Kelepcében

-John Duffy, okunk van feltételezni, hogy megölte a feleségét! – jelentette ki, Sinus felügyelő, miután a védőügyvéd, is leült az íróasztala elé.

-Tiltakozom!

-Önök együtt indultak motor csónakázni..

-Nem igaz! Claudia, egyedül ment ki, a tóra..

-Elindultak, aztán nem mesze a parttól, beledobta Mrs Duffyt, a vízbe! – folytatta Sinus.

-Én? – ordította a férfi. – Maga nem tudja mit beszél! A feleségem szép volt, fiatal, mindenki csodálta..

-Talán éppen azért kellett meghalnia. Ön féltékeny volt..

-Téved..a féltékenységet, mint lehetőséget – belekalkuláltam a dologba, amikor feleségül vette. Egy nő, aki alsóbb körökből származik, vagyontalan, és a szépségénél nincs egyebe, alkura készteti az embert, különösen, ha már elmúlt ötven éves..és..

-A hölgy, alig húsz..

-Öt évig, példamutató boldogságban éltünk..szerettük egymást..a feleségem hűséges volt.

-Aztán megszünt a múlt idő! Ütötte volna a vasat Blood.

-Minek tagadnám? Claudia, mint annyi szép, de üres fejű nő, megszédült a hazug bókoktól, és ígéretektől..

a-miért nem vált el tőle? – kérdezte, Sinus.

a-mert szerettem, de akadt egyéb okom is. Claudiának kinyílt a szeme..követelőzött, tudta, hogy öt évi együttélés után mi illeti meg, a vagyonomból, és a kétszeresét követelte..válás esetén. Szerettem..és minden vagyonom árán is, boldogan megtartottam volna, ha megtarthatom..

-Ám, ha az öné nem lehetett, ne legyen másé sem! -vágott közbe, Blood.

-Nem! Egoista barmok gondolkozhatnak igy..

-Ön mégis, előre megfontolt szándékkal, elvitte a feleségét csónakázni. Éjfél múlt..a víz csendes volt..az égbolt világos, igazi nyáréjszaka. Ön leállította a motort. Hol? – kérdezte hirtelen, Sinus.

-Nem voltam a hajóban, és ne jöjjön nekem most azzal, hogy az ujjlenyomatomat megtalálták benne, hiszen legtöbbször én használtam. Claudiára csak néha jött rá a száguldási vágy, és elég szertelenül hajózott..imádta a rohanást..

-Álló csónakból került a tóba..ez tény! – szögezte le, Sinus.

-Igen? – kapott erőre, a férfi. – Akkor megmondaná, hogy kerültem én, a maguk elképzelései szerint a partra?

-Úszva! Kitünő úszó. A feleségét a vízbe dobta, aztán tempózni kezdett. A ház aludt, az alkalmazottak nem láthatták..

-Akkor mire alapozza a feltételezését? – döbbent meg Duffy.

-Azt hitte közülük vette észre valaki? – mosolyodott el, a felügyelő.

-Nem hiszek semmit, de kikérem magamnak, hogy alaptalanul gyanúsítsanak. Inkább a feleségem holttestét találnák meg.

-Maga szerint hol kellene keresnünk? – kérdezte, érdektelenül, Blood. A vízfelület elég nagy és a csónak a tó közepén állt.

-Akkor ott! – vágta rá a férfi. – Vannak búvárok és..

-És le is merültek, de ott, eredménytelenül.. Maga szerint mikor veti fel a víz?

-Megőrült?! Nem én vagyok a bűnügyi szakember. Claudia csakis öngyilkos lehetett. Ha vízbe pottyan kiúszott volna. Legalább olyan jó sprinter volt mint én..

-Vagyis ujabb bizonyíték arra, hogy mindent elkövetett volna az életéért, ha nem akadályozza valaki a menekülésben! Mrs Duffy nem ott került a vízbe, ahol a  csónak állt! Jóval arrébb..a hídnál! – sorolta Sinus. – Maga csak visszavitte a csónakot a víz közepére..utána!

-Tiltakozom! – ordította, a férfi.

-A feleségét megtalálták Mr. Duffy! – jelentette ki nyugodtan Sinus, és a férfi arcát figyelte.

-Mit beszél? – sápadt el Duffy. De hát hol..hogyan..és nem értem, miért nem tudtam róla eddig én..aki a legérdekeltebb vagyok?

-Igaz! Ön a legérdekeltebb, vagyis sokkal előbb, és sokkal jobban tudta, hogy a felesége, a híd pillér mellett került vízbe, nyakán kötéllel, amelyre, egy 5o kilós súlyzó volt erősítve.

-Elhágy a józan eszem! – ugrott fel, a férfi. Mit meg nem próbálnak még?

-Van egy tanunk! – jelentette ki, Sinus.

-Miféle tanú? És mire tanú?

-Egy könnyű búvár. A hídőr fia. Évek óta ő vizsgálja át a hídpilléreket. Jó pár éve még az anyagiak inspirálták, ma már csak kedvtelésből csinálja. Ő látta, hogy maga leállítja a csónakot a hídnál. Akkor készült elmerülni. Egy pillér takarta. Szólni akart, de aztán kővé dermesztette a látvány. Ön valamit rászorított a felesége arcára, és amikor elalélt, a nyakába akasztott egy kötelet, átfordította a testet a hajó oldalán, és utána dobta a testhez erősített súlyzót is. Aztán beindította a motort..a többi úgy történt, ahogy elmondtam. A személyzet reggel megtalálta a vizes ruhákat. Sosem szabad nedves dolgokat a szennyes kosárba vágni..

-Látni akarom a feleségem holttestét..és ha valóban úgy halt meg, ahogy mondja, vagyis nehezékkel a nyakán, akkor vitathatatlan, hogy öngyilkos akart lenni, és biztosra ment. A vizes ruhára adhatok magyarázatot. Amikor a feleségem egy vita után, kirohant, utána mentem, és vissza akartam tartani a csónakázástól, mert felindult állapotban volt. Annyira elkapta a hév, hogy a húza- vona közben ellökött magától, és én a vízbe estem.. ő pedig indított..

-Vagyis állítja, hogy nem ölte meg őt?

-Igen..és a kínpadon is kitartok emellett. Kizárt dolog, hogy valaki éjfél után, csak úgy buvárkodjék egy tóban. Blöffölnek..így akarnak a nyakamba varrni valamit, ami…

-Téved uram! – szólt közbe Sinus. Nem mi..a tanú! Mindazt a szemébe mondja, amit elsoroltam. Egyéként a feleségét valóban nem ölte meg!

-Na látja!? Sóhajtotta megkönnyebbülten a férfi. – A felesége él! – folytatta, Sinus.

-Hogy érti ezt? – hökkent meg, Duffy.

-Kórházban van. Amint ön elhajtott a motorral, a búvár lemerült, elvágta a kötelet, és felhozta az ájult Mrs. Duffyt. Szerencsére.. –már mint a felesége szerencséjére – a hídőr fia orvos, és tudja, hogy egy elsüllyedt ember a víz alatt tíz percig életben maradhat, sőt..hideg vizben tovább is..

-Életben maradhat?

-Igen..vagyis érthetőbben, tíz percen belül a segítségnyújtás sikerrel járhat, és a fuldokló visszahozható az életbe. A felesége percek alatt felszínre került, és elsősegélyt kapott. David Maxwellnek köszönheti, hogy nem előre megfontolt gyilkosság, csak emberölési kísérlet vádjával kerül bíróság elé..

-David Maxwellt mondott? – nézett értetlenül, Duffy.

-Igen! Ő az, aki ott volt a híd pillérénél.

-És megjátszott a feleségemmel egy gyilkossági jelenetet, hogy Claudia, a teljes vagyonom ura lehessen! -sorolta Duffy úgy, mint aki akkor döbben rá a valóságra.

Sinus, és Blood nem látszottak meglepettnek.

-Végre! – állt fel a felügyelő. – Csakhogy kimondta! Ön majdnem áldozatául esett egy fondorlatnak, de hát, mi nem szoktunk mindent készpénznek venni, amit egy tanú elsorol. Nem az első eset, hogy a tanúból elkövető, vagy tettestárs lett. Nyugodjék meg Mr Duffy..és elnézést a kemény hangért..de így gyorsabban elértünk a lényeghez. Gondolja meg? Két tanúvallomás állt volna szemben az ön alapos indítékával, és gyámoltalan, gyér védekezésével. Megnyugodhat..az ártatlansága betonkeménnyé vált. Mióta tudta, hogy David Maxwell, és a felesége..

-Fél éve. Akkor megbíztam egy magánnyomozót és..

-Remek, akkor lesz még egy bizonyító tanú. Tehát veszekedtek, és a felesége kiszaladt, hogy motorozni menjen. Ön természetesen útját állta, és a dulakodás hevében a vízbe került. Így kellett lennie. Ön vizes kellett, hogy legyen, méghozzá tóvizes – szögezte le, Blood. – Ez volt a terv!

-Maguk első perctől kezdve tudták, és mégis úgy beszéltek velem, mint egy latorral? – csuklott el, Duffy hangja.

- A cél sok esetben szentesíti az eszközt. Magának akartunk segiteni. Ketten, egy ellen, esküt téve arra, amit állítanak, nem lett volna sok esélye, uram..

_-És az igaz, hogy egy vízbekerült embert tíz perc után is vissza lehet hozni az életbe, vagy az is csak blöff volt? –kérdezte, fellélegezve, Mr. Duffy.

-Igaz! Az esetleírások között akadt olyan vízbefúlt gyerek, aki közel félórás hideg vízben való tartózkodás után is, – köszönhetően a szakszerű ellátásnak, nemcsak hogy életben maradt, de az esemény nem okozott kárt az életviteli képességében. Csodák mindig vannak, de legjobb, ha vigyáz az ember.. Alighanem erre bazírozott David Maxwell is. A kötélhurkot ott hagyta, a felesége nyakán, az elvágott részt megtaláltuk a tó fenekén, a súlyzón. Valószínűleg, a felesége is segített neki, aztán átúszott a túlsó partra. Aztán az asszony segítségével értesítette a mentőket, és bennünket. Minden annyira hihetőnek hangzott, minden annyira összevágott, hogy gyanús lett..

-Köszönöm! – hálálkodott, Duffy.

-Na, én megyek! – zárta le, a hangrögzítőt, Blood.  –Felírom a kéménybe, hogy nekünk is köszönetet mondott valaki..

John Duffy elmosolyodott..