- Elkészültek a képek! – tett le, egy borítékot, Sinus felügyelő asztalára, Blood őrmester.

- Pszichopata! – jelentette ki, Sinus, a képeket nézve. -Élvezetet okoz neki,a mások kínja..gyönyörködik a haláltusában

- Szerintem is, akkor pedig nem hagyja abba! Két hét alatt ez a második utcalány. Az ilyen elkövető nem áll meg, amíg rajta nem veszít. Csak tudnám, mitől kezdik el?

-Alig tudunk róla valamit. Senki nem látta az áldozatokkal. Elcsalta őket a megszokott helyükről, hogy valahol kedvét lelje bennük, de nem szexuálisan. Megfojtotta mindkettő, ezt biztos, de közben fotózott. Olyanok ezek a képek, mintha szemtől szemben lenne a gép lencséje, az áldozattal..

- Biztosan úgy is volt. Valahogy a fejére erősíthette a masinát, és miközben a villanydrótot húzta a nő nyakán, exponált!

- Ha nem tudnám, hogy van sorozatkészítő gép, azt mondanám könnyű dolgunk lesz, csupán egy három, kezű embert kell keresnünk. Ahhoz, amit elsorolt, és amivel egyébként egyetértek, három kéz kellene.

- Ha nem kötött volna hurkot a drótra, mert akkor egykéz is elég a húzásához, miután a nyakukra vetette..és persze lehetett sorozat fényképezőgépe is! – adta fel Blood.

- Aztán felpakolta az áldozatát, és kivitte oda, ahol a madár is alig jár. Méghozzá mindkettőt ellenkező irányba.

-Elkeveredhetnék néhány órára, a rosszlányok között főnök? Ismerek néhányat, a régiek közül is. Hátha elcsípek valami érdektelen megjegyzést, ami nekünk fontos lehet. Óriási adu van a kezünkben, és egyelőre senki nem tud róla..

- Csak ki ne szaglásszák a firkászok, hogy mindkét eset után elküldte az előhívott filmtekercset.

- A lányok rengeteg különleges kívánsággal szembesülnek, főnök. Hátha emlékeznek valakire, aki fényképezni akart..közben?

- Akivel komolyan tárgyalt róla, az már nem emlékezhet, de természetesen akadhat olyan, aki valamiért elutasította..

- Erre számítok én is. Mehetek?

- Ne rendőrségi kocsival menjen, és maradjunk telefon összeköttetésben.

Éjfél volt, amikor Sinuséknál, csörgött a telefon. A felügyelő azonnal felkapta, pedig régen túl volt már a félálom állapotán. Mióta megszülettek a fiai, félt hogy felébreszti őket a zaj.

- Főnök! Találtam egy lányt, aki tárgyalt, egy férfival és fényképezni akarta, de lerázta. Nagy suskát ígért, de a fiúja éppen akkor osztotta ki, vagyis nem volt a legjobb hangulatban, no és nagyon unszinak találta, a fazont.

- Alig töltött két órát közöttük, és máris úgy beszél, mintha..

- Treniroztam mielőtt idejöttem. Az ember jobban be tudja énekelni magát a kegyeikbe, ha ért a nyelvükön. Már a negyedik konyakot issza a csaj, és nem vagyok túl jól eleresztve. Egyébként felajánlotta, hogy segít a grafikusnak elkészíteni a fantomképet. Állítólag jó megfigyelő.

- Miért nem ezzel kezdte? Fizessen, és induljanak a központba. Odaszólok a rajzolónak, és fél óra múlva ott leszek.

A lány valóban jó megfigyelőnek bizonyult, és csakhamar összeállt egy elég használható kép. Szerencsére se bajusz, se szakáll. A meztelen arcot könnyebb utolérni: az csupasz, de a szőrzetet pillanatok alatt levághatja, aki másnak akar látszani.

- Főnök, van egy bizarr öltetem! – jelentette ki, Blood, miután a második kávét is lehajtották, a nő távozása után.

Másnap, valamennyi déli lapban megjelent a fotó a következő aláírással: „Egyik fogadónk azt állítja, hogy az általa készített rajzról fel lehet ismerni a nagybátyját. A nagybácsi ellenfogadást kötött. Kinek lesz igaza? Aki felismerni véli a titokzatos nagybácsit, jelentkezzen a „Kockázat” fogadóirodánál. Megéri”

Az első felismerő az újság utcára kerülése után, fél órával jelentkezett, majd sorra követték a többiek. Sinusék kicsit hitetlenkedve fogadták a fogadóiroda első információját, de a negyedik, sőt tizenegyedik egybehangzó véleményezés után nem sok kétségük maradt. Már éppen indulófélben voltak az illetőhöz, amikor egy fotólaboráns kopogott be, és letett Sinus elé egy pár jókora képnagyítást.

- Csak úgy, eszembe jutott! – szerénykedett. – Olvastam már ilyesmiről, és gondoltam, megpróbálom kinagyítani..

- Maga egy zseni! -rikkantotta Blood, és Sinus is elismerően mosolygott. Elsiettek. A laboráns úgy nézett utánuk, mint egy első áldozó. Nem tudta piruljon-e a merészségéért, vagy örüljön az elismerésnek. Bárcsak mennének valamire az egésszel!

Amikor Sinusék becsengettek Cristopher Cole lakásába, odabenn nem mozdult semmi. Blood szinte nekitámaszkodott a csengőnek, felverte a lépcsőház csendjét, de semmi. Nagy sokára a szomszédasszony kilesett a kémlelő ablakon.

- Úgy láttam elment..bőrönd is volt nála. Talán víkendre..

- Szerdán?- vágott közbe, Blood.

- Miért? Vannak hosszú víkendek is. De hát maguk tudják. Mindenesetre, ha fáj a foguk, ne várjanak rá. Forduljanak máshoz. A doktor jó orvos, de a fogfájás mindig sürgős. Nem maguk az elsők, akik csengetnek nála, mióta lement. Kicsit furcsa, hiszen rendelési ideje lenne, ő meg fogja magát, és se szó, se beszéd..

Sinusék megköszönték a felvilágosítást, és a kocsiból körözést adtak ki dr. Cristopfer Cole ellen. Útban a  központ felé, Blood megjegyezte:

- Tehát mégsem pszichopata! Biztosan látta az újságokat, és jobbnak látta elszelelni.

- Vagy még biztosabban, az! Az pszichopaták képesek briliáns keményen tervezni, és kegyetlenül végrehajtani, amit akarnak, ha rájuk jön. Az efféle elkövetőktől fázom legjobban. Az ember sosem tudhatja, hányadán áll velük..

- Még jó, hogy nem ő a fogorvosom. Az ember elképzeli, hogy olyasvalaki turkál a szájában, aki..

- Bizonyos értelemben egy zseni, de miért cammogunk?

Kora este lett, mire sikerült, az akkor már taxival menekülő, doktort elfogni.

- Van ügyvédje Mr. Cole? – kérdezte Sinus, az asztala előtt ülő, magabiztos férfit.

- Felesleges, de ha gondolja, idehívatom.

- Mondja a számát – kérte Blood, és tárcsázott.

A fél óra alatt, amíg az ügyvédre vártak Sinusék újra átnéztek mindent, összerendezték az anyagot, Mr. Colet pedig étellel és itallal kínálta, Astor tizedes. A törvény előírja, hogy a fogva tartottaknak milyen időközönként kötelesek étkezési szünetet biztosítani, csak azt nem írja elő, semmiféle törvény, hogy a rend őrei mikor egyenek, igyanak, és mennyit pihenjenek. Vagy amit előír, azt sem tartja be a kutya sem.

- Alapos gyanúnk van rá, hogy megfojtott két nőt! –kezdte, Sinus.

- Maga pedig nadragulyát evett, különben nem lenne mersze ilyesmit feltételezni egy adófizető állampolgárról!

- A lányokat az utcán szólította meg, és különleges kívánsággal állt elő. Fotózni akarta a kéjérzésüket. Az egyik kiszemelt áldozat nem állt kötélnek. Ő adott személyleírást magáról. Elkészítettünk egy fantomképet, biztosan látta az újságokban, hiszen a paciensei azonnal magára ismertek.

- A törvénytelen úton szerzett bizonyítékokat a bíróság nem veszi figyelembe – jelentette ki, dölyfös fölénnyel, Cole.

- Gondolja? Majd később kifejt, mi volt a módszerben törvénytelen, a magáéval összevetve. Van más is, ami arra enged következtetni, hogy alaposan gyanúsítható a tettek elkövetésével.

- Kíváncsian hallgatom! – mosolygott magabiztosan, a  férfi.

- Technikusaink átvizsgálták a lakását, mert úgy gondoljuk ott végzett áldozataival. Megtaláltunk néhány ruhadarabot, amelyek mikro foszlányai, a lányok körmei alatt is felfedezhetőek voltak. Egy hosszú női hajszál is előkerült, azonosítása most folyik. A holttestek elszállítása nem lehetett könnyű. Gondolom megvárta, amíg elcsendesedik a ház, aztán beszállt velük a liftbe, és csak a pincében állt meg, ahol a kocsiját a lift közelébe garazsírozta be. A holtakat olyan testtartással vitte le, hogy ha bárkivel találkozna, elhiggyék, hogy a hölgy rosszul lett a kezelés alatt, és hazaviszi.

- Ön rájött, hogy élvezetet okoz a mások kínlódása! -vette át, a szót, Blood. Egy ideig kielégítette a paciensek sziszegése, a fájdalomtól eltorzult arcok látványa, aztán egyre nyugtalanabbá vált, és úgy érezte máshol kell keresnie az igazi kéjt. Végig kell élveznie egy haláltusát! Ne vágjon közbe. Előfordult már ilyesmi a munkánk során-jelentette ki magabiztosan Blood, és Sinus elismerően nézett rá. Csak tudná, honnan szedi ezeket?

-A filmtekercseket megkaptuk. A lakásában előkerültek a képek is. Gondolom, átforgatta azóta néhányszor valamennyit! – folytatta Sinus. – Ügyes keze van, Mr. Cole. Jól megszerkesztette a géptartó pántot a homlokára. Persze egy orvosnak nem nagy kunszt. A gép a pántra erősítve úgy néz ki, mint a gégészek tükre. Remek masinára sikerült szert tennie. Beállította, és pár másodperc múlva addig kattogott, amíg film volt benne. A lencse ugyanúgy látta a haláltusát, ahogy maga a tulajodon két szemével. A kezeire szükség volt..a levegő adagoláshoz..gondolom, nem kis élvezetet okozott, a lányok rémült, esdeklése, kékülő arca..

- Tiltakozom! Maga miért ül itt, ha egy szót sem szól? -rivallt rá, az ügyvédre.

- Jobban enné uram, ha ön is hallgatna! – kérte, a védő.

- Jogi képviselőjével ellentétben, én felhívom szíves figyelmét, hogy az őszinte beismerő vallomást a bíróság enyhítő körülményként értékeli – jegyezte meg, szelíden, Sinus.

- Csak nem gondolja, hogy a bíróság elé citálhat egy blőd elgondolás, egyetlen hajszál és egy véletlenül, rám hasonlító irka- firka miatt? – tiltakozott, Cole.

-Nem sokra megy a tiltakozással, Mr. Cole. Ön orvos, gondolom az egyetemen nem kizárólag a foggal kapcsolatos anyagot hallgatta, vagyis ismernie kell az emberi testet. Ön sosem nézett még mélyen, egy nő szemébe? – kérdezte hirtelen, a felügyelő.

- Sosem érdekeltek a nők!

- Akkor egy férfiéba! – vágta rá keményen, Blood.

- Kikérem magamnak, azt hiszik maguknak mindent szabad?

- Ellentétben Önnel, mi tudjuk, hogy nem! – állt fel, Sinus. Az emberi szem közepén van egy kis fekete pont. A népi nyelv: szembogárnak hívja, természetesen maga ismeri az orvosi nevét is. Az ember, ha valakinek a szemébe néz, meglátja önmagát. Abban az apró fekete pontban. Ez tény, kipróbálhatja. Egy ifjú laboránsunk olvasott egy fals krimit, amelyben a gyilkos úgy lepleződött le, hogy az arcmása belekövült az áldozata szembogarába. Ezt persze mese, de adott egy ötletet a fiúnak. Kinagyította a maga által készített képekről az áldozatok szembogarát. Már amikor a szem éppen nyitva volt. Íme, a képek! Felismeri magát? Ne mondja, hogy nem. Kicsit eltorzítja, vagy átlengi az arcát a kéj, esetleg a gyilkos düh, ki tudna ilyen esetben pontos jelzőt mondani, de egy biztos, aki a fantomképről magára ismert, ezeket is azonosította..

- Blöffölnek ! – kezdte, kicsit erőtlenebbül, a férfi. Szereztek egy képet rólam, és most rá akarnak szedni, hogy a hogy…

- Képet? Magáról? Ilyen hátborzongató vonásokkal? Csak akkor képes valaki, ilyen képet vágni, ha olyan szituációba kerül, amilyenben maga volt, amikor abban a két szerencsétlen nőben a kedvét lelte. Magának nem a testük kellett, nem az öröm, amit adhattak volna..az életüket akarta, a kínjukra vágyott..majd egyszer talán azt is elmondja miért. Valaki nagyon megbánthatta, sérelem érte, nem sikerült, amit kitervelt, kudarcot vallott a munka, vagy más területen…nem a mi dolgunk analizálni, mi miatt került homokszem a szerkezetbe, ami tetteit félre irányította Feladja?

A férfi felsírt. Úgy, mint a bánatos, megvert, vagy büntetést kapó kisgyerek.

- Tudják is maguk, mi az a kudarc, az ágyban. Ha az nézi le magukat, akiért szinte reszketnek, akit minden porcikájukkal imádnak, de aki mindig megtagadja magát, ha szinte elveszi az eszüket a vágy. Valakin bosszút kellett állnom. Meg kellett bizonyosodnom arról, hogy tudok érzést fakasztani egy nőben, hogy esengenek, kérnek, ígérnek, hogy tőlem függenek, ha velük vagyok. Nem értem, magam sem tudom hogy jutottam idáig, de nem én, vagyis inkább nemcsak én vagyok a bűnös…uraim. Ha a feleségek, vagy barátnők tudnák, mi minden vetődik fel egy férfiben, amikor elutasítják a közeledését, amikor lenézik, mellőzik..de hagyjuk. Bűnös vagyok…ítéljenek el. Hadd érezze az, akiért ide kerültem, mit jelent valaki miatt, bármilyen, – de fő, hogy fájó, őrjítő kínt – elviselni?!

A férfi úgy nézett maga elé, mint akinek nincs hova tekintenie. A laikus is láthatta, hogy orvosra van szüksége.