Claudia Harrel, többszörös milliomos, de a sors úgy hozta, hogy hiába ment férjhez, és szült két gyermeket, idős korára majdnem egyedül maradt. Egyik lányát a leukémia vitte el, még mielőtt feleségül kérhették volna, a másik férjhez ment ugyan, de nem sok köszönet volt benne. Választottja nemcsak a világ legnagyobb széltolója de talán a leglustább embere is volt. Ám tagadhatatlanul szemrevaló. Igy nem csoda, ha azonnal rabul ejtette a lánya szívét. Claudia Harrel minden áron meg akarta akadályozni a házasságot, de ebben a férje nem bizonyult jó partnernek. – Már csak egy lányunk maradt, legalább ő legyen boldog! -jelentette ki, vitát nem tűrve valahányszor szóba került a készülő házasság. Ő, ameddig lehetett, kitartott a tiltásban de aztán megtudta, hogy Marie terhes és akkor már nem lehetett közbeavatkozni. Bele kellett egyeznie a házasságba.  A fiatalok boldognak látszottak és bár az ifju férj meg sem próbálta kivenni a részlét az üzleti életből, jó volt rájuk nézni, szívmelengetően szerették egymást. Akkor békélt csak meg, ugy ahogy- amikor unokája Richard megszületett. Attól fogva minden szeretetét a kicsire pazarolta. Tehette, hiszen a szülők szórakozásba merülve járták a világot, és a gyereket akár hosszu hónapokra is, könnyü szívvel rábízták. Aztán jött az autóbaleset, és odalettek. Richard ötéves volt akkor. Attól kezdve megpróbált még több szeretetet adni neki, és drákói szigorral munkára nevelni, nehogy kiütközzön belőle, apja léha természete. Ennek harminc éve, és Richard amellett, hogy kitűnően kellett tanulnia -ha Mami kedvébe akart járni, – a cégnél sem kaphatott vezető beosztást. Amig nagyapja élt, megértette, vagy inkább beletörődött, hogy végig kell járnia a szamárlétrát, mert csakis ugy maradhat tartósan a csúcson, ha van elképzelése az odavezető útról is. Elhitte, hogy főleg a nagyapja akarta igy. Egy éve azonban -mióta az öreg meghalt- még mindig a jó öreg gárda vezeti a vállalatot.

-Örülj fiam, hogy ilyen fiatalon az igazgató tanácsban lehetsz! -nyugtatta nagyanyja, ha türelmetlenkedett. De hát végtére is Mami már nyolcvanéves, meddig akarja még előírni, mit és hogy tegyen? Richard türelmetlensége egyre nőtt. De hát csoda? Végre szerelmes lett. Mikor szeressen valaki életre szólóan, ha nem harmincöt éves korában? Ám, mintha csak a sors fintora lenne, nem a társaságban magukat kellető, tehetős lányok között akadt rá az igazira, hanem egy üzletben a pult mögött, ahol Glória segített neki nyakkendőt választani. Meglátni és megszeretni-szerelem volt, de nagyanyja hallani sem akart a dologról. Sőt!  Az esemény még jobban meggyőzte arról, hogy a vér nem válik vízzé, vagyis Richardon előbb utóbb kiütközik majd apja meggondolatlan, léha természete, hiszen harmincöt év alatt sem volt képes megtanítani a józan gondolkodásra. Claudia Harrel mindent elkövetett, hogy kiverje unokája fejéből a meggondolatlan fellángolást, és lehetetlenné tegye a nem kívánt házasságot.  Anyagilag még rövidebbre fogta a gyeplőt, és bár együtt éltek -Richardnak mindene megvolt- nem költekezhetett kedvére. Szinte minden centtel el kellett számolnia. Egyre gyakrabban jutott Richard Lester eszébe, hogy inkább szakit nagyanyjával, kilép a cégből, de Glóriát nem hagyja el. Az ő életéről ne döntsön senki, helyette. Tudta, hogy más vállalatnál többszörösét kereshetné annak az apanázsfélének, amit kapott, nem is szólva a nagyobb önállóságról, de nem akarta nagyanyját megszomorítani, és a legdöntőbb érv mindig az volt, nem szabad kihívnia a sorsot maga ellen. Nem szabad elesnie az örökségtől. Ismerte a nagyanyját. Képes lenne rá, hogy mindenéből kitagadja, ha ellenszegül neki. Egész életében inkább félte, mintsem szerette egyetlen rokonát, de persze ezt sosem lett volna szive megmondani a matrónának. Úgy gondolta, nem sok lehet már hátra neki, és azt a kis időt békességben kell kihúznia, ha csak egy mód van rá. Bolond az, aki önmaga ellen cselekszik- nyugtatta magát egyre kevesebb hittel.

Aztán egy napon meglátott egy könyvet, egy  antikváriumban. Amikor megvette, nem sejtette, milyen hátborzongató kalandba viszi bele magát.

-Ezentúl minden hétvégémet veled töltöm a vidéki házban -jelentette ki két hét múlva, reggelizés közben. El sem mozdulok mellőled, mamikám. Örülsz?

-Hogyne, nagyon. Tudod kicsim az ilyen vén csont, egyre kevesebbet alszik már, és egyre többet gondolkozik.

Ekkor hallotta először a suttogó, túlviláginak ható hangot: Szállj magadba..eljövök érted..hamarosan eljövök!

-Hallottad?- kérdezte reszkető szájjal.

-Mit?- kérdezte Richard, nyugodtan kenve tovább a pirítóst.

-Valaki..egy hang..szóval valaki beszélt az imént.

-Itt ugyan mami. Képzelődtél. Ki kellene aludnod magad alaposan.

-Nem hallod? Most is beszélt.

-Kicsoda, Mami? -nézett ki az éppen szétbontott újság mögül, Richard. Ketten vagyunk. Még a rádió sem szól. Talán a füled csengett, vagy valóban nem aludtad ki magad, rendesen.

-Tisztán hallottam minden szót- suttogta reszkető szájjal, az asszony.

-Elmodanád?

-Nem,..nem érdekes..és nem is a haláltól félek, hiszen mikor számítson rá az ember, ha nem nyolcvanéves korában? De olyan kísérteties az egész. Rám telepedett valami rossz érzés. Talán csak képzelődtem. Igazad lehet, kicsim. Egy kis hallucináció volt semmi egyéb- próbálta nyugtatni magát az asszony.

“Szállj magadba..eljövök érted….hamarosan eljövök”

-Megint kezdi!- vált halottfehérré. De hát ki lehet az?

-Én nem, az biztos- ütötte volna el, tréfával a dolgot Richard.

[rkey]

-Ne gúnyolódj. Nem vagyok őrült. Mindig is két lábbal álltam a földön. Tudom, hogy te nem lehettél, hiszen ki sem nyitottad a szádat, és mégis hallottam. Mindig ugyanazt.

-Felkísérjelek a szobádba? -hajtogatta össze a lapot Richard.

-Igen, és szólj a  doktornak. Valami bajom lehet hogy hallucinálok.

Attól kezdve Mrs Harrel egyre gyakrabban hallotta a hátborzongató hangot, és mindig ugyanazokat a szavakat. Ha Richard éppen ott volt, és látta riadt tekintetét, azonnal megrázta a fejét. Nem..nincs itt senki..nem hallottam semmit!

Claudia Harrel egy éjszaka ara riadt, hogy folyamatosan hallja a különös hangot. Amikor össze tudott szedni annyi erőt, hogy csengessen, a szobalány pár perc múlva megjelent. Sorra nyitogatta a sarokban álló szekrény legkisebb fiókját is, de senkit nem talált, aki beszélhetett volna.

A szobalány szólt Richardnak, aki azonnal átsietett nagyanyjához. Amikor belépett a különös hang – a nagyanyja szerint éppen a mondandója végét sorolta.

-Egyre gyakrabban hallom!- suttogta halott sápadtan az asszony.

-Képzelődsz!

-Lehet, de hallani fogom, amig csak élek. A lelkiismeretet nem lehet elaltatni. Már azt hittem, sikerül. Az első napok, hetek, évek borzasztóak voltak.

-Miről beszélsz, Mami?

-A bűnömről!

-Csak nem akarod lehitetni valakivel, hogy te, a becsület és szorgalom mintaképe, valaha is elkövettél valamit, ami..

-Pedig elkövettem. Két ember élete szárad a lelkemen. Az egyiket nagyon szerettem.

-Hívom a doktort!- indult volna Richard, az ajtó felé.

-Semmi szükség rá. Lelkifurdalás ellen nincs orvosság. Talán ha elmondom neked és megbocsátasz, könnyebb lesz. Nem hallom többé azokat a borzalmas szavakat.

-Mami felejtsd el a hangokat. Ne is gondolj rájuk

-Isten küldte ezt a megpróbáltatást, mert közeledik a halál órája. Azt hittem magammal vihetem a titkomat

-Félrebeszélsz..

-Ülj az ágyam széléra. Hacsak nem vetsz meg egy kétszeres gyilkost.

Richard minden porcikáját őszinte rémület járta át.

_- Megöltem a szüleidet.. csak apádat akartam. Ugy volt, hogy aznap egyedül megy el.  Mindig remek érzékem volt a motorokhoz. Elrontottam a féket. Amikor az emeletről megláttam, hogy anyád is ott ül mellette, már késő volt. Hiába kiabáltam utánuk. Kihajtottak. Igy veszítettem el, az egyetlen lányomat.

-Mami, te lázas vagy -borzongott bele a hallottakba Richard.

-Az igazat mondtam és szinte hihetetlen, de most mintha megkönnyebbültem volna. Sosem szenvedhettem az apádat, nem volt közénk való.

-És halálra ítélted, csak ezért? Az én apámat?- nézett döbbenten, a férfi miközben elhátrált az ágy mellől.

-Utálsz? Meg is érdemlem. Hallgattam volna, de ezek a szörnyű hangok. Tudom, hiába kérném, hogy bocsáss meg. Feljelentesz? Meghurcolnak!

-Az emberölés húsz év alatt elévül. A törvény szerint. De hogy bírtad ki, a hallgatást, Mami?

-Jelentettem volna fel maga? Téged ki nevel fel akkor, ki szeret?

-Ki gyötör?- ordította, Richard. Apám kedves volt, Anyám imádta, de neked fájt, hogy boldogabbak nálad. Te sosem szeretted nagyapát, végigszenvedte melletted az életét. Ha nem nézném, hogy nyolcvanéves vagy, elmegyógyintézetbe záratnálak. Nem lehetsz normális. Nem lehetsz

-Bocsáss meg fiam, ha meg lehet az ilyet bocsátani -rebegte, erőtlenül, Claudia Harrel, és oldalra billent a feje. Meghalt.

-Bocsáss meg? Egy gyilkosnak? Egy rabtartónak? Egy olyannak, aki helyettem akart élni, aki megfosztott a boldog gyermekkortól, a szülői szeretettől? Gyűlöllek. Gyűlöllek- sorolta egyre hisztérikusabban, majd hirtelen kijózanodott. Elmúlt a sok hatása és eszébe jutott, hogy ő sem különb a nagyanyjánál. Másként sosem támadt volna olyan gondolata, hogy a halálba kergesse, mert igenis ő kergette a halálba. Ő késztette rá, -akaratán kívül- hogy szörnyű tettét bevallja. Azóta félt isten ítélőszékétől, amióta hallja, amit ő sorol neki, hol mozdulatlan ajkakkal, hol a technika segítségével. Dehát ő nem ezt akarta, csak emlékeztetni rá, hogy az élet véges. Várta, hogy lazítson egy kicsit a gyeplőn, amellyel őt tartotta. Ugy gondolta, ha számot vet a halállal, kinevezi a vállalat élére, nem szól bele a házasságába. Az a könyv: Ki a ventriloquista? Abból tanult meg ajakmozgatás nélkül beszélni! A nélkül sosem jutott volna eszébe, hogy hasbeszélőként riogassa a nagyanyját.

Odament a sarokba. Kinyitotta a szekrényt és az egyik ruha zsebéből, elővette a mütyürkét, amely akkor is sorolta, amit felmondott rá, amikor ő nem volt jelen..csak  be kellett programoznia. Vajon hogy fogja ő valamikor valakinek is elmondani, az elmúlt fél óra történéseit? Neki lesz-e ereje bevallani bűnét, mentegetőzni és -csalóka vigaszként- a szép tiszta szerelmét hozza fel majd mentségére? Oda a szép tiszta szerelem. Gellert kapott a legszebb érzés. Ami ilyen galádságra sarkallja az embert, attól szabadulni kell. Elhatározta, hogy Glóriát sosem veszi el. Méghogy élete végéig, lássa azt, aki miatt képes volt az ellen fordulni, akinek legtöbbet köszönhet az életben.

[/rkey]