Hiszékenység

Írta: Linda Taylor

- Halló rendőrség: Azonnal jöjjenek, meghalt a társam. .. én öltem meg, azazhogy tévedés történt..megitta a mérgezett italt, amit magamnak töltöttem ki. Öngyilkos akartam lenni..

Az ügy gondatlanságból eredő emberölésnek számított, ezért Sinus felügyelő kapta. A bejelentést Roy Walken tette, az elhunyt Marty Connor sógora.

Sinus belépett az elegáns, teremnek is beillő nagyságú irodába. A jókora iróasztalra borulva feküdt Marty Connor, kezétől nem mesze üres pohár állott. A  helyzet világosnak látszott. A felügyelő egy darabig figyelte a helyszínelők munkáját, akiknek nemcsak az ujjnyomok rögzítésére, de a  technikai  berendezésre is oda kell figyelniük a tetthelyeken. Roy Walkent szemlátomást megviselte a dolog, ezért Sinus beültette a társa irodájába, amely szomszédos volt az övével. A felügyelő hasznosnak tartotta az esemény utáni gyors kérdésfeltevéseket a helyszínen tartozkódók számára. A válaszok, de néha a kérdések is feleslegesnek tűnnek, de később fontossá válhatnak. Az emberek a sokk hatása alatt közlékenyebbek, és olyasmit is elkotyognak, amit később harapófogóval sem lehetne kihúzni belőlük. A technikusok beszámoltak észrevételeikről, a holttestet elszállították és Sinusban is kezdett összeállni a kép. Még elintézett néhány telefont, lekérette a cég ügyvédjét és alig két órával az esemény után, elkezdte Roy Walken kihallgatását.

-Érthetetlen..fel sem tudom fogni, hogy megesett. Marty bejött, éppen a legrosszabb pillanatban.  Az italos asztalnál álltam, a méreg már benne volt a poharamban, töltöttem rá egy ujjnyi italt de nem akartam otthagyni. Furcsa lett volna. Előrejöttem vele az íróasztalomig. Marty addigra leült mögé..így szokta. Azt mondják az öngyilkosság pillanatnyi elmezavar.. és van is benne valami, mert akkor, abban a pillanatban mindenre elszántnak éreztem magam. Biztos voltam benne, hogy véget kell vetnem az életemnek..vége..nincs tovább.   Külön utakon járva elszúrtam egy nagy üzletet és tudtam, hogy ha Marty akarja, padlóra küldhet miatta. A pokolba kívántam őt, mert megint elkezdte a szemrehányást, meg hogy rá ezúttal ne számítsak. Egyem meg amit főztem. Már arra gondoltam, hogy visszaviszem az italt a kis asztalra, amikor beszólt a titkárnő, hogy várnak és sürgős. Letettem a poharat az asztal sarkára és kimentem. Amikor pár perc múlva visszaértem…Marty halott volt. A pohár üresen állott a keze mellett.

- Pedig nem nagyon szerette az italt!- jegyezte meg minden célzás nélkül Sinus.

- Megöltem..akaratlanul is megöltem..

[rkey]

- Mivel tudja bizonyítani, hogy öngyilkos akart lenni? Vagy csak úgy, se szó, se hang ment volna el?

- Dehogy. .írtam egy búcsúlevelet…

- Mikor?

- Nem sokkal az események előtt. Ott van az iróasztalom fiókjában, megnézheti.

- Láttuk – vágta rá a felügyelő..elég semmitmondó..

-Hogy érti ezt?

-„ Nem bírom tovább..Roy Walken.” Ez olyasmi, amibe minden belefér. Anyagi, erkölcsi csőd, érzelmi bukfenc, betegség, egyszóval ki-ki gondolhat amit akar..

- Ugyis a lényeg a lényeg!- vágta rá Walken.

- És ami a lényeg volt, megtörtént!

- Hogy érti ezt?

- Marty Connor halott. Látom nem akarja érteni, de megmagyarázom. Maga beleszeretett Camilla Connorba, a sógora második feleségébe, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen az Ön jelenlegi feleségénél, vagyis a Connor lánynál, huszonöt évvel fiatalabb. A szerelem, ahogy mondani szokták, kiszámíthatatlan. Szinte elvette a józan eszét. A céggel semmi baj, anyagilag minden rendben van, sak Connortól akart megszabadulni és nem csupán azért, mert felerészbeni tulajdonos..

- Nem gondolja, hogy van egyáltalán valami alapja ennek, amit elsorolt, egyszerűbb ha a feleségemtől szabadulok meg?

- Hallgasson meg egy hangfelvételt. Hálistennek Marty Connornak volt egy rossz szokása. Állandóan babrált valamivel. Belső feszültség, ki tudja, de az ujjai egy pillanatra sem tudtak nyugton maradni. Ön  behívta a szobájába..leültette az asztal mögé és ő elkezdett babrálni. Nem figyelt rá, hiszen megszokta, hogy az ujjai örökké matatnak..és a terve miatt is feszültségben volt. Ezúttal Connor elfelejtett visszahúzni egy kart a diktafonon, amelyet eltolt és a magnó bekapcsolva maradt.  Íme!

-„El akarok válni a hugodtól..és szeretném, ha te is elválnál Camillától!- hallotta Roy Walken saját hangját.

- Megőrültél:? Viccelsz?

-Nem viccelek! Dehát vak vagy? Szeretjük egymást.

-Tudom, hogy Camilla nem a leghűségesebb teremtés, de hogy te..hogy veled, na ne viccelj..”

Halk kattanás hallattszott, majd a titkárnő hangja:

-Mr Walken..fontos ügyben várják. Két perc az egész..

- Megyek..

- Ennyi! – jelentette ki Sinus. Tahát maga nem akart meghalni. Nagyonis élni szeretett volna, ezért a pohár cserét, vagyis a méreg felkínálását előre kitervelte

- És a titkárnőm?-kérdezte Walken. Gondolja, hogy ő is..

- Be volt avatva! Persze nem bünrészességig fajulóan.-..csak a főnöki parancs erejéig. „ Emma! -mondta neki.  A szobában nagyon kényes téma lesz. Maga előtt már régen nem titok. Előbb utóbb úgyis kitudódik. Kiszólok, hogy senkinek nem vagyok itt. Rá öt percre kopogjon be, hogy fontos ügyben várnak. Hívjon ki.  Tudja kerülni akarom az ölre menést vele. Hagyok pár percet neki, hogy megeméssze a tényeket, magához térjen, mert ahogy mondani szokták, a férj tudja meg utoljára. Így volt?

- Hazudik! Semmi ilyesmit nem kértem! – nyögte nagynehezen.

- Szembesithetjük önöket, de bizonyitott tény, hogy nem várt senki magára..

A férfi nem válaszolt.

- Feladja?

- Camilla nem tudott semmiről!- nyögte Roy Walken

-Szép, hogy védi..de hallgasson meg tőle is néhány mondatot. Nem árt, ha tudja- jegyezte meg felügyelő és bekapcsolta a magnót.

-„ Roy-al nem komoly a dolog. Csak nem képzelik, hogy csöbörből vödörbe evickélek? Ötvenestől ötveneshez? Nem mondom hizelgő volt az udvarlása, de Marty mindennel ellát, ami anyagilag elképzelhető. Az egyebet pedig szeretném ezután is a szabadpiacon beszerezni. Ez csak nem bűn?! Mindenki úgy él, ahogy a legokosabbnak tartja. Akadt néhány szép órán Roy-al, beszélt is néha őrültségeket..de egy pillanatig sem vettem komolyan. Marty kényelmesebb férj..hiszen nem tart rövid pórázon..azt mondja jobb egy jó üzletben társként, mint egy rosszban tulajdonosként benne lenni.” A magnó elhallgatott.

-Természetesen Mrs Connor mindezt még azelőtt mondta, mielőtt közöltük vele, hogy a férje..nem akartam, hogy Ön azt gondolhassa, a harag beszélt belőle.

-Az életemnél is jobban szerettem!- sóhajtotta Walken.

-Hát, ha azt nem is, de a szabadságot odadobta érte. A legmélyebb értelműt. Nem a hitvesit, az emberit. Anélkül pedig nem sokat ér az élet sem! -jegyezte meg elgondolkozva Sinus. Bár..embere válogatja!- tette hozzá, miközben Roy Walkent elvezették.

[/rkey]