-Steve Hayman! Tanúként fogjuk meghallgatni. Jöjjön ki és tegye le az esküt.

A férfi felállt az ügyvédje mellől, és odament a tanuk padjához.

-A nyomozás során azt vallotta, hogy látta a gyilkost, és az Ön által megadott személyleírás alapján, mozaik kép készült róla – kezdte a biró. – A rajzról a környék lakói felismerni vélték Peter Erwing-et, aki évek óta járja a környéket, egy sok mindennel foglalkozó cég ügynökeként. Az azonosítás során – hét ember közül – ki is választotta őt. Most is fenntartja, hogy..

-Természetesen!

-Tehát, azt állítja, hogy Peter Erwing volt az, aki a feleségét egy bronz szoborral fejbe vágta, aminek következtében Mrs Hayman életét vesztette?

-Igen!

-Elmondaná, mégegyszer, hogyan történt mindez? Vissza tud emlékezni az eseményekre?

-Mintha, csak pár perce történt volna. A dolgozó szobámból jöttem kifelé, amikor láttam, hogy az a fickó – kezében a szoborral, lesújtani készül. A feleségem olyan ijedt volt, hogy visítani sem tudott. Gondolom békésen beszélgettek, és a gazember hírtelen támadt. A feleségemnek ideje sem volt megijedni, a csapástól a földre zuhant. Odaugrottam a kandallóhoz, amelynek felém eső végén a szobor párja állott, és felkaptam, majd nekirontottam a gyilkosnak..

.Akkor még nem tudhatta, hogy az! – figyelmeztette, a bíró.

-Láttam mekkorát ütött, és a feleségem ott feküdt a földön.

-Peter Erwing várta, hogy maga lecsapjon, vagy..

-Sajnos gyorsabb volt nálam. Én megbotlottam, vagy túl nagy lendületet vettem, de ő előbb lesújtott, és eltalálta a fejemet. Minden elsötétedet előttem. A kórházban tértem magamhoz.

_Igen..szinte szó szerint ez áll a meghallgatását rögzítő jegyzőkönyvben is.

-Mert ez az igazság!

-Peter Erwing, vagyis akit ön, a felesége meggyilkolásával vádol, nem lehetett jelen az esetnél, Mr Hayman! – jelentette ki, a bíró. Ő abban az időben egy temetésen vett részt, az ön házától jó órányi járásra, és legalább negyven tanúja van rá.

-Akkor..valaki más lehetett, de nagyon hasonlít őrá!

-Nem lehet, hogy őt akarta látni, azért adta meg az ő személyleírását? Miért?

-Mindenre emlékszem, és eskü alatt is csak azt vallhatom, hogy őt láttam.

-Hát éppen ez az, Mr Hayman. Ön nem emlékezhet arra, amit elmondott. Hogy miért nem, arról hallgassa meg több szakorvos egybehangzó véleményét. “Gyakorlatilag lehetetlen, hogy valaki emlékezzen a pillanatra, amelyben fejét csapás érte, vagy elveszítette az eszméletét. Minden fejsérülés, amely elég súlyos ahhoz, hogy -akár átmeneti – agyrázkódással járó eszméletvesztést okozzon, egyértelműen emlékezetkihagyást is előidéz. Az idegsebészek szerint a sértett, retrogád amnézia miatt, képtelen felidézni a történteket, mert az agynak egy bizonyos időre szüksége van ahhoz, hogy az érzékelt benyomásokat rögzítse. Ha eszméletvesztést okozó fejsérülés következtében az agyfunkció ideiglenesen megszakad, a memória nem tudja betáplálni a megőrzésre váró benyomásokat. Ez az emlékezetkihagyás, védelmi mechanizmus, amely attól a gyötrő szorongástól kiméli meg a szervezetet, amely az ilyen sérülések során elszenvedett fájdalom és sokkhatás ismételt felidézéséből fakadna” Megértette? – kérdezte a biró.

-Igen, és ha igy van, akkor én vagyok a kivétel, amely erősíti a szabályt. Ugy van, ahogy elmondtam. Világosan emlékszem mindenre, és ha nem Peter Erwing volt, aki a  feleségemet, galád módon megölte, engem pedig leütött, keressék meg a valódi tettest. Senki nem úszhat meg egy gyilkosságot, és egy emberölési kísérletet.

[rkey]

-Mi is igy gondoljuk, de mondhatjuk azt – pontosítva – mindezek után – hogy senki nem úszhat meg egy aljas módon, előre kitervelt gyilkosságot, és nem vezetheti félre büntetlenül a  bíróságot.

-Ezt meg, hogy érti?

-Alapos okunk van feltételezni, hogy a gyilkosságot előre kitervelten, maga követte el!

-És utána, fejbe vágtam magam! -nevetett, gúnyosan Steve Hayman.

-Bármily hihetetlenül hangzik is, alapos okunk van feltételezni, hogy azt tette. A lakásból nem tűnt el semmi, tehát a rablótámadást kizárhatjuk. A felesége halálát okozó szobron nem találtunk idegen ujjnyomot..

-Mert kesztyűben volt az átkozott!

-Feltételezhető, hogy ön a szoborral fejbe sújtotta a feleségét, majd miután meggyőződött arról, hogy halott, odébb lépett és a kandallóról leemelt másik szobrot a földre helyezte. Mindezek után a véres, gyilkos tárggyal fejbe vágta saját magát. Nagy lelkierő kellett hozzá, elismerem, de maga képes volt rá. Miért gyűlölte ennyire a feleségét?

-Tiltakozom a feltételezés ellen- állt fel, a védő.

-A tiltakozásnak helyt adok és elrendelem Steve Hayman elmeszakértő által történő vizsgálatát.

-Milyen alapon? – nézett rá, Steve Hayman. Üzletember vagyok. Normális életvitelre képes. Semmi joguk feltételezni, hogy..

-Nem is feltételezünk semmit, inkább szakemberekre bízzuk a véleményezést. Saját érdekében vesse alá magát az elmeszakértői vizsgálatnak, mert a gyilkosság idején senki nem látott idegent a házban, vagy annak környékén. A két szobor adva volt. Nászajándékba kapták, sosem tetszettek magának. Ezt a rokonoktól tudjuk. Feltételezhető, hogy egyikkel megölte a feleségét, majd fejbesújtotta vele, saját magát. Persze arra hogy elsőre sikerült-e a dolog, nem emlékezhet, kivéve, ha túl kicsit ütött, de maga mindenre el volt szánva. Tán még az öngyilkosságra is. Miért?

-Nem válaszolok! Tiltakozom és természetesen az orvosi vizsgálatnak alávetem maga. Jól tennék azonban, ha közben nem tétlenkednének, és előkerítenék az igazi elkövetőt, mert ha meseszerű feltevésük megdől, ide kell állítaniuk valakit, az esküdtek elé. Mindkettőnket megtámadtak. A feleségem fejsebe halálosra sikerült. Nekem szerencsém volt, vagy inkább pechem. Igaz is: ha holtan maradok a szőnyegen, akkor is engem gyanúsítottak volna?

A biró nem válaszolt, mert nem vághatta rá, hogy: igen, hiszen ha Steve Hayman hallgat, ha nem követi el azt a hibát, hogy az előre betanult gyilkossági jelentet ugy adja elő, mint világos emlékképet, akkor.,.nehezebb dolgunk lenne.

Az alapos orvosi szakvélemény igazolta, hogy Steve Hayman nem elmebeteg, de megszállott kényszer -képzetekkel küzdő, mániákus egyén. A büntethetősége fennáll, de állapota enyhítő körülménynek minősül a szörnyű tett esetleges elkövetésének megítélésében.

Az újabb tárgyalásig Steve Hayman többször módosította vallomását.

-Nem emlékszem az elkövetőre, kiesett az emlékezetemből mi történt a szobában.

Nehezítette a nyomozást, hogy a házaspár elég visszavonultan élt. A feleségnek nem voltak barátnői, akiknek olyan dolgokat panaszolhatott volna el, ami férje féltékenységére, durvaságára, vagy egyéb indítékra utalt volna. Hayman, ha lehet még zárkózottabb volt a magánéletével kapcsolatban. A házaspár olyan diszkréten intézte esetleges vitáit, hogy még a személyzet tagjai sem tudtak visszaemlékezni olyasmire, ami Hayman ellen szólt volna. A vizsgálatot végzők csak abban reménykedhettek, hogy Steve Hayman megtörik, összeomlik benne a szépen felépített és már-már valóságnak hitt emlékkép, és vallani fog.

Az esküdtszék összeülése előtt, a bíró még egyszer figyelmeztette a vádlottat, hogy az őszinte beismerés enyhítő körülmény. Talán ez indította beismerésre a férfit.

-Feladom! Én voltam. Meg kellett ölnöm, mert már nem szeretett. Semmi nem számított neki. Mióta a gyerekek megvannak, mindig őket részesítette előnyben. Szerelmes volt beléjük. Becézte, csókolgatta őket. Elrabolták tőlem a szerelmét, és nem élhettem abban a tudatban, hogy nem engem, a férjét szeret legjobban. Megcsalt a saját gyerekeinkel – nyöszörögte az utolsó szó jogán. -Gyáva voltam. Nekem sem szabad lett volna életben maradnom, de szeretek élni, ás látni akartam a gyerekeket, ahogy anyjuk szerelmétől megfosztva, olyan kisemmizettek lesznek, mint én..

A bíróság az enyhítő körülmények figyelembevételével tíz éves börtönbüntetésre, és kényszergyógykezelésre, ítélte, megállapítván, hogy kényszerképzetében, képtelen volt osztozni felesége szeretetén. A vádlott beismerte, hogy azért adott olyan emberről személyleírást, akit személyesen is ismert, mert félt, hogy a többszöri ismételgetésnél hibát követ el a gyilkosra vonatkozóan. Nem, tekintették enyhítő körülménynek, hogy saját fejére is olyan erővel sujtott le, amely ütés hosszu eszméletlenséget okozott. Ha lejjebb üt, vagyis a halántékát találja el, holtan maradhatott volna a felesége mellett.

-Ki tudná megmondani, mi lett volna jobb – neki!

[/rkey]