Mindent nem lehet bekalkulálni

- Főnök, egy világtalan ember van itt!

- Mit akar?

- Tanúskodni..David Welland ügyében! – jelentette Blood őrmester, és cseppet sem csodálkozott a felügyelő meglepetésén.

- Richard Morris vagyok – mondta a negyven körüli férfi, miután Blood odakísérte a székhez és leült. –Tanúskodni szeretnék David Welland ellen.

- Megmagyarázná?

- Tudom, hogy első hallásra abszurd a dolog, de a nem látó is ember, és vannak módok, amellyel képes eligazodni a világban. Én semmit nem látok. A szemem a legerősebb fényre sem reagál, de van egy érzékszervem, amely kivételesnek mondható.

- Hallgatjuk!

- Úgy érzem, meg kell magyaráznom a dolgot, hogy hihetővé váljék, amit mondok. Egészen kisgyermek koromig nyúlik vissza, amikor még láttam..és behunyt szemmel is megmondtam, hogy az előszoba fogasra akasztott kabát, vagy kalap..kié! Feltéve, ha előtte már volt vele kapcsolatom. A szaglószervem átlagon felüli, és félálomban, vagy behunyt szemmel is megismerem azt, aki bejött a szobámba, vagy a hátam mögül megszólított. Talán önöknek nem hangzik furcsán, hiszen a bűnüldözésben a kiváló szimatú kutyákat felhasználják. Minden embernek van egy bizonyos szaga, amely senki máséval nem téveszthető össze és az illaszerek sem befolyásolják. A test, a természetes verejték szaga. A tudomány különböző fajok esetében már elismeri, hogy a sötétebb bőrűek verejtéke áthatóbb, fűszeresebb illatú, mint a fehéreké, de hogy a mindennapi életben meg lehessen különböztetni embereket, a holmijuk, vagy a testük szagáról, az elég sokaknak furcsán hangzik. Egy dolog azonban letagadhatatlan és bizonyító erejű: ugyanaz a parfüm, minden emberen más. Vegyül a teste szagával, és azáltal átalakul. Szeretném, ha szembesítenének a gyanúsított szagával.

- Mr. Morris, ön egy nagyon súlyos ügyben vállalkozna tanúskodásra, és ha véletlenül azt állítaná is, hogy David Welland a szaga alapján azonos a gyilkossal, nincs az a  bíróság, amely egy ilyen tanúvallomásnak helyt adna. Ugye megérti?

- Hogyne, azért késlekedtem ilyen sokáig a jelentkezéssel. Az, az ember, aki Billy Caspert leszúrta, ott állt mellettem. Átvezetett az úton..sőt vissza is kísért. Fura, de ott álltam a járdán, és éreztem, hogy valaki van a közelemben, nemcsak a személyt érzékeltem, hanem a szagát is. Vártam, hogy majd magától odajön, de aztán megkértem, hogy segítsen át. Karon fogott, és szó nélkül átvezetett. Csak félúton jutott eszembe, hogy elfelejtettem valamit azon az oldalon, ahonnan índúltunk. Nem akartam galibát okozni a kísérőmnek, ezért a járdaszigetre érve kértem elnézést, és azt, mondtam, ha csupán miattam jött  át az úton, legyen szíves, vezessen vissza. Nem szólt semmit, de mihelyt a lámpa váltott, elindultunk. Amint felléptem a járdára, elengedte a karomat és ugyanabban a pillanatban felbúgott egy kocsi motorja. Az autó ajtajának nyitását is hallottam. Aztán egy nem túl hangos kiáltást, majd újabb ajtócsapódást, és egy jármű szélvészként húzott el előttem. Pár perc alatt odasiettek az emberek és majdnem feldöntöttek, szegény Mr Billy Casper holtteste mellett. Itt van az orromban annak az embernek a szaga és nem hallgathattam tovább. Talán segíthetek. Úgy tudom még nem tett beismerő vallomást. Jó ideig álldogált a közelemben, belém ivódott az illata. Valamit várhatott, mert megérzi a világtalan ember, ha terhére van a kérésével a látónak. Annak a fickónk nem volt ínyére a szívesség. Talán, mert ott lett volna dolga, azon az oldalon. És az autó? Miért éppen akkor berregett fel a motorja, amikkor visszaértünk, és miért indult el pillanatokkal azután, hogy azt a szerencsétlent leszúrták? Valaki beszállhatott, mert az ajtó csak az áldozat kiáltása után csapódott..és ha az, az ember szúrta le, aki engem vezetett..büntársa volt..az aki a kocsiban ült, és indított, amikor még a gyanúsított a karomat fogta. Hát ennyi..és nem sértődöm meg, ha elküldenek, de annyiszor hallottam már, hogy egy hajszálnyi észrevétel is előbbre viheti a nyomozást..

- Természetesen köszönjük, hogy eljött, és nem követjük el azt a hibát, hogy elvessük a legfurcsább azonosítási módot..annál is inkább, mert tudjuk, ha az ember elveszíti valamelyik érzékszervét, a többi kifinomulhat, és ha ön már látó korában is gyakorta hagyatkozott az emberek felismerésében az orrára, hát tegyünk próbát. David Wellendnek labilis az alibije. Azt mondja az elkövetés idején moziban volt. Az áldozatban hagyott rugós kés alapján vettük őrizetbe. A kereskedő emlékezett rá, kinek adta el az újságokban leírt szerszámot. Hihetetlenül hangzik, de igaz. Az illető megfogadta, hogy az írmagját is kisepri a boltjából az ölésre alkalmas cikkeknek. Ez volt az utolsó darab, és azért maradt meg, mert a nyelén volt egy jól látható szépséghibája. Addig válogattak a  vevők, amíg Wellandnek, csak az maradt. Jó személyleírást adott, egy hét alatt kézre kerítettük, de tagad. Pár óra múlva szabadon kell engednünk, pedig erős a gyanúnk, hogy ő követte el a gyilkosságot. Nem akarjuk befolyásolni önt. Hét embert állítunk sorba, ő is köztük lesz. Háromszoros próbát teszünk, vagyis ha elsőre felismeri is, megkeverjük a felállási sorrendet, és ha mindháromszor – hogy úgy mondjam – ráhibázik, beszélek az ügyésszel. Lássunk hozzá.

Amíg Blood, a szembesítésre előkészítette az embereket Richard Morris, megivott egy kávét, Sinus szobájában. Nem beszélgettek, de érezhető volt mindkettőjük feszültsége. Sikerül-e? Sikerülhet-e?

A hét férfi ott állt a kivilágított szobában. Sinus a mellette lévő teremből, tükör üvegen keresztül nézte az eseményeket. Blood bevezette Richard Morrist, aztán magára hagyta. A világtalan elindult a szag után, határozott léptekkel az embersor felé. Az elsőnél megállt, majd tovább lépett, ott is várakozott, de a negyedik előtt lecövekelt. Hosszú ideig szimatolta, majd megfordult és rámutatott:

-Ő volt az!

Blood besietett, és amíg a kollégái újra rendezték a sort, kivezette Richard Morrist. A tanú harmadszor is  ugyanolyan határozottan választotta ki David Wellandot, aki láthatóan beleizzadt az azonosításba.

- Tiltakozom! Amit művelnek az komédia..csak nem képzelik, hogy…

- Mindent el kell képzelnünk Mr. Welland, mert ha nem tennénk, még több meglepetést hozna a munkánk. Sajnos azonban nekünk bizonyítanunk is kell a gyanúnkat, méghozzá beton keményen, és ezért mindent elkövetünk! -jelentette ki, Blood.

Richard Morris szembesítési kísérletét és vallomását jegyzőkönyvbe vették, aztán az új információk birtokában, nekilódult a csoport a városnak. Aznap éjjel nem kerültek ágyba, de két nap alatt összeálltak a dolgok. Felhozatták a meghosszabbított őrizetű David Wellandot, és mivel saját ügyvédje nem volt, kirendelt védő jelenlétében kezdték meg újbóli kihallgatását.

- Ön mindvégig tagadta, hogy megölte Billy Caspert, fényes nappal, a nyílt utcán. A halottban hagyott kés miatt került gyanúba. A szúrás csendes gyilok, nem sokan vehetik észre, különösen olyan, aránylag kihalt helyen, ahol az eset történt. Szerencsére volt ott egy vak ember..és egy kocsi. Maga átvezette az úton a világtalant, aki hihetetlen pontosan, képes volt érzékelni a körülötte történő eseményeket. Bár önt nem ismerte személyesen, de kedvességnek vette a segítségét.

- A házasságuk már régen nem volt jónak mondható. Amikor Mrs. Casper megállt az épület közelében, a zebra előtt, nem hagyta azonnal kiszállni a férjét, mert –gondolom- elképedve látta, hogy maga éppen egy vak embert vezet át a gyalogjárón. Megvárta, amíg visszaér –megdöbbenésére – újra a világtalan embert karolva. Amikor már majdnem a járdán voltak, adott egy puszit a férjének, és az kinyitotta a kocsiajtót. A felesége azonnal indított, vagyis begyújtotta a motort .A férj kiszállt, maga a kocsi felél indult, és útközben leszúrta Billy Caspert, majd beugrott Mrs. Casper mellé, aki szinte kilőtt, mert jó ideje a megállni tilos tábla előtt állt. Van megjegyzése az elmondottakhoz? – kérdezte, Sinus.

- Csak annyi, hogy amit elmondott teljes képtelenség. Abban az időben a környéken sem jártam. Moziban voltam.

- Akkor folytatom. Ön Mrs. Casper gyermekkori barátja. Véletlenül futottak össze itt, a városban és szó, szót követett, magának pénz kellet, neki az özvegység kellett volna. A szabadság. Bár maga még sosem került összeütközésbe a hatóságokkal, hamar megegyeztek. Gondolom nem volt kevés az összeg, amit ígért. Elérkezett az ideje, hogy magára vállalja, amit elkövetett, hiszen az őszinte beismerő vallomást a..

- Tudom a törvény, enyhítő körülményként értékeli – kiáltott közbe, a gyanúsított. – Értse meg, ártatlan vagyok. Nem követtem el semmit. Igaz, hogy azt a rohadt kést megvettem, de magam sem tudom miért. Szinte égette a zsebemet, ezért, alig pár órára rá, eldobtam. Undorító szerszám..valaki megtalálta és..

- De azt, csak nem tagadja, hogy Mrs. Caspert ismerte? – kérdezte kétkedve, Blood.

a-valóban egy helyen laktunk gyermekkorunkban, de ilyen alapon az egész várost gyanusíthatnák. Különben sem hiszem el róla, hogy..

- Pedig jobban tenné. Mr. Casper utolsó pillanatban küldte el a sofőrjét azzal, hogy a felesége oda viszi, ahova mennie kell, és a tárgyalási hely közelében szúrták le. Tulajdonképpen a világtalan ember nyitotta fel a szemünket és neki köszönhetjük, hogy új utak nyíltak meg a nyomozás előtt.

- Tévedtek! – támadott, Welland.

- Akkor elmondok még valamit. Mrs. Casper kocsija tilosban állt és a dolog kicsit elhúzódott, éppen a vak férfi – ide –oda vezetése miatt. A sarki rendőr felfigyelt a szabálytalanul álldogáló kocsira, és elindult felé. Közben megállították. Egy cím után érdeklődtek. Ez alatt szúrta le maga Mr. Caspert, aztán beugrott a kocsiba és mire a rendőr újra indult volna, hogy büntessen, elszáguldottak. A rendszám végét megjegyezte. Állítása szerint, a kocsiban ketten ültek. Akkor is, amikor tilosban állt, akkor is, amikor elhúzott. Ez stimmel, csak közben személycsere történt, amit ő nem láthatott. Igaz: Mrs. Casper kocsijának forgalmi száma..legalább is ami a végét illeti, megegyezik azzal, amire a rendőr emlékszik.

-Örültség!

a-valóban mindkettőjük beismerő vallomására lenne szükség, hogy a vád megalapozott legyen, de önök körömszakadtukig tagadnak. Még most is. Ám most jön az igazi hajszál, ami egy csapásra megold mindent. Gondolom ön nagyon ideges volt, hiszen először készült embert ölni, és még a vak ember is járkáltatta. Nem igen látta azt a kissrácot, aki a másik oldalon, a zebrától húsz méterre fényképezett. Előző este kapta a gépet a szülinapjára, és mindent lekapott, ami az útjába került. Az, hogy egy bácsi átvezet egy világtalant az úton..meghatónak érezte, így lekapta. Kétszer is. A képek tegnap lettek készen és mivel a szülei olvastak az esetről az újságokban –már, mint a  világtalan tanúról..jelentkeztek. Tessék, a felnagyított fotó. Ön Richard Morrissal éppen a zebrán megy. Nem sokkal arrébb..talán éppen abban a pillanatban állt meg Mrs. Casper kocsija. Ő a volánnál, mellette a férje. A nagyításon a rendszám jól kivehető..az arcukról nem is beszélve. Olykor nagyszerű dolog, ha valaki kezdő valamiben, és minden alkalmat megragad, hogy beletanuljon. Az a kis srác, hál istennek nem értett a fotózáshoz, és nem sajnálta a filmet. Így történhetett, hogy nagy távolságot fogott be. A többi csak nagyítás kérdése, és a mai technika…lélegzetelállító. Azt hiszem jobban tenné ha feladná. Önt a cselekményre, nagy valószínűség szerint felbujtották, amit az esküdtek mérlegelhetnek, habár a bérgyilkosokkal sem szimpatizálhat egyelten ember sem..de ez a maga baja..

A férfi hallgatott.

- Percei vannak hátra, a töredelmes őszinte vallomásra, mert a bűntársa kocsijával mindjárt végeznek a nyomszakértőink, és ha valaha is beleült, biztosan hagyott egy hajszálat, egy ujjnyomot, vagy bármit. Maga is, ő is, a férj is, tehát háromszorosan is belebukhat a tagadásba…

- Beszélni akarok…