Sinus felügyelő, és Blood őrmester, a központ felé tartottak, amikor jelzett a kocsitelefon.

-Jelentettek egy öngyilkosságot..de alig pár perce ideszólt egy nő, névtelenül, és adott egy fülest..

-Hogy nem tiszta az ügy?

-Olyasmi..hamar letette, de azt mondta a fejét teszi rá, hogy nem öngyilkosság. Útba esik, megnéznék?

-Mondaná a címet.

Alig kezdte mondani, Blood máris balra kapta a kormányt.

-Idejében szólt! – dünnyögte, -Sosem szerettem visszafordúlni. Aki megteszi annak nem lesz szerencséje.

Tiz perc múlva a helyszínen voltak. Tim Geret, a farmert, aki a bejelentő szerint felakasztotta magát, már levágták, és ott feküdt az istálló közepén, egy pokrócon. Az orvos a holttestet vizsgálta, a technikusok az eseményeket próbálták rekonstruálni a helyszín vallatásával. Ujjlenyomatot vettek a tanya két lakójától Rosa Gore-ról, az özvegyről, és az egyetlen mindenes fiúról Jack Atkinsról.

-Jó, hogy jöttök! – fogadta Sinust, a doktor. – Valami sántít a dologban, de természetesen tájékoztatást csak a boncolás után adhatok. Azért ne sajnáljátok az időt az alaposságra..

Az áldozat, napsütötte arcú, hatvan körüli férfi volt. Felesége, aki látványosan siratta, legalább 3o-35 évvel később született. Ez a tény is lehetne ok az öngyilkosságra! Megbánta a kába házasságot, csalták, boldogtalan volt, betelt a pohár! – gondolta a felügyelő.

-Mi a gyanús? – kérdezte a doktort.

-Részeg volt..úgy is mondhatnám, hogy eszméletlenségig ittas. Persze pontos adatom csak a vér alkoholvizsgálata után lesz, annyit azonban már most is kijelenthetek, hogy ha csak nem vitte fel, az üveget magával a fejőszékre, akkor képtelen lett volna arra, amit véghez vitt. Dehát nem ütöm az orom a ti dolgotokba. Tudom, hogy nektek nem reménysugár kell, hanem adatok. Hamarosan szállítom. Éjfél körül halhatott meg..de azt is pontosítani fogom.

A holtestet elszállították, és Sinusék magukra maradtak, a tanya két lakójával.

-Szegény, drága jó Tim! – zokogta, gajdolva, az fiatal özvegy.

Blood őrmesternek volt tapasztalat az özvegyek viselkedéséről, és megfigyelte, hogy amelyik asszony túlzásba viszi a siratást, az pár hónap múlva férjhezmegy. Sokszor elnézte őket, és arra gondolt: jó volna tudni, hogy bánatodban, vagy a megkönnyebbüléstől zokogsz – e?

-Injekciót nem kapott? – kérdezte.

-Mit érne az? Ideig-óráig segít..aztán itt marad az óriási űr, amit Tim elévesztése okoz! – vált hangosabbá az özvegy sírása.

-Azt hiszem Rosa asszonynak le kellene feküdni! -szólalt meg, tétován a mindenes, Jack Atkins.

-Annak is eléjön az ideje, de most választ kell kapnunk néhány kérdésre. Gondolom jobb, ha a tanyán kezdjük az adatgyűjtést, mintha először a szomszédokhoz kopogtatunk be..

-Kérdezzenek – törölte meg a szemét  az asszony.

-Mikor ment feleségül, Tim Gore-hoz?

-Éppen most múlt egy éve. Az este ünnepeltük a házassági évfordulónkat..azért ivott szegénykém, különben ki nem állhatta még a szagát sem.

-Megártott neki? – kérdezte, Sinus

-Bizony, mivel nincs hozzászokva, nagyon hamar. Ott aludt el az asztalnál..

-Mire maguk?

-Lefektettük!- vágta rá az asszony.

-Ruhástól?

-Timből egy fél órai alvás is kiüzte a fáradtságot.

-A fáradtság nem részegség! – jegyezte meg, Blood.

-Gondoltuk..kialussza, és visszajön közénk! – sorolta az asszony, miközben, talán észre sem vette, hogy abbahagyta a rívást.

-Gondoltuk? – ismételte meg, Sinus.

-Nem volt más vendég..hármasban ünnepeltünk! -vágta rá, Atkins.

-Maga ugye a második felesége volt? – kérdezte Blood.

-Igen..nemsokára két éve lesz, hogy ide kerültem. Tulajdonképpen addig nem is szolgált itt senki, úgy értem nála..de akkor Mrs Gore, vagyis Tim első felesége ágynak dőlt, és kellett valaki, aki ellássa őt, meg a két férfit.

-Maga vállalta!

-Igen..Dolly néni választott engem..kislánykorom óta ismert..

-Meddig gondozta? – kérdezte Sinus

-Két hónapig…de az ellenségemnek sem kívánom. Méhrákja volt..nem akart kórházba menni. Az állat sem képes úgy nyüszíteni kínjában, ahogy ő tette szegény az utolsó napokban. Pedig az orvos jött, és adta az injekciókat..cseppeket is kapott.

-Mikor feküdt le, Tim Gore-val először? – vágott közbe Blood.

-E..ezt meg hogy érti,_meredt rá, az özvegy.

-Ahogy mondtam. Nem sok értelme van a… szemérmeskedésnek. Adva van egy életerős férfi, aki ráadásul hajnaltól késő estig kemény munkát végez, és a felesége jó ideje nem tud a társa lenni az ágyban..aztán jön maga, aki fiatal..kívánatos…szóval? – nézett rá, válaszra várva az őrmester.

Az asszony hallgatott.

-Nincs jelentősége a dolognak! – bíztatta, Blood. Tulajdonképpen a házasság helyreállította a becsületét. Tudjuk, hogy az, a kis közösségben élőknek nagyon fontos.

-Megmondom én..miért is tagadnám? Három héttel Dolly néni halála előtt Tim bácsi…azazhogy, a férjem behúzott az istállóba..

-A temetés után mennyi idő múlva kötöttek házasságot?

-Tudom, hogy legalább a gyász évet illett volna kivárni, de  hat hónap múlva Tim, azt mondta: ideje hogy hitelesítsük a kapcsolatunkat..

-Maga, mióta van a tanyán? – kérdezte Sinus, Jack Atkinst.

-Három éve..

-És mióta szeretője, Rose Govan?

Ez rágalom! -visította az özvegy, de Blood csillapította.

-Gondolom már jóval a házasságkötés előtt felfigyeltek egymásra. Nincs ebben semmi. Elvégre mindketten fiatalok, szemrevalók, nem messze vannak egymástól. Válaszolnak, vagy kérdezzük a szomszédokat?
-Alig hogy a farmra kerültem megtetszett nekem Rosa..pedig akkor még jószerivel gyerek volt. Bálban ismerkedtünk meg..akkor még ugy terveztük, hogy hozzám jön..

-Tudott erről a gazdájuk?_- kérdezte, Sinus.

-Mindenki tudta..tudhatta ő is! – vágta rá, Atkins.

-Miért engedte akkor át, a szerelmét a gazdának?

-Bolond ember az, aki versenyre akar kelni az érzelem jogán a pénzzel, a birtokkal, a könnyebb élettel! -mondta furcsa hangsúllyal az őrmester.

-Ezt meg hogy érti? – döbbent meg, az özvegy.

[rkey]

-Mondjuk megállapodtak, hogy várnak egymása, vagyis a kapcsolatot titokban tartják. Egy tető alatt élnek, a gazda közelebb van a hatvanhoz, mint az ötvenhez, egyszóval időmilliomosok. Ráadásúl a házassággal együtt jár a vagyon is. Okosabb feleségül venni..majd – egy gazdag özvegyet, – mint egy szegény hajadont, különösen akkor, ha minden ugy mehet, addig is, mintha házasságban élnének. Igy van Jack Atkins? – állt a fiú elé, Sinus.

Az istálló ajtóban ekkor egy idősebb asszony jelent meg.

-Maguk a rendőrségtől vannak? – kérdezte elszántan.

-Igen! -lépett hozzá a felügyelő.

-Beszélhetnénk négyszemközt?

-Nem lehetne előttük? – nézett a háta mögé Sinus.

-Miértis ne? Talán még jobb is, ha a képükbe mondom. Tim sosem tett volna ilyet. Méghogy felakassza magát, ráadásul részegen. Ittasnak nem láttam mióta csak ismerem, pedig még az iskolában lettünk jó pajtások. Előre tudtuk, hogy ez lesz a vége, de nem gondoltuk, hogy egy évnél nem bírnak ki többet, ezek az arcátlanok.

-Ronda vén boszorkány! – ordította, minden gyászáról elfeledkezve az özvegy. – Minek üti az orrát olyasmibe, amihez semmi köze? Takarodjon innen..

-Kötelességem, hogy elmondjam! – próbált uralkodni az arcára ki űlő, gyűlöleten az asszony. – Egész éjjel ugatott a kutya..aztán vonyított, de olyan acsarkodást vitt véghez aminőt sosem hallottam addig tőle..

-Csodálkozik? – nyelvelt, Rose Gore. Aki ennyi kenyeret megvett, annak tudnia kellene, hogy a háziállat megérzi a halált, ő is megérezte, hogy a gazdája meghalt..előbb, mint mi..azazhogy Jack, felfedezte.

-Jó alvókád van neked Jack fiam, ha nem vetted észre, amikor a gazdád betántorgott az istállóba, és nagykeservesen felkötötte magát a mestergerendára. Vagy nem aludtál itt a vackodon? Esetleg Tim nem is a maga lábán jött el idáig? – harciaskodott a szomszédasszony.

-Figyelmeztetnem kell! – szólt közbe, Sinus- hogy amit mond gyanusítás..azt pedig bizonyítani is kell.

-Ha van isten az égben kiderűl az igazság. Dolly a halálos ágyán azt mondta: vigyázz Timre. “Tetszik neki ez a lány és félek, hogy a két fiatal túljár az eszén, az idősödő férfi már vak, se lát se hall”- igy mondta, bizonykodott az asszony.

-Az irigység beszél magából, mert nem a sápkóros vénlányát vette el Tim! – visította, az özvegy.

a-hát, ami azt illeti – pirult bele az asszony – jobban járt volna szegény feje..de megkérdezné ezt a két szemérmetlent, felügyelő úr, hogy hol van most Tim kutyája.

Blood a fiatalok mellett állt, és remekül tudott az emberek arcáról olvasni. A kérdésre mindketten halottsápadtak lettek.

-Nos, halljuk! – nézett rájuk, Blood. Hol van  a kutya? Egész éjjel ugatott…megunták..vagy csak megkötötték valahol? -kérdezte, kihívóan. – A kutya nemcsak megérzi a halált, de el sem lehet verni a halott gazdája mellől. Az állatokban sok hűség van..

Ebben a pillanatban a szomszédasszony mellett megjelent a kutyája. A vak is láthatta milyen izgatott. Körbeugrálta gazdasszonyát, és el-elindult mellőle, de mindig visszatért, mintha maga után hívná.

-Mi az? Mit akarsz? – nézett rá, értetlenül az asszony.

-Nézzük meg! – ajánlotta Sinus, és mentek az állat után. A veteményesben egy kis ásás nyomán állt meg az állat, és kaparni kezdett.

-A nyakam rá, hogy itt van a kutya elásva! – emelte – fel a hangját a szomszédasszony. – Agyonverték, mert látta mit művelnek a gazdájával, és biztosan megveszett volna a fájdalomtól. Féltek. Az a kutya a szó szoros értelmében tűzbe ment volna Timért. Kölyök korában rátámadt egy kétszer akkora testű kóbor eb, és már majdnem halálra marta, amikor Tim lepuffantotta. Sosem tudott meghatottság nélkül beszélni arról, milyen alázatosan tekintettel kúszott a lábaihoz, a több sebből vérző állat, és milyen hálásan nyalta a csizmáját. Azóta elég volt, ha valaki nagyobb lendülettel emelte Tim felé a kezét parolázáskor, Hűség – mert  így hívták a  kutyát- máris ugrásra készen vicsorított. Tim alig győzte csendesíteni. Elmondanám mit gondolok, felügyelő úr – sorolta az asszony miközben a kutyája kapart, és hamarosan előtűnt az elpusztult állat lába.

-Köszönöm! -indult vissza, Sinus. Sokat segitett. Elmondatjuk velük az igazságot.

-Ha nem pusztítják el, nem hagyta volna abba az acsarkodást – állt meg nem sokkal később az istállóban, a fiatalok előtt. – Gondolom látta, hogy felkötik a gazdáját, és magukra rontott…pedig csak állat volt…-fejezte a felügyelő.

Rosa Gova még aznap vallomást tett a kirendelt védő jelenlétében.

-Én nem akartam..igazán nem. Megszerettem Timet..apámat kiskoromban elveszítettem, és ő nemcsak a férjem volt, de egyben az apai szeretet is megkaptam tőle. Jack ösztökélt folyton..követelőzött..fenyegetőzött.

-Mivel?

-Hogy elmondja Timnek..neki mindegy, hol túrja a földet, de ő volt, van és, én csakis őt szeretem..

-Hogyan ölték meg?

-Jack találta ki, hogy ünnepeljünk. Leitatta Timet..pedig az nem akarta..és én is hiába kértem. De akkor eszembe jutott, hogy azt mondom: állapotos vagyok, és attól kezdve Tim szinte lebegett a boldogságtól, és ivott, csak engem nem engedett kortyolni. Amikor már nem tudott magáról, kivittük az istállóba. Aludt már, vagy lehet hogy a szíve is megállt a sok bortól, ki tudja?! A kötelet Jack, előre elkészítette. Rátette a hurkot a nyakára, aztán keresztül dobta a végét a gerendán, és elkezdte húzni. Csoda hogy túléltem. Nemcsak azért, mert Tim magához tért kapálózott, hörgött, rám meresztette a szemét, hanem mert elszabadult a kutya, és kaparni kezdte az istállóajtót. Addig nyűglődött vele, amíg ki nem nyílt, aztán berontott, és neki Jaknak. Majdnem visszaejtette a..a testet, ahogy megpróbálta elrúgni magától az állatot. – Fogd meg az átkozott dögöt! – Kösd meg..vidd innen – sziszegte felém, és én megpróbáltam, de nem bírtam vele. Nekem ugrott. Nem volt maradásom előtte. Több lélek volt abban az állatban, mint bennünk! -sirta le magát az asszony. Aztán, amikor Tim, már nem mozdult, Jack oda tette a lába alá a feldöntött fejőszéket, mintha szegény uram rúgta volna ki maga alól. Próbálta megfogni a kutyát, de nem lehetett a közelébe menni, ugy ugatott, mintha megvadult volna. Mindig vissza akart menni az istállóba. Mi nem mertünk volna oda visszamenni, és hajnal lett mire Jacknak sikerült eltalálnia egy karóval..aztán a két markával fojtotta meg..a két markával. Hát, hogy tudnék én ilyen embert szeretni? -nézett körbe. Különben is gyerekem lesz..a Tim magzatát hordom a szívem alatt. Ha engem le is csuknak a farm őt illeti..

-Honnan olyan biztos abban, hogy a magzat az övé, vagyis a férjéé? – kérdezte Sinus. -Egy DNS vizsgálattal minden eldönthető.

-Tudja azt, egy asszony!

-Bár, nem voltunk jelen, de tudjuk, hogy nem egészen úgy zajlott a dolog, ahogy elmondta. Maga közölte a férjével, hogy gyerekük lesz, mire ő azt mondta, hogy megcsalta, összeszűrte a levet Jack-al,

a-honnan tudja? – döbbent meg az asszony. -Jack mondta el? Hiszen ah nem ordít..semmi nem történik..de ordított – sírta el magát először, őszintén az asszony.

-Hiszen tudta, hogy ő nemzésképtelen. A húsz éves házassága alatt mindent elkövettek, hogy gyerekhez jussanak, de irás van róla, hogy benne van a hiba – sorolta szánakozva, Blood.

-Akkor oda az örökség – zendített rá, Jack. – Engem lecsuknak..

-Őt is! -szólt közbe, Sinus. – Bünrészességért… Csak a büntetést érdem szerint szabják ki. Ő kevesebbet kap, ha igaz, de ez már a bírók dolga.

-Kevesebbet? Ez azt jelenti, hogy hamarabb szabadul? Kijön és összeadja magát az első jöttmenttel..még mit nem? Legalább annyi jár neki is, mint nekem, hiszen ő vett rá mindenre…és az se nyomja tovább az én lelkemet, hogy szegény gazdasszonyunknak legalább hatszoros cseppet adagolt mert, hogy mielőbb..

-Nem igaz..nem igaz…és ha ugy lett volna is.. Kegyelemből tettem..mert már rágta volna magát, ha lett volna annyi ereje. Tim, már nézni se bírta a szenvedését. Mi az a pár nap amivel tovább kínlódhatott volna?!

-Azt, bízza a bíróságra – mordult rá Blood, és intézkedtek, hogy az üresen maradó tanyát vegye gondjaiba a város vezetősége.

[/rkey]

A két kába elkövető, előzetes letartóztatásba került.