A Lemon lányok nem egypetéjű ikrek, és annyira sem hasonlítottak egymáshoz, mint általában a testvérek. A természetük pedig egyenesen: tűz és víz. Mildred már kicsi korában is felért hat fiúval, míg Sarah engedelmes, szeretnivaló lány.

A Lemon házban nagy volt a sürgés- forgás. Aki csak élt, és mozogni tudott, összesereglett a családból, hogy részt vegyen Sarah esküvőjén. A lány szinte repesett a boldogságtól, pedig már kétszer érte olyan tragédia, amit ép ésszel alig lehetett kiheverni. Amikor először volt menyasszony, kimentek a meghívók, ki volt tűzve az esküvő napja…és másodszorra is ez történt. Nem csoda hát, hogy ez a mai ünnep, nem kis szorongást váltott ki, a  családtagokból. Csak ne történjen semmi..hiszen John Donald rajongásig szerette Saraht, jövedelmező állása van, nem szorul a lány pénzére. Talán nem akadt a jelenlévők között egyelten ember sem, aki ne szeretett volna már egy nappal idősebb lenni..kivéve Mildred Lammont. Ő nem sugárzott a boldogságtól…nem akarta elveszíteni testvérét, akihez -külső különbözőségük ellenére, vagy talán éppen azért, szinte betegesen vonzódott. Ő is férjhez mehetett volna már, hiszen vékonyabb alkata ellenére, őt dongták körül jobban a fiúk, de nem érdekelte senki..csak a  testvére. Leste Sarah kívánságát, mindent megtett volna a kedvéért, és mindenről képes lett volna lemondani érte. Milyen jó testvérek, könyvelték el a család tagjai. Sarah szívvel-lélekkel feleség, anya akart lenni, szinte fruska korától, és bár tudta, hogy Mildreddel való kapcsolatuk merőben megváltozik majd, mégis repesett a boldogságtól, amikor Fred Miller megkérte a kezét.

Ennek három éve..a jegyesség ideje maga volt a mesebeli boldogság. Csak az bántotta, hogy Mildred nem tudott együtt örülni vele. Dehát miért nem érti meg, hogy nem születtek egyformának? Még ha egypetéjüek lennének, a vércsoportjuk megegyezne, akkor is lennének dolgok, amiket másképpen tennének, másként értékelnének.

Aztán két héttel az esküvő előtt Fredet elütötte egy autó. A gázoló továbbhajtott, és azóta is, keresi a rendőrség. A kocsi bérelt autó volt, egy férfi vette kölcsön, és otthagyta a tetthelytől néhány kilométerre. Ujjnyomokat nem talált a rendőrség, és olyan nevű ember, aki a kocsit bérelte, nem élt az államokban. Idegen lehetett? De hát miért nem állt meg? A szemtanúk szerint, akik a hatodikról nézték végig a gázolást, olyan volt mintha várt volna a férfira és szinte helyből ugrott neki fantasztikus sebességgel, aztán elporzott az ismeretlenségbe.

A fiút nem fenyegették meg, nem volt haragosa. Az ügyet egy idő után, ad-acta tették, azzal, hogy megint akadt egy aljas féreg, aki nem merte vállalni tettét, mert ittas lehetett, és féltette a jogsiját, ha volt egyáltalán.

Sarahnak sokáig a szavát is alig lehetett venni. Egyedül Mildred tudott közel férkőzni hozzá. Szinte mindig együtt voltak, és mire eltelt egy év, a lány újra képes volt mosolyogni. A mosolyra, akár a mézre a döngicsélő méh, megjelent Robert Honé, aki merőben ellentéte volt Fred Millernek, de Sarah érdeklődést mutatott iránta. Robert rámenős fickó volt. Kirobbanóan jó kedélyű, a másikért mindent megtevő, és gyorsan döntő fajta. Alig kellett két hónap és odaállt Sarah szülei elé. Azok boldogan egyeztek bele a házasságba.

Az a tragédia még mélyebben érintette a családot. Robert Hone-t az esküvő előtti estén Sarah kikísérte, és hosszan búcsúzkodtak. Reggelre holtan találták. Szívinfarktus..mondta az orvos, és mivel alig múlt harminc, törvényszéki orvos szakértő is jelent volt a boncoláson. Ő sem mondhatott azonban mást, aminek persze nincs jelentősége, hiszen számtalan olyan méreg van, amely szívhalált okoz, és senki sem merné azt állítani, hogy öngyilkos lett, vagy megmérgezték, mert a holttestben nem kimutatható.

A nászra gyűlő vendégsereg, gyásznéppé változott és Saraht beszállították egy klinikára. Nem is vett részt a temetésen. Mildred mellette maradt.

Most már sokkal hosszabb volt a talpra állás, a felejtés. Pedig a család azt hitte, hogy  - mert Robertet nem szerette olyan mélyen mint első szerelmét, valahogy természetileg nem voltak annyira egymáshoz valók, -hamarabb megbarátkozik a gondolattal, hogy elveszítette. A lányokat utazni küldték. A nővérek bebarangolták az Államokat, átrándultak Olaszországba, és visszafelé a gépen megismerkedtek John Donalddal, aki először Mildredre figyelt fel. Szerette a határozott, nagyszájú lányokat. De aztán, mint nagyfa árnyékában az ibolyát, észrevette Saraht, és szinte pillanatokon belül döntött. Attól kezdve minden szabad idejüket együtt töltötték.

-Ne búsulj lányom! – vigasztalta a magára maradó Mildredet, anyja. Ha a húgod boldog lesz, te is az leszel, hiszen szereted, és ha nem is lesztek ennyire sülve- főve együtt, nem érzed árulásnak, hogy elhagy, akkor te sem kosarazod ki többé a kérőidet, akikre több időd marad. Hagyd, hogy udvaroljanak neked. A lányok sorsa a férjhezmenés, de természetesen, ahhoz, akit szeretnek. Mi apáddal szerettük és szeretjük egymást. Remélem sok örömünk lesz még bennetek. Mildred megígérte, hogy nem szomorítja Saraht, a válás miatt és résztvesz az örömében.

John Donald a hatodikon bérelt lakást. Aznap bolondok háza volt nála. Egyre másra jöttek a távírat kihordók. Még szerencse, hogy a nászajándékokat Sarahékhoz vitték, mert az ő címük szerepelt a meghívón. A barátok gratulációi sorra érkeztek, alig győzött ajtót nyitni. Már éppen a kocsi kulcsát kereste, hogy induljon, amikor csengettek. Kinyitotta az ajtót, és egy kicsit meglepődött: Mildred mosolygott rá.

[rkey]

-Mi történt? – kérdezte meglepve, annál is inkább, mert a lány szabályosan férfinak volt öltözve..az esküvő előtt, alig pár órával. -Álarcosbálba készülsz? – kérdezte nevetve és visszament, hogy tovább keresse a kulcsait.

Mildred becsukta az ajtót és elindult felé, de nem szólt.

-Mi az, megnémultál? – nézett vissza rá, értetlenül John.

-Ne menj el az esküvőre John! – sorolta hangsúlytalanul, Mildred.

-Megőrültél? De hát miért ne?

-Mert szeretem Saraht..-nem akarom elveszíteni. Ő az enyém..együtt kell maradnunk, te találsz más lányt, őt hagyd meg nekem.

John Donaldot hirtelen kirázta a hideg, de az is lehet, hogy irtózat futott át, minden porcikáján.

-Mildred, nem értelek

-Ne vedd el tőlem!- nézett rá fénytelen tekintettel, a lány.

-Mildred, te beteg vagy..kezeltetni kellene magad..és teszünk is róla, hogy mielőbb meggyógyulj. Ígérem, te leszel minden gyermekünk kereszt mamija…annyit lehetsz nálunk, amennyit akarsz..de

Nem tudta folytatni. Az iróasztala fiókjaira hajolva, a  kulcsát kereste, és nem is bánta, hogy nem kell, leendő sógornőjére néznie. Hirtelen átvillant az agyán az előző két vőlegény..a tragédiák..és esküdni mert volna rá, hogy nem a sors..

Eddig jutott gondolataiban, amikor  - a puha léptekkel mögéje kerülő lány előrántott egy hosszu, hegyes kést és markolatig John Donald szívébe döfte..

A férfi próbált megkapaszkodni az íróasztalba, de a teste elerőtlenedett, súlya  földre húzta..és a kérdés ott maradt, megüvegesedő tekintetében

Mildred, szinte megkönnyebbülten sóhajtott, aztán autóskesztyűs kezével kinyitotta az ajtót, kinézett, és mert senkit nem látott, férfias léptekkel odament a lifthez. Csak akkor lélegzet fel, amikor az első saroknál járt. Ott hagyta a kocsiját. Mihelyt beült, levetette a zakóját, kihúzta a nadrágjából azt inget, amely azon nyomban, blúzzá változott, lekapta fejéről a simléderes sapkát, és az alágyűrt fekete hajtömeg, akár a nyíló rózsa a nap melegére..koronává bomlott. Nem sokkal arrébb megállt egy bisztrónál. Bement a WC-be, és mire kijött szoknya volt rajta. A magával vitt zakót, és nadrágot a sapkával együtt, egy műanyag tasakban, otthagyta.

Nem sokkal később fékezett a Hawkins ház előtt, mert megígérte nagynénjének, hogy érte megy. Nem ment neki olyan jól, hogy sofőrt tartson, és mivel ritkán mozdult ki, nem is érte volna meg, a taxisokat pedig szívből utálta. Ha beült egy bérkocsiba, kiszolgáltatottnak érezte magát. Ezért kérte Mildredet, hogy a lehető legutolsó pillanatban fusson el érte.

Idejében érkeztek..szinte minden meghívott jelen volt már, a hatalmas házban..csak a vőlegény hiányzott. Mildred is átöltözött. Bement Sarah-hoz, és amikor meglátta az örömtől sugárzó, csupa csipke tüll ruhába öltözött lányt, szemét elöntötte a könny..érezte,. hogy nem tud, és nem is érdemes nélküle élni…

-Ha akarod elmegyek érte! – ajánlkozott, amikor Sarah ideges kéztördelését látta. A Tantit is én fuvaroztam idáig..ne türelmetlenkedj..tudod, hogy Johnhoz nem lehetne órát igazítani.

-Ha dolgozik…de egy ilyen napon nem késne el..ok nélkül. Félek.

-Mitől, kis butus..

Mildred odament és átölte. Érezte, hogy nővére minden porcikájában reszket.

-Nefélj..én itt vagyok neked..rám mindig számithatsz -símogatta lágyan, a kedves fejet.

John Donaldhoz a tanúként felkért barátja ment el. Mivel nem nyitott ajtót, feltörték a lakást, majd hívták a rendőrséget.

Nem lehet tudni, hogy Sinus felügyelő, és Blood őrmester szívós kopóságának, vagy Mildred összeomlásának tudható-e be, de hamar fény derült mindenre. A portás állította, hogy John Donaldot aznap délelőtt nem kereste nő..csakis férfiak..de az autókölcsönző felismerte Mildred férfiasított képéről az egykori ügyfelét, a méreg beadás pedig…egy indulás előtti italba, és nem azonnal hatóan nagy mennyiségben, a másik kettőhöz képest, már szinte gyerekjáték volt…

[/rkey]