Spencer Mont, le sem tudta hunyni a szemét, ha sejti, milyen tervet szőnek ellene, de mivel nem tudta, boldog embernek tartotta magát. Hogyne, hiszen az egyetemet jó eredménnyel végezte el, kamasz korától hokizott, és a játék, szüntelen lelkesedést, és rengeteg sikerélményt jelentett számára. Amióta át kellett vennie apja üzletét, már nem igen tehette azt, amit akart és az idő is eljárt felette. A rendszeres sportot abbahagyta, hiszen nem csavaroghatott a csapattal, nem lehetett volna pontos az edzéseken, mert az üzlet lekötötte. A jéghokitól azonban nem tudott teljesen elszakadni. Levizsgázott, és bíró lett.

Úri kedvtelés! -mondták a barátai és ő nem is tagadta, hogy szívesen utazik – sokszor több száz kilométert is – csakhogy levezethessem egy-egy mérkőzést, hogy jeget érezzen a korija alatt, és megmártózhasson a játék örömében. A bíráskodás nemcsak élvezetet, de elég sok villogást, koccanást is jelent. Ezt még játékos korából tudta, és belekalkulálta a mérkőzésvezetés vállalásába. A bírót nem lehet vattába csomagolni, de ha a játékosok egymással a meccs hevében kíméletlenek is, az ítészt tisztelik.

Spencer Mont, öt éve nősült, harmincöt éves korában. Apja nógatására hajtotta igába a fejét, hiszen igazából mindig jobban izgatta a sport, mint a nők. Lányok akadtak, ha kellettek, és jó volt, hogy voltak, de csak akkor, amikor nem zavarták. Egyes helyzetekben kerékkötőnek számítottak. Apja nagy nehezen megértette vele, hogy az üzleti életben nagyobb tekintélye van a házas embernek. Vagyontalan, tizenöt évvel fiatalabb, igen vonzó teremtést vett el. Sosem, tudta eldönteni, hogy Paulina a pénze miatt ment-e hozzá, vagy valamiféle érzelem is késztette rá, de azt tudta, hogy őt nem szenvedélyes szerelem, hanem a józanész hajtotta a házasságba., Szerencséjére felesége értelmes asszony volt. Ki nem állhatta a buta nőket. Paulin sosem vágyott kényeztetésre, bizonyos szabadságot is hagytak egymásnak, igy lassan összeszoktak. Az első években szinte minden mérkőzésre együtt mentek, de később Pauline kisérései megritkultak, és csak most – öt év után – jött rá, hogy közel egy éve, csupán egy bizonyos csapat mérkőzéseire jár vele, de oda – szemmel láthatóan -szívesen.

Ha nem lett volna olyan sok dolga az üzlettel, és nem foglalja le minden szabadidejét a sport, talán nem kerül bele a legtipikusabb helyzetbe, vagyis hogy, mindig a férj tudja meg utoljára. Pauline egy halálra unott mérkőzésen figyelt fel Bill Kingsleyre. Férje mutatta be őket egymásnak, amikor bement elé az öltözőbe. A fiú vette a lapot, megértette a diszkrét biztatást, és két nap múlva már randiztak. A második találkozás ágyba vitte őket, és a fiú, Pauline minden elképzelését felülmúlta. Mire észbekapott, fülig beleszerelmesedett a fiúba. Szinte kába lett a meglepően új érzéstől és még azt sem furcsállotta, amikor Bill egy heves szerelmi csata után megkérdezte:

-Ki örökli a férjed vagyonát?

-Én! – nevetett az asszony. – Legalábbis, azt hiszem.

-Csak hiszed? Nem kötöttetek szerződést? Nézz utána, az ilyesmit az ember ne csak higgye, hanem legyen biztos benne.

Pauline nem vette komolyan az egészet, de a kérdés ott motoszkált benne, és egy adandó alkalommal feltette a férjének.

-Ha egy házasság jó, gyermektelen, és egyik félnek sincs mit, a másik szemére vetnie – mindketten egyformán jogosultak az anyagiakra, akár egyiküké volt, akár közösen szerezték?

-Nekem nincsenek testvéreim, csak te örökölhetsz utánam – adott felesége orra hegyére egy puszit, Spencer.

-Hozzám jönnél feleségül, ha tehetnéd? – kérdezte két csók között Bill, miután Pauline elújságolta neki, férje válaszát.

-Álom! – csókolta le a kérdést szerelmese ajkáról az asszony. -De természetesen..boldogan…

Bill Kingsleyt ettől kezdve nem hagyta nyugodni a dolog. Kitalált valamit, de egyedül képtelen lett volna végrehajtani, ezért csapattársát, George Stewenst, is beavatta a dologba, hozzátéve, hogy ha sikerül a terve, és segít, százezer dollár üti a markát. George először viccnek vette a dolgot, de Bill egyre gyakrabban hozta szóba, és egyre részletesebben ecsetelte a tennivalókat.

-Holtbiztos tipp..tévedés kizárva, és szinte nincs is rizikó. – A hokipálya nem korzó, ott mindig történhet baleset..és ez az lesz..holtbiztos baleset. Beszéld meg az unoka öcskösöddel Roberttel..mi a pályán vagyunk, de ő a szertár körül, és neki is adnék húszezret, ha megtenné, amire kérne. Az utolsó egyeztetést három órával a meccs előtt egy bisztróban tartották.

-Igazítsuk össze az óráinkat! – kérte Bill. Vigyázzatok..a másodperc is számíthat. Stopperrel mérünk. Ott a kiírós óra, a stadion falán. Pontosan nyolckor Robert, a szertár melletti főkapcsolón, áramtalanítja a stadiont. Akkorra ráragadsz Mont-ra és én is ugrásra kész, leszek! – sorolta George-nek. Csak annyi a dolgod, hogy mihelyt elsötétül a csarnok, a bírót földre viszed. Én készen állok..lehetőleg a közelben, a többi bízd rám. Nincs az a kórboncnok, aki el tudja dönteni, hogy – ha a szélsebesen, vaksötétben korcsolyázó játékosok között, valakinek a nyakára taposnak, és eltörik a csigolyája, az baleset volt-e, vagy..

-Ne folytasd! – súgta George, a másik változatra gondolni is rossz. Rám csak is a földre vivésben számíts. Véletlenül nekifutok, erre tudok magyarázatot adni, ha kell..

-Rá kell térdelned a nyakára, és füttyenteni, különben a sötétben tévedhetek. Ennyi a dolgod. Ez csak nem sok..ennyiért? Robert ellenőrizted a generátort?

-Kisteljesitményű. Ha bármi miatt áramkimaradás lenne, a vészjelzők tovább világítanak, de csakis a sorok számát, és a vészkijáratokat mutatják, és néhány kisebb kiszolgáló helyiséget képesek ellátni fénnyel. A sportcsarnok nem műtő..hogy állandó áramforrása legyen.

-Akkor jól figyelj. Minden rajtad áll, vagy bukik. Teljesen leégtem, a bank már felszólított, és semmi kilátásom egyébre, csakis a Pauline pénzére. Belém van esve, szinte azonnal pénzhez juthatok, mihelyt megözvegyül. Bízzátok rám. Azonnal fizetek.

-És, ha valaki gyanút fog, vagy a bíró éppen a pálya másik végére indul, az elsötétedés pillanatában.

-A nyomában leszel, akkor már ne a játékra figyelj..csak rá. Pontban nyolckor.

A mérkőzés elkezdődött, és vad iramban folyt. Bill olyan erőbedobással játszott, mint máskor, ő volt a csapat erőssége. Az óra majdnem nyolcat mutatott, amikor a bíró belefujt a sípjába. Szegény Spencer Mont nem gondolta, hogy ez lesz élete utolsó sípszava. Szabálytalanság történt, a játék állt.

[rkey]

-Remek! – gondolta Bill, és odasiklott George mellé.

-Nyugi! – súgta neki. A bírót a sötétben is meg lehet különböztetni a játékostól…tapadj rá. Kezdhetjük a vissza számlálást…tiz…kilenc..nyolc! – súgta miközben arrébb siklott, kikeresve a mérkőzés folytatásához, és a tervéhez legmegfelelőbb helyet. Mindenki feszülten várt.

Minden a másodperc töredéke alatt játszódott le. A bíró indította a mérkőzést, az ellenfél játékosa ütött, valamennyi játékos nekilódult, amikor sötét lett. George Stewans lendülete nagy volt, és megállíthatatlan. Talán akkor is rávetődik a svungtól a bíróra, ha Robert elszámolja magát, és nem sötétül el, a csarnok. De a fiú pontos volt. Spencer Mont a jégre került..és ő, a derekára feküdt. George csontropogást hallott és füttyentett. Bill azon nyomban ott volt. A biró hason feküdt. George csontropogást hallott és esküdni mert volna rá, hogy amíg él, mindig hallani fogja. Elerőtlenedve tápászkodott fel az elernyedt testről, és egyetlen gondolata volt: el onnan, minél messzebbre. Bill is nekilódult, és mire világos lett, mindketten a palánk közelében álltak, egymással ellentétes oldalon, remegő térdekkel.

A játékosok hunyorogva próbáltak tájékozódni, csak   a bíró nem mozdult. Úgy feküdt a pálya közepén, mint egy rongybaba. Egyre többen korcsolyáztak oda hozzá, Bill és George is, vigyázva, hogy ne ők legyenek az elsők, de teljes érdektelenséget se mutassanak. Fél percen belül az orvos letérdelt Spencer Mont mellé, majd néhány másodperc múlva felállt, és szinte döbbenten suttogta:_

-Meghalt!

A körülötte állók felmorajlottak.

-Lehetetlen, dehát mi történt..rosszúl esett? Valaki nekifutott a sötétben? – záporoztak a kérdések, miközben valaki telefonált.

-Valaki a sötétben rálépett, vagy ugrott – jelentette ki óvatosan a doktor. Csigolyatörés..

A közönség a helyén maradt. Olyan csend lett, mintha nem is nyolcezer ember ült volna a lelátón. A halál mindig képes megdöbbenteni a jelenlévőket.

A helyszínelők megérkeztek, a holttestet elszállították. Akkorra már Pauline Mont is ott volt a pálya szélén.

Sinus felügyelő, és Blood őrmester az öltözőben kérdezgette a láthatóan döbbent játékosokat. Senki nem tudott semmi biztosat. Hol álltak, amikor sötét lett? Ki tudja? Éppen indítás volt, mindenki lódult, és hogy a lendület meddig sodorta el őket? A gyorsaság nagyon össze tudja kuszálni a tablót, a sötétséggel! -mondogatták.

Bill és George ezúttal nem együtt indultak haza. Robert ott maradt és szokás szerint a szertárossal együtt hagyta el a stadiont. A fiú azt vallotta, hogy az elsötétülés pillanatában a klotyón volt..a kapcsolókart a szertáros emelte vissza, és hogy mi vágta le? Ki tudja? A fiú nyugodt volt. Kesztyűt viselt, amikor a kart lecsapta, és futott a végéig. A folyosón nem járt senki. Betapogatózott az egyik fülkébe, és várt. Főnöke az elsötétedés pillanatában a szertárban volt, ő már legalább tiz perce kijött onnan.

Sinusék a kocsijuk felé tartottak. Kicsit meglepte őket a jármű mellett álldogáló apró termetű japán, vállán egy jókora táskával..

-A kíváncsi riporterek – dünnyögte Blood.

-Elnézést uram, nem tudom szabad-e nekem..de tudok valamit, ami..

-Mit tud, – kérdezte Blood.

-Láttam..a..balesetet! – jelentte ki határozottan a férfi.

-Sötétben? – kérdezte enyhe gunyorossággal, Blood.

Ugy is mondhatnám, uram. Van egy megbízásom, a sportolás és a psziché. Egészségügyi téma, a kutatókat érdekli az izgalom lelkiállapota. Nem először forgatok hoki mecssen. Láttam a..a gyilkosságot!

-Mit?- hökkent meg, a felügyelő.

-Az volt, uram – ismételte meg, határozottan az apró termetű fiatalember.

-A vád kemény! – jegyezte meg, Sinus. Ha nem tudja bizonyítani, könnyen bajba kerülhet..

-Tudom, bizonyítani, uram!

-Hogyan? – kapta el a hév, Bloodot is.

-Mivel? – kérdezte Sinus.

-Ezzel! – emelte ki táskájából az apró videó kamerát.

-Azt akarja mondani, hogy felvette..sötétben?

-Igen. Ez infrakamera, uram. Sötétben is lát. Tiz szint képes kimutatni, hő érzékelés segitségével. A gyógyászatban is használják. Fel lehet vele térképezni az emberi testet..megmutatja a….

-Velünk jönne? – vágott  a szavába Sinus.

-Természetesen, de itt is megtekinthetik. Visszatekerem, és máris láthatják, saját szemükkel a megrázó jelenetet. Éppen rajta voltam egy játékoson, amikor elsötétült a pálya.

Blood képes volt palástolni az értetlenségét, de most csődöt mondott. Fejet kell hajtani a technika előtt, ha még sötétben is képes arra, amire kitalálója, az ember – nélküle – képtelen.

-Tessék, nézzen bele! – nyújtotta az apró masinát a japán.

A felügyelő nem hitt a szemének. A felvétel fényben kezdődött, azután az emberi alakok átváltoztak színek alkotta foltotokká, majd újra kivehető alakokká. Egy játékos rávetette magát valakire. Elestek. A támadó ott feküdt a földön lévő hátán, és hirtelen odaért egy másik. Kitapogatta a fekvő ember helyzetét, majd magasra emelte a lábát, és szinte ráugrott korcsolyájával a fekvő torkára. Az addig kapálózó test elernyedt, a rajta fekvő felugrott, és a két alak kisuhant a képből. Csak a földön fekvő látszott. Hol élethűen, hol színekből álló hő képen, majd újra világos lett.

-Ez fantasztikus! – adta vissza a kamerát, Sinus.

-Ön is megnézheti..de meg kell keresnem a jelenet elejét! – mondta a japán, majd kisvártatva átadta a készüléket az őrmesternek.

-A számok elárúlják az alakokat. Ha az infrakamera felvétele a bíróság számára nem lenne elfogadható, én tanúsítom hogy mindent láttam..úgy, ahogy a kamera felvette..és állítom, hogy előre kitervelt gyilkosság volt. Nem lehetett más. A miértre természetesen önöknek kell megkeresniük a választ, de az – gondolom – a két játékos azonosítása után, nem lesz túl nehéz – hajolt meg igazi japán udvariassággal a fiatalember.

Sinusék legszívesebben kalapot emeltek volna előtte. A véletlen! Lám..a véletlenre még ilyen elképzelhetetlen helyzetben is lehet számítani. Persze, ha sorra körmére néznek a játékosoknak és kapcsolataiknak, talán rájöttek volna valamire, csakhogy a bizonyítás, a vallomások megszerzése ilyen bizonyíték segítségével sokkal könnyebb.

Az elkövetők között Georg bizonyult a leggyengébb láncszemnek. Ő már régen elsorolt mindent – töredelmesen – amikor a többiek még mindig tagadtak. Pauline Mont, egy jó ügyvéd segítségével a gyanú árnyékából is kikerülhet, hiszen neki legfeljebb sejtése lehetett arról, mire készül Bill! Ha igaz?!

[/rkey]