Bruce Knittel már kisfiu korában is jobban vonzódott a saját neméhez. Az élet úgy hozta, hogy ez a vonzalom mindig erősebbé vált benne, mert sorsa olyan emberekkel hozta össze, akiket lenyűgözött sugárzó szőkesége, törékeny testalkata, lágy mozdulatai.  Kapcsolatai, amelyeket mindig a körülmények hoztak, elég tartósnak bizonyultak. Hagyta magát kényeztetni, teljes szívvel vett részt a sokak számára érthetetlen kapcsolatban. Csak azok csodálkoznak két férfi egymás iránti vonzalmán, akik még nem jöttek rá, milyen nyugodt biztonságot ad a hasonló neműek szerelme az igazi egyenrangúság felemelő biztonsága- gondolta. Életformája miatt sok fricskát kapott az élettől. Háttérbe szorították akkor is, ha tudásával, rátermettségével,  ő lehetett volna a nyerő, lenézték, gúnyolták és olyan is akadt, aki a szemébe mondta, hogy amit csinál, beteges dolog. Aztán ahogy szálltak az évek, vagy ő lett edzettebb a rosszindulatúak által elszenvedett sérelmekkel szemben, vagy a világ fogadta el egyre inkább ezt a fajta kapcsolatot.

Hat éve ismerkedett meg Howard  Gedeonnal. Ahogy lenni szokott, nem ő választott, őt választották, de a vonzalom kölcsönös volt és pillanatok alatt jött létre. Howard olyan intenzív törődéssel vette körül, hogy az előző – már amúgy is kihűlőben lévő kapcsolatból nem volt nehéz kilépnie. Ugy érezték, hogy vonzalmuk egész életre szóló, pedig akár a férfi és a nő, mindenben ellentétei voltak egymásnak. Howard komoly tudós, fekete hajú, izmos testű, szinte a hidegvérűségig nyugodt, és békés természet, ö pedig örökké vidám, néha már-már bohém, de munkáját komolyan vevő, mély érzésű embernek tudta magát. Ha a hagyományos  párok életében lehetnek szép évek, az együtt töltött első hat esztendő az volt .Aztán egy napon Howard megismerkedett Angelina Harrel l-el. Tanársegédként került mellé az egyetemre és az egész napos összezártság, a lány fiús mozdulatai, cseppet sem nőies alkata, vagy csak egyszerűen a személyi varázsa, szíven ütötték. Mivel feltétlen őszinteséget fogadott Brucé-val, ez segítette át őket az együtt töltött éveken -hamarosan beszámolt Angelináról. Bruce azonnal látni akarta, hisztizett, akár egy lány. Nem lehetett lebeszélni arról, hogy szemügyre vehesse a vetélytársát.  Utána megpróbálta kitalálni, mi az, ami jobban vonzza benne Howardot, mint ő, de akárhogy vizslatta, csak a nőt tudta felfedezni benne, semmi mást. A nőt, akitől tartania kell. Aki tönkreteheti a boldogságát. Persze tudta, hogy Howardnál, csak pillanatnyi fellángolás, apró kitérő lehet az egész, de féltette a kapcsolatukat, mert ideálisnak, érezte az életét ugy, ahogy volt. Gyakran beszéltek Angelináról. Sosem ő kérdezte Howardot, mindig magától hozta szóba, és ez őt szinte mozdulatlanná dermesztette., Ennyire fontos neki? Ennyire akarja.

Leselkedni kezdett utánuk. Majdnem mindig együtt jöttek ki az egyetemről és ő ott kullogott a nyomukban, akár egy kivert kutya. Sosem látta még Howardot olyan jókedvűnek, mint amikor a lánnyal volt. Hangosan nevettek az utcán is, de sokszor beültek valahova, mintha övéké lenne az egész világ. El sem hitte volna a komoly tudósról, hogy az ilyesmi hiányzott neki, vagyis hogy hancúrozni vágyik, és ha nővel van együtt, szinte megáll az idő körülötte. Mindent elkövetett, hogy visszaszerezze. Mikor együtt voltak, szinte bohóckodott, de jókedve sorra gellert kapott, mert lehetetlen volt nem észrevenni, hogy Howard gondolatai egészen máshol járnak.

Bruce Knittel kétségbeesett. És ha komollyá válik a dolog? Most értette meg igazán, az általa addig elhagyottak érzéseit. A féltékenység kegyetlenül képes mardosni az embert. Mindig annak rosszabb, akit elhagynak, de ez, természetes hiszen kevesebbnek érzi magát annál aki elveszi tőle azt, akit örökre magáénak hitt.

Howard Gideon egyenes ember volt, és eljött a nap, amelyen határozottan kijelentette:  Ezen túl, másként kívánok élni. Feleségül veszem Angelinát, családot, gyerekeket szeretnék. Ne haragudj. ..tudom, hogy rosszul esik neked, de képtelen vagyok legyűrni az iránta ébredt érzéseket. Szinte fürdöm ebben a szerelemben. Érzem, hogy újjászületek a sugarától.

-Legalább várj még…gondold meg alaposan

-Meggondoltam. Szeretem és mióta nőt szeretek, akitől újfajta gyengédséget kapok, magam is új ember lettem.

-Vagy felemás? Se ilyen, se olyan.

- Bántani akarsz?

- Nem, csak emlékeztetni szeretnélek, hogy senki nem bújhat ki a bőréből. Aki egyszer ugy élt, ahogy te, az legfeljebb keverheti a jövőben, de nem tud teljesen átváltani. Ha egy magamfajtáért hagynál faképnél, megértenélek, nem fájna ennyire, de hogy egy nőért?

-Maradjunk jó barátok…muszáj két embernek, akik évekig jól megvoltak egymással és a másik gondolatában is képesek olvasni,  haraggal, ellenségként elválni?

-Tudod jól, hogy én, csakis együtt tudom elképzelni, a  szerelmet, és a barátságot. Éppen ez az, ami az általunk eddig vállalt kapcsolatban olyan egyszerűvé és érthetővé teszi a dolgokat -mondta Bruce, és elrohant.

[rkey]

Egy hét múlva telefonált.

-Nem gondoltad meg?

-Vasárnap lesz az eljegyzésünk..

-Sok vendéget hívtál?

-Ketten leszünk. Angelinának nincs senkije…-mint tudod nekem is csak távoli rokonaim, vannak és az ilyen események tulajdonképpen kétszemélyesek, már csak a bensőségességük miatt is.

-Én sem lehetek ott?

-Éppen te?

-Miért? Elmondtad Angelinának, hogy

-Hova gondolsz? Megutálna..otthagyna..

-Örülök, hogy mindezt nem nekem kellett kimondanom. Egyszer majd rájössz a két kapcsolatforma közötti különbségre, csak nehogy késő legyen.

-Hogy érted ezt?

-Egy nő mellől, egy törvényesített kapcsolatból, ahol a családfenntartás, gyereknevelés is rád nehezedik, nehezebb félrelépni.. kijárkálni.. Tehát ott lehetek, mint jó barát?

-Nem!

-Szeretném. Te mondtad, hogy ne váljunk el haraggal

-Rendben van..de ne direkt módon..találkozzunk véletlenül.

-Hol?

-Japánba megyünk. Ő még sosem járt ott, és olyan kis szentimentális. Azt mondja a szép kapcsolat, kezdődjön szép helyen.

A találkozó egy étteremben volt. Howard már felhúzta Angelina ujjára az életre szóló elhatározás első jelét, és éppen pezsgőt ittak, amikor Bruce megjelent.

-Zavarok?

-Hova gondol, hiszen maguk jó barátok – nyugtatta Angelnia. Legalább lesz valaki, akivel a boldogságom megoszthatom. Azt mondják a baj kisebbé, az öröm többszörössé válik, ha az ember megoszthatja valakivel. Eljegyeztük egymást.

-Gratulálok- ült le, Bruce az asztalukhoz.

Angelina találta ki, hogy menjenek fel a szobájukba. Ahogy beléptek a lány tölteni akart, de Bruce nevetve szólt rá.

-Még mit nem? A saját eljegyzésén mindenki ünnepeltnek számit. Itt ma csak én tüsténkedhetek. Ülj le te is, Howard…úgy szépen, egymás mellé. Tudjátok, hogy nagyon mutatós pár vagytok? -nézett vissza rájuk a válla fölött, miközben az italt töltögette.

-A boldogságotokra- mondta, miután átadta a poharakat.

-A maga sikerére és arra, hogy mielőbb találjon rá az igazira, emelte magasra poharát, a lány.

_Howardnak nem volt mit mondania. Ivott. Egy perc sem telt bele, és az ifju pár élettelenül hevert a földön. Az italban gyorsan ölő méreg volt.

-Bruce,egy darabig nézte őket aztán hidegvérrel munkához látott. Amit megfogott, mindent letörölt. A saját poharát zsebrevágta. Olyan helyszint kellett teremtenie, mintha öngyilkosságot követtek volna el. Ha a nyomozásnál esetleg megkérdezik lehetett indítékuk, hiszen Howard megbánhatta elhatározását, vagy Angelina döntött ugy, az esetleges gyónás után- hogy sem vele, sem nélküle. Inkább haljanak meg együtt.

Lassan nyomta le a kilincset, amelyet zsebkendővel fogott meg, és már éppen behúzta maga után az ajtót, amikor meglódult vele, a világ. De hát mi ez? Az ő poharában nem volt semmi. Vigyázott, odafigyelt.

A lelkiismerete lenne? Annak lehet ilyen mély dübörgő hangja? Az himbálná ezt az égig érő épületet, akár egy hajlékony vesszőt? De hát akkor mi ez, mi történik?

A földrengés, amely a Richter skála szerint hatos erősségű volt, negyven másodpercig tartott. Brucet két nap múlva húzták ki a romok alól, törött gerinccel.

-Ez sem lesz többé ember – jegyezte meg az orvos, amikor végzett a vizsgálatával. – Még jó, ha a fejét használni tudja..már amennyire ilyen esetben az, jó lehet.

Howard Gideon és Angelina Harrel neve a halálos áldozatok között szerepelt.

…Ennek több éve. Az orvosnak nem  teljes mértékben lett igaza: Bruce Knittel, a fejét is csak félig tudta használni. Gondolatai voltak, de beszélni nem tudott. Az emberi kiszolgáltatottság mezsgyéjén, élő halottként egyre arra gondolt:

-Legalább a gondolkodási képességem megszűnne! Micsoda kínt jelent, nap, mint nap végigélni -gondolatban -a történteket. Tudatnom kellene valahogy, mit tettem. Követelnem kellene, hogy bíróság elé akarok állni. Állni?!  Bűn nem maradhat büntetlenül. Adjon valaki feloldozást. De hát kicsoda? Ki lenne képes olvasni a gondolataimban? Feloldozás? Kell az? Ugyan mivel is vezekelhetnék jobban azért, amit tettem, mint az élőhalottság – ki tudja meddig tartó állapotával?!

[/rkey]