Jerry Boone-nak nincs fantáziája. Ezt rajta kívül mindenki tudja. Ő sosem gondol el többféleképpen valamit, amibe belefog, inkább az utasításokhoz tartja magát. Tulajdonképpen neki van igaza. Aki abból, hogy rágyújt, azonnal arra gondol, hogy mi mindennek lehet okozója egy óvatlanul eldobott gyufaszál, annak nincs egy nyugodt pillanata sem. Vagy csak annak van?

Jerry Boon vegyésztechnikus, de csak a járt úton halad. Sosem gondolt arra, hogy a rendelkezésre álló vegyi elemekből valami újat hozzon össze, pedig ott volt minden a szeme előtt. Tudta, hogy munkája szigorúan titkos, hiszen megeskették, amikor alkalmazták, hogy az ipari titkokat megtartja. Arra azonban senki nem tetettet vele fogadalmat, hogy a rábízott vegyületből, saját céljára ne vegyen el, egy parányit. Mostanában sokszor eszébe jutott ez, ha Peter Jacobs-ra, a zsugori, de jómódú nagybácsijára gondolt. Hetente egyszer meg kellett látogatnia az öreg urat, akinek mindig volt képe elfogadni, sőt elvárni, hogy vigyen neki valami nyalánkságot anélkül, hogy akár egy csésze kávéval, vagy teával megkínálta volna. Az a két-három, óra, amit ott töltött, nemcsak dögunalmas, de pukkasztó is volt. Nézni a virgonc öregurat, aki még legalább harminc évig rontja a levegőt a földön, addig amíg belőle, hozzá hasonló, keszeg vénember lesz, aki filléres gondokkal küszködik. Egyre erősebb lett benne az elégedetlenség. Dehát mire vár az öreg? Miért nem kérdezi meg, nincs-e szüksége pénzre? Miért nem ajánl fel egy bizonyos tőkét, akár kamatra is, hogy bebizonyíthassa, mire képes. Nyitna egy kis drogériát, megnősülhetne. Nem parancsolna neki senki. Így meg? A munkahelyén a főnökei, a magánéletben a mindig pontosságot igénylő és látogatásait elváró nagybácsi. Annyit már tud, hogy halála után mindent ő örököl, de mikor lesz az a, halál után?

Talán sosem jut eszébe semmi rossz, ha Sandra Martin nem hagyja faképnél. Egy éve jártak együtt és vártak..a nagybácsi halálára. Jerry nem akarta kölcsönökkel kezdeni az életét, Sandrának pedig elfogyott a türelme. Jerry egyre azt hajtogatta, neki elege van a részletfizetésekből, a fizetéstől fizetésig élésből. Nem csoda, ha a lányok sorra ráunnak a hitegetésére, de hát tehet ő róla?! Őt is hitegeti az élet..vagyishogy a nagybácsi. Talán ha kérne tőle egy bizonyos összeget, Sandrát még visszaszerezhetné.

Aznap azzal indult Peter bácsihoz, hogy mindenáron megpendíti a témát. Kétszer olyan drága ajándékot vásárolt, egy kicsit ki is öltözött, hadd lássa a vénember, hogy nem egy szakadt valakinek ad kölcsön, ha ad..

-Majdnem megnősültem, Peter bácsi!  -kezdte, kínkeservesen, a második óra vége felé.

-Te mindig félmunkát végzel.  Bár talán jobb is, hogy nem tetted meg. A nőkkel nem árt vigyázni. Rá akarják szedni az embert.

-Engem? Ugyan hogy szedhetne rá engem egy nő? Nincs egy vasam sem, hiszen éppen azért hagyott ott, mert képtelen vagyok megtartani, amit ígértem..

-Mit ígértél?

-Egy kis boltot…drogériát..

-Kérj kölcsön valamelyik banktól.

-Magas a kamat, és örök szorításban nem lehet élni. A kezdet nehéz, lehet, hogy az első hónapok nem ugy hoznának, ahogy elképzelem, az üzletnek vevőkör kell, azt meg ki kell építeni.

-Csak nem oda akarsz kilyukadni, hogy én adjak?

-Hogy őszinte legyek, gondoltam rá, de nem mertem szóbahozni.

-Helyesen tetted. Soha életemben nem adtam kölcsön..

-De kérni kért!

[rkey]

-Azzal kezdtem., Mihelyt volt annyim, hogy hozzávéve ugyanannyi kölcsönt, elkezdhettem a vállalkozást, megtettem. Ha a kölcsön baráti, hajlamos az ember el lezserkedni a törlesztést, vagy kamatfizetést. Azt pedig csak egyszer kell kihagyni, és soha többé nem lehet behozni. Voltak előttem példák, dögivel. Sajnos a nagyon szép lány..meg szerelem…

-De ő nem szeret!

-Honnan veszi?!

-Ha szeretne, szegényen is kellenél neki, volna türelme várni,  vagy segítene.

-Szegényen is szeret, de én képtelen lennék elviselni, hogy a gyermekeim anyja is gürcölni kényszerüljön, hogy a semmiből indulva nyomorogjunk. Nincs az a szerelem, amelyet a szegénység el ne rágna. Most mindketten megélünk, mert csak szobát bérlünk, de ha lakást veszünk ki..szóval mihelyt két ember családdá válik, nőnek a költségek, a gyerekekről nem is beszélve.

-Minek annyira előreszaladni az életben. Fogjatok össze. Ha látom, hogy boldogulsz, szívesen segítek…

-Ha látom, hogy boldogulsz, szívesen segitek….ha látom, hogy boldogulsz, szívesen segítek…-dörömböltek a szívtelen szavak Jerry fejében, miközben hazafelé tartott. Eddig a látogatások után Sandra várt rá, most már ő sincs, csak a reménytelenség. Tenni kell valamit. De mit?

-Jerry, bolondos ötletem támadt – mondta a bácsi, amikor legközelebb meglátogatta. Elkísérnél?

-Hova?

-Gyermekkorom helyszínére. Ne félj, nem kell messzire mennünk. Látni szeretném azt a környéket, ahol olyan boldog voltam..apádékkal együtt. Szegények voltunk, mint a templom egere, de boldogok.

-Kinn áll a kocsim, indulhatunk.

-Nem kell autó. Nincs messze az a hely. Évek óta nem, utaztam metrón. Ugy akarok odamenni, ahogy eljöttem onnan, szegényesen. Bánod?

-Dehogy. A metro gyors közlekedési eszköz, csak az ember elkényelmesedik, ha kocsi kerül a feneke alá. Indulhatunk!

-Na, üres kézzel jöttél? – nézett rá, várakozóan, az öreg

-Nem, dehogy..de a kocsiban felejtettem. – nyögte Jerry, táskáját szorongatva.

Kimentek a házból. Jerry odasietett az autójához, és ugy tett mintha kivenne belőle valamit, amit a táskájába tett, pedig az a valami már régen ott lapult. Elindultak. Az öreg láthatóan felvillanyozódott, a lökdösődő tömegben a metrón, az alig ismerős tájon, és akkor volt csak igazán boldog, amikor ráleltek a parkmaradványra, amelyet azóta, alaposan körbeépítettek ugyan, de egy tenyérnyi megmaradt belőle.

- Mennyit játszottunk ezen a helyen- kezdte, egy padra rogyva. -Vajon élnek-e még azok a srácok.

-Jerry nem tudott másra gondolni csak a táskájában lapuló ajándékra. Szórakozottan figyelte Peter bácsi szóáradatát, a gyermekkoráról és alig várta, hogy hazainduljanak. Remélte, hogy visszafelé nem metróval mennek majd. Jól sejtette. A régi emlékek, a sok beszéd, a szokatlan utazás, gyaloglás, kimerítette az öregurat.

_-Hívj egy taxit! -mondta, nagy sokára.

Jerrynek csakhamar sikerült leintenie egy kocsit. Odasegítette a padról az öreget, akire rá is fért a támogatás.

-Én nem megyek veled Peter bácsi. A sofőr elkísér a kapuig,és odaszólok Jimnek, hogy jöjjön ki eléd. Üzleti ügyben úgyis ide kellett volna jönnöm a környékre. Még nincs túl késő, ott érem azt, akivel beszélni akartam. Nem haragszol?

-Miért tenném? Kellemeset, a hasznossal. Nekem nagyon kellemes volt az emlékezés, neked remélem hasznos lesz az üzleti megbeszélés..

-Ja, az ajándék! – kapott észbe, Jerry, amikor már csukni készült a taxi ajtaját. Tessék! Egy könyv. Tudom, hogy régen vágytál rá. Az antikváriumnak most sikerült megszereznie. Jó mulatást hozzá! -mondta, és átadta a csomagot.

-Majdnem elfelejtettem..neked is itt van, valami. Egy levél…na isten veled és sok sikert.

A taxi elindult. Jerry Boone, egy darabig, elképedve nézett utána. Egy levél? Mit akart az öreg egy levéllel? És miért nem adta ide otthon?

“Fiam. Szeretném, ha boldog lennél. Hívd vissza azt a lányt, és sürgősen adj vázlatos tervet, mire mennyi pénz kellene. Rám, akár százezer dollárig is számíthatsz. Vissza nem fizetendő kamatmentes kölcsönként. De egyet ne feledj: amíg élek, ellenőrizni fogom a tőkefelhasználást. A véremben van. Sok sikert”

Jerry, a fejéhez kapott. Megpróbált taxit keríteni, hogy utolérje az elhúzó kocsit, és szóljon Peter bácsinak, hogy..

-Egy könyv! – nézte ellágyulva a taxiban az öreg, a csomagot. – Tudja a fiú, hogy bolondja vagyok a ritkaságoknak. Ilyesmire költi a pénzét. Sose lesz belőle lélektelen, számító üzletember. Nyakára fog hágni a pénzemnek, dehát mit tehetnék? Ő az egyetlen örökösöm, és legalább látom is, ahogy örül neki.

Kibontotta a csomagot, és mint általában a könyvimádók…óvatos újakkal simította végig a kötetet, elől, hátul. Kopott, de jó állapotban van – állapította meg. Amikor belelapozott, elmosolyodott. Végre. Ez is megvan. Aztán bele akart nézni a száz éves lapokba.,.de mozdulata megakadt a levegőben, tekintete üvegesé vált, oldalra dőlt, és a kötet kiesett a kezéből.

A sofőr észrevette, hogy baj van. Mihelyt tudott megállt, és hátrament az utasához. Mikor kinyitotta az ajtót, egy könyv esett a lába elé. Felemelte. Nem nyúlt az öregúrhoz, mert a vak is láthatta, hogy halott. Szemei felakadtak, arca halálsápadttá vált. A vezető, nagy nehezen észhez tért, előrement, a kezében szorongatott könyvet letette az ülésre, és jelentett a diszpécsernek. Alig kapcsolta ki a mobilt, amikor megingott vele a világ…próbált kapaszkodót találni, de lassan a földre csúszott. Amikor az emberek körülvették, már nem volt benne élet.

A kocsi körül embergyűrű verődött össze.

Megérkezett a rendőrség, és a mentő. Amikor a holttestet kiemelték, lesodorták az ülésről a könyvet, amely az autó mellé esett. Senki nem figyelt rá. Kit érdekel egy kötet, amikor két halott van, két méteren belüli helyszínen?

Egy nyolc év körüli kisfiu, kandi szemekkel nézte a járdasziget mellé hullott, szétnyílt kötetet. Vajon mi lehet benne? Mesék…gyönyörű képek? Odasettenkedett, és kinyújtotta a kezét., hogy felvegye…

[/rkey]