Egy oroszlánszívü nagymama keresi, főnök! – szólt be, Sinus felügyelőhöz, Blood őrmester, aztán szélesre tárta az ajtót egy idős hölgy előtt, aki egy tíz év körüli szőke, vékonyka fiú kezét fogva, beviharzott a szobába.

-A nevem Mrs Bogle, az unokám David Sparr! Volna egy kérdésem felügyelő úr? Van e jelenleg kinyomozatlan gyermekgyilkossági ügyük? – sorolta egy szuszra a látogató.

Sinus meghökkent, és enyhe zavarral nézett a gyerekre.

-Mondhatja nyugodtan! – kapcsolt, az asszony. Sajnos a legrosszabbon már túl vagyunk – sóhajtotta, elkomorodva. Tehát?

-Nem is tudom..hogy – tétovázott a felügyelő.

-Akkor halgasson meg! – ült le az asszony, magához vonva a kisfiút. -Nehogy azt higgye: a kíváncsiság hozott ide. Davidot hatalmába keritette egy…megátalkodott férfi..és minden gyötrelmen keresztül ment, ami ilyen esetekben elképzelhető..

-A támadást akarja bejelenteni? – nézett a kisfiúra, alig ocsúva, Sinus.

-Nem! Segiteni akarok maguknak. Persze, csak ha szükségük van rá. Tehát: nyomoznak jelenleg gyermek gyílkossági ügyben? Válaszoljon!

-Sajnos, igen..és két hete nem jutunk előbbre. Az áldozat egy tizenkét éves fiú..megfojtották!

-David is majdnem erre a sorsra jutott – csuklott el az asszony hangja, miközben végig simította, a mellére bújó szőke fejet.

-Hallgatjuk! – jelentette ki Sinus. – Mondjon el mindent, asszonyom.

-Azt hiszem érthetőbb lesz, ha a kályhánál kezdem. Davidot kicsi kora óta, tudatosan készítettem fel az életre, amely néha elképzelhetetlenül ocsmány dolgokat produkál. Bevallom a legszörnyübb dolgokról sem hallgattam előtte. Mióta beszélni tud, játszottuk a: mit tennél ha? – játékot. A vejemék felesleges riogatásnak tartották, de én hiszem, hogy nem ártottam vele az unokámnak. Négy éves korában már tudta, hogy tűz van kit kell hívnia, milyen számon. Tisztában volt vele, mi a teendő, ha rosszul lesz valaki, s egyéb ilyen -ön és közhasznú dologra próbáltam rávezetni. Ma délután iskolából hazafelé menet – egy ideje nem megyünk érte, mert három háznyira lakunk a sulitól, a gyerekek pisisnek csúfolták, akit még a egy kőhajításnyira sem hagynak magára. Szóval, ma délután megállt a járdasziget mellett egy kocsi, és kiszólt belőle egy férfi. Az Autó Ford volt, de ezt a gyerek majd elmondja, csak hadd pihenjen egy kicsit, hiszen..szóval a kocsi megállt, és a vezető kiszólt. Kérte Dávidot, hogy segítsen neki, eligazodni a térképen. Az unokám, udvarias, készséges gyerek, hiszen az ember nem nevelheti őket passzívnak, érzéketlennek, csak azért, hogy  reá leselkedő bajoktól megóvhassa, legfeljebb elővigyázatosnak. Hasznosabb, ha a veszélyhelyzetekben legjobbnak tűnő megoldásra próbáljuk rávezetni a drága kis védteleneket. David ezúttal, sajnos óvatlan volt, de azt hiszem a helyében egy felnőtt is beugrott volna. David behajolt a kocsiba, a vezető ülés melletti térkép fölé, és próbált eligazodni rajta, tehát nem volt túl nagy kunszt berántani, rácsapni az ajtót és indítani, mielőtt felocsúdhatott volna. Hiába tudta, kit kéne tennie, nem tudott segítségért kiáltani.

-Először azt hittem gyerek rablás..dehát mi nem vagyunk milliomosok, még gazdagok sem! – emelte Sinusra tekintetét, a fiú.

Mrs Bogle rácsókolt a gyerek buksijára és ő folytatta.

-A vezető letért a főútról, és mire David összeszedte magát, már egy elhagyatott, bokros részen jártak. Majd odavezetjük magukat. A többit most engedjék el nekem..azt hittem az eszemet vesztem, miközben hallgattam mit tett az unokámmal az a gazember. David, mihelyt kitette a kocsiból az a…szóval…beült egy taxiba és eljött hozzám. Remek kis emberke – szorította magához a fiúcskát. Nyolc éves lehetett, amikor egy ilyen gyermekgyilkosság fordult elő a környéken, és akkor én a? mit tennél ha,- játék, ürügyén kioktattam? Miként lehet élve szabadulni egy ilyen szörnyű helyzetből. Azt mondtam neki, bármi törrénik is vele, az élet a legdrágább, és azt minden helyzetben menteni kell – sírta el magát, az asszony. Az a tébolyodott, amikor ráunt a kedvtelésére, hosszan nézett Davidra. Kegyetlen pillantása volt, amitől gyorsan kapcsolt az én okos kis unokám és azt mondta neki.

-Ne féljen nem árulom el..soha senkinek. Mami tanitotta, hogy a titkokat egy nagy fiú már képes megőrizni..

-És elhitte neked? – kérdezte Sinus.

[rkey]

-Láttam rajta, hogy nem nagyon..ezért azt mondtam, hogy ha akarja..én találkozom vele, máskor is

-Máskor is?! – horkant fel Blood..dehát..

-Most rosszat gondol az unokámról, vagy ámul az okosságán?! – nézett rá haragosan, Mrs Bogle.

-Hát, ami azt illeti -nyögte, az őrmester.

-Holnap találkoznak! -jelentette ki az asszony, és a két férfinak idő kellett, mire képesek lettek a szólásra.

-Ez fantasztikus! – ugrott fel a felügyelő.

-David az életéért harcolt, amikor felajánlott annak a  a háborodottnak a találkozót..és nem utolsó sorban a leendő sorstársaiért. Áldozat bárkiből válhat, ezért sosem titkoltam el előle az élet mocskait..de erre a veszélyhelyzetben is fantasztikus logikára, nem számítottam.  Ebben a korban?! – ölelte át, a kisfiút.

-Hát, ami azt illeti, egy felnőttnek is dicséretére válna ez a húzás asszonyom. Gratulálok David. Valószínüleg azzal a bácsival találkoztál, akit keresünk. Egy lopott kocsiban hagyta az áldozatát. Vagyis abban vitte, a tetthelyig is. Az eddig feltárt adatok arra engednek következtetni. Tudnál személyleírást adni róla?

-Nem! Nem akarok emlékezni rá. Borzasztó volt a tekintete! -sirt fel, a gyerek.

-Jól van kicsim! Nem is kell – nyugtatta Nagyi. -Majd a bácsik elrendeznek mindent.  Neked soha többé nem kell érintkezned azzal az emberrel, csak tedd azt, amit a felügyelő bácsiék kérnek. A hajad szála sem görbülhet meg..ugye elhiszed? Nekem, és nekik el kell hinned, kicsim.

-Nem is tudom, miként mondjak köszönetet, – kezdte volna felügyelő.

-Ugy, hogy David szülei nem tudnak meg semmit a dologról, mielőtt el nem kapják azt az átkozottat. Kitalálok valamit, hogy ma nálam alhasson a gyerek. Holnap aztán magukon a sor. Az orvos már megvizsgálta..nyugtatót kapott, és persze mindez csak elsősegélynek tekintehtő -sóhajtott, az asszony.

….Másnap délután, a – megbeszélt időben- David Sparr ott ült a padon, ahol csábítójával találkoznia kellett. Kicsit csodálkozott, hogy nem ugyanabban a kocsiban fékezett a járda mellett, de a férfit azonnal megismerte. Komótosan, – ahogy a felügyelő bácsival megbeszélték, – felemelte a padról a táskáját, a vállára csatolta, és lassú léptekkel, elindult az autó felé.

-Igyekezz..tilosban állok – sürgette a férfi, de David nem gyorsított. Odasandított a másik pad felé, ahol Nagyi ült, újsággal a kezében, aztán lépdelt tovább. A vak is láthatta, hogy ereje legvégén jár.

Minden, szinte másodpercek alatt történt. Egyszerre teremtek ott a nyomozók, akik addig parkoló kocsikban ültek, vagy beszélgető, sétáló járókelőként várták a megfelelő pillanatot. Egyikük kirántotta a kocsiból a meglepett férfi, és ráhasaltatta a motorházra. Kezeit hátul összefogva, megbilincselte. Közben Nagyi is odasietett, de  akkorra már David, az őrmester ölében volt.

-Jöjjön a kocsihoz asszonyom..David elájult..az utolsó pillanatban sikerült elkapnom. Kórházba visszük

Mrs Bogle beült a hátsó ülésre, és Blood odahelyezte mellé, az alélt gyermeket. Az asszony nem szégyellte, hogy kitört belőle a zokogás. Addig bírta erővel. David feje ott feküdt az ölében. Nézte a drága kis arcot, de könnyein át, alig látta a kedves vonásokat.

-Tudja asszonyom, nincs az a kemény bűnöző, de még a legnehezebb fiukat is beleértve, akiben ne mozdulna meg  az ütő, ha gyermekkel kapcsolatos bűncselekményről hall. Még ők is kirekesztik maguk közül az efféléket. Gondolhatja, mit érzünk mi, ha gyermekgyilkos után nyomozunk. Maga csodálatos asszony..sokat segített nekünk azzal, hogy felkészítette az unokáját erre az egyre  kegyetlenebbé váló életre. Ki tudja hány kisfiút mentett meg vele.

-Nem vagyok bosszúért lihegő ember, de az ilyeneket.. -csuklott el az asszony hangja – szóval nem is tudom mit csinálnék velük. David, sosem fogja elfelejteni a történteket, de hát nem is lehet..és akkor még fogalma sincs arról, amitől rettegek, az AIDS veszélyéről. Ha eszembe jut, futkosni kezd a hátamon a hideg…

[/rkey]