A Bicket házban megcsörrent a telefon. Mrs Geraldine Bicket emelte fel a kagylót.

-Brian Gulland vagyok, Iowa állambéli temetkezési vállalkozó, asszonyom..

-Eltévesztette a számot. Ez a Bicket ház telefonja.

-Sajnos nem, asszonyom. Ön Mrs Bicket?

-Igen!

-Szomorú hírt kell közölnöm Önnel. A férje…

-Mi van vele?

-Meghalt!

-Ez nem lehet igaz!

-Ilyen üggyel nemigen tréfál az ember. Infarktus. És szeretném tudni, mi a család kívánsága a temetést illetően?

-Ezt hogy érti?

-Szállíttassam haza, a holttestet, vagy hamvasztás lesz.

-A férjem kívánsága volt, hogy hamvasztassuk el!

-Tehát?

-Nincs jogi akadálya annak, hogy ott? Hogy ne kelljen ide visszaszállítani?

-Vagyis hogy ön csak az urnát kapja meg? Nincs!

-Akkor azt hiszem az a legjobb megoldás..ha

-Mikor érkezik?

-Kicsoda?

-Ön vagy a család valamelyik tagja!

-Minek?

-Gondolom, látni akarja a férjét, mielőtt…

_Nem! -vágta rá, nagyon gyorsan az asszony. Ha nem muszáj, akkor tekintsünk el a ceremóniáktól

-Azt hiszem a rendőrség ragaszkodik hozzá, hogy valaki azonosítsa Mr Brickettet.

-Akkor mondja a cimet. Beszélek a fiával, és

-Tehát a fia jön?

-Nem az én fiam De ő biztosan elmegy. Én a második felesége vagyok Mr Bricketnek. Köszönöm, hogy hívott-mondta az asszony, miután feljegyezte a telefonszámot. Aztán tárcsázott. Nem a mostohafiát hívta…

Brian Gulland döbbenten tette le a kagylót és ránézett a mellette álló, gyermekkori jó barátra, Roland Bicketre. A férfi olyan sápadt volt, mintha valóban meghalt volna. A póthallgatón át mindent hallott.

-Ennyit jelentek neki? Éreztem én.. Csak a pénzemért jött hozzám!- dadogta reszkető szájjal. Esküdni mernék rá, hogy inkább örült a hírnek, mintsem mellbe vágta volna.

-Sajnálom öregem és természetesen fenntartom a véleményem. Nem szabad viccet csinálni a halálból.

-Nem, a halálból valóban nem, de az élet kész komédia. Miért nem nevetsz ki? Hiszékeny vén szamár létemre elhittem, hogy.. De nem ez a lényeg! Kár volna kihasználatlanul hagyni ezt a remek poént. Elküldesz nekik egy urnát, amelybe azt teszel amit akarsz, a többit bízd rám.

-Ez bűncselekmény. Ilyesmit nem volna szabad

-Próbatétel. A bizonyosság keresése. Ideje hogy véget vessek a struccpolitikának. Azt hiszed cserbenhagynálak, és tűrném, hogy akár egy hajad szála is meggörbüljön a tréfa miatt.

_Tudom hogy nem, de akkor is, a fiad megijed.

- Őt máris felhívom.

-Azt hiszem most éppen a feleséged beszél vele.

_-Fogadjunk hogy nem- jelentett ki, Roland Bicket, miközben tárcsázott. A vonal másik végén felemelték a kagylót.

-Szervusz fiam. Geraldina nem hívott még?

-Nem. Miért? Ami azt illeti nem nagyon hiányzik a hívása.

-Lepődj meg, ha közli veled, hogy meghaltam, és neked kell eljönnöd, hogy azonosítsd a holttestemet.

-Apa megőrültél? Mi ez?

[rkey]

-Bokor. Ki kellett ugratnom a nyulat belőle. Geraldine valószínűleg megcsal.

-Valószínüleg?! Már ne is haragudj apa, de klasszikus példája vagy a mindig a férje tudja meg utójára kezdetű örök igazságnak.

-Szóval te is tudod?

-Mindenki tudja. A jelenlegi viszonya elég komoly. Fél éve tart. A neve Terry Waltermann. Ismered, a cégnél dolgozik.

-De hiszen az jóval fiatalabb nála!

-Csak fele annyival, amennyivel te idősebb vagy Geraldine-nál. Végül is érthető, már ne is haragudj de mi ez a tréfa?

-Iowából beszélek. Találkoztam egy gyermekkori cimborával. Temetkezési vállalkozó. Ez adta az ötlete. Felhívta. Tudod mit mondott? Hogy hamvasztasson el és az urnát küldje oda, látni sem akar. Azt mondta majd te azonosítasz.

-Csak nem hitted, hogy zokogni kezd? Annyira nem jó színésznő, hogy sírással palástolja az örömét.

-Kegyetlen vagy, fiam!

-Csak őszinte. A kettő nem, ugyanaz, de sajnos sokszor megtévesztő, legalábbis a szenvedő alany számára. Tehát?

Várd meg amig telefonál, aztán ígérd meg, hogy idejössz, de ne gyere. A többit bízd rám.

-Nem lesz ebből baj, apa!

-Okirat hamisítás nem történik, és semmi olyasmi, amiből bárkinek is kellemetlensége származhatna.

-Kivéve Geraldinet!

-Elválok tőle. Amig nem hallottam a saját fülemmel az irántam tanúsított közönyösségét, ahogy a hírt fogadta. Szóval ne tarts túl kevésre, ez már csak a revideálás volt. Biztos akartam lenni abban amit éreztem, de nem tudtam elhinni róla. A végrendeletemet két hete megváltoztattam. Mindent rád hagytam azzal, hogy tetszés szerint biztosíts Geraldine részére apanázst, amely lehet a létminimum összege is.

-Ha már ugy is döntöttél, mire volt jó ez a játék?

-Jólesett volna a hiuságomnak, ha ruháit megszaggatva, zokog, siratja az általam nyújtott boldogságot, de tévedtem. Geraldine nem tudta megtagadni önmagát. Majd hívj vissza, ha beszéltél vele. És kérlek, ne árulj el..

-Mikor jössz vissza?

-Ahogy terveztem, holnapután. Addig tartanak a tárgyalásaim.

-Holtan?

-Egyelőre csak négyen tudunk a dologról..

-Ha Geraldine is köztünk van, nyugodtan beszorozhatod a négyet, néhány százzal..

-Várom, a hívásod. Mondom a számot..

Két óra telt el, de Peter nem jelentkezett. Bicket nem bírta tovább, és tárcsázott. A fia száma mással beszéltet jelzett. Aztán nemsokára megcsörrent a temetkezési vállalkozó telefonja.

-Alig öt perce hívott. Elmondta, hogy mindent lerendezett. Megrendelte a temetést, leadta a nekrológot az újságoknak. Gondolom a ruháját is megrendelte, hogy méltóképpen vehessen részt a gyászszertartásodon.

_-Legalább megjátszotta, hogy le van törve?

- Nem megpróbált vigasztalni. Azt hittem felfordul a gyomrom. Ilyeneket mondott, hogy alaposan benne volt a korban, két végén égette a gyertyát, számítani lehetett rá, nem hallgatott az orvosaira. Jól vagy apa?

-Most már jól. Tudod valahogy ugy, mint a vízbe esett kutya. Már a parton vagyok, és próbálom megrázni magam.. Kijózanodtam. Elválok tőle.

-Akkor sem úszod meg, a létminimumot jelentő tartásdíjjal. Geraldine szereti a pénzt és a fiúja nem dúskál benne.

-Fiúja? Majd elválik, kitart-e mellette az a ficsúr, ha nem védett hadállásból teszi neki a szépet, az ő kötelességévé válik a megfelelő körülmények előteremtése. És egyáltalán az is lehet, hogy elhagyja. A korkülönbség tetemes.

-Apa, még mindig szereted?- kérdezte Peter, nagyon szomorúan.

-Tudod fiam, az ilyen időskori fellángolások sem járnak kisebb lánggal, mint az ifjontiak. Csak talán a parazsuk tartósabb. És tovább égeti az embert. Nagyon fáj, fiam!

-Összetéveszted az érzést. Félsz az emberektől. A szégyen éget, ha a kárörvendőkre gondolsz. De fel a fejjel. Te ezentúl is Roland Bicket maradsz, még akkor is, ha egy ócska kis…

-Ne..Peter, ne

-Bocsáss meg..és igyekezz haza. Három nap múlva lesz a temetésed.

Ott leszek! -mondta Roland Bicket, és mintha egy mázsás súlya lenne, letette a kagylót.

Két nap múlva elbúcsúzott Briantól. Ittak egyet, megköszönte a segítséget. El akarta hitetni vele, hogy -dacára a két éjjen át tartó, önmarcangolásnak, és a tárgyalásokon előadódó figyelem kimaradásoknak, túl van a dolgon. Mire hazaér, ura lesz az érzelmeinek.

-Vigyázz az úton. Ne kísérjelek el? Nem szabadna ilyen kimerülten vezetned..

-Nem érzek fáradtságot. Egyetlen érző idegszálnak érzem a testem. Képtelen lennék tevékenység nélkül maradni. Muszáj odafigyelnem az útra a jelzésekre a szembejövő kocsikra, bármire. Kösz. Jó barát vagy!

..A baleset, Boston külterületén történt. A szemtanú szerint Roland Bricket teljes sebességgel nekihajtott egy magasfeszültségvezetéktartó oszlopnak. Olyan volt az egész, mintha szándékos lenne, vagy a fék mondhatta fel a szolgálatot. A kocsi kigyulladt, de Roland Bicket halálát a súlyos sérülések sora okozta…

[/rkey]