Az estély vendégei ezúttal is megcsodálták a tükörtermet. Brian Gittins nevezte igy, a fogadószobát, abban a villában, amelyet egy színésznőtől vásárolt, és mindent szétvertetett a csicsás belsőből, az átalakítás során, kivéve a tükör termet. Volt a körbefutó, és a mennyezetet borító tükrökben valami izgató, valami rendkívüli. Az ember bármerre nézett, önmagával került szembe, más-más szemszögből megsokszorozva, és önkéntelenül is viselkedni kezdett. Az egész ugy fantaszitkus ahogy van! – hajtogatta, Mr Gittins, alig érezhető dicsekvéssel, és hozzátette: a sztár volt, akinek a tükrös falborítás eszébe jutott.

Brian Gittinsnek adnia kellet magára, hiszen övé volt a város legnagyobb magánklinikája. Kétszáz beteget tudtak egyszerre gyógyítani, zömmel különszobában, luxus körülmények között. Vannak más intézetek is – és ami nem kevéssé bosszantó, egy huszonhét ágyas, majdnem szemben az ő intézményével. Ami még pimaszabbá teszi a dolgot, a fiatal kolléga egy házat alakított át -hozzáépítéssel – klinikává.

Talán azt hitte konkurrenciát jelenthet neki, dehát annak, aki húsz éve közmegelégedésre teszi a dolgát,és a betegek egymásnak ajánlják, nem sokat számíthat egy kis piaci légy, aki ráadásul majdnem kezdő. Azért mégis pimaszság odaszemtelenkedni valakivel szembe, holott a városban akadt volna máshol is alkalmas hely. Az ijfú kolléga működése idegesítette. Nem szakmailag tette féltékennyé, mert amig ő gyógyított, addig a riválisa igencsak kétes szolgáltatásokat hirdetett. Főleg szépségplasztikát, fiatalítást, fogyasztást, zsírleszívást, amelyek persze orvosi feladatok, ha a beteg kész együttműködni azzal, aki segiteni akar rajta. Sok olyan eset forgott közszájon, amikor a szépülni vágyó arca csúnyább lett mint valaha, a lányosra formált emlők pedig nem egyformára sikeredtek.

A fogyókúra is, csak ideig-óráig valónak bizonyult. Az orvosi etika – az “uraim vegyük védelmükbe egymást, hiszen ki véd meg bennünket, ha mi magunk nem állunk ki egymásért” – jelmondat, hallgatásra késztette, és a hírekhez, amelyek eljutottak hozzá, sosem fűzött kárörvendő megjegyzést. A híres orvosi kollegalitás! Persze, a pimasz Tracy doktor, a legelemibb etikát sem tartja be. Nem átallotta Patricia Walkert, – a legtehetségesebb nővért – átcsábítani az intenzív osztályról, aki szinte minden területen bevethető volt. Mütősnőként, nővérként éppúgy helytállt, mint emberként. Éppen ezért, nem értette, hogy lehetett Patriciát, több pénz ígéretével – rávenni, hogy átálljon a konkurenciához. Aztán meghallotta, hogy intim kapcsolatba került a főnökével, és így már érthető volt, hiszen a kolléga szemrevaló férfi. Az nem sokat számit, hogy nős, hiszen adva vannak a szobák, az ágy..csak az érzések szükségeltetnek, vagy néha azok sem. Mihelyt beindult a klinika Tracy doktor asszonyt hozott a házhoz. A lány apja egy jó nevű cég feje, és Gittins esküdni mert volna rá, hogy a klinika az utolsó centig, az após pénzéből létesült.

-S mindezek után van képe elfogadni mai meghívásunkat? Van mersze idetolni a képét, azzal a nyafka sápkóros feleségével! – morfondírozott Gittins. Dehát Peggy az oka! Hiába akarta lebeszélni a meghívásról, s talán igaza is van abban, hogy ha jelen vannak, többet árthatnak nekik, mert egy úriember távollévőt sosem csepül, de a jelenlévőkről – egy-egy jól, és főleg jó helyen elejtett, epés megjegyzés mindig gyümölcsöző, különösen ha némi alapja is van. A Tracy klinika újabban, narkósoknak, alkoholistáknak kínált holtbiztos elvonókúrát, de – ha akadt is, aki rászánta magát, az elengedhetetlenül szigorú feltételek miatt – hamarosan megszökött. A klinika körül nincs minden rendben. Nem úgy mint nála. Ő bátran tekinthet a jövőbe. Ötvenkét éves, a legszebb férfikorban van, és bár a felesége – akármit tesz is szegény – lassan elhervad mellőle, de oda se neki. Ki csalhatja meg legkönnyebben, és minden feltűnés nélkül a feleségét? Az orvos! Őt akkor sem gyanúsíthatják, ha meztelen nővel kettesben kapják, csak a sztetoszkopja is legyen a kezeügyébe. Peggy ezt tudta, ezért házasságuk elején megbeszélt önmagával, hogy nem lesz féltékeny. Mi értelme volna? Beleörülne az örökös gyanakvásba! Tegyen Brian, amit akar, a doktorné ugyis ő marad, hiszen a klinika jó hírnevéhez hozzátartozik a feleség, és a kiegyensúlyozott háttér is – mondogatta baráti körben.

Ezen az estén Gittins nem tudott kikapcsolódni. Folyton egy levélre gondolt, amelyet reggel kapott, és amelynek betűit ujságból vágták ki, ugy ragasztották fel egymás mellé.

” Vigyázzon, Tracy megölheti”

Viccnek gondolhatná, ha nem, tudna a fiatal kolléga egyre romló anyagi helyzetéről.  Nem jönne rosszul neki, ha az óriás ellenfél fej nélkül maradna, és a törzsbetegek egy része átpártolna hozzá.

Éppen valakivel beszélgetet, amikor a vele szemben lévő tükörből meglátta Tracy doktort, az italos asztal előtt. Háttal állt neki, de ő a körbetükör jóvoltából, oldalról látta. Fél szemmel figyelte…talán a levél miatt is. Idegesítette a jelenléte. Persze a levél lehet tréfa is. Nem kellene mégis megmutatni, a szintén vendég, Sinus felügyelőnek, aki orvosnő feleségével, vendégként van jelen? Nem! Semmi szükség a pánik keltésre. Tracy ennyi ember előtt nem ránthat fegyvert, nyugtatta magát. Igen, de Tracy orvos, és egy orvosnak jobb módszerei is lehetnek a revolvernél. Csendes, titokban maradó halálmódok. Olyan méreg is van, amelyből egy morzsányi elég az italába, és nem árulkodik. Se íze, se szaga. De még nyoma sem marad. A boncorvos nyugodt lelkiismerettel írhatja a halál oka rovatba: szívbénulás. Látta, hogy Tracy két pohárba italt töltött, aztán letette az üveget, és elővette a szivarzsebéből a zsebkendőjét. Babrált vele, mintha a kezére cseppent italt törölné le. Éppen a poharak fölött, majd visszacsúsztatta a  helyére. De miért vette elő? Talán, mert volt benne valami..esetleg éppen egy apró kristály, amit neki szánt. Belesápadt a gondolatba – akkora ökörségnek tartotta – de aztán szinte megdermedt. Herbert Tracy felemelte a két poharat, megfordult és szája sarkában az elmaradhatatlan csibészes mosollyal, elindult felé.

-Iszunk egyet, Brian? – kérdezte a poharat nyújtva-

-Örömmel, Herbert..de mire?

–Mire ihatna, két orvos? A betegeink egészségére!

-Egyetértek! – vette át a poharat, Gittins, de tudta, hogy nem szabad innia. A tükörszoba sietett segítségére. Észrevette, hogy a háta mögötti ajtón belépett az inas.

-Keresnek..bocsáss meg..idd meg nélkülem. A poharat magammal viszem, és igérem, hogy arra iszom, amibe megegyeztünk.

-Dehát..sápadt el, Tracy – egy pillanatig sem várhatnál?

-Ha Jim jelzi hogy menjek, akkor nem. Elég régen dolgozik nálunk hogy tudja mi az, ami miatt zavarhat, ilyenkor. Egészségedre emelte meg a poharát, és odasietett az inashoz.

-Jim keresse meg kérem, Sinus felügyelőt, és küldje utánam. A dolgozószobában leszek.

Mihelyt beért, leült, és elővette a levelet, aztán odatette a pohár mellé, és várt.

[rkey]

Még szerencse, hogy Thomas jóbarát, különben körbenevetne. Egy ilyen vén szamárhoz nem illenek a csitris képzelgések – humorizált magában.

Fél óra múlva, Sinus felügyelő elnézést kért, a tükörteremben a vendégektől, miközben tekintete Herbert Tracyt kereste.

-A házigazda nem érzi jól magát – mondta.

Tracy, szinte azonnal abbahagyta a beszélgetést, és a kijárat felé indult.

-Máris haza tetszik menni? – kérdezte a szobalány, mellé lépve. Hozzam a kabátot?

-Nem csak egy beteget nézek meg..a feleségem marad, és én is visszajövök.

Sinus három óra múlva hívta fel a Tracy klinikát.

-Tessék, mit akar? – kérdezte, Tracy.

-Folytatni a mulatságot, de önnel együtt!

-Sajnos nem mozdulhatok el egy betegem mellől.

-Megértem. Az élet drága, és megismételhetetlen. Zavarnék, ha odamennék?

-Miért jönne? – lepődött meg, Tracy

-Beszélgethetnénk..ha nem ül a beteg mellett..és persze ha szereti a megtörtént eseteket.

-Ne haragudjon, de nincs hangulatom a tereferéhez.

-Kár..van egy remek sztorim. Valaki antimonnal megmérgezte a vetélytársát..

-És..meghalt?

-Biztosan sok idétlen viccet  hallott már rólunk zsarukról, de ezegyszer kihúzhatjuk magunkat, mert még a halál beállta előtt, kiderítettük ki, a lehetséges gyilkos.

a-nem értem amit mond, de elnézést..kopognak.

-Engedje be őket, és ne próbálkozzék semmivel. A munkatársaim mentek magáért. Azonnal ott leszek én is. Vagy vissza akar térni a tett színhelyére? Úgy értem a Gittins házba?

-Mihelyt tehetem, megyek..de mit keresnek itt az emberei?

-Gondolom tudja. Joga van a hallgatáshoz. Ám, mielőtt ügyvédet kerít, közölnöm kell, hogy Gittins doktor nem itta meg a konyakot. Észrevette a tükörfalból, hogy beleejt valamit a poharába. Tudta, hogy Ön, az életére tör

-Tiltakozom. Maga megőrült!

-Gittins doktor kapott egy fura levelet. Figyelmeztették, hogy vigyázzon..már azt is tudjuk ki küldte. Ön is gondolhatja. Az a nővér, akit átcsábított a Gittins klinikáról, szerelmet ígért neki, és cserbenhagyta. Nem is annyira szerelmi téren csalódott, inkább szakmailag. Elszakította őt a gyógyító munkától, és kuruzsló cselédlánnyá degradálta. Elnézést, ezek Patricia Walker szavai. Véletlenül meghallott egy telefonbeszélgetést, amelyben Ön fizetési haladékot kért. Azt monda: egy-két napon belül fordul a sora, lazul az üzleti nyomás, vagyis a konkurencia harc, és annyi betege lesz, hogy akár bővítésre is gondolhat. Miss Walker logikusan gondolkodó lány, és ismeri magát. Az apósával már beszéltünk. Elmondta, hogy ön nyugtatni próbálta telefonon, és szinte könyörgött, hogy még most az egyszer fizessen..a szemben lévő klinika feje súlyos szívbeteg..vagyis esélye van, hogy a sorsa jobbra forduljon..szakmailag,és anyagilag..

-Átkozott szuka! – sziszegte Tracy, tehetetlenül.

Sinus kollégái akkor már ott álltak mellette.

-Ne tegye le, még nem fejeztem be.

-Mit akar még?

-Közölni, hogy súlyosabb vád is van maga ellen..gondatlanságból elkövetett emberölés miatt kell felelnie.

-Megőrült? Nincs egyetlen lezáratlan kártérítési ügyem sem..

-Most lesz, mert az ital, amit a szomszédjának szánt, és amit, az magával vitt, amikor az inas kihívta, illetéktelen kézbe került.

-És?

-A kisegítő pincér meglátta az asztalon, a házigazda poharát, amit vegyi vizsgálatra szántunk, de sajnos pár percre magára hagytunk a fogadószobában. A pincér a használt poharakat szedte össze, és mert látta, hogy az tele van, lehajtotta. Mire észrevettük mit tett, már nem lehetett segíteni rajta. A pohárban gyorsan ölő méreg volt.

–Ha megitta, honnan gondolja? – vacogta Tracy.

-A poharat azóta megvizsgálták, maradt benne annyi méreg, hogy még egy életet kiolthatott volna… Azonnal ott leszek, és őrizetbe veszem. Nyújtsa a kezeit a kollégáknak..le van tartóztatva.

[/rkey]