Tony Collins tudta hogy nagybátyja, akitől jövője rendezését várta, – mint annak egyetlen örököse- nagyon szereti az Amphora pipadohányt. Abból is a piros csomagolásút. Bement egy nagy szuper makettbe, hogy vegyen három paklit, mert annyit még anyagilag kibír, és kicsit süket dolog, hogy mindig üres kézzel megy Spencer bácsihoz, s ráadásuk a napokban lesz a születésnapja. A szupermarketben, egy sarokban, a dohányos polcokon sorakoztak az Amphorák, három nagy doboz is meg volt kezdve, hogy mindenre kedvére válogathasson a paklikba. Kevesen vásárolnak egyszerre, egy egész tucatot, és ennek nemcsak anyagi oka van, a pipások tudnának erről bővebben beszélni. Tonyt azonban, anyagi okok késztették, hogy ne tizenkét, csupán három paklit vegyen. Megszólított egy szőke eladónőt.

-Segítene?

-Szivesen – készségeskedett a lány. – Miben?

-Pipadohányt szeretnék..ajándékba. Csak annyit tudok, hogy az illető Amphorát szív..

-Akkor mindent tud, uram. A márka világhírű, és a minősége állandó. Milyen színűt parancsol?

-Pirosat! Nem tenné meg, hogy választ nekem? – kérte, Tony. Talán egy ilyen széplány keze szerencsét hoz a nagybátyámnak a hatvanadik születésnapján.

-Készséggel – pirult bele a lány, és odament a polchoz. Felnyúlt a legmagasabb fokára és a nyitott dobozból kiemelte a soron következőt. -Tessék – nyújtotta Collins felé.

-Csak egyet vigyek? Választana még egyet.

-A lány már nyúlt volna, hogy levegye a dobozból soron következőt, amikor Tony tétován megállította a mozdulatát.

-Lehet, hogy minden pakli egyforma, de hátha mágsem?! Hallottam már, hogy a dohány lehet nedves, túl száraz..ez minden, amit tudok róla. Nem, adna egyet a másik dobozból is?

-Dehogynem!- mosolygott a lány. – Parancsoljon, adta át a soron következőt a középső polcról.

-Talán a hármas szám szerencsét hoz – mókázott Collins. – Adjon a harmadik nyitott dobozból is, egy paklit -kérte, kedvesen.

-Elég lesz? – nézett rá a lány bujkáló mosollyal, amikor átadta a legalsó polcon lévő dobozból a soron következő paklit.

-Egyelőre..de ha sikere lesz, ígérem, hogy ezentúl, sűrűbben benézek ide. Itt találom? – kérdezte nem minden célzás nélkül

-Két éve dolgozom, itt és nem áll szándékomban állást változtatni – pirult bele, a lány.

Tony a pénztárhoz ment fizetett, és díszcsomagolást kért, a három pakli dohánynak.

A Spencer Collins ház mindig riasztotta, és sokszor gondolt arra, ha egyszer megéri, hogy rá marad, első dolga lesz, hogy eladja ezt a kifűthetetlen, nyomasztó, régimódi épületet, és vesz valami vidám, modernet, a központban. Bárcsak már ott tartana. De egyelőre havi fixből  él, és a nagybátyja hallani sem akar külön támogatásról. Még azért is hálás lehet, hogy bevette a cégbe és a neve miatt, van egy kis tekintélye a kollégák előtt, vagy inkább irigylik, -tény, hogy nem, érzi magát annyira kiszolgáltatottnak, mint egy idegen vállalatnál. Onnan nem túl célratörő munkatempója miatt egyébként is régen kiebrudalták volna. Dehát kinek van kedve törni magát, amikor tudja, hogy bármelyik percben több millió dolláros örökség hullhat az ölébe..holtbiztosan!

-Isten éltessen bácsikám! – kezdte Tony, nem túl bátran, hiszen Spencer bácsit, a szokásos morc hangulatban találta. A nem túl nagy csomagot suta mozdulattal adta át.

-Mi van? Költségbe verted magad? Netán beszéltél az orvosaimmal? Tudsz valamit, amit én még nem is érzek, és úgy gondolod, hadd legyen még néhány szép napja az öregnek? – gúnyoroskodott, mosolytalan arccal, Spencer Collins.

-Bácsikám..a halállal nem szabad viccelni. Szégyellem, hogy eddig nem figyelmeskedtem., dehát az anyagiak..aki pályakezdő, annak..

-Ne folytasd. Hatvan éves vagyok, ami egyúttal azt is jelenti, hogy én is voltam pályakezdő, annak minden szépségével, előnyével és hátrányával. Szívesen lennék most is húsz éves és erőteljes, mit számítana, hogy üres a zsebem?

-Te hálistennek most is életerős vagy, és.. gondoltam..talán a kedvenc dohányodból elfogadsz tőlem néhány csomagot. Ne nevess ki érte, tudod, hogy nem dohányzom, még a füstöt sem állom, de amikor idejövök már az ajtóban megcsap az Amphora dohány összetéveszthetetlenül kellemes illata. Ez nem bagószag, ez nem dohány bűz..ez illat – sorolta Tony, őszintén.

-Magam is igy tartom – enyhült meg az öreg. – Tudod jól, nem vagyok állandó dohányos, de egy nehéz nap után, hazaérve, evés után rápipálni..miközben az orromba kúszik a zsongítóan kellemes, pihentető illat, többet ér minden idegcsillapítónál. Erre még egyetemista koromban kaptam rá. Igaz akkor csak vizsgaidőszakban, egy-egy sikeres akadály vétele után adtam magamnak egy pipányi jutalmat..hiszen nem igen volt rá pénzem, de inkább lemondtam valami másról, vagy különmunkát vállaltam, csak legyen egy tömésnyi pipadohányom.

-Hálistennek, most akár percenként is rágyújthatnál, sőt percenként másik pipára…tied a világ legnagyobb pipatóriuma..

-És a legértékesebb, vagyis a legrégibb. Valamennyit kipróbáltam, mind remekül szelel..de  - persze ezt te nem értheted – mindből más aromája van a  dohánynak. Ezért mondják a pipásokra, hogy nyugodt, állhatatos emberek,  mert, egyik cigarettáról a másikra gyújtani akárki képes, de kitartani – egy életen át, egyetlen pipánál, az nemcsak a kényelmesség, a hűség jele is. A pipások állhatatos emberek. Van ugyan felbontva, de tudod mit? Adj egy csomaggal abból amit hoztál és válassz magadnak egy pipát a gyűjteményemből. Hogy is mondja az indián? Szívjunk el, egy békepipát

-Haragban vagyunk? -kérdezte Tony, miközben ügyetlenkedve bogozni kezdte a csomagot. A középső paklit vette ki, és nyújtotta oda nagybátyjának. Ő odalépett a pipafalhoz, és kiválasztott egy csontból faragottat, amelyen a készítés éve is olvasható volt: 1789.

-Ha, megengeded, én a te megkezdett csomagodból gyújtok rá, nem akarom elszívni előled az ajándékot, úgysem kényeztetlek el figyelmességekkel.- nevetett, és az asztalon lévő pakliból tömte meg a hosszú szárú pipát.  Nagybátyja akkor már pöfékelt. Tonynak keserű, sós, és mindenféle rossz íz keveredett a szájában, a pipafüst nyomán, de nem akarta nagybátyját megsérteni. Ugy tett, mintha imponálna neki, az együttpipálás.

Mr Collins egy héttel később meghalt. Orvosai mérgezésre gyanakodtak, ezért törvényszéki boncolást kértek. A jegyzőkönyv leszögezte, hogy Spencer Collins mérgezés áldozata lett. A méregre furcsa módon egy megkezdett Amphora dohány pakliban leltek rá, a nyomszakértők. Aznap nyithatta fel az elhunyt, és szinte az első pöfékelés után eszméletét vesztette, aztán hamarosan meg is halt.

[rkey]

Az ügy Sinus felügyelőhöz került, aki munkatársával Blood őrmesterrel, nekilátott a fura eset kibogozásához. Az első számú gyanúsított természetesen azonnal reflektorfénybe került, hiszen mindenki tudta, hogy a jókora vagyon egyetlen örököse Tony Collins. Éppen őt hallgatták ki – ügyvédje jelenlétében- amikor megdöbbentő bejelentés érkezett.

-Meghalt egy harminc éves férfi..pipázás közben. A halál oka mérgezés.

Még be sem fejezték a helyszíni szemlét, amikor újabb jelzés érkezett, amely szerint hasonlóképpen halt meg egy hetven éves öregúr. Sinus ekkor az egész csoportot bevetette és csakhamar kiderítették, hol vásárolták a kérdéses paklikat. Az üzlet árukészletét zárolták, és azonnal kivonták a forgalomból – minden elárusítóhelyen -  piros paklis Ampforát. Feltételezhették, hogy egy őrült próbálja ily módon zsarolni a céget, esetleg kudarcot vallott és ez volt a reakciója az elutasításra. A következő két napon több bejelentés nem érkezett. Így Sinusék visszatérhettek Tony Collinshoz. Ő volt ugyanis az egyetlen, aki a dohányt nem magának, hanem ajándékba vásárolta..és aki ad valamit valakinek, az manipulálni is tud vele. Ám, Tony Collinsról minden célzatos kérdésük visszapattant. Követelte, hogy kísérjék a szupermarkettba,  ahol bizonyítani fogja, hogy hozzá sem nyúlt a paklikhoz,  azokat egy eladónő tette a kosarába, mert ő annyit sem ért a dohányhoz, mint tyúk az ábécéhez, és nem akart leégni a nagybácsi előtt.

Az üzletben – ahonnan valamennyi halált okozó csomag kikerült – a szőke lány, emlékezett Tony Collinsra, hiszen azóta is abban reménykedett, hogy a jóképű, kedves fiatalember legközelebb már nemcsak a dohányért néz be hozzájuk. Mindent elsorolt, úgy ahogy történt, és Sinusék már éppen el akarták hagyni a boltot, amikor egy rendész óvatoskodott oda hozzájuk.

-Beszélhetnénk valahol..négyszemközt – kérdezte.

-Hogyne. Jöjjön velünk. A kocsiban senki nem hallja, amit mondani akar. Fontos?

-Nem tudom..de esetleg fontos lehet – törölte meg a homlokát, a középkorú férfi.

A kocsiban ő tette fel, az első kérdéseket.

-Önök szerint hogy kerülhetett méreg a dohányba?

-Jókat kérdez..ha tudnánk már nyakon is csiptük volna a tettest.

-De mégis..- óvatoskodott a rendész. – Nem ismerem a mérgeket..megtudhatnám, hogy az, amely a három szerencsétlen embert megölte, milyen állagú?

-Kristályos!-vágta rá, Sinus

-De vizben..vagy valamilyen más folyadékban oldható?

a-azt hiszem igen..persze nem vagyok vegyész. Hova akar kilyukadni?

-Én figyeltem azt a fiatalembert, mert az a dolgom, és rájöttem, hogy úgy végezhetem, a munkám legcélratörőbben, hja kiszúrok valakit magamnak, és azt végigkíséri a tekintetem, amig az üzletben tartózkodik. Persze közben a látókörömbe más is bekerülhet..vagyis a többi már rutinkérdés. Azon a napon, amikor a dohányt vásárolta..őt szúrtam ki. Nem azonnal ment oda Suzyhoz

-Hanem?

-Ögyelgett. Sokan teszik ezt..ezért jó az önkiszolgáló bolt, abban önmagát adja el az áru. Az emberek be ugranak valamiért, és sokszor egészen felesleges dolgokat is megvesznek..

-Hol őgyelgett? – kérdezte ébredő izgalommal, Sinus, miközben Blood kiszállt a kocsiból, és odasietett Tony Collins autójához, aki már beült és indítani akart.

-Össze vissza, de végülis a dohánysaroknál állapodott meg. Külön tartjuk a dohányt..mert az illata átható. Bele enné magát az élelmiszerekbe, mindenre gondolni kell.

-Mit csinált ott?

-Levett egy pakli dohányt, a legfelső polcról és nézegette.

-Ez csak nem tilos. Ajándékba vette, és ő maga nem dohányos-vetette közbe, a felügyelő.

-Matatott vele..ugy értem..talán végigolvasta mi áll a  csomagoláson..két marokra fogva..szóval..

Talán mégis ért hozzá egy kicsit, és tudja, hogy a dohány a csomagolásán át is érezhető, ha a szívnivaló nedves, nem ropog, vagy mit tudom én – vetette közbe, Sinus. Mi történt aztán?

-Visszatette a csomagot. Nem, sokkal azután levett a középső polcról is egyet..de nem azt, ami következett volna..hanem középről..

-Amit ugyanúgy átropogtatott, és visszarakta..

-De nem azonnal, uram – vágta rá a rendész..

-Aztán levette a legalsó polcról is valamelyik paklit..

-A végéről. Még csak három hiányzott, ő mégis a másik végén lévőt emelte ki- sorolta egyre nagyobb lendülettel a rendész.

-Hogy aztán azt is visszategye! -segített volna neki Sinus. – Maga remek megfigyelő. Nem sok ilyen rendész él az államokban. És a módszer, vagyis a kiszúrásos megfigyelés…fantasztikus..vagy legalábbis ezúttal az volt. Velünk jönne?

-Szólnom kell a főnöknek..

-Bizza ránk – mondta Sinus, és átment Tony Collins kocsijához. Blood, amint meglátta hogy oda indul -kiszállította, a kormány mellől a fiatalembert.

-Egy jegyzőkönyvet kell felvennünk. Ígérjük, hogy visszahozzuk a kocsijához, ha ugy hozza a sor, de most gyorsabb, ha magunkkal visszük – mondta Blood, mert a kilenc év alatt – mióta együtt dolgozott a felügyelővel -tudott olvasni a főnök gondolataiban.

-A terv nem volt rossz..legalább olyan jó volt, mint amilyen kegyetlen – kezdte az irodában Sinus. -Bement a szupermarkettbe egy orvosi fecskendővel, amelybe előzőleg folyékony mérget szívott fel. Azt hitte, nem figyel magára a sarokban a kutya sem,..levette hát a legfelső sorból a legelő paklit, miközben ugy tett, mintha nézegetné, pedig ügyesen beleinjektálta a méreg egyharmadát..aztán felnyúlt a középső polcra..

_Nme..neeee.ne folytassa. Őrültség volt, de képtelen voltam jobbat kitalálni. Ha csak azt mérgezem meg, amit neki viszek-…szóval kellett az elterelő csel…ezerszer végiggondoltam az egészet..

-Ezt a maga helyében nem hangsulyoznám, bár biztosan ez az igazság – jegyezte meg Sinus. Egyet nem értek? Hogy mert rápipálni as nagybátyjával, amikor maga sem tudta, melyik a mérgezett csomag, hiszen a kislánnyal szedette le a paklikat. Legfelülről az elsőt, amiben a méreg volt, a másik kettőt szándékosan a doboz sűrűjéből választotta…de amikor vásárolt, a megbontott dobozokból az első paklikat kapta. Nem félt, hogy a három, közül éppen a mérgezettet bontja ki, vagy megjelölte valamivel?

-Nem..de eszembe sem jutott, hogy pipáznom kell..és kirázott a hideg, amikor a nagybátyám megkínált. Nem lehetett visszaútasitani. A pipatórium előtt válogatva támadt egy mentő ötletem. A dohányos dobozásból tömtem rá…nem az általam ajándékba vitt, és általa megbontott pakliból. Élni akartam..élni!! – hajtotta tenyerébe a fejét. Jól élni…szerencsére az inas akkor nem volt a szobában-tette hozzá felnézve.

_Ezen a ponton nem értettük a dolgot – vágott közbe, Blood

-Őrült voltam..nem volt türelmem kivárni..pedig milyen életet élhettem volna, ha..

-Erre előbb kellett volna gondolnia – jegyezte meg a felügyelő.

[/rkey]