-Biztos, hogy nem jönnek haza a szüleid?- kérdezte a lány, mihelyt Graig becsukta mögötte az ajtót.

-Holtbiztos! A személyzet is kimenőt kapott. Hétfő reggelig üres a ház. Gyere, felmegyünk a  szobámba..

-Éppen oda? – ijedt meg a lány.

-Félsz tőlem? – simogatta meg az arcát, a fiú. – Éppen tőlem, aki szeretlek?

-Ugy érzem magma, mint Júlia!- súgta a lány. -Sajnos mi sem lehetnénk egymáséi, te gazdag vagy..

-Pszt, ne csacsiskodj. Milyen jó most. Nem kell az utcán bujkálnunk, zajos diszkóban bámulni egymást. Mindig erre vágytam! Hogy magunk lehessünk, és szótlanul fekhessünk egymás mellett, szavak nélkül is érezve a másik lelkét. Az üdítőt kitöltöttem..igyunk!

Ittak, aztán végigfeküdtek, Graig ágyán, kézen fogva, lehunyt szemmel. Jó tíz perc múlva a lánnyal megbillent a világ. Hirtelen felült, de Graig gyengéden karjaiba vette.

-A narancslében altató volt! Halálos adag! Ha nem élhetünk egymással, haljunk meg együtt!

-Meg akartál ölni? -suttogta a lány. -Ugye viccelsz?

-Azt mondtad szeretsz! Ha szeretsz, velem jössz. Nekem nem kell az élet, nélküled..te még elmehetsz..telefonálok és..

-Nem..Graig! Veled akarok maradni. Mi tartana vissza? – fúrta be arcát a fiú válla alá, lány, miközben jóleső puhaság vette körül, és minden olyan álomszerűen könnyű, és szép lett.

..A három srác ráérősen lépdelt az utcán.

-Klassz ház, mi? – állt meg, Telly. -Üres! Én hordom ide az újságot, és a házvezetőnő megkért, hogy ne a kertbe dobjam, mert hétfőig elázik, hanem a  postaládába. Ne nézzünk be, brahiból?

-Megőrűltél? – szólt rá Marty. – Az ilyesmi nem kocsi elkötés..

-Most, mit vagy úgy oda? – támadt rá, Roy. A kerítés nem magas..átugrunk, és körbejárjuk a házat. Ha találunk gyenge pontot, Tally még tőkét is kovácsolhat belőle. Hétfőn beadja, hogy valaki ott akart bemenni, és hátha leesik érte egy kis suska..

Átmásztak a kerítésen. Marty már éppen el akart menni, amikor szinte odaestek elé.

-Mi van? Olyanok vagytok mint a fal. Fáj a kudarc, mi?

-Két félhalott van odabenn..

-Félhalott? – képedt el, Marty. És otthagytátok őket? Egyáltalán, hogy jutottatok be?

-A pinceablakon..alig kellett megnyomni. Felmentünk a szobákig és ott volt az a két ájult ember! – nyögte Telly.

-Most ájult, vagy félhalott? – kérdezte Marty, és futott a telefonfülke felé.

-Csak nem akarod idecsődíteni a rendőrséget? – kaptak utána a társai.

-A mentőket hívom, ..ha már otthagytátok szegényeket, de nem hülyéskedtek?

A fiuk nemet intettek. A telefon kapcsolt.

-Halló! Mentők?  Azonnal jöjjenek, hivják a  rendőrséget is, mert be kell törni az ajtót, de két ember fekszik odabenn..minden perc számit..alig van bennük élet, mondom a címet.

Mihelyt elsorolta, letette a kagylót. Még vártak, amíg felhangzott a vijjogó hang, aztán elindultak hazafelé.

-Könnyü neked..a te lábnyomod nem maradt a házban, dünnyögte Robert.

-Mondtam, hogy ne menjetek be. Képesek lettetek volna otthagyni őket..csak ugy? Azt hittem barátok lehetünk, de ezután jobb, ha elkerüljük egymást – mondta és otthagyta őket.

[rkey]

Hazaindult, pedig az volt az utolsó hely, ahova szívesen ment. Anyja két év meghalt és apja, azóta szinte ki sem józanodott. Már nem lehet leszoktatni róla. Addig él, ameddig, a mája bírja. Szerették egymást, az anyjával, és nagyon jó volt a gyereküknek lenni, de hát az élet az élőké! Bele kellene törődnie..mi mást tehetne a halál ellenében? Apja részeg horkolása kihallatszott a lakásból. A nehéz italszag mellbe vágta, ahogy belépett. Sokáig kínlódott a magatehetetlen emberrel, mire megmosdatta, és lefektette, ahogy szokta.

Csengettek.

-Sinus felügyelő vagyok..a társam Blood őrmester. Clara Connor szüleit keressük..

-A húgomét? De hát miért? – Hol van most a húga?

-Rég itthon kellene lennie. Alig múlt tizenöt éves és…

-És életveszélyben van! – vágta rá Sinus. -Beszélhetnénk a szüleivel?

-Anyám meghalt, apám féleszméletlen a piától. Beszéljenek már kérem..mi történt, Clarával?

-Még nem tudjuk..hogy valójában mi történt, arra csak a húga tudna válaszolni..reméljük még módjában lesz, esetleg az is előkerül, aki a mentőket értesitette – jegyezte meg, Blood.

-A men..mentőket? – kérdezte Marty, elhúzva a szót.

-Igen! A húgával volt egy fiú is, de nem az telefonálhatott, mert akkor már -az orvos szerint -ájult állapotban kellett lennie. Most küzdenek az életükért, és a húga a gyengébb.

-Hol van most? Mondják meg, hol van? – ordította Marty, miközben felrántotta apját az ágyról. -Ébredj, Apa, nm hallod..Clara bajban van..segítened kell..

A férfi kinyitotta a szemét, de látszott hogy nem fogja fel a szavak értelmét.

-Részeg disznó! – sirta tehetetlenségében Marty- és visszaejtette apja fejét a párnára. – Te csak a saját sebed nyalogatásával törődsz. Számit is neked a lányod..

-Mi van vele?- dünnyögte, alig hallhatóan az apa.

-Haldoklik..lábra tudsz állni? Oda kell mennünk hozzá..

A kórházban, a velük szemben lévő padon egy elegáns pár ült. A férfi, láthatóan tudott uralkodni az érzésein, az asszony, ereje végén járt..

-Clara, kislányom, ne halj meg, sosem iszom többé egy kortyot sem..esküszöm..az anyád emlékére, csak maradj meg nekem..kislányom. Istenem ne vedd el tőlem..őt is! Nem teheted meg! – kapaszkodott Martyba, az apja.

-A közvetlen életveszély elmúlt -közölte az orvos jó két óra múlva. Ám az ilyen dolgok kiszámíthatatlanok. A nagy mennyiségű altató olyan károsodást okozhat, amelyet előre nem felmérni. Reméljük a legjobbakat.

A helyszínelők kiszürték a két idegen lábnyomot a szobában, de Wassonék szerint semmi nem hiányzott a házból.

-Csakis az a kis senki vehette rá Craiget az öngyilkosságra! – sorolta indúlatosan, Mrs Wasson. Graig szakitani akart vele, azért maradt itthon, hogy véget vessen ennek a lehetetlen kapcsolatnak…ő mondta így.

-A kapcsolat – ha hihetünk az orvosoknak plátói volt! – jegyezte meg szelíden, Blood. – Márpedig ez a mai világban akkor is megható, ha tudjuk, hogy még egyikük sem töltötte be tizenötöt. Mi kifogása van van a kislány ellen?

-Minden..az apja részeges..

-Ez igaz..de hogy miért iszik, és mióta, arra sosem volt kíváncsi? Nem vagyunk egyformák. Van, aki minden megrázkódtatást elvisel, de akad, aki beleroppan. Az alkohol gyors, de annál csalókább gyógyír a bánatra..és az a baj, hogy aki összeadja magát vele, azt nem egykönnyen ereszti el. Úgy tudom a kislány, az osztály legjobb tanulója. Le a kalappal előtte. Két éve elárvult, ő vezeti a háztartást, és az apja részegségétől szenvedve is, taratani tudta a tanulmányi szintjét. Remek kis emberke..reméljük az is marad..ugy értem, nem károsodik az agya emiatt a meggondolatlanság miatt.

-Majdnem megölte a fiamat! – sírta az anya.

-Még nem tudjuk mi történt, és vádaskodni, bizonyíték nélkül, főleg indulatokkal, sosem szabad – jegyezte meg Sinus.

-Én találtam ki az egészet! – jelentette ki, Graig amikor kihallgatható állapota került. – Meg akartam ölni Clarát, és magamat.

-Nem igaz! Együtt akartunk meghalni! – állította elhomályosuló szemmel a lány. – Közös döntés volt. Az orvos szerint lesz amire rosszul emlékszünk. Graignek a közös döntés eshetett ki a fejéből. De hát, hogy maradtunk életben?

-Valaki hivta a mentőket!

-Kicsoda? – döbbent meg a lány. Egyedűl voltunk a házban.

-Talán egy betörő..vagy lehettek ketten is. A pincén át jutottak be..

-Isten áldja meg őket! – hajtotta le, a fejét Graig. – Őrült voltam. Majdnem megöltem azt, akit szeretek.

-Maga is majdnem meghalt! – tette hozzá Sinus.

-Számit is az én életem..nélküle? – nézett fel Graig. Miért nem nevet? Miért nem mondja, hogy mit számít a szerelem a magunkfajta kölyköknél?

-Nem mondom..mert tudom, hogy számít. Sokat számít. Az első szerelem gyakorta válik életre szólóvá, és nagy boldogságot ad a hűséges szívűeknek.

Wassonék nem tettek feljelentést illetéktelen, behatolás miatt. A kislány kitartott a közös elhatározás mellett, az öngyilkosság pedig nem büntethető, legfeljebb gyógykezelésre utalással, igy az ügyet a rendőrség lezárta.

Marty, amikor egy kicsit magához tért, felkutatta Royt és Tellyt. A fiúk el akartak iszkolni, amikor meglátták. Aztán elképedve tűrték, hogy Marty ölelje, csókolja őket.

-Minek örülsz? Szüntesd már be a smárolást, még azt hiszik, hogy..- próbált szabadulni az ölelő karokból.

Marty hallgatott. Nem mondta el, hogy végűlis nekik köszönhet mindent. A húga életét, az apja józanodási kísérletét, az örömét. Nekik, vagyis annak, hogy a két széltoló, brahizni akart..

[/rkey]