A hajó és a helikopter

A legeslegnagyobb Óceán, legmélyebb közepén, méltóságteljesen úszott egyszer, egy nagy utasszállító hajó. Az emberek napoztak, pihentek, ettek-ittak, mintha egy szállodában lettek volna. Honnan honnan nem, egyszercsak egy helikopter tűnt fel a légtérben, és néhányszor körberepülte a csodahajót.

-Iszkolj innen, te ricsajos darázs!- szólt rá, a hajó. -Zavarod a pihenni vágyókat.

- Szép kis üdvözlés. Erre jártam és gondoltam megnézem, mit csinálhat 16oo ember egy ilyen úszó szálloda fedélzetén.

-Most már láttad, és mert van, aki pihenni akar, húzd el a csíkot.

- Meg sem kérdezhetem, hogy nincs-e valamire szükségetek? Én igazából olyan gyors vagyok, hogy ha versenyeznem kellene egy motorcsónakkal, nem biztos, hogy az győzne, s ráadásul én a szárazföldön, házak tetején is képes vagyok leszállni. Akár egy felhőkarcoló tetején is felvehetem, vagy letehetem, amit kell, és hipp-hopp máris ott vagyok vele, ahova parancsolják. Nincs szükségetek semmire?

-Semmi nem kell. Csak rám ne pottyanj. Ha nem tudnád nagyon, messze eljöttél a parttól. Hogy bírod hajtóanyaggal?

-Bírom, és ha ennyire terhedre vagyok, már megyek is.

Ebben a pillanatban a gépész jelent meg a kapitány előtt.

-Baj van kapitány úr. Leállt az egyik hajtómű, egy anyacsavar miatt. Eltört és nincs a raktáron pótalkatrész. Rádión kell megrendelnünk, de mire idehozzák, alaposan megdolgoztathatjuk a többi gépet. Csak ne legyen semmi hiba.

-Hova kell mennem, és mit hozzak?-szólt le, rikkantva a helikopter. Még ki sem mondod, hogy milyen kedves tőlem, máris itt vagyok. Szóljatok oda, ahova mennem kell, nem baj, ha nem tudok leszállni, elég, ha leeresztem a mentő kötelem, ők ráerősítik a hoznivalót, és már fordulok is vissza. Hipp-hopp itt leszek. Sok helyre hívnak engem, ha baj van. Erdőtüzet oltani, hegyről menteni, közúti baleseteket megközelíteni, amikor mindkét oldalon le kell zárni az utat. Igyekszem hasznossá tenni magam. A koraszülött babákat kórházba repítem, a súlyosan sérült embereket zökkenőmentesebben, és gyorsabban viszem oda, ahol már várnak rájuk. Tehát?

A hajó elrestellte magát, de mivel a kapitány is értette minden szavukat, a telefon ment, a helikopter is, és a nagy hajó egy kicsit elrestellte magát, ahogy a kapitányt hallgatta.

-Jó, hogy itt volt a barátod, Sok időt megtakarít nekünk, büszke lehetsz rá, hogy ilyen szolgálatkész, kedves komád van. Ha visszaér hívd meg a fedélzetre, az embereket finom uzsonnával várjuk, a helikoptert pedig feltöltjük üzemanyaggal, nehogy miattunk elakadjon. Így szép az élet hajó barátom, ha ember és a gép, még az óceán közepén is segíti egymást.

Nem telt bele sok idő és a helikopter újra megjelent a hajó felett, de akkor már kürtszó, és a vendégek üdvrivalgása fogadta. A matrózok segítették a fedélzetre szállásban. Olyan lakomát csaptak, hogy mire a végére értek, az anyacsavar is a helyére került, és a hajó éppen olyan halkan, megnyugtatóan duruzsolt, mint új korában. A helikopter pedig, akár egy táncoló szitakötő, elröppent a szárazföld felé. Ugye szerintetek is szerencsésen célba ért?

Tudjátok ki találta fel a helikoptert? Magyar ember volt, legyetek büszkék rá, a neve Asbóth Oszkár.