Peter Hudson halálosan fáradt volt, amikor hazaért. A megszokott mozdulatokkal bezárta az ajtót, letette a táskáját, felvette a papucsát és kezet mosott. Aztán bekapcsolta a tévét, és körülnézett a konyhában. Megszokta, hogy senki nincs a lakásban, rajta kívül. Most mégis olyan érzése támadt, mintha lenne ott valaki. Mintha figyelnék. Elhessegette magától a gondolatot, hiszen Jennifer soha nem múló emlékén kívül, ki lehet ebben a, boldog otthonból lett kriptában?

Mielőtt leült a tévé elé, mindig megágyazott, hogy ha arra riad, hogy elaludt, csak át kelljen vánszorognia a valamikor oly sok boldogságot nyújtó dupla ágyra. A hálószoba ajtóban megtorpant. Egyszeriben minden tagjából elszállt a fáradtság, és valami páni félelem, vagy borzadály töltötte el. A duplaágyon, keresztben, egy nő feküdt..hanyatt..és láthatóan halott volt..

- Tehát hazajött, és itt találta Cleo Bowie holttestét? –kérdezte, fél óra múlva, a helyszínre érkező Sinus felügyelő.

- Akit addig sohasem látott! – tette hozzá Blood őrmester.

- Így van!

- Megmagyarázná, hogyan jutott be a nő a lakásba? -kérte, Sinus.

- Hogyan, hiszen gondolkodni sem tudok a döbbenettől..

- Azért próbálja meg..valahogy el kell indulnunk az ügyben, mert ha nem maga, valaki más, de Cleo Bowiet megfojtották.

- Ez elképesztő..lehetetlen. Az egész olyan, mint egy rémálom!

- Kinek van még kulcsa a lakáshoz? – kérdezte, Blood.

- A takarítónőnek, és természetesen a gondnoknak.

- Nem maradhatott valakinél..régebbről?

- Nem osztogattuk a lakáskulcsokat. Nem hiszem, hogy szegény feleségem, bárkinek is adott volna úgy, hogy ne tudnék róla.

- Mikor halt meg a felesége?

- Féléve.

- Ne haragudjon, de meg kell kérdeznem: hogyan! –mentegetőzött, Sinus.

- A szíve..tánc közben összeesett, és mire orvost kerítettünk..vége volt!

- Együtt táncoltak? – kotyogott közbe, Blood.

- Nem! Gene Watkins, a társam, vagyis az unokabátyja tartotta karjaiban, amikor- hallgatott el hirtelen, a férfi.

- Elmondaná, mivel töltötte a mai napot – kérte, Sinus.

- Hogyne, minden percemmel elszámolhatok. Állandóan szem előtt voltam, úgy értem valaki mindig látott, csak ez a fél óra, ami a hazaérkezésem, és a holttest felfedezése között telt el..ez..

- Ez nem is érdekes, hiszen a halál legalább két órával azelőtt következett be. Persze egészen pontosan csak a boncolás után lehet megállapítani. Hol volt a hazaérkezése előtti órákban?

- Moziban! A társammal Genevel..

- Gyakran jár moziba:? – érdeklődött, Blood.

- Jenniferrel, vagyis a feleségemmel gyakran jártunk. Szerette a mozit, de mióta meghalt, most voltam először és most is Gene csábításának engedtem. Azt állította, hogy be fogok dilizni, ha nem változtatok az életemen, vagyis nem lesz benne más csak a munka, és Jennifer emléke..

- Melyik moziba voltak?

- Itt a Capitolban

- A harmadik házban? -húzta fel a szemöldökét, Blood.

-Igen. Gene hozott haza, mert az én kocsim javítás alatt van. Reggelre lesz kész. Egész úton főzött, hogy nézzük meg egy filmet. Végül is beadtam a derekam.

-Tehát beültek..vagyis ő igazolhatja az alibijét, ahogy ön, az övét! – vetette közbe, Sinus.

Blood tekintete körbe járt a nappaliban, vizslatott. Csakhamar odalépett az íróasztalhoz, és egy ezüst fényképtartóval tért vissza, maga felé fordítva a képes felét.

- Tehát fenn tarja, hogy Cleo Bowiet nem ismerte,  soha nem látta?

- Igen! – vágta rá határozottan, Peter Hudson.

- Akkor mivel magarázza ezt! – tartotta elé, hírtelen, a fényképet Blood, amelyen Cleo Bowie mosolygott, és a fotó alján ez állt: Szerelmemnek, Peternek, Cleo.

- Honnan vette ezt a képet? – nézett döbbenten a házigazda.

- Az íróasztaláról. Áll ott egy másik kép is, gondolom a feleségét ábrázolja.

- De hiszen ez őrület..maguk rá akarnak szedni! Sosem láttam ezt a nőt, és a képet sem..esküszöm.

Mozgalmas két nap következett. A csoportnak mindent ki kellett derítenie a lányról, aki parányi lakást bérelt, és titkárnőként dolgozott egy közepes cégnél. A szomszédok pár héttel azelőttig elég sok férfival látták, de azóta, mintha szüzességi fogadalmat tett volna, senki nem téb-lábolt a ház körül. Nem járt hozzá férfiak, és nem is látták senkivel. Peter Hudson alibije rendben volt. Gene Watkins ugyanúgy mondta el a mozi sztorit, ahogy az erősen gyanúsítható Peter Hudson. Sinuséknak mégsem volt egyértelmű a férfi bűnössége, vagy bűntelensége. Minden lehetséges szálat ellenőriztek, és a harmadik nap reggelén elhatározták, hogy kimennek a cégtársakhoz.

- Igyunk egy kávét főnök – adta át a jókora ibriket Blood. – Amiben még bizonytalanok vagyunk, azt a tetemrehívás tisztázhatja..

- Tetemrehívás? – ismételte gunyorosan a felügyelő. Nem bízom benne..de mi mást tehetnénk?

- Egy férfi van itt! –szólt be Astor, tizedes. –Azonnal beszélni akar a felügyelő úrral, a Hudson ügyről

- Engedje be! – kérte Sinus, és szinte magába öntötte a kávét, hogy Blood mielőbb eltüntethesse az edényeket. Valami jóféle izgalom járta át..hátha?

- Robert Cros vagyok! – mutatkozott be, a férfi és, leült. – Az a Hudson hazudik! Aljas és, ráadásul gyilkos is. Megölte az unokahúgomat, és ki akarja venni a nyakát a hurokból. Ne hagyják! Még hogy nem is ismerte Cleót?-háborgott. – Nem ölhette meg más, csakis ő..

- Valóan minden ellene szól! – próbálta nyugtatni a felügyelő. Az unokahúga az ő lakásában feküdt, amelyhez,  csak két – gyanún felül álló embernek volt kulcsa..

- De nincs bizonyítékuk! – vágott közbe, Robert Cross.

- Attól függ, mire? – sietette volna, Blood.

- Amire nekem van! Én be tudom bizonyítani, hogy az az átkozott igenis ismerte a húgomat!

- Hogyan?—kérdezte, Sinus.

- Értette a dolgát az a gazfickó. Mindent gondosan kitervelt, Cleo titkolózott, mint aki némasági fogadalmat tett. Csak azt tudtuk, hogy szolidabban él, és jó ideje egy férfit emlegettet. Az addigi fiújait hazahozta, na nem mindet, csak amelyikhez reményt fűzött, de Hudsont titkolta, szinte rejtegette előlünk. Annyit tudtunk róla, hogy féléve halt meg a felesége, és a gyász miatt óvatosnak kell lenniük.

- Bizonyitékról beszélt! – türelmetlenkedett, Blood.

- Igen! – szedett elő a zsebéből egy borítékot, Robert Cross. Sajnos az utolsó pillanatban mentettem meg, és ficnikben! -mondta kiborítva Sinus asztalára egy maréknyi fotó fecnit. Kiesett a boritékból, az eredeti fotó fele is, amelyről a tépett részt levágták. – Cleót ábrázolta a kép..vele! Látják, milyen rajongva néz fel valakire. Ezt a fotót én készítettem. Azt hittem összetépte, de bele tette egyik könyvében és most, hogy az anyja rakosgatott, rátalált. Olvasta az újságban a Hudson tagadását, ezért mérgében kettévágta a képet, és azt a gazfickót széjjel szaggatta. Éppen akkor léptem a szobába, mikor a szemétkosárba akarta vágni..ezt itt. Amatőr felvétel. Megláttam őket együtt, Cleo zavarba jött, a kisördög meg ott bujkált bennem, így hát előkaptam a gépet és mintha turista lennék, elsütöttem néhányszor. Természetesen úgy, hogy egyiken legalább ők is rajta legyenek.  Rákérdezett..és elkérte tőlem. Talán össze tudják ragasztani. Nekem, nem volt hozzá türelmem, mielőbb ide akartam érni vele. Mi ez, ha nem bizonyíték?

- Máris viszem – seperte vissza, a borítékba, Blood a fotómaradványokat, és szinte kiviharzott a szobából.

- Bizonyíték uram! – jegyezte meg Sinus. Méghozzá a javából, hiszen nemcsak egy fotónk lesz, ha sikerül összerakni a mozaikokat, hanem tanunk is, az Ön személyében.

Nem telt bele tíz perc Blood visszatért, a sebtében összeállított fotóval, és letette Sinus asztalára. A felügyelő rámeredt, aztán Bloodra nézett, és felállt.

- Mehetünk..megvan a pont az i betűre. Velünk jön Mr. Cross?

- Naná! A képébe akarok nézni annak a gazfickónak. És ha kell szembesíthetnek is vele. A saját szememmel láttam azt, akiről a fotót készítettem.

A cégirodában, a két társtulajdonos szobája egymás mellett volt. Szemlátomást egyikük sem örült Sinusék látogatásának.

- Mindent elmondtunk, amit tudunk. Nem értem mi szükség van a zaklatásunkra. Tartóztassanak le, ha akarnak, megtehetik, hiszen minden ellenem szól –háborgott, Peter Hudson.

- Az a dolgunk, hogy a tettest letartóztassuk, ha megfelel bizonyíték áll rendelkezésünkre- jegyzete meg Sinus.

- Attól függ, mi számít maguknál bizonyítéknak? –kérdezte, kihívóan Hudson.

-A kőkemény tények! – vágta rá, Blood.

-Talán elmondanám, mi, hogyan képzeljük el az esetet.- vette át a szót, Sinus, miután, Hudson szobájában négyesben leültek. Robert Crosst a folyosón hagyták, hogy ha szükség lesz rá, bekéretik. – Az a feltevésünk, hogy Cleo Bowiet aljas szándékkal szédítette az, aki végül is megfojtotta. Házasságot ígért neki, és az a lány nagyon szerette.

- Megmondaná a nevét is? – kérte, Peter Hudson. Persze előre tudom, hogy a magamét fogom hallani.

- Nyert uram! – folytatta nyugodtan a felügyelő. Valóban Peter Hudsont szerette az a lány, és mindent vakon megtett volna, amire kérte. Elhitte hogy a gyászidő miatt nem mutatkozhatnak együtt, de mihelyt lehet, feleségül veszi.

- Gyászidő? Kikérem magamnak, hogy ilyen aljasságot feltételezzenek rólam. Soha többé nem nősülök meg, és soha senkinek nem ígérném, hogy Jennifer helyére léphet. Ő nemcsak egy nő volt, hanem az egyetlen asszony, akivel el tudtam képzelni az életemet – csuklott meg, Peter Hudson hangja.

- Talán időzzünk el egy kicsit a mozinál. Mindketten azt mondják, együtt látták a filmet. Nem hagyta el valamelyikük a termet, vetítés közben..hacsak pár percre is. – kérdezte, Blood.

A két férfi egymásra nézett. Peter Hudson gondolkozni látszott, de nem a válaszon, hanem, látszólag azon, hogy szóljon-e?

-Gene..nem mondtad el, milyen kellemetlen helyzetbe kerültél? – nézett unokasógorára rövid szünet után. A hasmenés nem szégyen. Emberi dolog és senki nem gondolhatja, hogy az alatt a néhány perc alatt, amíg nem, ültél mellettem…

- De a toalettben sem volt ! -vágott közbe. Blood.

- Ezt honnan veszi? – képedt el, Hudson

-A hasmenés valóban nem szégyen. Emberi dolog, csak kellemetlen. A gépészre is éppen az alatt az előadás alatt jött rá a hasmars, és ha nem lett volna ott a kisinasa, leállíthatja a vetítést, mert szinte az egész időt a vécén töltötte. Ő azt állítja, hogy az előadás megkezdése után tíz perctől, az előadás vége előtti tíz percig, a mellette lévő helyiségbe senki nem ment be. Hány percig tartott a hasmarsa Mr. Cross? – nézett Sinus a hirtelen elfehéredő férfira.

- Fogalmam sincs..de csak nem képzelik, hogy..

- A képzelet az írók kenyere. Mi csak elgondoljuk, és – ha tudjuk- bizonyítjuk a történteket. Előfordul, hogy melléfogunk, de ezúttal azt hiszem, nyomon vagyunk!-emelte fel a hangját, Sinus. – Ön rábeszélte Peter Hudsont a mozira. Be is ült vele, aztán egy átlátszó kis mesével, húsz percre magára hagyta. Volt ennyi? – nézett Hudsonra várakozón.

- Fogalmam sincs..de elképzelhető. Elég jó film volt. Odafigyeltem, és arra gondoltam, hogy szegény Jennifer is élvezte volna. Szerette a szentimentális mozikat.

- A húsz perc azért lényeges, mert annyi idő alatt kényelmesen ki lehet sétálni a moziból. Elmenni a harmadik házig, felfutni a lifttel a lakásba és, ha a hölgy már ott várt, a megfojtása is belefér. Kipróbáltuk. Szerintünk Gene Watinsnek volt lakáskulcsa. Több is. Egyet odaadott a..

- Maguk megőrültek! Csak nem képzelik, hogy Gene? -nézett rájuk döbbenten, Hudson. – Megmagyaroznák, hogy mi vitte volna rá? És egyáltalán hova akarnak kilyukadni?

-A pénzhez! – vágta rá, Sinus. Sajnos manapság igen sok mindennek mozgató rugója a pénz. Gene Watkinsnak is az adta az ötletet az ördögi tervéhez. Megismerkedett egy lánnyal, akivel elhitette, hogy  Peter Hudson, és teljes titoktartást kért tőle azzal, hogy mihelyt letelik a gyász ideje, feleségül veszi. Aznapra odarendelte a lakásba..kulcsot is adott neki..

- Kulcsot? Honnan? – nézett rájuk értetlenül, Hudson.

- Majd ő elmondja, de nem nagy dolog. Megszerezhette már a feleségétől így, vagy úgy, de ma egy kulcsmásolás, ha megfelelő helyen jut az eredetihez az ember, percek kérdése csupán. Talán valamelyikük otthagyta a kocsiban, vagy Ön itt az asztalon, netán a kabátja zsebében, és néhány órás hiánya fel sem tűnt. Szerintünk Gene Watkinsnak volt lakáskulcsa. Több is. Egyet odaadott Cleo Bowienak, hogy menjen előre, szépítse, frissítse fel magát. Talán azzal áltatta, hogy lejárt a türelmi idő, és végre színre léphetnek a szerelmükkel. Gondolom a lány boldogan tett eleget a kívánságának. Nem telefonált a társa, a mozi előcsarnokából, mielőtt beültek? – nézett hirtelen Hudsonra, a felügyelő.

- De, azt mondta eszébe jutott, hogy jelenése lett volna, de mit meg nem tesz egy sógor, a társáért. Egy perc alatt végzett.

Az ön lakását hívta. Tudni akarta, hogy ott van-e a lány. Felért-e minden baj nélkül. Aztán már csak a hasmenési mesét kellett előadnia..

- De hát miért? Mi célja volt mindezzel? Nem elég a fájdalmam, Jennifer miatt.

- Nyugalom, uram. Beszólítjuk a jogászukat, akit megkértem, hogy álljon rendelkezésünkre. Már eddig sem mehettünk volna el a képzelgéseinkkel, ügyvéd jelenléte nélkül, igaz a gyanúsított még nem mondott semmit, ami rontott volna a helyzetén. Csak mi beszéltünk. Mr. Watkins, íme az ügyvéd. Remélem válaszolni fog a kérdéseinkre! –nézett az egyre fehérebbé váló férfira, a felügyelő. – Hol is tartottunk? Ja igen. Ugye Mrs. Jennifer Hudson, ugye Gene Watkins karjai között halt meg?  Lehetett szívhalál, de vannak mérgek, amelyeket a boncolás nem mutat ki, és olyan tüneteket okoznak, mint az infarktus, vagy szívbénulás.

- A szerek íztelenek, szagtalanok és nagyon gyorsan ölnek. – tette hozzá, Blood.

- Hármasban ittak akkor este? Úgy értem mindenki ugyanazt az italt fogyasztotta? – nézett Hudsonra, Sinus.

-Igen..de mielőtt táncolni kezdtek, Gene odavitte Jennifert a pulthoz..nem tudom mit ittak..de ha valóban elképzelhető, hogy vannak mérgek, amelyek..íztelenek szagtalanok, és nagyon gyorsan ölnek…

Sinus odalépett Gene Watkins elé.

- Vádolom Önt, Cleo Bowie előre kitervelt, aljas szándékból történő meggyilkolásával. Azért csalta lányt a társa lakásába, hogy –ha őt, gyilkosságért elítélik- egyedül vezethesse a céget, és ne derüljön ki a teljes anyagi csőd, amely a maga túlköltekezése miatt következett be. Sajnos a kártya, meg a gép, viszi a pénzt, és még nagyobb hiba, hogy Mr. Hudson megbízott magában. Vagy inkább túlzott mértékben lefoglalta a felesége halála feletti bánata. Elképzelhető, hogy Jennifer Hudson hirtelen halálához is köze van, de erről majd később.

-Maguk megőrültek! – nyögte erőtlenül Gene Watkins. A moziban különben sem csak én hagytam ott a helyemet, Peter is.

- Igaz! Amikor már nem győztelek várni, kimentem az előcsarnokig. Megkérdeztem a jegyszedőt, foglalt-e az illemhely. Azt mondta csak az egyik fülke. Megnyugodtam vagyis visszamentem, de hát most ezt akarod ellenem fordítani?

- Feleslegesen háborog Mr. Hudson. Gene Watkins előbb utóbb feladja. Bizonyítékaink vannak, a fotón kívül, amit dedikált a lány. Az csak arra kellett, hogy bizonyíthassa: ön hazudok, hiszen a halottat ismerte, és csakis a maga csábítására mehetett fel q lakására.

- Ez nem lehet igaz? Ennyi gazság nem lakhat egy emberben – fogta két tenyere közé a fejét, Hudson. Most, hogy visszagondolok rá, valóban belepottyanthatott valamit a pultnál kért italba, amit Jennifer megivott, mert  mi az asztalnál pezsgőztünk..hárman, ugyanabból az üvegből..  Te..te átkozott,..te! – ugrott volna fel, de Blood visszaültette.

- És a hab a tortára- szóalt meg, Sinus. Nézze meg ezt a fotót! – tartotta az összeragasztott kép nagyítását Watkins elé.  – Igaz, hogy véletlenűl készült, de kettőjükről,  és remélem nem akarja letagadni, hogy a szomorú sorsú lány mellett, ez a férfi itt,… maga?

-A..azt én sosem mondtam, hogy nem ismertem Cleot..nyögte döbbenten Watkins. Egyszer leszólítottam, és talán éppen akkor készült az az átkozott kép..

-Igen? Akkor talán hívjuk be a fotóst, mert amatőrnek amatőr ugyan a felvétel, de aki készítette, vagyis a fotós, a lány unokabátyja, aki tudott a kapcsolatról..vagyis Peter Hudsonról. Nézze csak Mr. Watkins milyen rajongva néz fel magára, az a szegény lány! Feladja? – kérdezte Sinus.

-Átkozott gazember! – ordította, Hudson.

-Sajnos önök olyan szerződést kötöttek, amely felér egy végrendelettel is- nyugtatta volna Hudsont, Blood. A felesége és ön, valamint Gene Watkins harmadrészbeni tulajdonosai voltak ennek a cégnek, és Jennifer nincs többé..

- Mert megölte – zokogott fel, Hudson-

- Még nem bizonyítottuk be, uram. Csak feltételezés, de ha magát sikerült volna félreállítani..legalábbis egy időre..hát..

- Megölöm! – indult volna megint, társa felé, Hudson, de, Blood szelíden megállította.

- Ilyet sose mondjon uram. Még tréfából sem, különösen ennyi ember előtt..