A fiatalember magabiztosan lépett ki a szálló ajtaján. Tudta, mi függ attól, hogy amit eltervelt, sikerüljön. Nemcsak valakinek a halála, hanem az önön élete is. Elindult, és érdeklődve nézte a szembejövőket. Az illetőnek nőnek kell lennie, és lehetőleg idősnek. Miért vessen véget, egy virágában lévő életnek?

Végre feltűnt egy idős hölgy. Úgy intézte, hogy majdnem egymásnak ütközzenek.

Bocsásson meg, asszonyom, elbámészkodtam. Keresek valakit. Húsz éve nem láttuk egymást. Kölyökként itt futkároztunk a környéken, de, azóta minden megváltozott. Emlékszem egy parkra, de itt égig érő kőrengeteggé épült minden.

-Hát bizony, jó néhány alacsonyabb épület helyére újak kerültek, de park? Várjon csak..nem messze innen, volt egy üres telek, hacsak nem arra gondol. Most is az..

[rkey]

-Lehetséges. Az emlék mindent megszépít.

-Forduljon be, balra, a sarok után, onnan már meglátja!

-Ön igazán kedves – nyúlt az ifju, a hölgy kezéért és mielőtt az észbekapott volna, megcsókolta.

-Na..ugyan már..sosem szerettem a kézcsókot. Egy időben divat volt, de a tiszteletet másként is ki lehet mutatni. Egy kis útbaigazításért, a köszönöm is elég lett volna. Sok sikert!

A fiatalember visszafordult. Alig ment az öreg hölgy húsz lépést, amikor megingott és összeesett. Mire odaért a testhez, csődület vette körül. Bepillantott a körbe. Az asszony halott volt. Csak remélte, hogy nem rí le róla a belső öröm. Amikor visszament a szállóba, a fürdőszobába sietett. Jó tiz perc múlva ivott egy nagy adag wishkyt, és a telefonkagyló után nyúlt.

A próba sikerült. A védőbevonat állta a sarat. Az idegméreg nem kerülhet bele az én testembe, pedig beszélgettem is közben. Tehát olyan emberre van szükség, aki – alattvalói tiszteletből – kezet csókolhat a kiszemelt áldozatnak, de az idegméreg kézfogással, és tárgyakon is bevihető. A diktátor hajlamú embereknek hízeleg az alázat, a testőrség mindig csak a fegyverekre, és az erőszakos mozdulatokra figyel. Azt hiszik, hogy ölni csak lő, és szúrófegyverrel lehet. A méreg használata nem veszélytelen, tehát az ítéletvégrehajtónak mindenre elszántnak kell lennie. Ha nem sikerül időben letisztítania a méregmaradványt, esetleg rosszul viszi fel az ajkára..

-Mikor tanítja meg az emberemet, a szer használatára?

-Akár azonnal is, indulhatunk.  Küldjön kocsit a szálló hátsó bejáratához. Viszem a meglévő készletet, és a leírást. A pénzt azonnal kérem. Apró címletű, használt bankjegyekben.

A szobában öten voltak, amikor a feltaláló bemutatta a kijelölt fickón a méreg bevetését. Csak egy pillanatig nézett másfelé, amikor az, hirtelen a keze fejére borult, és rácsókolt. Ő ki akarta rántani kezét a markából, és ütése felsértette a férfi ajkát. Egy perc múlva mindketten holtan estek össze.

-Tüntessétek el őket- intett a főnök, elégedetten.

-Rendőrség! Fel a kezekkel!- csapódott ki a teremnek is beillő szoba ajtaja, és a holttesteket körülálló három férfi döbbenten emelte magasba a karjait.

-Ugye nem kell elmondanom, hogyan kerültünk ide..sajnos megkésve- kezdte Sinus felügyelő. -Egy idős hölgy halálát idegméreg okozta, ezt a boncolás egyértelműen megállapította, és az egyik üzlet eladója látott egy férfit, aki kezet csókolt neki. Jó megfigyelő, remek fantomképet állított össze a régimódi ifiúrról. A szállóban felismerték, és attól kezdve figyelték. A telefonját is. Ennyi…de sajnos az ilyen és efféle méregből még tonnányi akad világszerte. A statisztikák szerint szinte minden emberre többszörös halált jutna. Szellem a palackban, és sajnos mindig akad, aki megpróbálja kiszabadítani, vagy kiszabadíttatni a láthatatlan halált..

[/rkey]