Tripla szaltó

Irta: Linda Taylor

-Eltünt egy utas! -jelentette az expressz vezetőjének a kalauz.

-Talán átült egy másik kocsiba!

-A csomagjai is eltűntek.

-Biztosan nem figyelt rá, és valahol leszállt.

-Hol, uram? Amióta megkért, hogy ne ültessek be mást a fülkébe, nem is állt meg a vonat.

-Járja végig a vagonokat, és ha nincs, jelentem a legközelebbi állomásnak. Ők majd intézkednek. Ne kapkodja el a dolgot. Nem semmi..megállítani, egy ilyen szerelvényt, ok nélkül?!

A kalauz végigment a vonaton, bekopogtatott a toalettekbe is, és mivel a dúsan felékszerezett, ötven körüli hölgyet sehol sem találta, a vonatot Albanyiban, mellékvágányra állították, ahol már a rendőrség biztosította a pálya mindkét oldalát.

Alig állt meg a szerelvény, a harmadik kocsiból leszállt egy kalauz, és odaszólt a legközelebbi rendőrnek

-Azonnal jövök, csak jelentenem kell az állomáson. Különben sem az én kocsimban utazott az a hölgy.

A rendőr tanácstalanul nézett utána, de nem tartóztatta fel. A leszállási tilalom egyenruhásra nem vonatkozott. Csakhamar előkerült az illetékes kalauz, és Sinus felügyelőhöz irányították.

-Egészen biztos abban, hogy..

-Esküdni mernék rá, uram! Borravalót is adott, hogy hagyjam egyedül, tele volt ékszerekkel, már elnézést, de ugy nézett ki, mint Dárius karácsonyfája, olyan ötvenévesnek látszott. -törölte meg, izzadó homlokát a kalauz.

-A felszállásnál nem látta? Egyedül volt, vagy kísérte valaki.

-Nem láttam. Olyankor más dolga van az embernek, de a fülkében azonnal feltűnt, hogy nem lehet akárki. Azt mondta, temetésre megy, nincs olyan hangulatban, hogy bárki társaságát elviselje. A repülést utálja, a kocsiban pedig még a sofőr jelenléte is idegesítené. Egyedül akart maradni egész úton.

-Csomagja volt?

-Egy aprócska táska..vagy inkább neszesszer. Oda tette az ülésre, maga mellé. Kézitáskája, és bundája is volt, de minden eltünt, szőrén-szálán. Akárcsak ő maga..

-Körülbelül, hol?

-Hiszen ha tudnám. Elég hosszu a hozzám tartozó rész, és ugy száguld ez a vonat, akár a szélvész. Nem akartam zavarni útközben. Most ahogy az állomáshoz közeledtünk, gondoltam, figyelmeztetem, hogy készülődjön, mert hamarosan megérkezünk. Ezt ő kérte

Astor tizedes lépett a fülkébe.

-Felügyelő úr. Megtalálták a halottat. Vagy kizuhant, vagy kilökték a vonatból. A csomagjait még keresik. Bár az éjszak világos, ne várjon túl gyors eredményt- jelentette.

Két órával később már tudták hogy az asszony neve Sarah Pennel. Negyvennyolc éves, ha nem is sokszoros, de milliomos üzletasszony. Az ékszerei hiányoztak. Nem volt rajta semmi, ami nem jelenti azt, hogy nem a száguldó vonat svungja tépte le róla, és előbb-utóbb rá ne találnának valamennyire.

Nem sok idő kellett hozzá, hogy kiderítsék Mr Pennel öt évvel fiatalabb és több millió dollárral szegényebb, tragikusam elhunyt feleségénél. Az is kiderült, hogy az asszony már jó ideje szabadulni akart tőle, de ugy, hogy lehetőleg ne részesüljön a vagyontortából, az együtt töltött hat év ellenére sem. Tudta, hogy a férje csalja, és nyakig ül a kártyaadósságban. Mrs Pannel a nővére temetésére utazott. A haláleset hírtelen jött. A férje nem kísérte el a pályaudvarra. A sofőr elvitte az állomásig. Az is kiderült, hogy az elkövetés idejére Mr Pennelnek alibije van.

Másnap este a megözvegyült férj ott ült Sinus felügyelő iróasztala előtt.

-Lehetett a felesége öngyilkos?

-Aki depressziós, attól minden kitelik. Évek óta pszichiáterhez járt…ráadásul, az a haláleset..

-Miért nem kísérte el?

-Hallani sem akart róla. Az a fajta ember volt, aki a bánatát és talán az örömét is magában élte meg. Nem nagyon szerette, ha gondoskodtak róla. Kemény akaratú, vérbeli üzletasszony volt..

-Ami ellene szól annak, hogy öngyilkos lett.

-Az öngyilkosság pillanatnyi elmezavar.

-A házasságuk milyen volt?- váltott témát, Sinus.

[rkey]

-Nem tudom idetartozik-e, de hónapok óta nem volt köztünk semmi.

-Csak a vagyon! -vágott közbe, Blood őrmester.

-Hogy jön az ide?- emelte fel a hangját a férfi.

-Azt állítja, hogy az elkövetés idejére alibije van. Tudja ezt bizonyítani?

-Természetesen…de csak végső esetben. Nem, akarok meghurcolni egy hölgyet…

-Pedig a hölgy vallomása fontos lenne, mert ha nem tud elszámolni az idejével, feltételezhetjük, hogy ön is felszállt a vonatra, és..

_Tiltakozom!- kiáltott a férfi.

-Az ékszerek, nagy segitséget jelenthetnek annak, akinek kártyaadósságai vannak, mert könnyen pénzzé tehetők.

Ekkor jelentette Astor tizedes, hogy Liza Davison keresi a felügyelő urat.

-Mit akar itt?- kiáltott fel, Mr Pennel.

-Ismeri?- nézett rá a felügyelő.

-Igen…de nem értem..

-Engedje be – kérte, Sinus. Egy reprezentatív megjelenésű, huszonöt év körüli nő lépett csakhamar az irodába.

-Elnézést felügyelő úr, de Mr Pennel alibije ügyében jöttem..

-Ne! Nem kötelességed vállalni, hogy…-hallgatott el a férfi.

-De én vállalom, – nézett rá szelíden a lány. – A jó híremnek mit sem árt és téged felment a gyanú alól. Mr Pennel az egész tegnapi napot…úgy értem déltől ma hajnalig, nálam töltötte. Három óra után hagyta el a lakásomat! -jelentette ki, Sinusra nézve.

-Erre természetesen meg is esküdne?- kérdezte Blood

-Ha a nyomozás ugy kívánja…természetesen!- vágta rá határozottan a lány.

_Üljön le, kérem – mutatott egy székre, a felügyelő. – Ketten többet mondhatnak el abból, ami előbbre viheti a munkánkat. Mióta ismerik egymást?

-Három hónapja!

-Komoly a kapcsolat? – kérdezett közbe, Blood.

-Flörtnek indult, de legalább is részemről, komollyá vált! – jelentette ki a lány.

_Mr Pennel…szerette a felesége, az ékszereket? -kérdezte, Sinus.

-Betegesen! -vágta rá a férfi. – Sosem hagyott otthon egyetlen értékesebb darabot sem.

–Valamennyit magán hordta?

-Ugy is lehet mondani, de én inkább azt mondanám, magánál. Ne csodálkozzék, de varratott magának egy övet, amelyről a két combja felett, szattyánbőr zsákocskák lógtak le. Abban voltak az értékesebb brilles ékszerei. Egyenként selyempapírba csomagolgatva. Reggelente felékszerezte magát, és akár hiszi, akár nem, csak lefekvéskor vetette le azt a bizsuerényövet, de akkor is a feje alá tette. Mindig bő ruhát viselt és mivel elég vékony alkatú volt, még aki tudott róla, az sem vette észre a rejtekhelyet. Maguk szerint ez normális dolog?

-Tisztelni kell mindenkinek a másságát!- jegyezte meg Sinus. – Most hol vannak az ékszerek?

Tőlem kérdezi? – kiáltott vérig sértetten, Pennel.

-Azt hiszem legjobb, ha behívjuk az ügyvédjét, uram. -állt fel Blood. – Idekérettük, mert a jelenléte nélkül nem lenne köteles válaszolni néhány további kérdésünkre. Olyasmikre, hogy mit keresett tegnap kalauz-egyenruhában azon a vonaton, amellyel a felesége utazott?

-Megőrült? Elfelejti, hogy alibim van?

-Elmondom, hogy képzeljük az eseményeket – kezdte Sinus, miután az ügyvéd helyet foglalt, Mr Pennel mellett. Amikor a vonat megállt, ön leugrott és gondolom, mire az állomás parkolójába ért, levette a sapkát és kabátot. Sajnos az egyik kollégánk hitt magának. Az egyenruha megtévesztette. A felesége a kalauzon és magán kívül senkit nem engedett volna be, a fülkébe. Ön megfojtotta, leszedte az ékszereit, aztán az ablakon kívül tette a negyvenöt kilós testet. A táskát, és a bundát utána dobta,  majd, mint ki dolgát jól végezte -előrejött a harmadik kocsiig. Ott egy “kollégájával” beszélt is. Elmondta, hogy most helyezték át erre a vonalra, és szolgálatba megy. Hol vannak az ékszerek, Mr Pennel?- emelte fel a hangját Sinus.

-Tiltakozom. Nekem alibim van!

-Adja oda-szólalt meg csendesen, Liza Davison.

-Mit beszélsz?- ugrott fel az elképedve a férfi.

-Ne tegezzen! Most már ne. Egy magánnyomozó irodának dolgozom. A felesége bízott meg, hogy szerezzek bizonyítékot a hűtlenségére. Elég sok fotó készült rólunk és a válópernél tanúskodtam volna. Szóval az alibi ugrott. Látszólag mentem bele, hogy igazolni fogom. És…az ékszerek ugyis hamisak..

-Mit beszél?- szisszent fel, Pennel.

-A feleségét, a megbízás után sikerült rábeszélnem, hogy másoltassa le az értékesebbeket. Az eredetik egy bank széfjében vannak. Bevallom, gondoltam rá, hogy megpróbálja megszerezni a vagyont érő bizsukat, de hogy igy? És mégis voltak pillanatok, amikor sajnáltam. Rászedett. Szeretetéhes embernek hittem.  Ebből is látszik, hogy van még mit tanulnom, ha boldogulni akarok ezen a pályán!- sóhajtotta a lány.

-Nagyon sokat segített, Miss Davison- állt fel Sinus. Köszönjük!

-Ez a munkám, uram!- húzta ki magát a lány. Olyan, amilyen, de szegény Mrs Pennelt sajnálom. Jobb sorsot érdemelt volna..

[/rkey]