Vezeklés

Roger Leonard, tisztán hallotta, hogy az óra éjfélt ütött. Óvatosan felkelt, és lesettenkedett a földszintre a ház másik szárnyán lévő hálószobába, ahol a felesége Kyra, mélyen aludt. Az altató kiütötte, mint minden este, mióta együtt élnek. Egy darabig elnézte, az álmában már szétkeltebb arcot, a nőt, akinek örök hűséget esküdött, aki nála nyolc évvel előbb, látta meg a napvilágot, és aki milliomos volt, amikor ő kinézte magának. Mit tud egy fiatalember az életről, aki huszonhat éves, tele becsvággyal, és holtbiztos abban, hogy ha valamire vinni akarja, végig kell járnia szamárlétra minden fokát, attól függően, araszolva előre, hogy a főnökei bizalmát mennyire sikerül kiérdemelnie, alázattal, készséges munkával. Ám Kyra, aki szemlátomást figyelemre méltatta a cég főnöke volt és..?! Ez döntötte el a sorsát. Kyrát akkor még nem lehetett csúnyának mondani. Átlagarca volt, de az óta egy évtizedet öregedett. Vagy csak a vissza nem térő lehetőség tüntette fel akkor, a szemében, elviselhetőnek? Kyra szájtátva aludt. Úgy horkolt, akár egy férfi. Még jó, hogy beleegyezett a külön hálószobába. Képtelen volt megszokni a horkolást, és Kyra belátta, hogy a cég vezetéséhez pihent férjre, nyugodt éjszakára van szüksége. Akkor választotta ki magának az emeleten az egyik vendégszobát. Azóta ott alszik, és persze legtöbbször Kyra szobájából indul fel, –  dolga végeztével, vagy későn hazaérve, – ha másért nem, búcsúcsókra. Mindig betért hozzá, ha világos volt nála. Tulajdonképpen jól éltek. Szerencsére ezt valamennyi ismerősük is látta, és ez volt, nagyon megnyugtató, – jó ahhoz, amire készült. A házvezető-inas házaspár szabadnapos volt. Ilyenkor idős szüleikhez utaznak, és az éjszakát is házon kívül töltik. Ezért kell most cselekednie. Lement a szobája alatt lévő garázsba, és elővette azt a kis kanna benzinkoncentrátumot, amelyet jó előre megvásárolt. A kannával a bejárati ajtóhoz ment, óvatosan kinyitotta és a külső küszöbön kezdve, tocsogósra locsolta a fából készült tokot is, vigyázva, hogy a folyadékból, belülre is folyjék. A kiürült kannát kívülre dobta, bezárta az ajtót, feltette a biztonsági zárakat, és az égő gyufaszálat messziről dobta a bejárat felé. Az oldat azonnal lángra lobbant, a tűz, a felesége szobája felé kúszott. Akkor indult vissza a lépcsőn, amikor Kyra ajtaja égni kezdett. Tudta, hogy a felesége fényvédő szemüvegben alszik, fülében füldugókkal, és mert nyitott szájjal horkol – a szagérzékelése is elhanyagolható. Csak akkor lépett fel az utolsó lépcsőfokra, amikor az a rész, ahol a felesége aludt, lángtengerré válva, megközelíthetetlenné vált. Akkor már biztos lehetett abban, hogy Kyra nem menekülhet. Ha felébredne is..nem a tűzbe inkább előle, próbálna menekülni, márpedig az ablakon – mivel a szoba földszinti – újnyi vastag rácsok vannak. Ott nem juthat ki. Lassan beért a szobájába, és az ajtónak dőlve várt. Volt ideje, hiszen egy alvó ember alibije hihető..csak kívülről ne vegye észre valaki, és ne előtte jelentsék a tüzet. A tűz oltók megjelenését el kell húzni, a lehető legjobban. Amikor a füst már a szobájában is fojtogatóvá vált, és érezni lehetett a perzselő meleget, hallani az üveg, és fa ropogását, felemelte a kagylót. A hangja nyugodt volt. Rá kellett játszania, hogy hihető legyen, amit mond:

-Jöjjenek azonnal, a házam, ég!

Bemondta a címet, miközben érezte, hogy az izzadtság, végigcsorog a hátán, aztán elhátrált az ablakig,  és egészen addig várt, amíg meg nem bizonyosodott arról,  hogy a szobája ajtaja kívülről már izzik, és egy-egy fürge lángnyelv be-belobban a sarokvasnál, a füsttel teli szobába. Akkor nyitotta ki az ablakot, de még nem ugrott. Megvárta, amíg felhangzott a tűzoltókocsi szirénája, de az ablaknyitással  - a levegő hatására – belobbant a szobája. Minden bátorságát összeszedve, levetette, és ájultnak tetette magát. Érezte, hogy mindene ép, ezért nyugodtan, fekve maradt. Miért ne kaphatott volna füstmérgezést, mire álmából feleszmélt?! Hadd találjanak rá a hivatalos emberek, hadd legyen minél betonkeményebb, az alibije.

Először szaladgálást hallott, halkan, de erélyesen hangzó parancsszavakat, aztán víz fröccsent rá..és csakhamar megragadta a karját valaki.

-Segítsetek, itt egy sebesült! – mondta a valaki, küszködve, miközben vonszolni kezdte őt, a kerítés felé. Akkor odajött még valaki, és amikor úgy, ahogy biztonságban tudták, magára hagyták. Ezt akarta. Ha nincs eszméletén, nem kérdezhetik meg tőle: van-e valaki a házban? És ha nem tudják, nem keresik, élet halál árán is Kyrát. Csak a tűzre koncentrálnak, a még menthetőre, hiszen a háznak abban a szárnyában már úgysem maradhatott életben senki. Jeges veríték verte ki, minden izében reszketett, amikor pofozni kezdte valaki. Egy orvos volt. A tűzzel még akkor is birkóztak. Mihelyt elérkezettnek látta az időt, eszméletet imitált, és Kyra nevét kezdte kiabálni.

-Hol van a feleségem? Hova vitték? Engedjenek el, be kell mennem érte – játszotta szerepét, ahogy előre kitervelte. És, mert nem engedték, s mert a tűzoltók is csak az ablak rácsába kapaszkodó, szinte szénné égett holttestet találták meg, azonosítania kellett, a feleségét. Azt a látványt, amíg él nem felejti el. Kyra sosem volt szép, de holtában..?! Mi lesz, ha rájönnek? Ha halálért, halál? Csak el ne rontson valamit, csak bírja idegekkel! Itt a rendőrség..most kell észnél lennie..most kell megfontolnia minden szót..minden szót..minden szót..

…Roger Leonard felébredt. A pizsama lucskos volt rajta. Nem először álmodja végig, azt az éjszakát. Ilyenkor megkönnyebbülést jelent az ébredés, de megnyugvást nem hoz. Hát már sosem lesz vége? Meddig tart még?

Ezen a reggelen, azzal indult el otthonról, hogy bemegy a rendőrségre és mindent bevall. Meg kell lennie, muszáj megtennie.

-Felügyelő úr..én megöltem a feleségemet – kezdte, amikor,  Sinus helyet mutatott neki, az íróasztala előtt.

-Amit mond, nagyon súlyos dolog..biztos benne..hogy..

-Azért vagyok itt! Meg kellett ölnöm..nem bírtam tovább.

-Hallgatom, de figyelmeztetnem kell: nem köteles ügyvéd jelenléte nélkül, önmaga ellen vallani.

-Tisztában vagyok a jogaimmal – legyintett Roger Leonard. – Én rágyújtottam a feleségemre a házat, és benne égett. Úgy rendeztem, hogy ne tudjanak rajta segíteni, hogy ne menekülhessen. Mindent aprólékosan kitereltem. A ház egy óriási park közepén állt, távol a szomszédoktól. Nem bírtam tovább a féltékenykedését, a parancsolgatását, a megszokhatatlanul ellenszenves arcát

-A pénzéért vette el?

-Azért is őrültség volt. Nem tudtam, hogy ilyen nagy árat kell fizetnem érte! – sóhajtott, a férfi.

-Nem lett volna egyszerűbb, ha nőtlen marad?

-Akkor most nem lehetnék milliomos…

-Az? –kérdezte elképedve, Blood őrmester.

-Igen, és nemcsak azért mert Kyrának sok pénze volt, amikor elvettem, de mert három ember helyett, hajtottam, szóval mindent megtettem, hogy bizonyítsak..legalább üzleti téren. Mert mint férj..képtelen voltam rá. Önmagamat kellett megerőszakolnom, hogy képes legyek óvni a látszatot.

-Ki kellene mennünk a helyszínre uram, állt fel a felügyelő. Megmondaná hol történt az eset?

-Hogyne, de semmi értelme a kiszállásnak..

-A helyszínelés fontos dolog, uram.

-De…nem húsz év után! – vágott közbe, a férfi.

-Húsz éve, hogy..- döbbent meg, Sinus

-Igen..azóta kétszer nősültem. Most a második feleségemmel élek és..

-De, hát nem egészen értem. Húsz éve történt, tehát kellett lennie egy vizsgálatnak, ami..

-Ami nem derített kis semmit. Kyra elég szeszélyes asszony volt. Mindenki tudta, hogy bánt azokkal, akik a kegyeire voltak kárhoztatva. Kifutófiúk, masamódok, kozmetikusok, fodrászok, varrónők..valamennyi egy-egy felmentő tanúvallomást jelentett. Nem nagyon merült fel ellenem gyanú, hiszen jól játszottam a szerepem, és nem tudtak összezavarni a keresztkérdéseikkel. Mindenki azt vallotta, szépen éltünk..tehát maradt a bosszú..esetleg egy elborult elme, képzelt sérelme. Egy idő után beszüntették a nyomozást. A tűz egyértelműen a bejáratnál, és kívülről indult, vagyis jól elterveztem mindent..

-Megmondaná pontosan mikor történt az eset? –kérdezte, némi indulattal, Blood.

-Hajnali ötkor volt, húsz éve..és álmomban, ma éjjel is végigszenvedtem az egészet..ki tudja hányadszor már? Szeretném, ha feloldoznának a bűn súlya alól.

-Feloldoznánk? Hogy érti ezt? Ez a rendőrség…a gyilkossági csoport, nem gyóntatószék.

-Tudom, hogy a gyilkosság húsz év után elévűl..de szeretném, ha lefolytatnák az eljárást, és az esküdtek az elavulás jogcímén felmentenének,  bűnöm súlya alól..

-Ha eddig kibírta, nem értem miért akar most mindent kiteregetni. Azt mondja milliomos. Nem fél, hogy a tárgyalás, árt a cégének? Ki tudódik, hogy embert ölt.

-Zárt tárgyalást kérek.

-Az, az ön dolga, hogy mit kér, és az is, hogy eddig el tudta altatni a lelkiismeretét, de még mindig nem értem. Miért szánta rá magát, hogy nagydobra verje azt, amiről csak maga tud?

-Hátha utána könnyebb lesz..

-Csak azért? Nem valószinű hogy könnyebb lesz..bár  a nehéz fiuk gyakran felsóhajtanak, amikor kitálalnak, hogy megkönnyebbűltek..de hogy csak ezért? – tűnődött kétkedve, Sinus.

-Tudják, mostanában egyre többször megyek be – a jelenlegi feleségem hálószobájába, és mind gyakrabban gondolok arra, hogy nem kellene tovább tűrnöm a rigolyáit..de..hát nem értik?! Egyre kevésbé tartom isten kisértésnek az ismétlést. Önvédelemből kérem a tárgyalás lefolytatását, hátha az kiveri a fejemből, amit mostanában, már szinte percekre sem tudok elhessegetni magamtól? Hátha megkímél a második gyilkosságtól? Tudják uraim, ha a bűn büntetlen marad..a csábitás nagyon nagy..nem szabadna a bűnnek megtorlás nélkül maradnia, még a krimikben sem. Kell valami, ami visszatartsa az embert..kellene…-sóhajtotta a férfi.

-Nem emlékszem az esetre. – jegyezte meg Blood. -Akkor is itt, a mi államunkban laktak?

-Nem..az eset Európában történt.

-Pontosan hol?

-Fontos ez?

-Szerintem igen. Tehát hajnali ötkor?

-Mondtam már..

-A diktafon automatikus jegyzi, mikor kezdtünk tárgyalni, percre, sőt másodpercre pontosan.

-Miért fontos ez?

-Rossz hírem van uram. A húsz év még nem járt le, mert az időeltolódás miatt,  csak két óra múlva lesz húsz éve, hogy elkövette azt a borzalmat… A tetthelyen most, még csak hajnali három óra van..

-Teremtőm..erre nem gondoltam. Az éjszakám rémes volt és..

-Elsiette, uram. Amit elmondott rögzítettük, és azonnal elkészül a jegyzőkönyv is! – sorolta, Blood.

-Őrizetbe veszem előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel elkövetett, gyilkosság bűntette miatt – mondta, Sinus felügyelő.

-Még mit nem? Csak nem képzeli, hogy két óra miatt..

-Ha nem, hát nem. Ha gondolja, áttesszük a vallomását az ottani hatóságokhoz, de azt előre megmondom, hogy ott – időeltolódás ide, vagy oda, – csak …évek múlva jár le, a büntethetőségi idő… Ott az ilyen bűncselekmény elévülési ideje 25 év.. de van olyan ország, ahol nincs elévülés. A törvények nem egyformák, még Amerikai 5o államában sem.

-A marha fejem! Hogy erre nem gondoltam. Nem számolhatom fel az életterem…inkább kapcsolja ki, azt a vacakot, és egyezzünk meg. Engem az sem zavar, ha kettőjüknek kell hálásnak lennem..

-Uram..a megvesztegetési kísérlet miatt, vádat emelünk itt, aztán még eldöntheti, hol áll bíróság elé: az elkövetés helyén, vagy nálunk.

-Panaszt akarok tenni az ügyésznél, mert tévedésben tartottak. Az állítólagos vallomásom alatt, nem volt jelen ügyvéd, érdekképviselet nélkül szedték ki, belőlem a beismerő vallomást.. Orvosi vizsgálatot kérek a beszámíthatóságomat illetően..

-Mi?!!!- szakadt el, Blood cérnája. –Talán mi hívtuk ide, de ha már itt van, a világért sem eresztjük el. Majd a vizsgáló bíró úr eldönti, mi legyen.. Egyet azonban elárulhatok, uram: ilyen kacifántos esetünk még nem igen volt.