-                          A sérült magához tért.

-                          – Tíz percet engedélyezek-, mondta az orvos, és Blood őrmester benyitott, a kórterembe.

-                          – Hol vagyok?- nézett szét tétován, az ágyban fekvő, Eric

-                          Jakson.

-                          – Kórházban.

-                          – Mi történt?

-                          – Baleset érte. A nevem Blood őrmester. Felelne néhány kérdésemre a balesetével kapcsolatban?

-                          – Nem emlékszem semmire.

-                          -Általában így szokott lenni. A saját balesetére csak később emlékszik az ember, de talán a máséra.

-                          -Hogy érti ezt?

-                          -Ön két napja, hajnalban a 4-es úton hajtott a város felé.

-                          Emlékszik?

-                          – U.. ugy van.

-                          – Látott egy balesetet..

-                          – I. igen!

-                          – És persze megállt, hogy segítsen.

-                          – Nem álltam meg, mert nem látszott súlyosnak, és több kocsi is jött utánam. Gondoltam, ha baj lesz majd ők, segítenek.

-                          – Baj lett, mert a balesetben vétkes személykocsi kigyulladt.

-                          – Hányan ültek benne?

-                          – Négyen.

-                          – Remélem, még ki tudtak szállni, hiszen alig koccant a kocsi eleje, legalábbis ahogy én láttam.

-                          – Nem tudtak kiszállni.

-                          – És a vétlen sofőr. Ő teherautóval volt, remélem tudott segiteni rajtuk..

-                          – Hogyne uram. Megpróbálta. A hátsó ülésről kihúzott két idős embert, aztán lángra lobbant a kocsi.

-                          – Mire ő?

-                          – Lerogyott az út szélére, és még akkor is zokogott, amikor a segítség odaért. Sajnos a két elől ülő bennégett, de a hátsó ülésen utazók sem voltak szerencsésebbek. Nem védte őket mentőöv, és az idős emberek csigolyái már meszesek… szóval, négyen haltak meg a balesetben.

-                          – S mi közöm nekem mindehhez? Azt mondja el, velem mi történt?

-                          – Egy szembejövő kocsi áttért az Ön sávjába, és frontálisan ütköztek. Szerencsére mindketten be voltak kötve, és a másik kocsiban sem volt utas, vagyis emberáldozat nincs. A kocsija totálkáros lett.

-                          – És a holmim, ami benne volt, vagyis.

-                          – Minden megvan. A rendőrség leltárba vette, nem tűnhet el semmi. Emlékszik rá, hogy mi volt magánál?

-                          – A szokásos – jött izgalomba a férfi, és arca szemlátomást kivörösödött.

-                          – Mindig magánál hordja a családi ékszereket?

-                          – Nincsenek családi ékszereim.

[rkey]

-                          – Csak készpénze. Ha meg nem sértem, abból is túl sokat tesz a kocsijába. Az értékpapírok sem a legjobb helyen vannak, egy mozgó járműben, akkor, sem ha hazafelé tartott.

-                          – Nem értem miről beszél. Nem ugrik be semmi…

-                          – Majd beugrik, ha túl lesz a sokkon. Elvégre 24 órán át kómában volt. Szerencsés ember. Azok négyen boldogan ébrednének, ha tehetnék, de maga nem állt meg, hogy segítségükre siessen.

-                          – Ki maga? Mit akar tőlem?

-                          – Csak arra feleljen még: volt-e a kocsijában poroltó?

-                          – Volt. És?

-                          – Azt tudjuk, hogy mobil telefonja volt, vagyis minden rendelkezésére állt volna, ha megáll és próbál segíteni. A közlekedésben vannak szabályok, a kötelező megállásra is.

-                          – Azt hiszi, nem ismerem a stoptáblát, de ha nem tudná, amiről beszél az egy gyorsforgalmi úton történt és…

-                          – Nem volt stop tábla! Maga szerint, de aki volán mögé ül, annak kell, legyen belső stop lámpája, a jó érzése, az embersége, a segítő szándéka, a mások helyzetébe való beleélési készség…

-                          – Ki az ördög maga? Segitségnyujtás elmulasztásával zaklat, amikor azt sem tudom élek-e vagy halok.

-                          – Kötelező segitségnyujtás elmulasztásával, uram.

-                          -  Nem gondolja, hogy ráérnének macerálni, ha talpra állok? Megáll az eszem.

-                          – A mellőzött baleset mellett kellett volna megállnia, de ott sem csak az eszének, – mondta Blood, és odament az ajtóhoz. Mihelyt kinyitotta, Sinus felügyelő lépett a szobába.

-                          – Sinus felügyelő, vagyok a gyilkossági csoporttól.

-                          – Csak nem akarnak gyilkossági ügybe keverni, mert elvétettem egy közlekedési szabályt?

-                          – Az, más csoportra tartozik, – jegyezte meg Sinus, de mielőtt bármit is mondana arra, amit kérdezek, figyelmeztetem, hogy joga van hallgatni, bármit mond, a bíróságon felhasználható maga ellen. Joga van ügyvédhez, de ha nincs rá pénze az ügyészség, kirendel maga mellé egy védőt. Honnan jött, amikor a balesetet látta?- kérdezte Sinus, és Eric Jakson szemlátomást elsápadt.

-                          – Nincs mondanivalóm. Eleget nyaggatott már a kollégája, nincs joguk egy beteg embert…

-                          – Magának sem lett volna joga megölni a nagynénjét, ráadásul a legkíméletlenebbül, ordenáré módon, baltával. Hiszen aludt, nyugodtan elhozhatta volna mindenét, és legalább az élete megmarad.

-                          – Maguk megőrültek. Évek óta nem láttam a nagynénémet.

-                          -Akkor hogy kerültek a kocsijába az értékpapírjai, az ékszerei, és mielőtt hazudozni kezdene, hadd mondjam el: semmi értelme. Hiába húzott kesztyűt, találtunk a WC-ben hányadék nyomot, és mivel egy halott ritkán hány, aki látja annál gyakrabban, különösen, ha ő trancsírozta szét az őt szerető, drága fejet. Tudja, hogy nagyon szerette magát? A szomszédok szerint magának gyűjtögetett, de várni akart addig, amig egy jóravaló lányt talál, és megnősül.

-                          – Hallgasson. Semmit nem tudnak rámbizonyitani. Nem is jártam a nagynénémnél.

-                          – Feleslegesen tagad. A hányadékból DNS mintát vettünk, találtunk egy hajszálat is, ami nem az áldozaté volt, és amig maga kómában volt, elvégeztük a DNS vizsgálatot. Mielőtt felkapná a vizet, hogy nem volt jogunk vért venni, stb., amit a laikusok sorolnak ilyenkor, közlöm, hogy a nyálmintájából azonosítottuk a helyszínen talált bizonyítékokat. A cipő nyoma is megmaradt, és a szagát felismerte egy nyomozó kutyánk. Semmi értelme a tagadásnak.

-                          – Visszatérve a kötelező segitségnyujtás elmulasztására, – vette át a szót Blood,- ha akkor megáll, és közreműködik a mentésben, nem akad fenn a körözési hálón, és szerencsésen hazakerült volna a zsákmánnyal. Az, hogy megúszta volna, ugy sem garantált, mert nyom mindig marad, csak jó helyszínelők kellenek, és voltak. Sajnálatos, hogy nem működött a lelki stopkényszere, mert ha van magában némi emberség, már a nagynénje házában megálljt parancsol. De késő bánat, eb gondolat.

-                          – Letartóztatom előre kitervelt, családi közösségben, aljas indokból elkövetett rabló gyilkosság gyanújával. A szoba elé őrt állítok, és mihelyt lehet, átszállítjuk a rabkórházba. Megértette?- kérdezte Sinus.

-                            A férfi nem felelt.

[/rkey]