Szirének

A két lány, kényelmes léptekkel gyalogolt bele a tengerbe. Aki az elég néptelen strandon figyelte őket, azt hihette hideg a víz, azért nem vetik bele magukat, vagy nem tudnak úszni, és csak addig merészkednek, amíg biztos talajt éreznek a lábuk alatt. A vízben egyetlen emberfejet lehetett látni. Tulajdonosa a jól úszók biztonságával tempózott. A lányok feléje tartottak, és még mielőtt elérték volna, nyakig merültek a vízbe, de nem lendültek úszásba. Amikor Brian Plumer, éppen mellettük úszott el, hirtelen visítozni kezdtek, mintha életveszélyben volnának. Brian Plumer, azonnal feléjük vette az irány, mert látta, hogy a két nő egyre hosszabb időre merül el. Határozott karcsapásokkal érte el őket, s mihelyt odaért, belecsimpaszkodtak.

Brian Pulmer tudta, hogy hibát követetett el. Aki két fuldoklónak próbál segíteni egyszerre, annak saját élete is veszélybe kerülhet. A két nő vasmarokkal kapaszkodott belé, és húzták le, a mélybe. Átvillant az agyán, hogy egy jól irányzott, de nem túl erős ütéssel el kellene kábítania valamelyiket, hogy hajánál fogva kiuszhasson vele, de furcsa érzése támadt. Mintha a két nő nem igazán akarta volna, hogy kimentse őket..inkább.. De ez őrültség! – nyilallt belé, a rémület. Miért akarná őt, két vadidegen lány, vízbe fojtani? A lányok mozgásán érezte, hogy tisztában vannak néhány úszási móddal, a levegőt képesek jól venni, és tartalékolni, s fantasztikus testi erővel rendelkeznek, amelyet mindketten ellene fordítottak. Megpróbálta a vasmarkokat lefejteni magáról, de mielőtt – a vízből kibukva levegőért kapkodhatott volna – máris visszarántották. Egyre több vizet nyelt. Abban reménykedett, hogy a partról hallották a nők sivalkodását és figyelik az életmentő, vagy isten tudja milyen harcot, s majdcsak segítségére siet valaki.  Az idő telt, a levegő a tüdejében egyre fogyott, ereje alábbhagyott. A két lány érezte ezt, és amíg egyikük a víz felszín felett segítségért kiabált, a másik igyekezett őt, mindenáron a víz alatt,  tartani úgy, hogy maga is lemerült. Azután cseréltek. Mire három strandoló odaért a furcsa Laukón csoporthoz már csak a két lány haját ragadhatták meg, akik aléltságot tettetve, hagyták magukat partra húzni. Egy férfi többször víz alá bukott, mire Brian Pulmer súlytalan, magatehetetlen testét megtalálta. A parton folyt az élet-halálharc. Mindenki a két lány életre keltésével volt elfoglalva. Orvos belátható körzetben nem akadt, és a strand felügyelő is hűsölt valahol, kihasználva a gyenge látogatottságot. Laikusok kezdtek az újraélesztéshez, és a két lánynál hamarosan mutatkoznak is az élet jelei, de Brian Pulmer szív működése, nem akart megindulni. Próbálkoztak szívmasszázzsal, szájon át történő lélegeztetéssel, de az ernyedt testbe, nem tért vissza az élet.

Nemsokára előkerült egy rendőr, és értesítette a baleseti csoportot. Amíg vártak, felírta az adatokat, a tanuk neveit, és próbálta azonosítani a holttestet. Az úszó nadrág zsebében nem volt kabinkulcs. A kabinosok nem ismerték a halottat. Feltételezhetően kocsival érkezett, és a parkolóból, úszásra készen érkezett, a vízig, esetleg ledobott valahol, a homokra egy törölközőt, hogy, ha kijön, ne kelljen dideregnie.

A helyszínelő csoport megállapította, hogy baleset történt, a vízbefúló, két úszni nem tudó lányon akart segíteni, mert veszélyben voltak, segítségért kiáltoztak és ő volt hozzájuk a legközelebb.

Másnap a lapok, jókora betűkkel hozták, hogy vízbe fulladt a jó nevű üzletember, aki valószínűleg túlértékelte erejét, amikor két ember segítségére sietett.

Egy héttel az eset után, Sinus felügyelőt felkereste Rachel Hill, egy biztosító társaság nyomozója.

- Az ügy elég kényes felügyelő úr, de mivel a biztosítás összege magas, és nem túl régen kötötte a Plumer házaspár, viszonossági alapon, megkockáztatjuk a kétkedést.

- Mire gondol?

- Mr. Plumer hatvankét éves volt, a felesége harminc..

- Nem ritka eset.

- Tudom, sőt azt is, hogy vannak házasságok, amelyek a korkülönbség ellenére is jónak mondhatók, de a Plumeréké nem volt igazán az.

- Magánnyomozás? – mosolygott Sinus. De hát elmondhatja-e magáról két ember, aki egy fedél alatt él, hogy a házassága jónak mondható? Valamennyiünknek vannak hibái, hiányzik belőlünk a türelem, a szerelem elszáll..soroljam?

- Mindezek ellenére, gyanús nekem Mr. Plumer halála. Ha jól emlékszem szívbénulást kapott..

- Igen..miközben két vizbefulót próbált partra vinni..

- Ami előidézhette a halálát! – jelentette ki, nyomatékosan, a lány.

- Tulajdonképpen, hova akar kilyukadni?

- Oda, hogy az a  két nő, akiket megpróbált kimenteni, nem is létezik..

- Ezt meg hogy érti?

- A rendőr felírta ugyan az adataikat, és mi már valamennyi államban ellenőriztettük, de sehol nem élnek olyanok, akiknek minden adatuk megegyezne az övékével. Úgy néz ki, hogy hamis adatokat mondtak be.

– Mire gondol?

- Gyilkosságra. Meggyőződésen, hogy Brian Plumert rafinált módon, tipikus női ésszel kitervelt, de ragyogóan új módszerrel akarták eltenni láb alól. Maga tud úszni? –kérdezte, hirtelen.

- Igen..persze nem versenyszinten…de

- Ugy majdnem mindenki tud. Könnyű sport, és aki vízpartra merészkedik ajánlatos, hogy úszni tudjon. Az a két nő, a tanuk elmondása szerint izmos testalkatú volt, vagyis sportos. Éppen ott lábaltak bele a tengerbe, ahol Brian Plumer úszott..

- A tenger mindenkié..

- De ember ölni senkinek sincs joga – vágta rá, a lány.

- Amit mond, súlyos vád. Elárulná, hogy kinek lett volna indítéka arra, hogy..

- Még kérdezi?

- Miért ne?Azért jött ide, hogy elárulja, vagy nem?

- Természetesen, de gondolom világos, hogy a felesége akart megszabadulni tőle..

- Igy? El is álhatott volna.

- Látszik, hogy nem ismeri az ügyet felügyelő úr. Az úr milliomos, a hölgy csak a végrendelettel válik vagyonossá, nem beszélve az életbiztosítási összegről, amely – mint már mondtam – nem csekélység. Kerek egy millió.

- Miben segíthetünk? – adta fel kételyeit, a felügyelő.

- Rendelkezésükre bocsátom az eddig feltárt adatokat. Felfogadtuk a strandfelügyelőt, akinek módjában volt jól megfigyelni a két titokzatos hölgyet, hogy járjon Mrs. Plumer nyomában.

- Az ötlet nem rossz! – ismerte el, Sinus. És?

- Reménykedem- sóhajtotta a lány. És nemcsak a tíz százalékért, amit siker esetén kapnék. Az a két nő létező személy. Remekül megjátszották a fuldoklót..miközben Brian Plumert vizbefojtották..

- Mr. Plumer szívbénulásban halt meg

- Amit okozhat ijedtség, kimerültség..

- Egyetértek! – szakította félbe, Sinus. – És ha az a két nő valóságos veszélyben volt?

- Akkor nem mondtak volna be hamis adatokat, sőt azt is megkérdezik ki volt az, aki életével fizetett az övéik megmentési kísérletéért.

- Beszélt erről, Mrs. Plumerrel?

- Igen..azt mondta senki nem jelentkezett, hogy háláját kifejezze, pedig az újságokból értesülhettek róla, ki volt, aki  segítségükre sietett.

A lány tartott egy kis hatásszünetet.

- Ebben igaza lehet..

- Csakhogy Mrs. plumer hazudott. Próbára tettem. A húgomat megkértem, hívja fel, és mondjon köszönetet neki az életéért. Még mielőtt velem beszélt. Az elhangzottakat magnóra vettem. Hát mit mondjak? Nem sok színészi véna van Mrs. Plumerban. Elakadt a szava, amikor a húgom hálálkodni kezdett. Még azt is mondta, hogy tévedés, meg hogy biztosan tréfálni akar vele, mert neki valami azt súgja, hogy nem ő volt az, akit a férje megpróbált partra húzni. A nevét, és a címét is megkérdezte..

- Csak nem mondta meg? – képedt el, Sinus.

- Sajnos igen..és főleg ezért vagyok itt. Féltem őt.

- Itt belevághatunk a dologba! – kapta el az izgalom a  felügyelőt. – Kirendelek valakit a húga őrzésére. Egy hét megnyugtató időtartam lesz? Hátha megpróbálják rávenni, hogy..

- Vagy megölni..csakhogy hallgasson.

- Most hol van?

- Nálam! Hogy lehetett ilyen csacsi? Bemondja a nevét, és az adatait. Aki becsületes, még az életéért sem képes hazudni, vagy legalábbis senkiről nem feltételezi, hogy… Sajnos elég messze voltam tőle, nem tudtam megszakítani a beszélgetést. A magnóval voltam elfoglalva, mert mondanom sem kell ugye, hogy a beszélgetést rögzítettem. Gondolja, hogy ha, a lakásán maradna és figyelnék..

- Nem jó! Képzetlen embert, élő csaliként bevetni enyhén szólva is helyrehozhatatlan hiba. Gondolom, a húgát nem ismerik, ezért a lakásában egy kolléganőnk várja az esetleges megkeresést.

- Maga tudja, mindenesetre nagy kő esett le a szívemről. A húgom, természetesen nálam maradhat. Ott nem keresik..

Rachel Hill nagyjából elmondta, hogy néz ki a húga, és Sinus talált is egy hasonló kinézetű kolleginát a feladatra, aki egy óra múlva elfoglalta helyét, a lakásba. Úgy ment be, hogy a lakók ne vegyék észre.

Késő este csörgött a telefon.

- Mit hülyéskedsz? – kérdezte egy női hang.

- Hogy érted ezt? – húzta az időt a nyomozónő..

- Minek bombázod Mrs. Plumert marhaságokkal. Te nem is lehettél az, akit a férje meg akart menteni.

- Honnan vagy olyan biztos ebben?

- Tudom,..a többi maradjon az én titkom. Egyéként mit akarsz elérni?

-Ujságíró vagyok. Gondoltam, hátha írhatok egy jó cikket, vagy riportot az özveggyel. Gondolom nem én vagyok az első, akinek eszébe jutott az exkluzív.. Úgy tudom még senkinek sem nyilatkozott..

- Nem is fog. Felejtsd el az egészet. Ebből nem jutsz pénzhez sem hírnévhez..

- Miért vagy ebben olyan biztos? Kapaszkodj! Ha mindent akarsz tudni, én voltam az egyik lány. Szántszándékkal mondtunk hamis nevet, mert utálom a bíróságra járkálást, a tanúskodást, még ha az egy halottszemlében csúcsosodik is ki. Az ember kerüljön el mindent, ami kellemetlen. Elég volt nekem a fuldoklás és az a víz alatti bunyó..

- Bunyó? Hogy érted ezt? – hűlt el a hívó.

- Mentettem már ki, embert a vízből. Tudom hogy harcol mindenki az életéért – sorolta az, őrmesternő.

- Most elszóltad magad, nevetett fel idegesen, a hívó. Hja tudsz úszni nem kerülhetett volna sor a mentésre…

- Hülyéskedtünk a barátnőmmel. Különben sem azért gyalogoltunk be, hogy ússzunk!

- Hanem?

- Másért..ez meg hadd maradjon én az én titkom.

-A végén úgyis pofára esel az újságírói fogásoddal. Azt hiszed érdekel..én csak..

- Ki vagy?

- Nem mindegy? Mrs. Plumer barátnője..aki elintéz helyette egyet-mást..

- Ne mond, hogy nem figyelmeztettelek..magadra vess, ha..

- Én csak meg akartam köszönni, amit a férje tett. Végül is, az életünket mentette meg.

-Eredj a francba! – kiáltotta dühösen, a nő, és az összeköttetés megszakadt.

A technikusoknak elég idejük volt, a hívás helyét azonosítani.

Éjfél tájban, Sinusék becsengettek Peggy Darren lakásába. Jó időbe telt mire egy kócos, lenge öltözetű nő ajtót nyitott. Nem úgy nézett ki, mint akit álmából riasztottak.

- Házkutatási parancsunk van! – vette elő az iratot Sinus, és intett Bloodnak, hogy lásson hozzá. A házat már a telefonhívás után húsz perccel figyeltették.

- Egyedül tartózkodik a lakásban? -_kérdezte, a felügyelő.

- Mi köze hozzá? – próbált nyugalmat erőltetni magára a nő.

- Olyan bántó ez a kérdés? Ha vendége van, nyugodtan megmondhatja, úgyis ráakadunk..

- A…barátnőm, van nálam, de már alszik. Holtfáradt volt..

- Blood akkor került elő, udvariasan maga elé tessékelve egy, szintén nem túl szalonképesen  öltözött nőt.

- Őt találtam, felügyelő ur!

- Neve? – lépett elé, Sinus.

- Mi köze hozzá? – nézett pimaszul a kérdezett. -Kicsoda maga?

-A kollégám már biztosan bemutatkozott. Tehát? Maggie Ward, vagy Jean Lansa?

- Sosem hallottam, ezeket a neveket…-sápadt el, a nő.

- Kézből kontrázom! – vágta rá, Sinus, miközben Blood beszólította a strandfelügyelőt.

- Az egyik ő volt ! – mutatott az ajtót nyitó nőre, azonnal, a kabinos. – Megesküdnék rá..szájon át lélegeztettem..

- És a másik?

- Ő Mrs. Plumer..onnan tudom, hogy..

a-tehát nem ő, a másik vízben fuldokló? – kérdezte újra Sinus.

- Mondom, hogy őt most látom, életemben először. Csak fényképről ismerem..

- Van ügyvédje, asszonyom? – emelte fel, a hangját a felügyelő.

- Minek? – sápadt el az asszony.

- Hogy jelen legyen, amikor megkérdezem, miért fojtották vízbe, Mr. Plumert?

- Maga félrebeszél! A férjem szívbénulásban halt meg.

-Más is járhatna úgy, ha rájönne, hogy, akiknek a segítségére siet, az életére törnek..

-Nem vagyok hajlandó egyetlen szót sem szólni. Peggy hallgass! – kiáltott, villanó tekintettel, a tágra nyílt szemű, rémült lányra.

-A hamis név volt a banánhéj! –mosolygott, Blood. -Nyugodtan megmondhatta volna az igazit is, persze ha Mrs Plumer régi ismerősei, akkor hogy úgy mondjam, egy kicsit ciki a dolog.

- Honnan veszi, hogy régi? A haláleset után jelentkeztek, hogy köszönetet mondjanak és..és összebarátkoztunk – nyögte, Mrs Plumer

- A többit majd bent, asszonyom. Felöltöznének? –kérte, Sinus.

- Azt hiszi joga van hozzá, hogy..- kérdezte sokkal halkabban, Anne Plumer.

-Alighanem! A boncorvos túl sok ütést, szorítást, karmolást talált a férje holtestén. Igaz, hogy az életéért mindenki kétségbeesetten küzd, de más az, ha valaki egy  helyen kapja el az utolsó szalmaszálat, amit nem ereszt, és más, ha minden erejével igyekszik víz alá nyomni, és főleg, ott tartani a segítségére sietőt. A férje több barátjának elmondta, hogy a biztosítást maga akarta. „Még a végén megérem, hogy eltesz láb alól – tette hozzá nevetve. „Hát előzd meg” –bíztatták a hecc kedvéért. Szerette a férjét? Nem kell válaszolnia. Gonosz kérdés volt. Már tudjuk, hogy egész életében a saját neméhez vonzódott, de erről a házasságról nem volt szíve lemondani. Vagy ezt is hármasban döntötték el? Két év elég hosszú idő, de miért volt útjában a férje. A felemás kapcsolatot folytathatta, ő egész nap nem volt otthon, és kevés férjnek jutna eszébe, hogy a felesége barátnőire féltékenykedjék. Elég mellbevágó lehet, mikor tudomására jut, hogy nem egy, de három nőt tart el a házasság adta boldogságért, és talán össze is nevetnek a háta mögött. Mr Plumer meglehetősen prűd volt ezen a téren. A hagyományos férfi nő kapcsolat híve volt. Ezért kellett meghalnia. Kapott egy névtelen levelet, amelyben figyelmeztették, mi folyik a háta mögött. Érthető a felháborodása. Azonnal megbízta a cég jogtanácsosát, hogy ellenőrizze a kellemetlen hír igazságtartalmát, és beadta Ön ellen a válókeresetet. A levelet látta, a válóperről tudott, ugye, Mrs. Plumer!  Állt,az asszony elé. Ne tagadja: van egy koronatanunk. Az ügyvéden kivűl. Az inas, aki hallott egy veszekedést, alig két héttel, Mr Plumer halála előtt. Ön a szemébe kiáltotta, hogy mindig levegőnek tekintette őt az ágyban és..

- Hallgasson! – kiáltott fel erőtlenül az asszony. – Nem az én ötletem volt. Ők vállalkoztak rá..de a végeredmény ugyanaz. Bűnös vagyok… Nem én tehetek arról, hogy milyen a szexuális beállítottságom. Az viszont igaz, hogy amíg az első férfi meg nem vert, inkább az erősebb nemhez húztam, de ki az a bolond, aki kitart a gyengédség minden jelét nélkülöző kapcsolat mellett, ott él, ahol csak cselédnek, bábnak tekintik, amikor találhat olyan partnert, akitől csak simogatást, gyengédséget, megértést kap, és az orgazmusok egész sorát, oda vissza..

- Indúlhatunk? – szólalt meg Sinus. –Tudnia kell, hogy csak ügyvédje jelenlétében foglalhatjuk írásba, amit mond, vagy mondanak, de remélem nem gondolja meg, és ugyanilyen őszintén beismer mindent, ahogy az imént tette..