A csúfolkodás

Miki egy napon balesetet szenvedett, és a lábát gipszbe tették. Csak két napig maradt otthon, mert nem akart mulasztani, de már az első percekben megbánta, hogy annyira sietett.

-Mi van ugró mókus? Mekkorát tudsz ugrani a mankóddal? Rajta hopp, rajta hopp.-énekelte az első fiú, majd a többiek is igy tettek. Miki hitte, hogy nem mindenki mondja csúfolásból, inkább kedélyeskedni akar, de az ő helyében biztosan nem volna hozzá kedve.

- Ugyanabban az osztályban történt, hogy Tibi egyest kapott.  Nem mindennapi eset volt, de előző nap családi gondok miatt, nem tudott tanulni, kár hogy ezt nem mondhatta meg előre. Ugy gondolta, ha ő tanár lesz, mert az akart lenni, az órája elején mindig megkérdezi: ki nem tudott készülni valamiért, az szóljon, és holnap kérdezem ki tőle a mai leckét. Milyen nyugalommal ülhetne az ember, még ilyen ritka esetben is.

-Mi van, bekaróztál? Fogták körül a kötekedők. -Legalább te is tudod milyen jó hülyének lenni.

Csak egy kislány akadt, aki nem mozdult Tibi mellől, nemcsak azért, mert a szíve mindig gyorsabban vert, amikor meglátta, hanem mert kitűnő tanuló lévén segiteni akart, de a ficska elháritotta az ajánlkozást.

-Bárcsak az egyes lenne a legnagyobb bajom!-mondta nagyot sóhajtva.

Jancsikáék nagyon szegények voltak. Nemhogy borbélyra, de kenyérre is igen szűkösen telt. Sokan voltak, és apjuk keveset keresett, pedig dolgozott amennyit csak bírt. Gondoskodó ember lévén ugy gondolta, ha vesz egy nullás gépet, amivel legalább a három fiút megnyírhatja, az egyszeri borbély költségből kijön a beruházás. Megvette, és a három fiút lenyírta. Kicsit grádicsosra sikerült, dehát nem volt könnyü keze, és sosem csinált még hasonlót.

- Mi van? Döcögött a fűnyíró? Ki volt az a fuser, aki így megkopasztott. A kutyánk különbül néz ki egy-egy nyírás után-, mondta az egyik jómódú gyerek, és Jancsika hallgatott. Mondta volna el, hogy boldogabb egy szegény, de szerető családban, a testvéreivel, mint a csúfolkodó, akiről tudta, de sose vágta volna a fejéhez, hogy a szülei elváltak, és a húga az anyjához került. Mi értelme van akkor a jómódnak, ha az embertől az anyját, és a testvérét elveszi a meg nem értés.

Sorolhatnám még a csúfolkodók aranyköpéseit, de nem teszem. Szívesebben mesélnék olyan fiukról, és lányokról, akik biztatón tudnak nézni egy bajba jutottra, és az első pillanat zavarában, csak megölelik, de abból tudhatja, akit a bú foga rág, hogy van, aki vele érez, akinek elmondhatja, ha akarja, mi fáj. Ha ti iskolátokba elmennék, ugye nem találnék egy szál csúfolkodót sem! Ne feledjétek, ma én, holnap te, a baj ellen senki nincs bebiztosítva, és az együttérzés többet ér a kártérítésnél.