A repülőtéri vizsgálatok akkor jók, ha észrevétlenek, ha nem zavarják az utasokat, de ezerszeres biztonságot nyújtanak. Stanley őrmester tisztában volt ezzel, és senki nem gondolta volna róla, miközben a csomagjaikra váró utasok között, civilben téblábolt, hogy a kábítószer ellenes csoportnál dolgozik, ahol a jelentéktelennek látszó, Blöki névre hallgató kutyájával nagy megbecsülést vívtak ki. A kutya izgalomba jött, ha jókora körletben, akár egyetlen cseppnyi kemény drogot érzett. Erre képezték ki.

A folyosón egy magas, elegáns fiatalember tűt fel, és feléjük igyekezett. Blöki hirtelen izgalomba jött, és tarthatatlanul elindult felé. A férfi visszahőkölve, megtorpant. Zavarba jött. Tudta, hogy egy daliától restellnivaló, ha fél a kutyáktól, pedig az igazság ez. Még ötéves sem volt, amikor egy óriás dög váratlanul ráugrott, és ha a póráz enged, talán a torkát is átharapja. Szerencsére csak a nagyanyja lett rosszul – akinek a gondjaira bízták, de ő is hetekig visongott éjszaka, mert rosszat álmodott.

Tanácstalanul nézett körül, amikor látta, hogy a kutya vad iramban egyenest nekiront és gazdája alig képes visszafogni. A póráz megfeszült, és amikor már a közvetlen közelében voltak, ő meg félrehúzódva próbált kitérni, a vak is láthatta, hogy tart az ebtől.

-Ne féljen, uram- szólalt meg Stanley őrmester. -Blöki jó kutya.

A kutya leült de a póráz húzására sem volt hajlandó útjára engedni Douglas Donent.

-Lehet, hogy furcsának tartja, de egy kellemetlen gyermekkori emlék miatt tartok a kutyáktól. Nem húzná vissza?- kérte az, még mindig egy helyben állva.

-Ön tetszik neki uram. A kutya azonnal kimutatja a szimpátiáját és a haragját is!- mentegetőzött Stanley.

-Kedves, de nem tudom viszonozni az érzéseit..az előbb említett okokból. Ez a fóbia már bennem marad, amig csak élek. Különben nagyon kedves állat. Szabad ide egyáltalán kutyát behozni?- nézett körül segélykérően.

-Hogyne, szájkosárral, és pórázon. Mindkettőnek eleget tettem, de a feleségemet várjuk de, ..nem lehet, hogy egymás mellett ültek a gépen és Blöki a gazdasszonya szagát érezte meg, magán?

-Férfiak ültek mellettem, és különben is sietek! -tért ki a férfi nagy ívben és indult a pult felé.

A kutya szűkölt, fojtásig feszítette a pórázt, de Stanley akkor már teljes erővel visszatartotta, mert látta, a pultnál dolgozó vámos, vette a lapot.

-Szabad megnéznem a táskáját, uram.  -kérte.

-Tessék, de nem túl kellemes a megérkezés ilyen szituációban. Utálom ezeket a ronda dögöket, ha rajtam múlna, előírnám, hogy csak kertes házban tarthatók. Csak az éljen velük édes kettesben, aki odavan értük, de nekem nem piszkoljanak az utcámban, az én utamat ne keresztezzék. Ki kötelezhet engem arra, hogy állandó rettegésben éljek, ezek miatt a díszdögök miatt? -méltatlankodott, miközben a vámos a táskája tartalmát vette szemügyre.

a-ennyi?- kérdezte a vámtiszt, miközben nem kerülte el a figyelmét, hogy a kutya csillapíthatatlanul rajta van az utason.

-Igen!

-Befáradna az irodába, uram?

-Muszáj?  Sietek!

-Minden utasnak kötelessége, hogy..

-Rendben van. Essünk túl rajta, de figyelmeztetem, semmit nem fog találni, ami tilos.

-Előre is elnézést kérünk uram, de a szúrópróbaszerű ellenőrzés szigorú kötelességünk.

-És maga pont engem szúrt ki?! Nem elég ez a ronda korcs, még maga is? -sziszegte miközben beviharzott az ajtón.

Meztelenre vetkőzött, mindenét átvizsgálták, túlesett  a szokásos testmotozáson is. Végül elnézést kértek tőle és a hátsó ajtón elhagyta a vizsgálóhelyiséget.

-Mi ütött a kutyádba, Kirk?- kérdezte a vámos, később.

-Fogalmam sincs. Tényleg nem találtatok semmit?

-Egy porszemnyi drog sem volt sehol. Egyszer mindenki melléfoghat, még Blöki is- nevetett a vámtiszt. Stanley őrmester önérzetét sértette a gúnyolódás -méghogy Blöki tévedne? Elhatározta, hogy mihelyt végez, beviszi a kutyát a kiképzőbe szagkontrollra. Hátha valami megzavarta, és nem a szimatára hallgat, hanem a megérzésére.  Az a fickó utálta a kutyákat, az állat pedig megérzi az ellenszenvet. Talán azért volt ugy oda, hogy elkaphassa a nadrágszárát.

[rkey]

Aznap a légi szállítmányokat ellenőrzök szobájában, Carol Burton unottan nyúlt egy nem túl nagy csomagért. Ezzel legalább szerencsém van-gondolta. Utálom a böhöm nagy pakkokat. Az ember bele izzad mire kinyitja, és újra visszacsomagolja. Mivel látta, hogy a küldeményen kívül már csak kettő vár átvizsgálásra, rágyújtott, és lazított egy kicsit. Ma úgy látszik sűrűbbre állították a jelzőt, mert annyi kiszúrt csomag volt, hogy alig győzték. Ez az igazi lutri, mármint a feladók számára. De neki sem mindegy, hogy azt a bizonyos bűnös csomagot megtalálják a sok száz között. Ha fülest kapnak, miért nem néznek át mindent, az tuti lenne – gondolta miközben a csomagot bogozta. Kemény kartondoboz volt. Nem túl nehéz. Gyógyászati segédeszközt tüntettek fel tartalomként. Eszébe jutott, hogy akár néhány szex kellékkel is farkasszemet nézhet hamarosan, de amikor leemelte a skatulya fedelét, elnevette magát. A gyógyászati segéd eszközök: műfogsorok voltak. Legalább húsz darab sorakozott vicsorogva, átlátszó műanyag tokokban. Változik a világ. Lassan ezt is bársonnyal bélelt dobozban szállítják, akár a gyémántot. De hát, akinek szüksége van, rá, annak mindennel felér. Kiemelt egy átlátszó fedelű dobozkát és felnyitotta. Ez a  rózsaszín ínyrész, Jesszusom, megcsókolni valakit, aki.. Beleborzongott az elképzelésbe, és ahogy megrándult a feje, a szájában fityegő cigaretta leesett. Éppen a kezében tartott fogsorra. Bár azonnal elkapta, a parázs megbarnította az egyik szemfogat.

-Az isten verje meg! Ha ezt a főnök észreveszi. -szisszent fel, és elhatározta, hogy legalulra rejti a sérült fogsort. Reklamáljanak, ha tuják bizonyítani, hogy..de hát nem is olyan vészes, kicsit barna lett és..megolvadt. Na, ne! Hártyavékony műanyagból készítik újabban a műfogsorokat? Ilyet sem hallott még. Es ha keményre harapnak vele az Amorozók. Égnek akár a rongy. Elővette a gépírást javító lakkot, mert eszébe jutott, hogy ha a fekete betűt képes elfedni a fluid, az égés nyommal is megbirkózik. Fő, hogy elmenjen a többi között. Ahogy az apró ecsettel odapöttyentett a foltra, újabb meglepetés érte. Vagy a fluidban lévő vegyszer, vagy a tűz melege csinált lyukat a jókora szemfogon, de a következő pillanatban hanyatt-homlok futott, a főnök irodája felé.

Akit egyszer megmotoznak, annak minden adatát rögzítik, ami az útlevélből és egyéb, nála lévő iratból kideríthető. Párhuzamosan mennek a dolgok, hiszen sosem lehet tudni, mi lesz a helyzet a motozás végére. Douglas Donen zsebében is ott lapult egy telex a Continentál szállóból. Szobafoglalás visszaigazolása.

Vacsoraidő volt, amikor Stanley őrmester, Blöki társaságában, bement a szállóba. A portás az étterem felé igazította, mondván, hogy akit keres, ott tartózkodik. Amint belépett azonnal észrevette, a Blöki által, a reptéren kiszúrt férfit. Egyedül ült az asztalnál és jóízűen evett. Stanley elindult a kutyával, felé. Amikor a vacsorázó férfival összevillant a tekintetük nem lehetett tudni, melyikük lepődött meg jobban? Donen, hogy újra látja azt az átkozott dögöt, vagy Stanley, hogy Blökit hidegen hagyja a férfi jelenléte. Mi van ezzel a kutyával? -gondolta miközben végigsétált az éttermen és az oldalkijáraton távozott.. Nyomozótársai a hallban  vártak.

-Semmi. Blöki rá sem hederített.

-Akkor gyerünk a  szobájába- határozott a hadnagy. Nem ment túl könnyen, de végül is a titkár társaságában beehettek Donen szobájába. Blökit látni kellett volna, mihelyt kinyílt az ajtó, kitépte a pórázt Stanley erős markából, és bevágtatott az éjjeliszekrényig. Nem nyúlt hozzá, csak nyüszített, az orra előtt lévő műanyag tokra, amelyben egy műfogsor vicsorított.

-Nem rossz! És ha belegondolom hogy ez a reptéren és a motozás alatt, végig a szájában volt, esetleg kivéve meg is mutatta, persze csak ugy, kézben- dühöngött az egyik nyomozó. -Persze rágásra alkalmatlan, csak csábmosolyra és kokain, vagy heroin szállítására használható. Hinnétek, hogy többet ér ez a kis vicsori, mintha színaranyból készült volna? Douglas Dinen-t nem vették őrizetbe. Mindent ugy hagytak a szobájában, ahogy volt. Másnap reggel a nyomába eredtek, amikor a postára ment. Post restante csomag u tán érdeklődött. A tisztviselő felemelt egy nem túl nagy dobozt és megkérdezte.

Ez az, uram?

-Igen. Nem tud olvasni?- nyúlt a csomagért, Donen.

-És maga?- állt oda mellé hirtelen két férfi. – Mert ha igen, nem ártott volna áttanulmányoznia, mit mond a jog a kábítószercsempészéről és az elkövetőre kiszabható szabadságvesztéstől. Dehát erre még lesz ideje. Velünk jön Mr Donen. Szép a fogsorfa. Eredeti? Ha az lenne, büszke lehetne rá. Nem tudom, maga hogy van vele, de én szemüveges vagyok, és egy tapodtat sem megyek pótokuláré nélkül. Remélem magának is van egy ünneplő és egy hétköznapi protkója. Ugy értem egyikkel rág, a másikkal reprezentál, mosolyog és főleg kokaint csempész benne.

Donen lassan magához tért a döbbenettől és tiltakozni próbált éppen, amikor meglátta a Stanley mellett vicsorgó Blökit. Akkor döbbent rá, hogy felesleges és hogy mindent annak az átkozott szimatdögnek köszönhet.

-  Pedig milyen isteni ötlet volt?!

[/rkey]