Pistike helyes, okos, kedves kis fiúcska, csak egy óriási nagy hibája van: szeret árulkodni. Az még nem volna baj, ha szemfüles, okos gyermek lévén hamarabb észrevéve itt – ott a hibákat segíteni akarna a jelzéssel, csakhogy a kis szemfüles főleg olyan hibákat vesz észre másokban, amelyek benne is nagymértékben megvannak, sőt.

Történt egyszer, hogy nagypapa megunta a kisfiú állandó árulkodását és ölébe húzva elmondott neki egy mesét a görényről.

[rkey]

- Volt egyszer egy görény, öreg, elhízott, kiállhatatlan szagú állat. Ezt azonban nem lehetett a szemébe mondani, mert – akár hiszed, akár nem, ő csak másokon érezte a bűzt, magán nem. Egyik este össze szedelőzködött, hogy szokásos éjszakai vadászatra induljon. Fürge lába szélvészként repítette elhízott testét egy csirkeól felé. Hogyne hiszen előző éjjel felfedett rajta egy jókora nyílást, éppen akkorát, amekkorán – ha még egy kicsit rág rajta, befér az ólba, de mivel akkor már hajnalodott, nem kezdett munkához, másnapra halasztotta. Most azután alig ért oda tépte, rágta a korhadt deszkát és csakhamar használhatóvá vált a nyílás. Orrát bedugva meg akart győződni arról, hogy erőlködése nem volt-e hiábavaló, van-e sok csirke az ólban. Alig ért be az orra a nyíláson, kényesen visszakapta.

- Oh micsoda förtelmes bűz! Hogy bírják ezek az állatok? Hiszen ezt az ólat már évek óta nem takarították! Hogy fogom kibírni benne azt a pár pillanatot, amíg teleszívom magam vérrel?

Lélegzetvisszafojtva gyömöszölte be magát az ólba, elkapta a kezeügyébe eső csirkét és máris végzett vele. A tizedik jércénél tarthatott, amikor valahogy elvétette a dolgát és a csirke éktelen rikoltozása hazacsalta a kóborló házőrzőt: Bodrit

Mondanom sem kell, hogy kettőjük közül Bodri volt a fürgébb és az ügyesebb. Legyőzte magában az irtózatos bűz keltette utálatot és átharapta a kövér görény torkát. Mit gondolsz mi volt a kivénhedt vérszívó utolsó gondolata?

- Oh micsoda kiállhatatlanul rossz szaga van ennek az ebnek. Hogy tűrhetik meg maguk között az emberek?!

Amikor nagyapa befejezte a mesét, Pistike bíborpirosan nézte a földet. Nem mert az öregre tekintetni, az pedig nem kérdezett semmit, nem boncolgatta a mese tanulságát, úgyis tudta, hogy unokája megértette a mesét, s netán hasznára is válik.

[/rkey]