-Rendőrség? Egy betörést szeretnék jelenteni!

-Mondja a nevét és a címét..

-De, ne a betörési csoportot kapcsolja

-Miért?

-Mert a betörő meghalt!

-Meghalt? Dehát hogyan?

-Idegméreg végzett vele

-Micsoda? Adom a gyilkossági csoport vezetőjét.

Sinus felügyelő, és Blood őrmester húsz perc múlva a helyszínen voltak, a technikusokkal a nyomukban. A ház, kívülről pompásnak hatott. Legalább tíz- tizenkét szobás, jókora kerttel. Alig értek a ház elé, a kapu kinyílt. A házigazda a bejárati ajtóban, toporogva, várt rájuk.

-Sinus felügyelő vagyok, a társam Blood őrmester. Ön Reed Brown?

-Igen..

-Bemehetünk?

-Hogyne, hiszen azért állok itt..

-Személyzet nincs?

-De van, csakhogy éppen kimenősek, házaspár..mindig együtt adok nekik szabadnapot..

A házigazda, a dolgozószobába vezette Sinusékat. Nemsokára a helyszínelők is besorakoztak.

-Vigyázat fiúk..idegméreg..Mr. Brown ad útbaigazítást – figyelmeztette őket Sinus

-Megáll az ember esze..még hogy idegméreg..lassan már úgy adják-veszik azt is, mint a kábítószert?- dünnyögte a doktor, miközben az áldozat felé igyekezett.

-Hol beszélgethetnénk? – kérdezte Sinus, a házigazdát.

-A nappaliban! Üljenek le kérem, isznak valamit?

-Köszönjük..szolgálatban sosem. Elmondaná mi történt, amikor az..áldozat hirtelen benyitott. Megmondom őszintén egy kicsit rámíjesztett. Az ember el van merülve valamiben, és hirtelen fegyvert szegeznek rá..

-Tehát fegyver volt nála! Hol van most?

-Valahol…a teste alatt lehet. Rám kiáltott, hogy adjam oda a pénzt, és az ékszereket, de ne huzigáljam, az íróasztalom fiókját, mert tudja hol tartom azt, amire neki fáj a foga.

-Vagyis nyissa ki a széfet? – segítette ki, Blood.

-A kulcscsomó az asztalon feküdt, tehát nem, tudtam az íróasztalom felső fiókjában lévő fegyverért nyúlni. Nem kockáztathattam az életemet. Különbenis az én széfem, egy idegen számára halálos csapda..

-Megmagyarázná? – kérdezte, Sinus.

-Egyszer már kiraboltak…igaz képeket vittek el, de bottal üthettem a nyomukat, pedig riasztó, biztosítás, minden óvintézkedés adva volt. Akkor találtam ki, hogy a széfben kialakítok egy helyet az ékszeres-pénzes kazettának, és a ládát idegméreggel kenem be..

-Nem szívesen lennék a bírói helyében – jegyezte meg Blood, hirtelen őszinteséggel.

-Miért? Ez a fickó betört hozzám, ha nem adom oda a kazettát, megöl, ha odaadom, esetleg akkor is, és maguk bottal üthetik a nyomát. Jogos önvédelemből tettem, amit tettem. Magukra nem számíthat az ember..

-Köszönjük – könyvelte el a bókot Blood. De folytatná?

-Kinyitottam a széfet és kivettem a kazettát..letettem elé, az asztalra. Tessék, vegye ki belőle, amit akar. Adja ide maga! – kiáltott rám. Azt nem lehet, megesküdtem, hogy élve nem rabolnak ki még egyszer – mondtam neki, mire kicsit megszeppent, hiszen amit akart, tulajdonképpen már ott volt előtte, ezért felszólított hogy álljak a falhoz, amig kirámolja a ládát. Nem volt kulcsra zárva. Kinyitotta, és még a felét sem gyömöszölte a zsebébe, a kazetta tartalmának, amikor összeesett, és meghalt.

-Ami persze magát, egy cseppet sem lepte meg….de válaszolna valamire? Ha ő pillanatok alatt megölte az idegméreg, magának miért nem ártott?

-Mert, a ládának álló füle van, és azt nem kentem be…vagyis csupasz kézzel sem számított veszélyesnek számomra, a kiemelése.

-És, ha bele akart nyúlni?

-Akkor természetesen kesztyűt húztam. Valamit, valamiért, Uraim. A biztonság minden pénzt és körültekintést megér.

[rkey]

-És, egy emberéletet megértek az ékszerek?

-Húszezer dollár is volt itthon. Az nem semmi..és ne feledje, revolverrel néztem farkasszemet…az életem volt feltéve, az övék ellenében..

-Hallott már valaha arról, hogy a rendőr sem használhat fegyvert mielőtt fel nem szólítja az üldözöttet, hogy adja meg magát, vagyis amíg nem figyelmezteti a veszélyre. Ön miért nem tette meg?

-Megtettem. Mondtam, hogy az ékszerek mérgezettek…ne nyúljon hozzájuk. De kinevetett. Nem pia ez, hogy megmérgezhesd. Ezt mondta és rakodni kezdte a zsebébe..

-Miért azt mondta, hogy az ékszerek? Azokat is bekente?

-Nem..dehát, ha azt mondom, hogy a doboz, akkor velem rakatja át a zsákmányt és..

-És megmondaná, honnan szerezte az idegmérget?

-Nem szerezni kell, csak érteni a vegyi elemekhez, mérgekhez. Engem már kölyökkorokban érdekelt minden, ami kémiával kapcsolatos, és amikor ugy pofára estem azzal a betöréssel, kitaláltam ezt a megoldást. Ő maga tehet arról, hogy meghalt. Ki hívta a házamba? Még figyelmeztettem is a veszélyre..

_A helyszínelők végeztek. Reed Brown bezárta a széfet, a holttestet elszállították. Sinus váltott néhány szót a technikusok vezetőjével.

-Letartóztat? – kérdezte a házigazda, a felügyelőtől.

-Maga szerint nem történt büntetendő cselekmény? -kérdezett vissza, Sinus

_-Nem! Tegyük fel, hogy nem utálom úgy az állatokat ahogy nem viselhetem őket, és beszerzek egy vérszomjas dögöt, amelyet ki is képezek betörő fogásra. A betörő belép. A szeléndek a torkának ugrik és átharapja..a saját házamban. Akkor is én vagyok a bűnös? Ez a házőrző csendesebb, nem kér enni, nem kell sétálni vinni, egyszóval ezt választottam.

-A kutya nem tud disztingválni..nem tudja ki a jó szándékú, és ki nem az. Azt utasítani kell, és ha valaki megteszi, akkor már azé a felelősség. Nem, is beszélve arról, hogy a kutyák legfeljebb, véletlenül ölhetnek, leginkább csak ártalmatlanná teszik a betolakodót. Ahhoz, hogy valaki ellen felléphessen még a saját házában is, indok kell. Alapos indok. Például, hogy feltörte a páncélszekrényt, amelyet megvédhetett volna többféleképpen..

-Például, hogyan?- mosolygott gúnyosan a házigazda.

-Például, ha riasztót szerel bele, amit csak ön tud hatástalanítani.

-És, akkor mi van? Megszólal a csengő, és a betörő vagy elfut, vagy belém lő. Megsüthetem a tudományom. Mire a rendőrség ideér, ő árkon, bokron túl van. Végiggondoltam én mindent, és higgyék el, nem én tehetek arról, hogy az, az ember meghalt…magának kereste a bajt.

-Honnan tudhatta, hogy ma üres a ház, ugy értem, hogy nincs itthon a személyzet?- kérdezte Blood.

-Tőlem kérdezi? Maguk a nyomozók, állapítsák meg. Egyébként a kimenőnap minden hó második  szombatja, tehát az évek során tudomást szerezhettek róla, néhányan.

-Maga semmit nem hallott?

-Mondtam már hogy el voltam merűlve.

-Nem ismerte, véletlenül az elkövetőt? – kérdezte hirtelen Blood.

-Nem..sosem láttam. Ha valaha is kapcsolatban álltam volna vele, gondolja, hogy képtelen vagyok leszerelni valamivel? Meggyőzni, hogy marhaság, amire készül, felajánlani neki a szabad elvonulást. Nekem is van szívem!

-Egyedűl él?- kérdezte Sinus.

-Özvegy vagyok.

-Velünk kell jönnie..a vizsgáló bíró dönti el, mi lesz a további sorsa.

-Jogállamban élünk! – háborgott Mr. Brown.

-Aki meghalt, az is abban élt! – vágta rá, Blood.

-Ezért nem megyünk ötről hatra a bűnmegelőzés terén, mert még maguk is a bűnözők pártját fogják. Tudják mit? Bolond, aki szánakozik, ha rendőr elleni támadásról olvas. Megérdemlik a sorsukat. Csakis a kemény kéz politikájával érhető el, hogy…

_-Indulhatunk? – emelte fel a hangját, a felügyelő

-Felőlem..de ő volt az, aki nem tartotta be a törvényt. Ha nem indul betörni, most is élhetne. – dünnyögte a házigazda, miközben bezárta maguk után a házat.

-Kész a jegyzőkönyv, nyitott be másnap, Blood a felügyelőhöz. -Ne nyúljon a  tolla után…előbb olvassa el. Megéri..

-Mi az? Talált valamit?

-Bombát!

-Vagyis?

-Tudja mennyire útálom a  papírmunkát, ezért igyekszem olyan kolleginát felhajtani, aki szinte élvezettel bújja a betűket. Most került ki a rendőr akadémiáról egy ilyen kis betűkukac. Neki köszönhető, hogy indulhatunk Mr Brown-hoz..méghozzá letartóztatási paranccsal..

-Megőrült? Mondja már, mire jött rá?

-A kislány előkotorta, a két éve meghalt Mrs Brown adatait is. Biztosan ugy tanították, hogy mindent a kályhánál kezdjen..és milyen igaza lett. Esküszöm, nekem elég lett volna a házastárs neve rovatba az is, hogy özvegy, -sajnos ellezserkedi az ember néha a dolgot,- de neki nem. Ő beírta az asszony minden adatát, és mit gondol, mi volt a vezetékneve? Finch! Akár az áldozaté! Ne ugorjon fel..már utánanéztem. A srác büntetett előéletü..hat évet ült, és alig huszonnégy éves, de szerepel Mrs Brown végrendeletében, méghozzá nem is akárhogyan..

-Ez fantasztikus..de honnan veszi..

-Nehogy azt higgye, hogy nyomoztam a háta mögött. A barátja mondta el..odakinn vár.

-Vagyis, Mr. Brown hazudott, mikor azt mondta, hogy nem ismeri az áldozatot.

_-Igazat mondott. A fiú sosem járt a házban..de tegnapra meginvitálta..

-Ezt meg honnan veszi? – ugrott talpra, Sinus.

-Ebből a levélből.

-Ezt is,az odakinn várakozó fiútól?

-Dörzsölt fickó. Ő is megjárt már néhány szanatóriumot, és elgondolkozott a barátja halálán. Jegyzőkönyvbe mondta, hogy Mrs. Brown felhívta Frank Finchet telefonon. Ígért húszezer dollárt, egy összegben végkielégítésül. A fiú ismerte a végrendeletet., A nagynéni ugy intézkedett, hogy tízezer dollárt kapjon minden decemberben, ha az eltelt évben nem kerül börtönbe. Így még nem jött össze a dolog.. az utóbbi két évben. A tehát kapva kapott az alkalmon, ketten üzletet akartak nyitni az összegből.

-De jó, hogy az emberek képtelenek tartani a szájukat! – sóhajtott fel Sinus. -Gondolom, Mr. Brown titoktartást kért..

-Holtbiztos. A srác eddig egy centet sem kapott, a nagynénje temetésén sem volt ott, mert éppen ült, de az ügyvéd, írásban közölte vele a végakartat, rá vonatkozó részét. Egyet azonban nem közölt, és ezt már az ügyvédtől tudom – hogy amennyiben Mr. Brown házasságot köt, a teljes vagyon, minden megkötés nélkül, a vérszerinti rokonra, vagyis reá száll!

-Amiről Mr. Brownak, természetesen volt tudomása, és gondolom, már a jövendőbelijét is kinézte. Ördögi tervet kovácsolt, és azon sem csodálkoznék, ha  lenne valahol egy elismervény, vagy lemondó nyilatkozat, Frank Finch aláírásával…

-Akkor indulhatunk_nézett főnökére Blood

-Igen..maga a kocsihoz, én pedig a letartóztatási parancsért. Azt hiszem egy kicsit meglepődik majd a mi kis méregkeverőnk..

[/rkey]