Egyszer réges-régen, volt egy királynak három fia. Az egyik egész nap heverészett, a másik élt – halt a hasáért, a harmadik meg kora reggeltől késő estig tett – vett, dolgozott. Egy napon meghalt az öreg király és az ország a három királyfira maradt. Mivel nem tudtak megegyezni, elhatározták, hogy három részre osztják a birodalmat, és ki – ki kedve szerint kormányozza saját országrészét. Nosza ki is hirdették:

- Aki egész nap heverészni akar, jöjjön Heverésző király országába!

- Aki egész nap enni akar, jöjjön Eszegető király országába.

- Aki dolgozni akar, az jöjjön Dolgos király országába!

[rkey]

Elképzelhetitek, hogy felbolydultak az emberek. Dolgos király országából úgy elillant mindenki, hogy a másik kettőben mozogni sem lehetett. Fura világ kezdődött mindhárom helyen. Heverésző király országában estétől reggelig, reggeltől estig heverészett a nép, mert ott csak a lusták maradtak. Így aztán úgy megéhezett az ország népe, hogy a gyomruk korgása elhallatszott Eszegető király birodalmáig.

Ott is érdekes kép fogadta az odalátogatót. Az első napokban jól megvolt a tengernyi ember, ettek – ittak, amíg akadt enni – innivaló, de mivel csak ettek és nem termeltek, a készletnek hamar a nyakára hágtak. Végül is úgy megéheztek, hogy a gyomruk korgása túlharsogta, még a Heverésző országbeliekét is.

S mit gondoltok, mi történt Dolgos király országában?

Igaz, alig maradt ott húszfőnyi alattvaló, -akik királyukkal együtt, látástól – vakulásig dolgoztak, de mégsem minden látszat nélkül. Sok volt a munka, kevés a kéz, és egymás után dőltek ki Dolgos király emberei. Egy bölcs egyszer azt mondta: ahol legnagyobb a szükség, ott legközelebb a segítség! Így is volt! Furcsa dolog történt. Szegényes cókmókjukkal, éhségtől elcsigázott emberek jelentek meg a határon, bebocsátást kérve.

- Felséges királyunk, engedd, hogy itt maradjunk. Dolgozunk tisztességgel a megélhetésünkért, mert nincs nagyobb átka a munkához szokott embernek a tétlenségnél. Egyre sűrűbb sorokban jöttek a visszavándorlók, s egyszer csak arra eszmélt Heverésző és Eszegető király, hogy egy szál maguk maradtak az országukban. Mit tehettek volna egyebet, ők is bekopogtattak dolgos öccsükhöz.

Az országokat egyesítették, mindenki hazamehetett régi lakhelyére, és valamennyien jókedvvel, becsülettel dolgoztak, így aztán sosem volt többé okuk panaszra.

[/rkey]