Az érdekeltek együtt voltak a dolgozószobában. Az ügyvéd éppen neki akart kezdeni a végrendelet ismertetéséhez, amikor megszólalt a telefon. Az inas vette fel a kagylót, és csakhamar odanyújtotta az ügyvédnek.

-Önnel akar beszélni egy hölgy, uram.

-Tessék-szólt bele a hallgatóba, csodálkozva az ügyvéd, aztán jó darabig szótlan maradt, miközben a jelenlévők feszülten figyeltek. – Azt mondja tiz perc? Akkor megvárjuk. -fejezte be a beszélgetést, és visszaadta a kagylót, az inasnak. A szobában csend lett.

-Elnézést, de jelentkezett egy hölgy, aki azt mondja érdekelt a végrendeletben foglaltakban és kérte, hogy várjuk meg. Mivel a kihirdetést még nem kezdtem el, a jog szerint meg kell hallgatnunk őt, mielőtt az örökhagyó akaratát ismertetném.

-De hát mind itt vagyunk? Miféle nő? Ki lehet az?- kérdezték össze vissza a jelenlévők. Főleg az örökség egyedüli várományosa, az unokaöcs vörösödött bele a hírbe.

-Egyelőre nem tudok többet, uram. A hölgy hamarosan itt lesz. Az inas kiment, hogy a beengedéssel se teljen az idő.

Tíz perc múlva belépett a szobába egy, harminc év körüli, dekoratív nő.

-                          -Üdvözlöm asszonyom. Hallgatom, vagy gondolja, hogy négyszemközt.-kérdezte az ügyvéd

-                          -Felesleges, a dolog valamennyi jelenlévőre tartozik, ha áttételesen is.

-                          -Hallgatjuk.

-                          -Az elhunytnak van egy vérszerinti fia.

-                          Szinte mindenki felhördült.

-                          -Megmagyarázná?-kérte az ügyvéd.

-                          -Tessék ez a két irat.-tette le az asztalra a papírokat a nő, majd elfogadta az ügyvéd hellyel kinálását, és leült az inas által odavarázsolt székre.

-                          – A gyermek fiú, egy hónapos, és én vagyok az anyja.

-                          – Tudja, hogy ezt bizonyítania is kell, mielőtt.

-                          – Azért vagyok itt. Az egyik irat azt bizonyítja, hogy….

-                          -Hamisitvány!-vágta rá az unokaöccs.

-                          -Nem hinném uram. A férjem orvos, és részt vett a kisfiam születésénél. A gyermek egészségét nagy becsben tartja, ezért átnézte a labor eredményeit és azt tapasztalta, hogy a kicsi vércsoportja más, mint az enyém, vagy az övé. Márpedig ilyen nincs. A gyermek mindig valamelyik szülő vércsoportját örökli. A gyermeket nem cserélhették el, hiszen mindketten ott voltunk, amikor született, és aznap este csak lányok születtek, rajta kívül. A férjem megcsinálta a DNS tesztet a kicsi nyálából, és addig nem nyugodott, amig ki nem derítette, ki lehet a tényleges apa. Mr Scott többször feküdt abban a kórházban, ahol ő dolgozik, és ellenőrizte az adatait.

-                          – Pont az övét, mi? Ismerjük ezt a trükköt. Nem egy hajléktalant ástak elő, hanem valakit, akinek volt mit a tejbe apritania.

-                          – Ön téved uram. A férjem sejtett valamit a Mr Scott és köztem lévő… szóval az ügyvéd úrnak átadtam egy iratmásolatot, amely bizonyítja, hogy beadta ellenem a válópert, mert nem hajlandó más gyerekét pátyolgatni, ahogy ő mondta. Én természetesen beismertem, hogy háromszor, együtt voltam Mr Scottal, aki igen jóképü társaságbeli úr volt, és abban a szerencsében részesített, hogy megkörnyékezett. Sokan irigyeltek volna érte, ha tudják, de engem nem nagyon érdekelt, amig el nem mondta, hogy régen figyel, belémszeretett és el akar venni feleségül. Nem kalandot keres, komoly kapcsolatot. Természetesen ez is hidegen hagyott volna, ha nem veszünk össze a férjemmel valami csekélységen, mint az utóbbi időben egyre gyakrabban, és ugy akartam bosszút állni, hogy legalább önmagam előtt bizonyítsam: nem vagyok értékcsökkent nő.  A Hiltonban találkoztunk Mr Scottal, de eszem ágában sem volt lefeküdni vele, ám olyan elbájoló férfi, mint ő volt, kevés van, és megtörtént a dolog. Nem restellem bevallani, hogy olyan összeborulást, annyi bevét, annyi kedvességet nem kaptam az uramtól tíz év alatt, mint tőle egyetlen órában. Persze, hogy pár napon belül még kétszer elcsábultam. Akkor megijedtem magamtól, mert valójában szerettem az uramat, és azt mondtam vége, ne találkozzunk többé. Két hét múlva rájöttem, hogy terhes vagyok. Sokáig tipródtam, míg ugy döntöttem, hogy nem vallok szint. A férjem a hírre, hogy apa lesz kedves lett hozzám, bár csodálkozott, hiszen szerinte a fogamzásgátló hiba lehetősége egy-két százalék, de egyre jobban örült a gyereknek. A gyermek bizonytalan, vagyis inkább biztos eredetének kitudódása, újra megrontotta kettőnk viszonyát, és a férjem beadta a válópert. Ekkor felhívtam Mr Scottot, és nyilvános helyen találkozót beszéltünk meg. Miközben ő két gint, én egy üdítőt ittam, elmondtam neki, hogy közös gyermekünk született. Láthatóan megörült, szavamat vette, hogy most már elfogadom a hódolatát, és gyors ügyintézést ígért, hogy mielőbb egy család lehessünk.  Ez a helyzet most, és mert a válással az egzisztenciám ingataggá válik, vagyonunk nincs, ugy gondoltam a gyerekemet, megilleti a valós apja vagyonának méltányos része.

[rkey]

-                          – Jól kigondolta!- jegyezte meg az unokaöccs. Mi a véleménye, ügyvéd úr?

-                          -A papírok hitelesek, azt hiszem Mrs Bakernek joga, van meghallgatni a végrendeletet, habár.

-                          -Reméljük, nem szerepel benne!- vágott közbe az unokaöccs.

-                          Az ügyvéd felolvasta a végakaratot. Az alkalmazottakkal kezdte, mindegyikre szép summát hagyott Mr Scott. Aztán jött egy furcsa mondat: „Vállalataimat, ingatlanaimat, részvényeimet és minden ingó és ingatlan vagyontárgyamat unokaöcsémre hagyom, hacsak nem születik vérszerinti gyermekem, mielőtt meghalok. Ha igen, ugy a vagyon igazságosan felosztandó az unokaöcsém, és az esetleges gyermekem vagy gyermekeim között”.

-                          – Legjobb lenne kiseprűzni innen ezt a.- mondta gyűlölettel az unokaöccs.

-                          -De uram. Őrizzük meg méltóságunkat-, intette nyugalomra az ügyvéd. Kérem asszonyom, keressen fel holnap az irodámban. Tessék a névjegyem. Azt hiszem jobb lesz, ha most elmegy.

-                            Aztán folyt minden annak rendje és módja szerint, ahogy az a bizonyos félrekavarás elindították.  A vagyont közös megegyezéssel kettéosztották, mivel a pereskedés sem biztatott volna sok jóval. Az asszony kisfiával, beköltözött egyik igen elegáns házba, és az unokaöccs, aki évekig dolgozott nagybátyja mellett,  nagynehezen beleegyezett a megváltoztathatatlanba.  Ugy gondolta, William bácsi évekig gyászolta a feleségét, aki gyermeket nem adott neki. Özvegyemberként nem érdekelték a nők, és akkor jött valaki, aki felkeltette érdeklődését, és akivel remélhetőleg -ha csak pár órára is- de boldog volt. Akkor enyhült meg igazán, amikor meglátta a kis trónörököst, aki nagyon hasonlított gyermekkori képeire, vagyis a Scott családhoz tartozását nem lehetett kétségbe vonni.

-                             Azon senki nem csodálkozott, hogy a válópert közös megegyezéssel visszavointák, hiszen ha valóban szerelmi házasság volt, akkor a gyermek, ha nem is kettőjüké, inkább kapoccsá válhat, mintsem válaszfallá.

-                            Befejtődhetne a történet ugy is, hogy: és boldogan éltek, amig meg nem haltak, hacsak a gyilkossági csoporthoz nem érkezik egy furcsa bejelentés. Régi igazság ugyanis, hogy a titok, akár a gaz magja, a legrosszabb talajból is képes szárba szökkenni, és, hogy amiről két ember tud, az nem sokáig marad titokban.

-                          „Azt hiszik Mr Scott magától, vagyis természetes halál következtében dobta fel a talpát? Tévednek! Ugy tudom, nem hamvasztották el. Érdemes volna kihantolni és megállapítani a szívhalál igazi okát. Természetesen, ha egy kazánkovács volna érdekelt az örökségben, eszembe sem jutna, a fondorlat, de egy orvos?”

-                             Blood őrmester kapta az ügyet, Törvényszéki orvos szakértővel nézette át a boncolási jegyzőkönyvet, majd két hozzáértő véleményezése után, a holttestet exhumálták.

-                            Amikor Sinus felügyelő becsengetett Mr Bakerékhez, három szemlátomást boldog embert fogadta. A gyerek már tipegett.

-                            Nem tartott sokáig, mire kiderült, hogy a házaspár fondorlatos módon összejátszott. A férj tudott a felesége csábulásáról, sőt az abból – kitervelten létrejövő terhességéről is, és a negyedik találkozóval feltetette a koronát a feleségével, a félrekavarásra. Akkor már nem mentek ágyba, csak egy bárba, ahol megittak két Gint. Másnap reggelre a férfi meghalt. A halál okaként szívgyengeséget állapítottak meg, de a boncolás, vagyis az alapos szövettani, DNS vizsgálat bebizonyította, hogy olyan gyógyszer került a szervezetébe, amely 2oo %-os biztonsággal szívhalált okoz, ráadásul nem azonnal, hanem 2o-24 óra múlva.

-                            Hozzá tartozik a történethez, hogy a házaspárt elítélték, és mivel a jog szerint senki nem örökölhet az áldozata után, még haszonélvezetet sem, a házaspárt minden kedvezményből kizárták. . A gyermeket állami gondozásba akarták venni, de az unokaöccs vállalta, hogy a megbízható személyzet segítségével felneveli, s azon lesz, hogy mielőbb anya is kerüljön a bölcsője mellé. Eldöntötte, hogy szeretett nagybátyjára gondolva: olyan feleséget választ, aki legalább ugy megszereti majd a kicsit, mint őt, ami a gyermek csodálatos szépségét és okosságát látva, nem lesz nagy csoda.

-                             Nem maradt más hátra, mint az ügyintézés, amely a rendeleteket ismerve nem volt egyszerű, hiszen a gyereket vérszerinti apja nevére kellett át anyakönyveztetni.

-                              Mivel a mérget az asszony csempészte Mr Scott italába, vagyis ő kapott súlyosabb büntetést, de minden elmulik egyszer, az ő keserves évei is leteltek. Első útja a gyerekhez vezetett, aki addigra iskolába került. Az unokaöccs még agglegény volt, és nem írói fantázia szüleménye, hanem a sors fricskája, hogy az asszony új kavarásba kezdett, és csakhamar elvált a férjétől, hogy kisfiának az örököstárs unokaöccs oldalán, törvényes édesanyja lehessen. Ilyen az élet. A legpiszkosabb fantáziájú író sem képes felülszárnyalni.

[/rkey]