-Sajnos a leletek szerint, Önnek előrehaladott stádiumban lévő tüdő tumora van!- jelentett ki dr. Willis. -Ha befekszik hozzám..

-Köszönöm!- állt fel, John Knight. Üzletember vagyok, hasznosabban is eltölthetem a végnapjaimat. Ha már igy alakult -tette hozzá, nem kis keserűséggel.

-Öné a  döntés joga. Most még nem érez fájdalmat és gyengeséget, de a tüdőrák alattomos betegség. Dohányzik?

-Sosem dohányoztam. Most az egyszer nem jött be a “miért” doktor úr. Van még valami tennivalóm itt?

-Ha ugy gondolja, hogy mellőzi a kezelést, amit nem ajánlok, akkor nincs. De ígérje meg, hogy jelentkezik mihelyt.. A feleségével közli?

-Az ember szerezzen örömet, ha tud! – próbált ironizálni a férfi.

A doktor nem lepődött meg. Hozzászokott már, hogy az emberek néha meghökkentő dolgokat mondanak és mi köze neki ahhoz, hogy a Knight házaspár nem jól él. Legalábbis a megjegyzés erre utalt. Ha a gyógyításban nem segíthet, a magánügyekhez semmi köze.

Amikor két nap múlva dr.Willis telefonált, Mrs Dolly Knight vette fel a kagylót.

-A férjét keresem asszonyom. Végzetes félreértés történt. A komputer elírta a nevet..vagyis, a leletek  összekeveredtek, egyszóval a kedves férje egészséges, mint a makk. Elnézést kell kérnem tőle.

-Ez aztán a jó hír. Hál istennek. Mihelyt hazajön megmondom neki- sorolta hallható örömmel az asszony.

-Ez az én kötelességem lenne, hiszen kemény perceket, vagy már inkább napokat szereztünk neki.

-Tudja azért nem ártana, ha pár napig még abban a tudatban élne, hogy beteg -mondta az asszony, kicsit zavartan. Végre egyszer kíméli magát. Életében először teszi ezt. Legalább még egy-két hetet pihenhetne.

-Lehetetlent kér asszonyom. El tudja képzelni, mit érezhet?

-Azt hiszem igen én…élek vele. Ígérem, hogy hamarosan elmondom neki a jó hírt. Mondjon le a javamra doktor úr, a közlés jogáról, hadd szerezzem meg neki én ezt az örömet.

–Rendben van. De két nap múlva jelentkezem, ha addig a férje nem szól ide.

-Kedves magától doktor!

-Közölje a férjével, hogy a tévedésért felelősök meg fogják kapni büntetésüket. Sajnálom, hogy ilyesmi előfordulhatott.

Másnap reggel dr Willis majdnem kiejtette az újságot a kezéből:

“Öngyilkos lett az iparmágnás John Knight, mert gyógyíthatatlan betegségben szenvedett. Hűséges felesége vele tartott az önkéntes halálba.”

Az életvédelmi csoport vezetőjének kicsit furcsa volt az öngyilkosság helyszíne, ezért kérte Sinus felügyelőt, a gyilkosságiak vezetőjét, hogy vegyen részt a nyomozásban. A helyszín valóban furcsa volt. A két holttest a földön hevert, az asztalon két üres pohár állott és egy papírlap: “Kiderült, hogy Johnny rákos!!!” Az irás bizonyítottan Mrs Knighté volt, de mit akart a három felkiáltójellel? Az ilyesmi jelenthet kétségbeesést, fontosságot..örömet..

-Volt Mr Knightnek végrendelete? -kérdezte Sinus a halálhírre odasiető ügyvédet.

-Igen, de újat akart készíteni. Tegnap hívott fel és megbeszéltünk egy időpontot. Számomra telességgel érthetetlen, hogy öngyilkosságot követett el, de hogy a felesége is?! Egyenesen döbbenetes!

-Talán volt valami baj a házasságukkal? -kérdezte Blood őrmester.

-Igen. Két hete nyújtottuk be a válókeresetet. Mrs Knight ellen, hűtlenség címén.

-Megmondaná a jelenleg érvényben lévő végakarat kedvezményezettjének a nevét -kérte, a felügyelő.

Az ügyvéd azonnal hívta az irodáját, hogy a pontos nevet, és címet közölhesse.

Kemény napok következtek. A csoport tisztán akarta látni a Knight házaspár utolsó napjának minden percét, minden eseményét. Dr Willis önként jelentkezett vallomástételre, és nem hallgatott a klinika hibájáról sem, amit Mr Knight ügyében elkövettek. Lassan összeállt a kép.

-Ön rendszeresen masszírozta Mrs. Knightot- kezdte Sinus az asztala előtt ülő Bella Smith meghallgatását, miután a kirendelt védőt bemutatta. Mikor járt utoljára a házban?

[rkey]

-Aznap..és megvallom őszintén, alig tudok magamhoz térni a sokkhatástól, amit a halálhírük okozott.

-Miss Smith, a kirendelt védő nem véletlenül vesz részt a meghallgatáson. Kötelességem figyelmeztetni, hogy a bíróság az őszinte, beismerő vallomást az ítélethozatalnál enyhítő körülményként értékeli.

-Miért mondja mindezt? -sápadt el a lány.

-Mert ugy gondolom, volna számunkra mondanivalója.

-Mit mondhatnék? Hetente kétszer jártam oda. Minden kezelés egyformán zajlott. Mrs Knight elég szeszélyes teremtés volt. Hol kitárulkozott masszírozás közben, mintha a legjobb barátnője lennék, hol végiggonoszkodta a negyven percet. De hát, aki annyit forog emberek között, mint én, annak az ilyesmin nem szabad fennakadnia.

-Meghallgatná a mi elképzelésünket az aznapi látogatásáról? -kérdezte Sinus, még mindig beismerő vallomást remélve.

_-Más valamit elképzelni, és jelen lenni- jegyezte meg, a lány.

-Azért volna szükség az őszinteségére, de ha nem, hát nem. Aznap a szokásos időben odament. A személyzet kimenős volt. Mivel elég régen jár a házhoz tudta, hogy a hét melyik napján megy el a szakácsnő inas házaspár. Természetesnek tartotta, hogy Mrs Knight nyitott ajtót. Bementek a szalonba és, vagy megszólalt a telefon, vagy valami más elterelte a háziasszony figyelmét. Maga nyugodtan nézegethetett, hiszen elég otthonosan mozgott a házban. Észrevette az asztalon a nyitva hagyott naplót, amelynek egész oldalát egyetlen, nagy betűkkel irt bejegyzés foglalta el :” Kiderült, hogy Johnny rákos!!! Kitépte a lapot és a táskájába csúsztatta. Mrs Knight nem figyelt magára, és hogy ne vegye észre idő előtt, mit tett, összezárta a naplót. Csak találgatni tudok, de gondolom Mr Knight hatért, és odaszólt a feleségének, mindjárt jövök csak felfrissítem magam.. tölts ki két italt. Igy volt? Nem bólint rá? Akkor találgatok tovább. Ön valami ujabb fondorlattal vagy előzékenységbólé, vagy Mrs Knight kifejezett kérésére.

-Nem csináltam semmit! -nyögte a lány.

-Talán mégis. Vagy úgy, hogy maga töltött a poharakba, vagy úgy, hogy töltés után találta meg a módját, de mindkét italba beledobott egy parányi színtelen szagtalan kristályt.

-Hogy képzel ilyet?

-Gondolom, nem nézte végig a halálukat, hanem, valamilyen kifogással, vagy mert Mrs Knight felküldte, elhagyta a nappalit. Amikor visszament, az a kép fogadta amire számított. A Knight házaspár holtan hevert a szőnyegen. Elszállt belőlük az élet, mihelyt az italt felhajtották. Talán leste a pillanatot, de tény, hogy nem sokára leóvatoskodott, és megrendezte a helyszint. Odatette az -addig egyenesre nyírt naplólapot az asztalra, a poharak mellé, aztán a csonka naplót a táskájába rakta..

-Neeem! -kiáltott a lány.

–Ne szóljon közbe, most már ne. A naplót megtaláltuk a lakásán. A gyógyíthatatlan betegség a barátja ötlete volt?- kérdezte, hirtelen Sinus

-Ötlete?- képedt el az ügyvéd.

-Igen. Mr Knight egészséges volt. A számítógépben valaki elcserélt két nevet, a leletek felett…pár napra csupán, de annyi elég volt a  kegyetlen tervhez. Aki hozzáfér, és ért is a komputerhez, annak gyerekjáték az ilyesmi. Miss Smith, a barátja odakinn vár. Mielőtt szembesítenénk vele, hallgassa meg a vallomását, amelyet már jegyzőkönyvbe mondott..

-”Bella találta ki az egészet. Tudta, hogy én vagyok az egyetlen vérszerinti rokonuk, vagyis az örökösük. Én Bellát sosem szerettem. Nem mondom az ágyban jó volt vele, de már bánom, hogy hagytam magam befolyásolni tőle. Megdöbbentő, amit tett. Talán azt hitte, hogy terveim vannak vele kapcsolatban a  jövőre nézve? Netán abban reménykedett, hogy feleségül veszem? Igy akart megszerezni magának? A számítógéppel kapcsolatos machinációt tagadom. Bárt megtehettem volna, de sosem tennék ilyesmit.”

-Hazudik- kiáltotta az egyre döbbentebben hallgató lány. Ő találta ki az egészet. Tudta hogy odajárok a házba. Előre elmondott mindent. Azt, hogy javít a komputer adatain, mert az kell az öngyilkosság indítékához, és ami rám vár az, semmiség. Nincs az az orvos, aki ki tudná mutatni egy szervezetben azt a mérget, amit bel kellett tennem valamilyen módon a poharukba. És különbenis senki nem gondol majd erőszakos halálra, csak öngyilkosságra. A méreg már jó ideje nálam volt hogy el ne szalasszam a megfelelő pillanatot. Az a naplóbejegyzés kapóra jött. Ugy gondoltam, egy ilyen sor búcsúlevélnek is tekinthető. Ha hallották volna, hogy megdicsért utána..az átkozott. Ő vette rá Mr Knightot, hogy vizsgáltassa meg magát, a klinikán, ahol rendszerszervezőként dolgozik.  Nehezen állt kötélnek, de végül is alávetette magát. Szerette az unokaöccsét. Még hogy én beszéltem rá mindenre? Azzal nyugtatott, hogy ha valaki gyógyíthatatlan beteg, hihető az öngyilkossága, az özvegytől pedig még szép is, hogy követi a halálba. Hitegetett. Házasságot ígért- sírt a lány.

-Az öngyilkosság látszatát talán fenn is tarthatták volna, ha Mrs Knight nem tesz a mondat után három felkiáltójelet, ha a férje nem nyújt be ellene válókereset, ha nem kéri meg dr Willist, hogy várjon pár napig a félreértés helyesbítésével, ha nem találjuk meg a kitépett papírlapon, a két poháron, és az üvegen a maga ujjnyomát…soroljam?

[/rkey]