Az asszony hallgatta a vádbeszédet és csendesen, szinte lélektelenül,  sírt. Furcsa volt. Ordítania, jajveszékelnie kellett volna, mert amit a bíró sorolt, épelméjű ember számára, szinte elviselhetetlen.

-                          – Gloria Lanon, a vád szerint megölte l2 és 10 éves fiát, egy kalapáccsal s a harmadik gyermekét, a 8 éves Markot életveszélyesen megsebesítette. Így volt?

-                          -Igen. beismerem.- mondta az asszony, még mindig nem, rászedett anyaállatként vinnyogva.

-                          – Van valami magyarázata arra, miért akarta kiirtani az egész családot?

-                          -Isteni sugallatra tettem. Pontosan megkaptam odafentről az utasítást, hogy mit tegyek. Nem állhattam ellent.

-                          – Vallásos nevelést kapott?

-                          – A legszigorúbbat. Kicsi koromtól imaházba, gyülekezetbe, templomba jártunk és nem követhettem el bűnt, mert nagyon kikaptam.

-                          – A többféle vallásos órán ugyanazt az istent imádták?

-                          – Nem. volt hogy Jehovát, Krisztust, és a többire nem emlékszem.

-                          – Maga is erős hitre nevelte a fiait?

-                          – Nem tehettem mást. A szüleim figyelme rajtam volt, de a gyerekek sosem mondtak ellent. Legalábbis nekem nem. Egymás között voltak beszélgetéseik, amit véletlenül meghallottam. Azt mondta a nagyobb, hogy a gyerekek szerint nincs isten. A kicsi felszisszent, ne mondj ilyet, meghallják. Ha lenne, azokat megkímélné minden bajtól, akik hisznek benne. – Benőhetne már a fejed lágya, ha a Mama meghallja, elmondja a Papának és kapunk a korbáccsal. Én is, mert meghallgattalak. Megöltem őket, de nem akartam. A szívem szakadt meg, amig ütöttem őket, és hallottam a sivalkodásukat, de isten hangja egy pillanatra sem szűnt meg, nem visszakozhattam, nem akartam elkárhozni.

-                             A bíró ezután a férjet hallgatta meg, aki a hallgatóság döbbent csendje, vagy szisszenése közepette, menteni próbálta az asszonyt.

-                          – Jó szíve van, mindent megtesz, amire kérik, odaadó feleségem volt, sosem szólt semmi ellen, hogy mondhatott volna nemet éppen annak, aki mindenekfelett való. Tartott egy kis szünetet, majd a teremben ülők döbbent csendjében azt mondta:

-                          – Megbocsátottam a feleségemnek. Az írás is azt mondja: boldogok a lelki szegények, mert nem tudják, mit cselekszenek.

-                          _ Az írás nem egészen így mondja-, jegyezte meg némi indulattal a bíró.

-                          – Én tudom, hogy nem volt észnél, amikor ilyet tett, mert nála csendesebb, belenyugvóbb hajlíthatóbb asszonyt nem ismerek. Sosem szólt vissza. Tette, amit mondtak neki, hiszen engedelmességre nevelték.

[rkey]

-                            - Nem volt maguk között az eset előtt veszekedés? Nem kapta hűtlenségen? Nem volt beteg a családban? Semmi, ami ennyire kihozhatta volna a sodrából.

-                          – Semmi. Szeretem a feleségem és megbocsátok neki, mint ahogy az Úr is megbocsát, hiszen hite sugallatára cselekedett.

-                            - Talán a tévhite sugallatára! Milyen hit az, amelyik helyesel egy ilyen képzelt parancsot.

-                            - A feleségem mindig példamutató szolgálója volt a gyülekezetnek.

-                            - Az éppen sorosnak!

-                            - Igaz, hogy többször váltott, de mindig odamentünk, ahova a szíve húzta, ahol igazabb igét hirdettek.

-                             - A törvény szerint a felesége a legborzasztóbb bűnt követte el saját vérei ellen. Mit gondol, milyen büntetés vár rá?

-                            - Ha van igazság, felmentik. Nem tehet róla. Majd isten kegyelméből lesznek új gyerekeink az elvesztettek helyett, csak ne vegyék el őt a legkisebbtől és tőlem.

-                             - Azt mondja a tett elkövetésekor nem volt beszámítható, nem fél, hogy magát is megöli, amikor éppen alszik, vagy újra a  kisfiuk ellen fordul?

-                             -Gyógykezelésre szorul, ártatlan lélek. hittel csordultig tele a szíve. Bízzák az orvosokra a döntést.

-                            - Az amerikai törvények szerint vallás filozófusokat, elmeorvosokat, és pszichiátereket is meghallgatunk, miután megvizsgálták a feleségét, de nem tudom megérti-e: nem ők döntenek a felesége bűnösségéről, hanem a tizenkét esküdt.  Az esküdtek pedig emberek, akik bevallatlanul is az áldozatokhoz húznak.

-                            - Tőlük is kegyelmet kérek, a legszelídebb, legodaadóbb asszony számára, és remélem, hogy ők is felmentik. Mindnyájan isten kezében vagyunk.

-                            - Abból, amit az esküdtekről mondtam, egy ateista vagy egy törvénytisztelő ember azt szűrné le, hogy a felesége sorsa az emberek kezében van. A törvényt mindenkinek tisztelnie kell, mert mindenkire egyformán vonatkozik, akár igaz hitben, akár tévhitében vétkezik.

-                            - A szülei nevelték ilyen vakbuzgó bigott vallásosságra, mert hitték, hogy aki hatalmat érez a feje felett, az kétszer is meggondolja, hogy vétkezzen, hiszen nem a földi létet tartja fontosnak, hanem a túlvilágit, amikor Isten színe elé állva… bűnbánatot gyakorolunk, és vétkeink megbocsáttatnak.

-                             A napokig tartó tárgyalás során több szakértő véleményezte az asszony, vagyis inkább a család életét.  Nem találták beszámíthatatlannak, vagyis a l2 esküdt döntött: az asszony bűnös.

-                              Nem sokan szeretik a bírókat, de akik egy-egy ilyen büntetés kiszabást végighallgatnak, nem igen irigylik az egyszemélyben, igazságot, tevőt.  Ember legyen a talpán az az itész, aki sosem érezte ugy, hogy összeroppan a felelősség súlya alatt, hiszen ki tudhatná, mitől támad a bűnös gondolat, ki kelt tévhitet a befolyásolható emberekben. Milyen befolyás kell ahhoz, akár emberi, akár isteni, hogy egy anya kezet emeljen azokra, akiket előtte sosem bántott, és teljes szívével szeretett.

[/rkey]