Nincs undorítóbb, mint egy vénember, egy csitrivel az oldalán. Ezt nemcsak azért mondom, mert sose szimpatizáltam a nagy korkülönbséggel kötött házasságokkal. A legtöbb esetben az úr, elsőként elveszi a dúsgazdag, korban hozzáillő, vagy idősecske leányt, majd másodszorra, amikor már alábástyázta a vagyoni helyzetét, olyat akar, aki mellett újra fiatalnak érezheti magát. Csakhogy a fiatalság nem mindig a kortól függ. Gregory, bár jól meg tudta játszani, hogy szeret, még a házasságunk elején sem jeleskedett az ágyban. Amit kötelességének érzett, azt megtette, de  sosem kérdezte, hogy beérem -.e annyival. Beértem, mert szűzen mentem hozzá, fogalmam sem volt mennyi a sok, mennyi a kevés, mennyi az illendő, így hallgattam, és hagytam magam. Aki azt mondja, hogy élvezetet talál a szexben, az szerintem, hazudik, de mert annyian mondják, lehet, hogy bennem van a hiba. Egy olyan társ kellene, aki a lényeget is megérteti velem. Ám erre reményem sem volt, mert tizenöt év gyermektelen házasság után Gregory bejelentette, hogy válni akar. Addig sem élt szűzi életet, de addig inkább nekem lett volna okom a válásra, mert a barátnőimnek jólesett, ha a fülembe sugják, hogy van valakije. És mindig volt. Csak azt nem értettem,  miért kell annak a nőnek egy nős embert meg környékeznie, hiszen találhatna a férfiak között ezerszámra olyat, aki oda is figyel rá. Régen tudtam már, hogy Gregory sosem szeretett, csak a pénzem kellett neki, és apám azt hitte boldog leszek, tehát neki adott. Nem vagyok szép, de olyan rút sem, hogy vagyonnal sem találhattam volna olyat, aki legalább egy kicsit magamért szeret. De már mindegy. Negyvenöt éves vagyok, Gregory ötven, és ugy látszik elkezdődött nála a rolóhúzási frász. Sokan azt mondják vannak esetek, amikor a férfi újra beleszeret a feleségébe, de belém először kellett volna, hogy belém szeressen, ami álomnak sem hihető.  El akar hagyni, pedig eddig sem korlátoztam semmiben.  Persze, fiatalt akar, gyerekeket akar. Tőlem sosem akart. Azt mondta anyámat idegszanatóriumban kezelték, nem akar terhelt utódot. Alig ismertem anyámat, de mégis szívembe markolt, valahányszor elháritotta gyermek után áhitozó kérésemet.

Aki egész életében csak egy férfit szeret, akinek nem sok reménye lehet, hogy rátalál egy másikra, aki boldoggá teszi, azt nagyon létségbe tudja ejteni, ha elhagyják.  Ugy forrt bennem az indulat, amely olyan hirtelen változott át szerelemből  gyülöletté, hogy sokszor alig kaptam levegőt. Gregory új életét tervezte, beszélt az ügyvéddel, én tipródtam mérhetetlen megalázottságomban. Apám már nem élt, de jobb is, hogy nem kell magát okolnia egyetlen lánya boldogtalansága miatt. Ámde Gregory nem viheti el szárazon. Az, hogy megcsalt nem érdekelt, hiszen névleg és fizikailag magaménak mondhattam, de hogy át kelljen engednem másnak, azt nem birnám ki. Ugy gondoltam még mindig jobb, özvegyen egyedül maradni, mint elvált asszonyként, ezért addig törtem a fejem, amig eszembe nem jutott valami. Ötlet, amellyel Gregory is jól jár, vagyis akaratlanul is teljesülhet leghőbb vágya, vagyishogy szex közben lehelje ki lelkét. Kártyázás közben sokszor elnevetgélt a barátaival azon, hogy nincs szebb párosítás, mint az aktus és infarktus.

Amikor minden készen állt a tervemhez megmondtam neki, hogy aláirom a válópert, de mivel ő volt az egyetlen férfi az életemben és nem is szándékozom újra férjhez menni, töltsünk el együtt egy éjszakát, és mehet isten hírével. Meglepődött, azt mondta, majd szól, melyik nap a legmegfelelőbb.

[rkey]

Tudtam, hogy szinte mindennap találkozik a kedvesével, vagyis amikor éppen nem ér rá este, akkor együtt vannak. Bár két öltönnyel és hat inggel vettem férjül nagyon szeretett öltözködni, jól is állt neki minden, s persze az már presztízskérdés, hogy csakis a legjobb márkájú dolgok jöhettek számitásba. Legtöbbször két inget vett fel naponta, ha este programja volt, vagy délutáni tárgyalása, hazajött letusolt, és átöltözött. Tudtam, mikor megy tárgyalni és mikor nőkhöz. Ha nő volt a dologban kölnit használt, ha megbeszélés, vagy egyéb, arcvizet. Tizenöt év alatt két ember együttélésében kialakulnak bizonyos szokások. Az elején, amikor még azt hittem kedvére teszek, ha mindent elébe rakok, nem bízom a kiszolgálását személyzetre, mielőtt indult otthonról én töltöttem ki neki, amit kívánt: kávét, italt vagy üdítőt. Aznap is így történt.  Megkérdeztem, mit kér, és italt töltöttem neki. Ezzel is bizonyította, hogy nem hivatalos találkozóra megy. Annyit töltöttem, mint máskor, egy hajtásra megitta, mint máskor, és látszott, hogy az esze már azon jár, ami előtte áll. Nem csókolt meg. A bucsú puszit már régen elhagyta, de aznap reméltem, hogy mégis megcsókol. Búcsúcsóknak bármilyen puszi is emlék lehetett volna. Elment. Három óra múlva telefonon hívtak. A férjem meghalt. Szívroham vitte el. Megmondták melyik kórház patológiájára, vitték. . Mikor odaértem a furcsa szagú helyiség ajtaja előtt egy szőke csitri adta a műsort. Róla vitte el a halottas kocsi Gregorit.  Majdnem elnevettem magam, mert nem Gregoryt siratta, nem is a gyönyörű jövő füstbementét, csak azt hajtogatta: rajtam halt meg. Szörnyű volt. Sosem felejtem el, ahogy falfehéren lefordult rólam.

A boncolás után feltett egy pár kérdést az orvos szakértő. Használt a férjem Viagrát? Soha mondtam határozottan. Mindig szívhaláltól tartott, és mert a szer a szivre legveszélyesebb azt mondta nincs az a nő, akiért megkockáztatná. Jobb a kevés, mint a semmi. Akkor döbbentem meg, amikor a vizsgáló tiszt közölte, négy Viagrának megfelelő hatóanyagot találtak a férjem szervezetében. Nagyon ki akart tenni magáért. vagy….Szerencsére ezt a mondatot nem fejezte be, csak én tudtam, hogy a nő ráunt az egymenetes szerencsétlenkedéseire, és egy jó estét akart magának, ezért beadott neki valahogy két szem Viagrát. A másik kettőt az italában kapta, otthon tőlem.  Most akkor melyikünk a nagyobb bűnös? És kérdés, hogy meddig bírom ki a lelkifurdalást, vagy inkább azt a tudatot, hogy az a cafka ölte meg azt, akit én szerettem, és aki így sem az enyém, sem az övé nem lett. Ki kellene találnom, hogy büntethetnék meg érte? De ha bevallaná is, kettő még talán nem is lett volna halálos adag, és neki volna indoka miért tette, de nekem?

Csengettek. Két rendőrtiszt. Kérdéseket akar feltenni a férjem halálával kapcsolatban. Szedett-e a férje Viagrát? Tudta-e hova indul a férje a halála estéjén?

Apámnak volt egy idős, dörzsölt ügyvédje, akitől sokszor hallottam: aki nem vall, azt nehéz elítélni. Hallgatni, hallgatni, tagadni, tagadni. Természetesen azt mondtam, a férjem idegenkedett minden ajzószertől. Nem hiszem, hogy önszántából bevette volna. A házban, tudomásom szerint sosem volt Viagra. Elmentek. Az a kis cafka első ijedtségében, bevallotta, hogy felejthetetlen együttlétet akart, és elismert 2 Viagrát, amit a férjem poharán ki is kimutattak. A nagyobb adagot tagadta. Kiváncsi vagyok, ha elítélik, mert elítélik, milyen vádpont alapján fogják perbe: gondatlanságból elkövetett emberölés, előre megfontolt szándékú egészségveszélyeztetés? De nem is érdekel: ha neki nem aznap jut eszébe két Viagrát beadni neki, a férjem ma is élhetne és hogy melyik két tabletta okozta a halálát, vagyis ki a bűnös, én-e vagy az a kis cafka, azt még akkor sem tudná eldönteni a tizenkét esküdt, ha két vádlottja lenne az ügynek. De hál istennek, csak egy van.

[/rkey]