cselekedete miértjét? Épelméjű, hiszen tanult vizsgázott, dolgozik..

-És szeretek..

-Egy halott nőt, ráadásul egy alkart nem lehet holtig szeretni…már ne is haragudjon, de ez klinikai eset.

-Normális vagyok, ha arra gondol.

-Elnézést, csak azt nem tudom, ha normális hogyan értheti meg magát, vagyis a viselkedését, a tettét.

-Erre nem tudok mit felelni, csak azt tudom, normálisnak érzem magam, de ha nem lehet a szerelmem, vagy belőle valamennyi a közelemben, belebolondulok.

-S azon nem gondolkozott el, mit szól majd a választottja, ha rátalál, elveszi, és jön az első gyerek? Az alkart visszalopatja a kriptába, vagy csak ugy, kidobja a kukába?

-Ez szentségtörés, uram.

-És, amit maga el akart követni az nem az volt?

[rkey]

-Inkább térjünk az ügyre. Ugy tudom kihallgatásra hívtak be. Ami fontos volt elmondtam, s legyen bármennyi a sírásó büntetése, átvállalom, akár természetben, akár pénzben, lerovom a tartozását, illetve tartozásunkat.

-Nem lesz egyszerű eljárás. A sírásó álkulcsot készíttetett a kriptához, bement, felfeszítette a koporsót, amikor rajtaütöttek, és meg akart csonkítani egy holttestet, ami már a halottgyalázás, és hullarablás kategóriájába tartozik. A család hozzáállását még nem ismerem, de..

-A barátom eláll a pertől.

-Ez új fejlemény. Mivel vette rá?

-Semmivel. Azt mondta, amit Ön is említett az imént, ha időben szólok neki, két boldog pár élhetne tovább.

-Egy élő férj, és egy halott nej nem igazán jelent boldog párt.

-Arra gondol, hogy az én drága szerelmem mindenképpen elment volna?

-Mi másra? Biztosan beteg volt.

-Makk egészséges volt az én Mindenem. Öngyilkos lett. És mos jön az őrület. Tudja miért? Mert halálosan szerelmes volt belém, és én sosem nyilvánítottam ki, hogy vonzódom hozzá, hogy akarom őt, hogy oda mernék állni a férje elé, aki a legjobb barátom..

-Honnan veszi mindezt?

-Ő írta meg, mielőtt bevette azt a tengernyi altatót. Azzal a drága jobb kezével írta, azért akartam éppen azt, hogy naponta megsimogathassam, legalább a tekintetemmel, és megculpázhassak a kishitű, becsületes gyávaságom miatt.

-Döbbenetes. Már megbocsásson, de ha a levelet időben átadták, ha tudta, hogy szerette magát, hogy azért választotta a rossz házassága helyett a halált, mert maga átnézett rajta, akkor miért nem lépett időben?

-Mire gondol?

-Ön vagyonos ember, s a pénz nemcsak a sírásókat szédíti meg, a temetkezési vállalkozói vonalon is biztosan akadt volna aki eleget tesz a kérésének, mert ki figyel oda egy zárt koporsóban való felravatalozásnál, még ha üvegtetejű is az, hogy a halott kezeit nem kulcsolták össze a mellén, hanem más pozitúrába helyezték. Kinek jutott volna eszébe megnézni, hogy a teste mellett ott pihen-e a jobb keze?

-Igazat adok magának, de éppen mert tanult ember vagyok, és épeszű, akkor, azokban a napokban képtelen voltam ilyesmire gondolni, és alighanem a hozzám irt levelét foglaltattam volna arany keretbe, hogy mindennap végigsimíthassam drága betűit, ha az, az átkozott..

-Már, mint a legjobb barátja..

-Ő uram! Ha ő egy hete, nem jelenti be, hogy megnősül, és hozzátette: “Tiz évig éltünk együtt, de sosem voltam vele olyan boldog, mint ezzel a drága lánnyal. Ti egymáshoz valók lettetek volna. Kár hogy neked nem volt az eseted.”. Kis hijján nekimentem, de teljesen mindegy. Ha akkor félholtra verem, hiszen én vagyok az erősebb, elítélnek, s mert elkullogtam a szeme elől, azzal az észvesztő fájdalommal ami a lelkemben dúlt, csakhamar készen állt a terv…

-A hullarablás, illetve halott csonkítás!

-Nem…eszembe jutott, hogy, mert ugyis én vagyok az egyik tanú az esküvőn mérget keverek az ifju pár italába. Olyat, ami szívhalált okoz, és a boncolás sem mutatja ki. Az, jobb lett volna? Az után holtig lelkifurdalás gyötört volna, igy pedig legfeljebb bizalmat vesztek a környezetemben, mert ki hiszi el, hogy valaki érezhet ilyet..ilyen halálos, rajongva imádó, oltárra emelő szerelmet, mint én?! Mire kiváncsi még vizsgáló biró úr?

-Ennyi elég lesz, míg nem beszélek a volt férjjel. A sírásó vallomása már megvan…az elhunyt levelét hagyja itt!

-Azt soha..azt senkinek nem adom. A másolatát igen, de azt nem.

-Ugy is jó lesz, de az ügyvédje vádalkut kért, és ahhoz szükség van enyhítő körülményekre.

-Köszönöm a megértését.

-Megértésem?!- horkant fel, a biró. Sosem leszek képes megérteni, amit érez, s amit tenni akart. De remélem a lecke kijózanítja.

-Annyira biró úr, hogy akár térden állva könyörgök a volt legjobb barátomnak, hogy adjon egy kulcsot a kriptához, vagy -ég adná, – egyezzen bele, hogy építtessek a drágámnak egy másik végső nyughelyet, ahova átvitethetem, és ahol majd együtt alhatjuk örök álmunkat.

-Adja isten, hogy ne igy legyen uram. Adja isten, hogy találjon valakit, aki szereti, aki felkínálja magát, akit szeretni tud, és akivel nemcsak aludni térhet esténként az annyi gyönyörűséget nyújtó dupla ágyba…

[/rkey]