Will Freeman, ezen a reggelen is, tettvággyal telve érkezett, ügyvédi irodájába. Az asszisztensnője beszámolt a hívásokról, az aznapi teendőjéhez szükséges iratok az asztalára készítve várták, a kávé is csakhamar ott gőzölgött előtte. Reggelente valami fura izgágaság feszengett benne, olyasmi, amit akkor érez, ha valami nagytétű perben kell közreműködnie, vagy az ügye ítélethirdetés előtt áll. Szerette, amit csinált. Apja, sőt a nagyapja is a jogi pályán tevékenykedett, de bíróként, ügyészként, s kicsit meglepte őket, amikor közölte, ő ügyvéd akar lenni. Valahogy ugy gondolta, az ügyész, és a biró dönt a bűnös sorsa felől, és ha nem biztos az ítéletében, vagy netán a saját érzéseit is belejátszanak, sokáig bánthatja a melléfogás, s ráadásul bagóért. Az ügyvéd helyzete merőben más, ismervén védence bűnösségét, – már amennyire kitárulkozik a dörzsöltebb vagány, – és mindent elkövethet a vád elejtéséért, vagy a büntetés enyheségéért, vádalkuért, a honoráriuma pedig kötetlen. Annyit kap, amennyit kér, feltéve persze, ha nyer.

Alig itta meg a kávét, a titkárnője bevezetett egy nőt, akit olyan külalakkal áldott meg a sors, hogy még bűnéért is nehéz elítélni – gondolta első pillanatban, dehát egy ilyen csodanő nem lehet bűnös. Miss Paulin Luna helyet foglalt, és rövid szünet után, kicsit feszengve kezdte.

-Apasági perben szeretném a közreműködését kérni. A tét nagy. Az apa dúsgazdag, biztos nyerő lehetek, de hogy mennyi ítél meg, a bíróság a lányomnak, az Öntől függ. Ugy gondoltam megegyezünk valami illetékbélyeg méretű tiszteletdíjban, ha sikertelenül zárul az ügy, – ami szinte kizárt,- és a megítélt összeg bizonyos százalékában, ha a per eredményeként, dúsgazdag leszek.

-Viszonyuk volt?

-Nem. Egyéjszakás, ugy is mondhatnám egyhajnalos kaland során lettem anya.

-Hallgatom.

-De előbb Ígérje meg, hogy..

-Az ügyvéd titoktartása felér az orvoséval. Amit elmond, titokként kezelem, és akkor sem adhatnám tovább, ha nem bíz meg a képviseletével.  Ám ahhoz, hogy vállalni tudjam az ügyét, ismernem kell az esetlefolyást.

-Táncosnő vagyok, vagyishogy voltam, egy szálloda bárjában. Az úr ott szállt meg, és egy remek üzletet akart megünnepelni, egyedül. Jó a megfigyelőképességem, igaz ha az érdek úgy kívánja, az alany külcsíne hanyagolható, de akkor összejött a két dolog. Kiszúrtam a hapsit, és a pincérek elmondták ki fia borja, vagyishogy vastag.  Amikor már a, ki tudja hányadik italt rendelte, bedobtam magam. Elég kapatos volt, de ugy látszik, bejöttem neki, mert nekem is rendelt, s amikor én anyai gondoskodással rábírtam, hogy feküdjön le, azt felelte, ha én is vele megyek. Az volt a célom. Mentem. Sok villámkapcsolatom volt már, de ahhoz hasonlót, már csak azért is, mert én egy papucseladás ügyében sem alkudoztam volna vele, olyan pityókásnak hatott, ám az agya, vágott, akár a borotva. Talán éppen az húzott fel, legalábbis irigységileg. Neki lehet annyi pénze, mint a nyű, én meg itt hajbókolok egy majdnem merev részeg fogyasztó előtt csak azért, mert nem jó helyre születtem. Azt hittem az agya leáll, a sok italtól, de inkább megeredt, és olyan kérdéseket tett fel, mintha öt percen belül feleségül akart volna kérni. Szedek-e fogamzásgátlót, volt-e már valamilyen fertőzésem, független vagyok-e, és a végén orális szexben egyeztünk meg. Sosem bántam azt a megoldást, mert minél kisebb helyen érintkezik a testem a vénülő bőrükkel, annál jobb. Már éppen kézbe akartam venni a dolgokat, amikor felélénkült. – Hohó várj galambom, éppen a napokban hallottam, hogy az orális szex sem biztonságos. A nők nyelő rendszerébe kerülő spermával átvehetik a HIV vírust, és ha te átvetted, nekem is átadhatod. Elő az óvszerrel. Volt nála néhány, és én nagynehezen helyzetbe hoztam, aztán rám bízta magát. Azt hittem szundikál közben, de nagyon is éber volt, s ha egy kicsit lazítottam a beleélésen, azonnal felélénkült. – Csináld csak…nagyon jól…csinálod. Ilyenkor mindig egy kicsit feljebb srófoltam a kialkudott árat, gondolván , ha megkapom jó, ha nem hát nem. Befejeztem, láttam, hogy ráérez a dolgokra, de szinte azonnyomban álomba zuhant. Pénz, csekk sehol. Felráztam: kértem a gázsim. Azt mondta a portán hagyja. Levettem róla az óvszert, mégse maradjon világ csúfjára ugy, ahogy az élvezet érte, és már be akartam dobni a wc-be, amikor feltámadt bennem a kisördög.

[rkey]

-Ha most azt mondja, hogy az óvszert elvitte, és mesterségesen megtermékenyíttette magát, akkor..

-Akkor? Nem vállalja az ügyet?

-Igy volt? – kérdezte, az ügyvéd.

-Sok ismerősöm van, összejön az ember, az én  területemen, sok mindenkivel, ráadásul másnap a portán megkaptam a csekket, ami duplája volt annak, amennyit kialkudtunk, vagyis megkerestem az egyik orvos barátomat. A többi sima ügy. Jegelni, kivárni a legmegfelelőbb időpontot, és orvosilag érteni a hogyant, az ő dolga volt. Neki is hasonló egyezséget ajánlottam,  ha siker, és happy,  nem bánja meg, ha nem, hát kéjvonalon kártalanítom, ahogy szoktuk.

-Miss Luna, hallott már a testrablásról?

-Talán hullarablást akar mondani.

-A meghatározás bölcsője a hullarablás volt, de ahogy a tudomány fejlődik, ma már nemcsak holttestet, de élőt is lehet rabolni.

-Álljon meg a menet, én nem raboltam, csak megtartottam, és hasznosítottam azt, amit testem verejtékével kitermeltem. Egyszerűen, szerencsém volt.

-Vagyis sok-sok törvénycikkbe ütköző tettet követett el, amiből most hasznot akar húzni.

-A gyerek megvan, holtbiztosan az övé, valamiből el kell tartanom, és nem kívánhatja a társadalom, hogy egy milliomos ivadékot az utcán neveljek fel. Kiköpött olyan, mint az apja, vagyis vizsgálat nélkül is vállalhatná. De most az a kérdés, maga vállalja -e?

-Adjon két nap, gondolkozási időt. Beszélni akarok a dokijával is.

-Azzal mindent elszúrna, mert ő nem tudja ki volt a donor, és megígértem neki, hogy őt kihagyom a szórásból, vagyis, nem fedem fel a nevét. Eltiltanák a gyógyítástól.

-Hogy őszinte legyek, meg is érdemelné. Elgondolni is agyrém: valaki engem pityókásan, de biztosított védekezéssel, jól megfizetve gyönyörit, majd a nyakamba akaszt, egy holtig, sőt utána is tartó kötelezettséget, ami csak a pénzt viszi, de egy szikrányi örömöt, vagy büszkeséget sem ad…hát..

-Vagyis kidob?

-Azt Nem mondtam.

-De kerülgeti a forró kását.

–Mert forró kása, Miss, és nem a veszett fejsze nyele vezet, ha elutasítom, hanem a sikertelenség. Nem szeretek veszíteni.

-És gondolja, hogy én, igen?

Dr Freeman, másnap közölte, hogy vállalja az ügyet.

Másfél év telt el. A jog malmai lassan őrölnek, s ha egyik oldalon még temérdek pénz is van, nem lehet gyors sikerre számítani. Az apaság bebizonyosodott, de az úr tagadta, hogy testi kapcsolatba került volna Mrs. Lunával. Az anya állította, hogy partnere ittas volt, és mert óvszert is használtak, ő lepődött meg legjobban a terhességen, azért is kapott észbe későn, amikor már, nem tudott tenni ellene, mert nem vette komolyan az állapotot.

Dr Freeman nem irigyelte biró kollégáját, amikor kihirdette az ítéletet, s olyan összeget ítélt meg az anyának, ami majdnem fedezte a keresetükben foglalt igényt, és tartásdíj fizetésére is kötelezte az apát.

A felperes ragaszkodott hozzá, hogy beleszólhasson a gyerek nevelésébe, hogy rajta tarthassa a szemét, hiszen más leszármazottja nem volt, és hátha kiütköznek belőle az ő génjei, amelyeknek üzleti sikereit köszönheti.  A per tehát nem ért véget, de Dr Freeman – a neki járó összeg átvétele után – úgy döntött, hogy nem viszi tovább az ügyet. Kiszállt, de ajánlott egy kezdő kollégát, mondván, hogy a gyámügyi, és egyéb jogok egyengetésére bárki képes.

Dr Freeman már baráti körben sem emlegette a nyert ügyet, amikor egy napon a titkárnő jelentette, hogy Miss Paulin Luna beszélni akar vele.

A lány belépett, és Dr Freemant hirtelen, valami fura zavartság fogta el. Elég húzós napjai voltak és a hét végén akarta megkérni barátnője kezét. Az idegesség fő oka azonban az volt, hogy valahányszor találkoztak, mindig emlékeibe villant, az este, amikor a sikert ünnepelték, és ő többet ivott a kelleténél. Habár megpróbált észnél lenni, kicsit vacillált, hogy óvszerrel, vagy anélkül, hogy orális, vagy hagyományos módon fogadja el a hálaborravalót, de győzött a józan ész, és óvszert használva adta át magát a lány ajkának. Az óvszer eltakarításáról maga gondoskodott, vagyis elvileg nyugodt lehetett volna.

-Azért jöttem, hogy közöljem: vagy visszautalod a védelemért kapott pénz felét, a lányom nevére, vagy téged is apává teszlek…

-Engem? Hogy képzeli? Nem bíztam az óvszert magára, mint az a peches balek…

-Az igaz, de a számban fogak is vannak, az óvszernek csücske, és gyönyörítés közben nem figyeltél rá, hogy az életnedved, testvériesen megfeleztük. A fele a számban maradt, és volt nálam egy gyógyszeres fiola,…szóval a legközelebbi fogamzásra alkalmas pillanatban anya lehetek, az orvos barátom készen áll…tehát….?

Dr Will Freeman egy szót sem szólt, mert végig futott az agyán az esetleges apaság megállapítási ügyben reá váró alperesi szerep, és lassú mozdulattal, mintha mázsás súlya lenne, elővette a csekkfüzetét…

[/rkey]