Öngól

Irta: Linda Taylor

-Egy úr keresi Önt! – jelentette az inas, Roger Leonardnak.

- Neve?

- Azt mondta…meglepetés.

- Akkor, dobja ki!

- Talán nem lenne helyes…talán valamelyik rokona…nagyon hasonlít önre, uram.

-Akkor engedje be, – mondta megadóan, a ház ura, és összezárta a dossziét, amelyen dolgozott.

Csakhamar belépett egy férfi, akit az alteregójának is mondhattak volna. Még az öltözete is…de persze mindenkinek lehet hasonmása a világon, csak ritkán találnak egymásra.

- Üdvözlöm uram! – köszönt a jövevény. – Nincs meglepve?

- Kicsit, de minek köszönhetem a..

- Gondoltam, mindenkinek jogában áll szembenéznie önmagával, és talán kisülhet valami abból, hogy hasonlítok Önre.

- Ezt meg hogy érti?

- Színész vagyok. Könnyen bele tudom élni magam szerepekbe. Ön híres üzletember, tengernyi elhanyagolható kötelezettséggel, amelyek csak az idejét rabolják. Hogy egészen őszinte legyek: kaptam egy levelet, az Ön fotójával, és némi biztatással, hogy próbáljak szerencsét, azért vagyok itt.

- Üljön le. Ki küldte a levelet?

- Fogalmam sincs, de bele tette a bogarat a fülembe.

[rkey]

- Hol született?

- Texasban.

- Elég messze innen…de valóban hasonlít rám.  Azt hiszem, Apámat mulattatná, ha látná magát. Rá hasonlítok, ott a képe…meggyőződhet róla. – mutatott az egyik oldalfalon lógó, majdnem életnagyságú festményre, a házigazda.

- Szép ember! – állapította meg a vendég. – Sajnos a színészet nem sokat hoz a konyhára, a menedzserem is egy léhűtő, ezért gondoltam, hogy eljövök és..

-Sajnálom, hogy feleslegesen fáradt…bár most éppen egy diszkrét műtétre készülök. Az ember hatvan felé már tartsa karban magát, és a könnyzacskóim, amint látja…de ugy nézem, magának sem, csak szarkalábas a szeme alja. Ami azt illeti, amíg bent leszek, esetleg tarthatná a protokoll frontot. Miért kell mindenkinek tudnia, hogy hiú vagyok, és adok magamra. Persze semmibe nem szólhat bele, és a háziaknak sem szabadna tudniuk, hogy nem én vagyok, maga. Ha van színészi vénája, ellesheti a mozdulataimat, megtanulhatja a hanghordozásomat, esetleg utánozhatja is. Persze azt is mondhatjuk, hogy elment a hangja, tilos beszélnie. Egy éve özvegy vagyok, és gyermektelen. Komoly párkapcsolatom nincs, úgy értem nem lesz nehéz dolga. Tíz napig minden tárgyaláson egyik beosztottam képvisel, de van egy-két party, amelyen meg kellene jelennem, már csak a pusmogások és sértődések miatt is. Esetleg azokon…de csakis azokon..helyettesíthetne.

-Boldogan..nem is tudom, hogy köszönjem meg.

-Azt sem tudja, mennyit kap majd a szolgálataiért! -mosolygott, a házigazda.

- Olyan keveset nem kaphatok, ami ne lenne több a semminél! – készségeskedett, Rick Riley.

-A személyzetnek most azt mondjuk, hogy az unokatestvérem, és pár napig a vendégem marad. A műtét napján együtt megyünk el, de maga visszajön, mintha én lennék, és éli az életemet. A partykon várja meg, amig megszólítják, és a helló- ból sejti már, hogy milyen viszonyban vagyok az illetővel. De legjobb, ha csak a torkára mutat, és némi mimikával elnézést kér.

- Bízza rám uram, volt már néhány meleg helyzetem a színpadon, és mindig tudtam, mi a teendőm.

- Akkor, megegyeztünk.

Rick Riley tiz napig nem mozdult ki a házból. Régi fényképeket nézegetett, a magnóra vett beszélgetések alapján próbálta hasonmása hangját utánozni, ami nem volt túl nagy feladat, egy színész számára.

Tiz nap múlva együtt hagyták el a házat. Roger Leonard kocsiján. Aztán egyikük visszatért…és leült a dolgozószobában, az íróasztalhoz.

Nyolc nap minden zökkenő nélkül telt el. A titkárnő naponta odaszólt, és jelentett. A cégnél ugy tudták, hogy Mr. Leonard egy szuper üzlet tervén dolgozik, azért adott magának tiz nap szabadságot, az estélyeken azonban megjelent, és sose ejtett hibát a viselkedésével.

A kilencedik napon rendőr kocsi állt meg a ház előtt. Sinus felügyelő, és Blood őrmester szállt ki belőle.

- Ön Roger Leonard?_- kérdezte a felügyelő, miután bemutatkozott, és társát is bemutatta.

- Igen. Mit akarnak tőlem?

- Tulajdonképpen csak azt akartuk tudni, hogy él-e?

- Amint látják – mosolygott a házigazda.

- Akkor azt hiszem hiába jöttünk! – jegyezte meg Blood.

- De hát, mi történt?

- Találtak egy hullát. Nyolc- tíz napos lehet. A boncorvos mellett dolgozó sminkmester megpróbálta helyrehozni az arcát, és készítettek róla egy képet. Megnézné?

- A hasonmásom?  – nézte a fotót hitetlenkedve, a férfi.

- Tudta, hogy létezik? – kérdezte, Blood.

- Nem..azazhogy, van egy unokaöcsém, aki tiz napja itt járt nálam, és mások szerint nagyon hasonlít hozzám. Nem lehet, hogy ő az? – adta vissza a képet.

- Hol lakik az illető?

- Nem volt nála igazoló irat?

- Sajnos, nem..szinte semmi nincs, amin elindulhatnánk, csak ez a hasonlóság, amit egyik kollégánk fedezett fel. De hát előre gondoltuk, hogy képtelenség, hiszen, ha egy üzletember eltűnik, nekünk tudnunk kellene róla.

- Nem tűntem el. A rokonomat – ha ő az, akiről beszélnek – sosem láttam, azelőtt. Tíz napja kivittem az állomásra, jegyet váltottam neki, és ő felült a vonatra…a Texasira. Azt mondta, ott lakik.

- Texasban? Sokat segített uram. Ha ismeretlen holttestet találnak, elsősorban a saját államunkban próbáljuk kideríteni a kilétét.

- Hol találtak rá?

- A vonat töltés mellett. Elég elhagyatott helyen. Vagy kizuhant…vagy, kilökték..

- Szegény ember! Igazán sajnálom- állt fel a házigazda.

- Önnel ivott, mielőtt felszállt a vonatra?

- Lehajtottunk egy konyakot..méghozzá üvegből. Magánál hordott egy lapos flaskát. A mellényzsebéből húzta elő, és egyszerre ittunk a találkozásra, meg az elválásra.

- A vonaton? – vágott közbe, hirtelen, Blood.

- Nem…mielőtt felszállt volna.

Sinusék elhagyták a házat. Visszafelé, a kocsiban egyikük sem szólt, de szinte ugyanaz járt mindkettőjük fejében. Aztán nekiláttak sejtelmeik kizárásának.

Alig hagyták el a házat, csörgött a telefon.

- Itt az apád..nincs sok időm, fiam..emlékszel még arra, amit két éve mondtam? A testvéredről beszélek..a katonakori botlásomról. Aljas módon viselkedtem azzal a szegény lánnyal, de a században nem én voltam az egyetlen, aki otthagyott csapot-papot. Feleségül nem vehettem, hiszen apám, akkor már összeboronált anyáddal. Tíz éve, amikor anyád meghalt, feltámadt bennem a lelkiismeret…kicsit fellélegezhettem…nem volt megkötve a kezem.

A magándetektív nem sokkal később elém tette a fényképét. Azt hittem te vagy! A neve Rick Riley, az anyja nevét viseli. Hiába akartam pénzt adni az anyjának, nem, volt hajlandó elvetetni. Amit nem tudsz még fiam..két éve megváltoztattam a végrendeletem. Nem..nem azért, mintha nem bíztam volna az ígéretedben, hogy segíted majd…de úgy éreztem ez a helyes. A céget ketten öröklitek..ugye megígéred fiam, hogy tiszteletben tartod a végakaratom, hogy nem próbálsz tenni ellene. Jár neki, hiszen testvérek vagytok…késő, eddig semmit nem kapott…nem is sejti., hogy tudok a létezéséről, isten veled fia…fiacs..kám..

A férfi még sokáig tartotta  a kezében a kagylót, csak akkor kapott észbe, amikor a könnye a keze fejére hullott.

Sinusék késő este újra becsengetettek a Leonard házba

- Mit akarnak megint? – fogadta őket a házigazda. – Alig pár órája értesítettek, hogy meghalt az apám…

- Az apja?- kérdezte hitetlenül, Blood.

- Igen! Nekem telefonált, és egyszer csak elhallgatott…mire rátaláltak, halott volt.

Gondolom a fiával akart utoljára beszélni- jegyezte meg a felügyelő.

- Igen..velem!

- Ön nem a fia…ön csaló. Rick Riley, és gyilkos is! – jelentette ki, emelt hangon a felügyelő. – Kivánja, hogy ügyvédet kerítsünk, vagy…

- Beszéljen csak…nincs szükségem ügyvédre!

- Utánanéztünk Roger Leonardnak az orvosainál és megállapítottuk, hogy a töltés mellett talált holttest az övé.  A DNS vizsgálatok minden kétséget kizáróan bizonyítják ezt. Maga lökte ki a vonatból? Mivel csalta fel a vagonba?

- Előre kitervelte, hogy lelöki, és úgy él tovább, mintha maga lenne ő. Szerencséje volt. Semmilyen  iratot nem vitt magával. Akinek kocsija van, leginkább abban tartja. Tehát?

- Úgy sem fogják elhinni amit mondok. A rossz sorsom, vagyis inkább egy levél, amelyben az ő fényképe volt, ide hozott…munkát kértem, helyettesíteni akartam itt- ott. Látszólag ráállt. Azt mondta úgy is, műtétre készül.

-A műtétet előtte való este lemondta – jegyezte meg, Blood.

- Mégis úgy indultunk el, hogy ő odamegy. Kivitt az állomásra, megvette a jegyet…csak az enyémet. Pénzt is adott, és felszállt velem a vonatra. Próbáltam figyelmeztetni, hogy fennmarad, de neki beszélhetnékje volt. Egy idő után már nem bántam., különösen, amikor elindult a vonat. Őt büntetik meg, nem engem. Az első megálló nem túl messze van, a kalauz nem jött, ő pedig készülődött a leszálláshoz. Kikísértem az ajtóig. Még elég messze volt az állomás, a vonat száguldott. Kinyitottra az ajtót, azt mondta lég szomja van…én nem gondoltam semmi rosszra…és egyszer csak elkapta a karom. Végeztem néhány önvédelmi tanfolyamot, így nem ért váratlanul az fogás…úgy értem, nem billentett ki az egyensúlyomból. A kezéhez kaptam. Le akartam fejteni a karomról, miközben a  másikkal, a WC kilincsébe kapaszkodtam. Sikerült kirántanom a vállam…őt meg a saját svungja, kivitte az ajtón. Még csak nem is ordított. – hallgatott el a férfi.

- Mese! Miért akarta volna m4egöplni magát? -kérdezte szelíden, Sinus.

- Pár órája jöttem rá, addig elképzelni sem tudtam. Telefonált az apám

- Talán az övé..

- Az enyém is! – kiáltott, Rick Riley, és Leonard tudta, hogy a világon vagyok. Esküdni mernék, hogy a levelet is ő küldte.

- Mire alapozza a feltételezését?

- Az apja, vagyis az apám azért hívta, mert kérni akarta, hogy tartsa tiszteletben a végakaratát. Én katonakori emlék vagyok. Szegény anyám sajnált megölni…pedig..

- Ezt bizonyítani is kellene! – vágott közbe, Blood.

- Itt van a levél és készült egy végrendelet…a többi a maguk dolga. Ugyan milyen indítékom lehetett volna nekem, hogy megöljem Leonardot?

- Ugyan az, mint neki! – vágott közbe, Blood. Az örökség.

- Mondom, hogy sejtelmem sem volt róla. Bárcsak sose jöttem volna ide. Pár dollárnyi keresetet reméltem a hasonlóságtól, de hogy a vagyon épp úgy az enyém, mint az övé, arra gondolni sem mertem Apám halott…ha az ügyvédnek nem mondta el, hogy az öcsém tudott rólam, akkor a sorsom, a szerencsétől függ…csak a szerencsétől…és hogy őszinte legyek, az eddig sem kényeztetett el..sajnos…

[/rkey]