A lift megállt a hatodikon, és kilépett belőle egy nagyon szép, amazon alkatú asszony. Alakja teltkarcsú, arca szabályos. Tekintete okos, és egyben elszánt volt. Tudta, hogy éjjel egykor nem minden percben hívják a felvonót, de azért bebiztosította magát. Lehúzta egyik cipőjét, és odatette középre, hogy az ajtó ne csukódhasson be. Lábujjhegyen elment az első ajtóig és becsengetett. Egyszer..kétszer..háromszor. Egyre türelmetlenebbül nyomta a gombot. Odabentről végre nesz hallatszott, és az ajtó, keskeny résnyire kinyílt. Egy álmos férfiarc bámult rá.

-Engedjen be kérem, valaki követ, a nyomomban van..

-Micsoda?! – képedt el, Kenneth Durrel. – Éjjel van..elmúlt egy óra..hogy kerül maga ide?

-Liften..próbáltam itt tartani a cipőmmel, hogy időt nyerjek, de félek, hogy közben nekivág a lépcsőnek, és mindjárt ideér…

-Tulajdonképpen mit akar magától az a…

-Beenged, vagy hagyja, hogy..

-Jöjjön- dünnyögte Kenneth, és kitárta az ajtót.

A nő visszalépett a lifthez, elvette az ajtóból a csukódást akadályozó cipőjét, és kezében tartva, szinte befutott a lakásba. Nekidőlt az ajtónak, belülről, mint aki megmenekült.

-Adna egy korty vizet? – kérdezte nem, sokára.

-Hogyne..de előbb hívom a rendőrséget. Mit akar magától az, aki üldözi?

-Meg akar ölni..de hagyja a telefont! Inkább vizet adjon – kérte a nő.

-Megölni? Maga vagy sokat ivott, vagy félrebeszél -képedt el a házigazda.

-Igazat mondok!

-Akkor különösen indokolt, hogy szóljak a zsarúknak..

-Vizet adjon..és maradjon csendben! Hátha nem jön rá, melyik emeletre mentem.

-Kiről beszél?

-Egy férfi van a nyomomban. Kaptam tőle néhány fenyegető telefont..és azt hiszem..

-Jó idegei vannak Miss…

-Martha Morgan.

-Miss Morgan., ha nem fordult azonnal a rendőrséghez.

-Magamnak kell elintéznem ezt az ügyet. Adja már azt a pohár vizet?

-Nem kér inkább valamilyen italt?

-Ha felajánlja! Minden erőm elhagyott..köszönöm!

-Hogy jutott be, a házba?

-Egy társaság érkezett, és beslisszoltam mellettük..de a követőm kívül maradt..jó húsz méternyire volt tőlem..

-Miből gondolja, hogy mégis bejutott?

-Láttam. A portásfülke mellett lapultam – vette el a lány a poharat, és belekortyolt. – Gondoltam, majdcsak feladja. Láttam, hogy jön-megy a ház előtt. Aztán egy férfi érkezett, és a kulcsát keresgélte. Hírtelen kiugrottam a fülke mögül, be a liftbe, és feljöttem ide.

-Nem akarok udvariatlan lenni, de nekem reggel komoly  üzleti tárgyalásom lesz, és altatót vettem be, hogy…

-Lökjön ki..nem haragszom meg érte. Elvégre az üzlet mindennél fontosabb! – mondta, egykedvűen a lány.

-Félreértett. Csak arra akarom kérni, döntse el, hogy belátható időn belül elmegy-e,…mert esetleg..szóval van vendégszobám..

-Azt sem tudja ki vagyok!

-Nem ijedek meg egy nőtől, akit üldöznek. Ne hívjuk mégis a rendőrséget?

-Akkor egy percet sem alhatna reggelig..

-Ennyire ismeri, az ilyesmit?

-Ha úgy érti, még nem volt szerencsém hozzájuk..de annál többet olvastam róluk a krimikben..

-Ugy..szóval szenvedélyes krimi olvasó! Akkor az is elképzelhető, hogy az állítólagos követője is, csak egy ilyen regényből lépett lepő, vagyis a fantáziája szüleménye.

-Nem, ő hús, vér ember..

-Aki meg akarja ölni?

-Lenne oka rá..

-Na, ezt meg hogy érti?

-Elhagytam őt egy másik férfiért.

-Megáll az eszem!? Egy féltékenységi perpatvar miatt ugrasztott ki, éjnek évadján az ágyamból?

-Nem féltékenységi perpatvar, .komolyabb. Az a férfi otthagyott értem valakit, aki nagyon szerette, és aki öngyilkos lett..aztán én is kiadtam az útját..így már érthető, hogy szinte elvette az eszét a bosszúvágy.

[rkey]

-Ne haragudjon, de sosem volt érzékem a szerelmi konfliktusokhoz. Mindig kordában tudtam tartani az effajta eseményeket, az életemben. – Természetesen, akinek valakije, valaki miatt meghal, az sajnálnivaló, de mi közöm nekem, mindehhez? Eldönti végre, hogy mit akar? Szeretnék vissza feküdni, ha el tudok aludni még egyáltalán.

-Remélem el tud – jelentette ki különös hangsúllyal, a lány.

-Nem olyan biztos. Az alváshoz nyugodt körülményekre van szükségem. Megszoktam, hogy egyedül élek, és ha én nem csapok zajt a lakásban, akkor csend van….még egy másik ember szuszogása is zavar..

-Kivéve, ha a szuszogás lihegésbe csap át.

-Ne legyen ízléstelen! Mi rossz van abban? Ha szeretem a nőket. Azért nem nősültem, meg, mert a nőket szeretem, és nem egy bizonyos nőt. Halál unalmas lehet mindig ugyanaz mellett ébredni, és életünk végéig tűrni ilyen, vagy olyan fogyatékosságát..

-Tipikus agglegény szólam..tudja, hogy egoista?

-Vállalom, de nem menne el?

-Ha a lelkére veszi, hogy meghaljak maga miatt! – tette le, a poharát, a nő. – Gondolom megesett már az életében, hogy…

-Folytassa…

-Hogy valaki meghalt maga miatt..mint az én esetemben. Az ilyesmiről legtöbbször nem is tehet az ember..mégis nyomja a lelkét, amíg csak él. Az enyémet legalábbis nyomja.

-Akkor vállalja szépen a felelősséget, és utána megnyugszik. Elmegy, vagy hívjam a rendőrséget? -kérdezte Durrel, türelmét vesztve, és odament az íróasztal mögé. Leült.

-Hogy elvigyenek?

-Hogy elkapják azt az őrültet..

-Gondolja, hogy akivel ki lehet babrálni, az őrült?

-Semmit nem gondolok. Éjszaka van, és nincs sok kedvem a filozofáláshoz.

-Gondolja csak el..az a valaki nagyon szerette..benne látta az élete értelmét, és én elcsábítottam, aztán faképnél hagytam. Csoda hogy az a szegény lány öngyilkos lett?

-Neem – mondta kicsit tétován a férfi, dehát azért nem lehet magát felelőssé tenni. Az ember azért ember, hogy harcoljon, legyen erős, és találékony.

-Jó szó! Találékony – mondta keményen Martha Morgan, és lassan előhúzott a táskájából egy hangtompítós revolvert.

-Mit jelentsen ez? – próbált felállni, a férfi.

-Azt, hogy meg kell halnia! – jelentette ki, elszántan a nő.

üde..de hát miért?

-Larry Smith miatt! Nehogy azt mondja, hogy a nevét sem hallotta..

-I.igen ismerem..beszéltem is vele, de..

-Larry a bátyám..volt. Öngyilkos lett, mert maga elvette tőle Jennifer Powellt, a menyasszonyáét. Jennifer azt hitte feleségül veszi..de hát maga született agglegény, egoista..megunta, és kiadta az útját.

-Tegye el, azt a fegyvert.

-Álljon fele és menjen a falhoz..ugy sem menekülhet!

-Legyen esze – próbálkozott  a férfi, miközben lassan felállt. -Mennyi pénzt akar?

-Pénzt? Jennifert is azzal szédítette meg! Gazdagsággal, fénnyel, pompával, Larry szegény volt..ő csak szerette, és élete végéig együtt akart lélegezni vele. A pénz nem minden uram.

-Úgyis elkapják.,.bűn nem maradhat büntetlenül!

-Csak a magáé, mi? Maga miatt halt meg a bátyám.

-Örültségeket beszél.

-Könyörgött magának

-Szánalmas volt! Egy férfi szerezze vissza a nőt, de ne könyörögjön a riválisának..

-Ha egyformák az esélyei, nem alázza meg magát

-Ilyen az élet..

-És ilyen a halál! – sziszegte a lány, és arcára kiült a gyülölet, miközben célzott és meghúzta a ravaszt. Kenneth Durrel arca csupa csodálkozás lett, teste összerándult, megpróbált a falba kapaszkodni, de  a lábai kicsúsztak alóla és lassan a földre esett.

Martha Morgan elindult feléje. Jó lövés volt! – gondolta, ahogy a férfi semmibe néző, megüvegesedő tekintetét nézte.

Ebben a pillanatban megszólalt a csengő, szinte belehasított az éles hang, a gondolataiba. Mozdulatlanná dermedt, minden ereje elhagyta.

-Mr Kenneth Durrel, nyissa ki az ajtót..rendőrség! A riasztója jelzett, azért jöttünk! Nem mehetünk el, amig meg nem győződünk arról, hogy odabenn minden rendben van

-Riasztó? Átkozott gazember.. -sziszegte a lány. – De hát hol van a jelzőgomb? Miért nem vettem észre? Itt ült az asztalnál..megvan. Én balga. Miért is engedtem ideülni. Amikor elővettem a fegyvert, a bal térde külső részével, megnyomhatta az íróasztal belső oldalára szerelt riasztó gombot.

-Nyissa ki..rendőrség! – hangzott odakintről újra, és hallotta, hogy megpróbálják betörni az ajtót. Nekifeszültek egyszer..kétszer..és éppen abban a pillanatban estek be a hirtelen kinyíló ajtón, amikor Martha Morgan, szájába véve a revolver csövét, meghúzta a ravaszt…

[/rkey]