- Te ez a hapsi mindennap kétszer, itt van, és ha előtted hárman állnak is, kivárja  sorát – súgta,  Carol Casper a kolléganőjének heccelődve. – Biztosan tetszel neki. Titkos imádó..

Ingrid Fox ránézett, a sorra kerülő férfira, és biztos volt benne, hogy elpirult. Csak észre ne vegye ez az alak, még a végén azt hiszi, hogy, pedig dehogy.

- Tessék!

- Felváltaná? – tett le elé, a férfi egy százdollárost.

- Hogyne! Milyen címletekbe parancsolja?

- Mindegy!

Ingrid Fox előre tudta a választ, hiszen valóban járt már ott néhányszor, pár óra alatt, ez az alak és tényleg? Miért is váltogatna százasokat, s főleg mindig nála, ha..Hülyeség! Bár elég jól néz ki a fickó – gondolta, miközben, átadta az aprót. Megszokta – így tanították- hogy, a váltásnál mindig csak akkor tegye el, a kapott pénzt, ha az aprót átadta. Most is így történt, de mert zavarban volt, nem akart a férfira nézni, nehogy elbízza magát, vagy félreértse a helyzetet, minden figyelmét a bankjegyre összpontosította. Foltos! Legalább három centi hosszan, barnás a széle. Leönthették valamivel! – gondolta, és örült, hogy mire felnézett, már a következő ügyfél állt az ablak előtt. A „titkos imádó” éppen akkor hagyta le a teremt. Mielőtt megkérdezte volna új ügyfelét, hogy mit parancsol, fogta a százdollárost, és félretette. Maga sem tudta miért. Akik ismerték családi körülményeit, azonnal rávághatták volna: kombinálsz! Igaz, ami igaz: Ingrid Fox unokabátyja nyomozó őrmester, a gyilkossági csoportnál és az egész família büszke rá. Donaldot az isten is rendőrnek teremtette, és Ingrid azt is mindig hozzátette:  bár csak minden rendőr olyan lenne, mint Blood őrmester.

A százdolláros ott feküdt, az aprópénz tetején, és mihelyt végzett a soros ügyféllel, behúzta a függönyt, és tárcsázott.

- Donald, te vagy? Ne nevess ki, de gondolom családi ártalom a gyanakvás..és eszembe jutott valami.

- Hallgatlak, világszép unokahugicám!

- Van itt egy száz dolláros..pecsétes..

- Mire gyanakszol?

- A pecsét barnás, lehet kávé, vagy kóla, de vér is, meg akármi más. A fickó legalább negyedszer volt itt, és mindig százast váltott. Eddig eszembe sem jutott, hogy szemügyre vegyem, elég ha átvilágítom, hogy nem hamis-e, de ma a kolléganőm cukkolni kezdett a hapsival és…

- Te ott tartottad – vágta rá, Blood.

- Dehogy..csak zavaromban lesütöttem a szemem, és észrevettem a foltot. Ne nevess ki, de te vagy az egyetlen akinek el merem mondani, mire gondolok. Persze biztosan sci-finek hat még számodra is..hogy

- Sorold!

- Eszembe jutott, hogy, ha véletlenül, ez a barna folt..vér lenne, létezik-e olyan vizsgálati módszeretek, amellyel meg lehet állapítani, kinek vére? Vagyis, ha én bűnüldöző szerv lennék, elrendelném, hogy legyen olyan nyilvántartás amely a felderítetlen gyilkosságok áldozatainak vércsoportját, és egyéb jellemzőit nyilvántartja. Először is bizonyíték lehetne a tettes ellen, és nyomra is vezethetne, ha valamit ki lehet mutatni.

-Remek gondolat kislány! Sajnos ötletdíjat már nem kaphatsz érte, mert másnak előbb eszébe jutott, és az okosaink természetesen komputerbe táplálják valamennyi áldozat jellemzőjét, s ha még sem sikerül a nyomukra jutni, azzal együtt kerül az akta, a döglött ügyek közé. Vagyis bármi előkereshető..évtizedek múlva is.

- Ezt úgy érted, hogy, ha én ezt a százast odaadnám és esetleg a folt, vér lenne, akkor egy bizonyos idő alatt..

- Másodperceken belül..

- Ki lehetne mutatni, hogy valamelyik áldozaté-e? -hitetlenkedett, Ingrid.

- Így van hugica, de ne reménykedj. Annyi esze van a bűnözőnek, hogy ne csak átvitt értelemben, de tisztára mossa a mocskos pénzt. Valaki elvághatta az ujját, vagy kávét öntött rá véletlenül..és..

- Donald ezt kérem szülinapomra – vágta ki bátran, Ingrid és azt sem bánta volna, ha unokabátyja kineveti. De nem tette.

- Oké! Csípem az érdeklődő, gondolkozó embereket, és, mert délelőtt arra járok, be is ugrom érte. Tedd félre. Viszek helyette másikat, vagyis nem váltok, hanem cserélek. Legfeljebb rám is azt mondják majd, hogy kurizálni akarok neked.

- Amire én csak büszke lehetnék, ha nem ismerne már itt mindenki és nem tudná, hogy „csak” a rokonom vagy.

Blood őrmester átvette a százast, és egy műanyag tasakba csúsztatta, miközben cinkosan összekacsintott. Ingriddel.

- Van most olyan ügyetek, amelyben vér a főszereplő?

- Most nagyjából csak olyan van. Golyó, kés, kemény tárgy. Sehol egyéb ölési mód. Nyakig benne vagyunk néhányban, de mihelyt lehet, ideszólok, akár széna, akár szalma.

- Kösz, és ne mondd el senkinek. Kinevetnének.

- Azt adja meg az,  isten. Én büszke vagyok rád, és nincs csodálatosabb, mint egy szép nő, aki gondolkozni is képes! – súgta Blood, és elköszönt.

Másnap nem telefonált, hanem beállított Ingridékhez, Sinus felügyelő társaságában.

- Elnézést Miss. Fox – kezdte a mentegetőzést Sinus, de nem akartam hinni a kollégámnak. Mindig azt mondják csodák nincsenek, pedig én el tudnék sorolni néhányat a köztudatban lévő hét világcsodán kívül is. A kis csoda is csoda, és a munkaterületünk ontja a csodákat. Gondolja hogy bemegy még a bankba, az a férfi?

- Honnan tudnám? Három-négy napja bejár..néha kétszer is jött. A lányok szerint kiszúrt magának.

- Kisebb gondja is nagyobb annál, vagy isten őrizze meg magát egy ilyen lovagtól. A pénz vérrel szennyezett, és a vér összetevői megegyeznek egy fiatal lányéval, akinek átmetszették a torkát. Nem ő az első. Az elkövetés szinte hajszálra megegyezik és ha valóban közelebb vinne az a férfi, a megoldáshoz, nem is tudom hogyan köszönhetnénk meg magának.

- Azt mondja, hogy az a fickó..gyilkos?

- Ezt senki nem állítja. Senkit nem lehet alaptalanul gyanúsítani. Lehet, hogy szívességből teszi, amit tesz. Az elkövető nem lehet normális. Legalább is a pszichológusunk szerint. Egyébként a vér hideg vízzel eltávolítható, persze nem úgy, ahogy , hogy  – akár  hónapok múlva is, – egy magára valamit is adó laboráns, ne tudná kimutatni a vér szennyezettséget. Segítene?

- Hogyne, de mivel?

- Holnap nyitáskor, ott lesz egy munkatársam. Astor tizedes. Tíz dollárral számlát nyit. Erről megismeri. Ugye, ez nem mindennapos dolog?

- Nem..de az sem, Hogy valaki, mindig csak váltani  járjon a bankba, hacsak nem munkaköri kötelessége.

- Valahogy adjon jelet Astornak, aki az ügylet után leül a teremben. Ha az a férfi újra jelentkezik, igazítsa meg a szemüvegét, szépen, kimódoltan. Astor figyelni fogja.

Másnap tíz óra volt, amikor a lány megigazította az ablak mögött, a szemüvegét. A férfi állt ott, majd csakhamar kilépett a bankból, és beszállt egy kocsiba. Astor beugrott a kollégája mellé, a rá várakozó civil rendszámú kocsiba, és a pénzváltó nyomába eredtek. Koccanásos balesetet kezdeményeztek, az illetővel szemben, és mivel kettőjüknek nagyobb hangja van, a rendőrség előállította mindhármunkat. Kalitkába került a madárka, anélkül hogy bármit is sejthetett volna róla. Minden simán ment. Mire Richard Havall, ott ült Sinus asztala előtt, a kirendelt védő társaságában, már azt is tudták, hogy az újabb bankjegyen is, ugyanaz az összetételű vérfolt látható.

- Ön, ma reggel váltott egy százdollárost. Honnan van?

- Amit maga vált, az honnan van? – kérdezett vissza, a férfi.

- Most magának kell válaszolnia, mert azon a pénzen volt egy folt. Valakinek a vére. Egy áldozaté..akit kegyetlenül meggyilkoltak, kiraboltak..

- A lélegzetem is eláll erre a feltételezésre. Tiltakozom. A pénzt valahol kaptam, ahol fizettem..

- Milyen pénzzel fizetett, amiből százast adnak vissza, és hol? Hol adták vissza a foltos százasokat?

- Az előbb még csak egy bankjegyről beszélt..

- Ma! De maga már felváltott néhányat az egyik bankban, és ki tudja hány pénzintézetet keres fel nap, mint nap. Valamennyi attól származik, aki megölt négy nőt..

-Megőrültek? Most már négy nőt? Képesek lennének gyanúba fogni engem, egy foltos százdolláros miatt?

-Miért, kit kellene? – kérdezte, hirtelen Blood.

-Megmondhatom, mert nincs jelentősége. A pénz az unokabátyámé volt. Ő egy intézetben él, depressziós, és a család úgy látta jónak, hogy pár hete, egy nyitott intézetbe kerüljön. Minden idegszálával tiltakozik a bezártság ellen. Teljesen normális, csak depressziós. Gátlásos..nem tud beilleszkedni. A nőkkel sem volt soha szerencséje..

- Maga szerint, hogy került hozzá az egyik áldozat vérével szennyezett pénz? Ha egyáltalán tőle kapta, vagyis igazat szól.

- Nem kaptam, inkább elvettem. Ezeregyszáz volt a házikabátja zsebében, agyongyűrve, szakadt, pecsétes állapotban. Neki nincs szüksége rá..ott. Megvan mindene, hát elhoztam.

- Ha minden igaz, a bátyja elmeháborodott, és megölt négy nőt.

- Ő nem bolond, képtelen lenne ölni..csak úgy..

- Egyetértek! – vágta rá, Blood. – Annyira nem bolond, hogy ne tudná: értelmetlenül csak a pszichopaták ölnek, ezért valamennyi áldozatától elvett valamit. A legutolsótól a pénzét. Azt ugye nem vonja kétségbe, hogy egy nyaki ütőér átvágásánál,  - még ha kesztyűben dolgozott is, az elkövető,  - folt eshetett a bankjegyekre. Ha igaz, amit mond, sokat segített nekünk. Elvezetne abba a nyitott intézetbe, a rokonához?

- Ő nem tehetett ilyet! – ingatta a fejét hitetlenkedve az elképedt férfi.

- Akkor hallgassa meg a tanuk, szinte egybehangzó elmondását: l8o magas, göndör fekete hajú, harminc körüli, meglehetősen nagy lábú..

- Igen..ezek sajnos ráillenek..de hát látta valaki?

- Szemtől szemben senki. Ezeket, az adatokat apró eltevésekből kellett összeraknunk, de ha ráillik, nem hiába dolgoztunk.

Az ügyet két nap múlva, sikerült lezárniuk.

Másnap Sinusék beugrottak a bankba, egy jókora bokrétával.

- Az imádónak vélt fickó helyett, tiszta szívből – mondta, a felügyelő, és még valami: a rendőr akadémia nyitva áll maga előtt. Sok ilyen gyanakvó kislányra volna szükségünk..nem csak a felderítés, de a megelőzés érdekében is. Kösz! Remek volt!  – sorolta, a fülig pirosodó lánynak.