Majdnem éjfél volt, amikor a két lány kijött a diszkóból. Kísérőjük nem akadt, táncosokban nem dúskálhattak, nem voltak igazán szépek.

- Már régen hazamehettünk volna! Mondtam, hogy ne jöjjünk ilyen messzire..elment az utolsó busz is!- sorolta fázós szemrehányással Sarah Silver, miközben orra hegyéig sáljába burkolózott.

- Itt van a sapkám, tedd a fejedre. A te hajad rövid, az enyém lobonc, de legalább sosem fázik a kobakom. Csak brahiból viselek sapkát!- nevetett Geraldine és átadta a piros zöld tökfedőt. Sarah a fejébe nyomta, és a füleire is ráhúzta.

- Indulás- vezényelt Geraldine. Stoppolunk. Meglátod egy-kettőre jön valaki, aki..

-Inkább menjünk gyalog..ha jól kilépünk..

-Akkor is legalább egy órányi út. Hülye vagy?
-A papa állandóan hegyi beszédet tart a stopról. Azt mondja, fogalmam sincs, milyen aljasak  férfiak…

- Na bumm! Majd én feláldozom magam, ha kell- nevetett Geraldine. -Bennem már úgysem tudnak kárt tenni. Te meg  csak tartogasd magad tovább Harpagon módjára. Csak tudnám kinek, Ha elkezded, rájössz, hogy nem  jelent többet, mint a légzés, és néha milyen jólesik egy jó mély levegővétel?!

- Nem szeretem, ha így beszélsz

- Persze, ha apádék hallanák?! -gúnyolódott Geraldine. -Fő a tízparancsolat. Azt be kell tartatni, de betartani?! Az már egészen más tészta. Még szerencse, hogy az én őseim időben szétmentek. Így a magam ura vagyok. Akkor megyek haza, amikor akarok, csak bele ne tenyereljek anyám programjába. Ha van nála valaki, akkor megvárom a kapu előtt, amíg elhúzza a csíkot. Előbb utóbb mind elmegy..ha ráunnak., olajra lépnek. Sajnos! Vagy halistennek? Ki tudja?!

- Sajnállak! -mondta Sarah. – Az én szüleim legalább hűségben és békességben élnek…

- Mert az anyád hátán fát lehetne hasogatni. Hűségében pedig?! Hiszem, ha látom! Én jobban ismerem a hapsikat, mint te. Nekem elhiheted, hogy nem hagynak ki semmit, különösen a kapuzárás előtti korúak. Nagyon be tudnak zsongani, ha pipi húsra van kilátás.

Szinte végszóra, egy hatalmas fekete Cadillac fékezett mellettük.

- Beszálltok lányok? -kérdezte a vezető.

- Attól függ!- vágott vissza Geraldine.

- Mitől féltek? -nevetett a férfi.

- Én semmitől, de a barátnőm még nem szűrtelenített!

- Hány éves..hat?- nézett ki a vezető, miközben leállította a kocsit.

- Tízzel több! Baj? – szájalt Geraldine.

- Nekem nem, de mi ketten vagyunk és..

- Kettőnk helyett fizetek, ha akarjátok, de nincs kedvem a gyalogláshoz. Őt pedig nem hagyhatom itt az országúton. Már régen otthon kellene lennie..

- Persze elszórakoztátok az időt, mi?- gúnyolódott a vezető mellett ülő férfi. Sarah ijedten kapta el Geraldine karját és vissza akarta tartani.

- Ne gyulladj be! Nem lesz semmi baj. Mentem én már olyan stoppal is, ahol hárman voltak! -súgta a lány és nyitotta a hátsó ajtót, hogy behuppanjon az ülésre. Saraht kézen fogva húzta be maga után.

- Meddig parancsolják a hölgyek? – mókázott a vezető.

[rkey]

- Majd szólok. Albanyba mennek, vagy nem ?- kérdezte Geraldine.

- De igen..egy dög unalom üzleti tárgyaláson voltunk..

- Nananana- nevetett a lány. -Ilyenkor?! Tárgyaláson?! Most nem a felesége előtt áll haptákban, berezelve! Hagyja a dajkamesét otthonra. Ki hiszi el, hogy..

- Pedig igaz! Ez egyszer semmi nem jött össze. El van átkozva ez a nap. Úgy látszik reggel ballábbal keltünk fel. Egyébként valóban nem vagyunk szívbajosok!- vette védelmébe a vezetőt a másik. Bolond lenne az ember, ha kihagyna akár egyetlen lehetőséget is..

a-persze, mert utána mégis csak elviselhetőbb a házi koszt, az unott, elnehezedett, sótlan mamika, mi? -gúnyolódott Geraldine.

- Ahogy mondod! Jól felvágták a nyelved, de a barátnőd úgy látszik nemcsak ártatlan, de néma is..

- Félénk szegénykém. Gondolja, hogy különben még mindig szűz volna?

- Agyon is ütném a lányom, ha megtudnám, hogy…-kezdte a vezető mellett ülő férfi, de társa nevetve leintette.

- Ne játszd meg magad! Eljárt felette is az idő. És különbenis, aki vizet prédikál, az ne igyon bort. Hozzá kellene szoknod a gondolathoz, hogy lassan, fiatalabb lányokat is elkapsz, amilyen a tied. És nem is ellenkeznek, sőt! Miért akarod hát, hogy ő halvérübb legyen a többinél?!

- Hülye érzés fog el, ha eszembe jut, hogy az én lányom, akit imádok, féltek, aki szeret..szóval..

- Apasági komplexus. Féltékenység, nevezd aminek akarod. Le merném fogadni, hogy ha egy csepp esze van a lányodnak, már régen túljutott mindenen..

- Azt szeretném én látni?! Szigorúan fogjuk. Meg kell mondania hova megy és legkésőbb éjfélre otthon a helye. Könnyű neked, hiszen csak fiaid vannak..

A kocsi lassított, majd bekanyarodott egy keskenyebb útra, amelyet két oldalt bozótos övezett.

- Máris?- nevetett Geraldine. – Elkapta a kangörcs?

- Az is, de a városig már nincs több kitérő. Nekem elhiheted nem először járok erre!

- És persze – ha lehet- mindig vámszedéssel teszik meg az utat- gúnyolódott a lány. A piacot a kereslet és kínálat határozza meg. Maguknak van járgányuk, nekünk csak lábunk, és ha nem akarjuk tövig koptatni, szorult helyzetben inkább széttesszük!- nevetett Geraldine, miközben érezte, hogy barátnője marka, vaskapocsként fogja a karját.

- De megegyeztünk!- emelte fel a hangját a lány. -Én mindkettőjük rendelkezésére állok, nekem nem nagy ügy, de a barátnőmet békén hagyják. Különben is csúnya, pattanásos, és sápkóros szegény..

-Azért dugja el annyira a képét? -nézett a visszapillantó tükörbe a vezető.

Geraldine megsimogatta Sarah karját.

- Ki lesz az első, uraim? – kérdezte akár egy profi utcalány.

- Menj te, Douglas! Vidd a plédet is! -nevetett a vezető, miközben kiszállt, és a kocsinak dőlve rágyújtott.

Amikor jó húsz perc múlva az elvonuló pár visszatért, a vezető a kocsi mellett állt és cigarettázott. A hátsó ajtó nyitva volt. A lány az ülésen feküdt, lábai kilógtak az ajtón, nadrágját a bokája tartotta.

- Mi az? Mi van?- lepődött meg, az elől jövő férfi.

- Nem volt türelmem várni benneteket, és ez a szédült csirke tényleg szűz volt.  Egy kicsit mellbevágott a dolog..

- Csak nem erőszakoskodtál vele?

- Láttál már reflektorfényben nyulat mozdulatlanná dermedni? Ez is azt csinálta. Nem volt túl nagy élvezet, de ilyen korban egy szűztelenítés, nem semmi! Igazi trófea..

Geraldine végszóra ért oda és azonnal visitani kezdett.    -

- Aljas állat!- ugrott neki a vezetőnek.

- Nyugi bébi..nyugi!- próbálta lefogni karjait a férfi. -Akinél ilyen könnyen megy az ilyesmi, az ne csapjon fel erkölcscsősznek!

-Nem is rólam van szó, te állat, de őt megerőszakoltad, te, te..dögevő!

-Nem mindig esik jól mosatlan bögréből inni, így hát ha nem muszáj?!- röhögött a férfi, még a mindig a lánnyal birkózva.

- Te..te átkozott! Jó hasonlat, nem mondom. Azt hiszed be tudod adni nekem, hogy mindig akadt mindkettőtöknek külön pipi? Miért éppen most nem tudtál várni a sorodra? Miért? – hisztériázott a lány. – A barátnőmet agyonveri az apja. Az nem ilyen állat, mint ti vagytok..annak még vannak erkölcsi normái! Vagy el sem tudjátok képzelni, hogy létezhetnek rendes férfiak is a világon?

Teljesen elerőtlenedve hagyta abba a vagdalkozást. Odament a hátsó ajtóhoz, hogy segítsen Sarahnak. A lány nem hagyta. Szinte félre rúgta, aztán kiugrott a kocsiból. Majdnem elbotlott a bokájára csúszott nadrágban. Egyetlen rántással szabaddá tette az arcát, és ordítani kezdett, de úgy, hogy aki hallotta, beleborsódzott a háta.

-Tessék! Te következel Papa…papii..Papiiiiikááááámmm!

[/rkey]