- A nevem, Sinus felügyelő, a társam Blood őrmester, a gyilkossági csoporttól jöttünk.  Egy pár kérdést szeretnénk feltenni Önnek.

-          Gyilkossági csoport? -kérdezte Mr Wilder, kissé elsápadva.

-          -Ismeri ezt az embert?- tett egy fényképet Blood, az íróasztalra.

-          -Ismernem kellene? Annyi emberrel kerültem össze az évek során, hogy.

-          – Ez egy lottónyertes. Tízmillió dollárt nyert a lottón.

-          – Boldog ember.

-          – Én inkább ugy mondanám, megboldogult, és valószínűleg a nyereménynek is van köze a halálához.

-          – Elképesztő- lehelte a férfi. – Megölték a pénzért?
- Rosszabb: nem kapott egy vasat sem. Rászedték.

-          – Maguk mindig tudnak meglepetést okozni. Ha nyert akkor a nyeremény az övé, nem is fizetnék ki másnak, vagyis

-          – Jól gondolja uram- vágott közbe Blood, de ennek a szerencsétlen flótásnak tettek egy ajánlatot. Húsz százalékot ráígértek a nyereményére, ha még a jelentkezés előtt átruházza a szelvényt.

-          – Nem értem, mi értelme volna ennek a képtelen üzletnek

-          – Pedig van. A nyeremény adómentes tiszta pénz, s akinek piszkos pénze van, annak megéri, hogy legalább ennyi le legyen fedve tisztességgel.

-          – Ha csak így nem, de azt mondják a nyertes meghalt.

-          – Igen. Megölték.

-          – Gondolom a szelvényért

-          – Jól gondolja uram, mert a pénzt az álnyertes már át is vette, vagyis tisztára mosott tízmilliót, azaz a tízmillió az övé, de a szennyes pénze is teljes egészében megmaradt.

-          – Azt akarja mondani, hogy rászedett egy nyeremény boldogságától ittasult embert?

-          – Ha még csak rászedte volna, de az élete is odavan. Az ember ilyenkor hajlamos elgondolkozni a szerencsén. Ha nem nyer, szerényen bár, de ki tudja meddig, élhetett, volna- morfondírozott Sinus

-          – Vagy ha nem lett volna kapzsi, és nem hagyja magát rábeszélni a remeknek ígérkező üzletre- tette hozzá az őrmester.

-          – Mi közöm nekem az egészhez? -kérdezte nem túl nyugodtan a házigazda.

-          – Csak annyi, hogy a nyereményt kiváltották, vagyis a szelvény átkerült egy másik ember tulajdonába, aki sajátjaként mutatta be illetékes helyen, és rendelkezett az összegről- magyarázta Sinus.

-          – Akkor lehetne vitatkozni azon, hogy kettőjük közül kinek volt szerencséje-nevetett de szinte fintorra sikeredett képpel, Mr. Wilder.

-          – Önnek!-vágta rá Sinus, mire Wilder szemlátomást elfehéredett.

-          – Megőrült? Mi közöm nekem ehhez az egészhez?

-          – Ugy tudjuk, Ön vette fel a nyereményt, mintha saját kezével ikszelte volna be a találatokat- sorolta a felügyelő.

[rkey]

-          – Nem gondolja, hogy ezt bizonyítaniuk is kellene, és ugy tudom a nyeremények titkosak, azt még a rendőrségnek sincs joga elszámoltatni.

-          – Kivéve, ha haláleset történik miatta. – tette hozzá Blood.

-          – Egy szót sem szólok többé az ügyvédem jelenléte nélkül-jelentette ki Mr Wilder, és ha Sinusék, addig nem lettek volna biztosak a férfi bűnösségében, ez a sok gyanúsított szájából elhangzó jól ismert mondat bizonyossá tette, hogy jó helyen járnak.

-          – Joga van hallgatni, és az ügyvéd jelenlétéhez. Innen telefonál, vagy indulhatunk?

-          — Le akarnak tartóztatni?

-          – Nem, csak megkérjük, hogy jöjjön be velünk, kihallgatásra. Szeretünk jogszerűen eljárni, és biztosra menni, mert a túlkapások senkinek sem használnak.

-              Mr Wilder telefonált, aztán beültek Bloodék kocsijába, és nem sokkal később a kihallgató szobában voltak. Az űgyvéd hamar megjelent. Engedélyt kért, hogy beszélhessen a védencével, és Sinusék magukra hagyták őket.

-          – Most jön a teregetés, főnök, aminek minden nagymosás után jönnie kell- humorizált Blood, miközben élvezettel nyelték az éltető fekete nedűt.

-               Nem az első pénzmosási ügyük volt, kisebb nyereményeket gyakran átruháznak, családon belül, vagy idegennek felárral, adózási, és egyéb okokból, mert a pénz, a jog szerint, azt illeti, aki felveszi. A piszkos pénz sok félreuton járó üzletembernek okoz gondot, de ekkora összeg a nyeremények között ritkán adódik, és nem ártana az illetékeseknek gondolni a lehetőségre, mert akinek vaj van a fűle mögött, és hírül veszi a ritka lehetőséget, könnyen lecsap rá.

-             Amikor az ügyvéd szólt, hogy kezdhetik, Sinusék bementek. Mindent tudtak, csak rá kell bólintatni a gyanúsítottal, hiszen a büntársa, az, aki a kismosást, vagy inkább áztatást, és öblítést elvégezte, már őrizetben volt.

-          – Mire kíváncsiak?- kérdezte az ügyvéd.

-          – Arra, hogy Mr Wilder miért nem fizette ki a l2 milliót, a szelvényért, hiszen a nyeremény tulajdonosa ő lett, pedig az ikszeket más rakosgatta a szelvényre.

-          – Ügyfelem beismerő vallomást kíván tenni, annál is inkább, mert nem ő találta ki az egészet, valaki ajánlotta az üzletet, és ő sajnos, belement.

-          – És megölte a volt tulajt- szólt közbe Blood.

-          – Ezt nem mondtam. Azt a szerencsétlent az ölte meg, aki a tippet adta, de csak azért, mert nem értett a szóból.

-          – Milyen szóból?

-          – Ugy volt, hogy az adminisztratív dolgok elintézéséig csak előleget kap, hiszen, amig a Fogadóiroda rá nem bólint, nem egyezteti az adatokat, olyan a nyeremény, mint a kutya vacsorája, – aztán pedig készpénzzel elégítik ki, de a tervbe galiba csúszott.

-          – Mégpedig? – érdeklődött Sinus.

-          – Ügyfelem nyaralója pincéjében tartotta a kötegelt, használt apró címletű bankjegyeket. Jó ideje nem nézett rá, ugy gondolta jó helyen van, csak alkalomra várt, hogy legalizálhassa, de amikor a fizetésre került volna a sor, ő is elámult. Az egerek ugy szétrágták a kötegeket, hogy csak a bankjegyek közepe, ugy is mondhatnám, a csutkája maradt, vagyis a volt nyertes saját szemével láthatta, hogy abból nem tudják kielégíteni, várnia kell néhány napot, de ő hallani sem akart az elodázásról. Azt mondta pár nap alatt meg is, halhat, és se szelvény, se pénz.  Nem elégedett meg a milliós előleggel, és a 11 milliós bonnal, mert egyszerű ember lévén fogalma sem volt a bon üzleti szerepéről, és addig hőzöngött, amig a tippadó be nem húzott neki egyet, de olyan szerencsétlenül esett, hogy bevágta a halántékát és meghalt. Ügyfelem jelenteni akarta a rendőrségnek, de a tippadó, mivel volt egy jogerős, felfüggesztett börtönbűntetés  itélete, könyörgött, hogy bízza rá. Rábizta. Ügyfelemnek nincs tudomása a holttest hollétéről.

-          – Nekünk van.

-          – Hogy lehet az?  – kérdezte Mr Wilder. – Ő azt mondta, mielőtt elásta, mindent leszedett róla, ami azonosíthatná.

-          – Ma már nincs jelentősége az ismertető jeleknek. Ha a holttest előkerül, hamarosan meg lesz az elkövető is, hiszen a DNS, amely sokkal frappánsabb bizonyíték az ujjlenyomatnál, minden hajszálban, nyál, és egyéb testváladékban, sejtek parányában benne van. Az áldozat szerepelt a nyilvántartásunkban, egy gyerektartási perben kért azonosítást, így volt mivel összehasonlitanunk, a DNS-ét

-          – Csak ennyi a sikeres nyomozás?

-          – Csak. És reméljük egyre ennyibb lesz. A felderítési statisztika javul, hiszen, ha a DNS nem segítene is elsőre, mindig van egy tanú, egy jóakaró, vagy a tettes lelkiismerete, aki segíti a nyomozást. Egyre nehezebb lesz tökéletes bűntényt elkövetni, mint ahogy – elvileg -eddig sem lehetett, mert tökéletes bűntény nincs, csak tehetetlen nyomozás, helyszínelés és sorolhatnám. – fejezte be önkritikusan Sinus.

-          – És ha tagadok?- próbálkozott Mr Wilder.

-          – Nem sok értelme volna, uram. Mihelyt az áldozat eltemetője, – a halott bőrén található ujjlenyomat alapján, mint nyilvántartott, látókörünkbe került, mindent bevallott.

-          – És a bizonyíték?  Miért ne hinné el az esküdtszék, hogy a szelvény az enyém volt, én töltöttem ki- kérdezte némi reménykedéssel Mr  Wilder.

-          – Mert megvizsgáltattuk a Központban leadott szelvényt, és az ügyintézőkön kívül, mindhármuk ujjlenyomata rajta van.

-          – Őrizetbe vesznek? kérdezte remegő szájjal Mr Wilder.

-          – Igen, de a bíróság dolga, hogy óvadék ellenében szabadlábra helyezik-e.

-          – Remélem az emberölést nem akarják ügyfelem nyakába sózni?- jegyezte meg az ügyvéd.

-          – Mi nem, mi csak nyomozunk, de az ön dolga, hogy miként mossa ki védencét a felbujtás vádja alól. Az ítélet a bíróság dolga, szerencsére.- mondta az őrmester. A kapzsiság rossz tanácsadó, mert mi másért ment volna bele az a szegény, szerencsés flótás az átruházásba, ha nem a több pénzért. Való igaz, hogy a hirtelen jött pénz megzavarja az embereket, de hogy ennyire? Arra sem gondolt, hogy tízmillió dollár adózatlan pénz, tőle behajtandó adója, több mint kétmillió, és gondjai támadhatnak a fekete pénzzel? A nyeremény önmagában is gond, de azt -egy jó tanácsadó segítségével befektethette volna, persze, csak ha életben marad.

[/rkey]