Palkó – egészen kicsi korától – szeret elbeszélgetni mindennel. Ha rügyező fát lát, mindjárt megszólítja.
- Látom, nagy munkában vagy, fácska! Mondd, mire volna szükséged, hogy mielőbb kibonthasd levelecskéidet, és virágba borulj?
S már hallja is a fácska válaszát:
- Napfény kellene… sok-sok napfény… egy kis eső sem ártana, mert bizony kevés hó esett a télen, száraz a föld… nagyon száraz…
S Palkó máris szalad az öntözőkannájáért, telemeríti esővízzel, és megöntözi vele a fácska gyökerét.
- Mit csinálsz, kisfiam? – szólítja meg az anyja.
- Locsolom a fát, mert azt mondta, szomjas, kevés volt télen a csapadék…
Anyuka mosolyogva simogatja meg, kisfia fejét.
Palkó ért ám a virágok nyelvén is. Nyáron – le leguggol a tarka – barka bóbitájú virágokkal teli kiskertben. Nézelődik, aztán megszólal:
- Hát te miért nem nőttél nagyobbra, rózsaszínű tátika? A testvéreid kétszer akkorák, mint te…a virágaik is sokkal színpompásabbak. Bánt talán valami? Beteg vagy?
S már hallja is a virág elhaló válaszát:
- Mellettem, egy csípős csalán igyekszik az ég felé! Tudod mennyi nedvességet, mennyi táplálékot képes elszívni egy ilyen gyomnövény? Éjjel – nappal dolgozom, de hiába. Szívnám a nedvet, az éltető erőt, és küldeném levelecskéimnek, csak volna mit, volna honnan?! A csalán erősebb… és még ki is gúnyol satnyaságomért! Azzal fenyeget, hogy teljesen elöl.
[rkey]
Palkó óvatos kézzel megfogja a csalánt, egészen lent a tövénél, hogy ne csípjen, és vigyázva, hogy a tátika gyökere meg ne lazuljon… kipenderíti a földből. A virágocska bólogat, és bizony mondom, ha nem nőtt volna olyan szorosan a gyökere a földbe – , táncra perdülne örömében.
Palkó előtt nem, maradhat titok házőrző kutyájuk, a kedves jó Talpas gondolata sem. Hatalmas állat Talpas, és egész nap hosszú láncra kötve gubbaszt az udvaron.
Forró nyári melegben, amikor Talpas nyitott szájjal, lógó nyelvvel, tikkadtan fekszik ólja előtt a napon, Palkó oda – odamegy hozzá:
- Meleged van kutyuskám! – kérdezi, miközben simogatja a jószág, nagy, okos fejét.
- Hogy melegem – e ? Képzelheted, hogy ebben a lompos bundában cseppet sem kellemes a kánikula… ha legalább hűs vizem volna! Olyan szívesen lefetyelnék egy lábasnyi patak vízből, olyan szívesen…
Palkó máris fut a patakhoz, hozza a friss vizet. Talpas hálás szemmel sandítgat kisgazdájára, miközben utolsó cseppig megissza a kristálytiszta, hűvös folyadékot.
- Mit csinálsz, kisfiam? – kérdezi apukája. – Miért itatod a kutyát?
- Azt mondta, jól esne neki egy kis patakvíz! – feleli komolyan Palkó – miközben apukája barackot nyom a buksijára.
Ezek után azon se csodálkozzatok, ha Palkó megérti a madarak csiripelését, kedves trilláját is. Hideg télben, amikor a meleg szobából nézeget kifelé, meglátja a fázósan gubbasztó verebeket, az ablakpárkányra röppenő sárga cinkéket, és beszélni kezd hozzájuk.
- Fáztok madárkák? Bárcsak varázsló lehetnék, és tavaszt varázsolhatnék nektek, a télben, dehát nem tudok. Tartsatok ki, kis barátaim, ne féljetek, az ennivalótok nem fogy el az etetőből, amíg tart a zúzmarás idő.
Aztán már hallja is a madárkák panaszos csipogását:
- Hogy fázunk egy kicsit, az még nem volna baj, hiszen a tollruhánk véd, és átmelegedhetünk a fészkeinkben, de éhesek vagyunk. Az etetőket telehordta a szél hóval, ami megfagyott és nem tudjuk kikaparni alóla az elemózsiát! Segíts!
Palkó máris öltözködik, veszi a sálat, kabátot, és rendet tesz, az etető körül.
- Miben mesterkedsz fiacskám – csodálkozik anyukája. Hiszen tegnap hordtál ki egy csomó magot. Már elfogyott volna?
- Nem, de belepte a hó, és szegény madárkák nem tudtak hozzáférni… éheztek…
- Panaszkodtak? – kérdezi furcsán, csillogó szemmel anyukája.
- Igen! Különben honnan tudnám? – néz rá, a kisfiú.
Aki akarja megértheti a virágokat,a fákat és az állatokat:
csak a helyükbe kell képzelnie magát. Ti
értitek a virágok, a fák, és állatok nyelvét?
[/rkey]

MAGAMRÓL
84 éves vagyok, három fiam, hat unokám van. Kb. 3.000 - regényt,
novellát, mesét, humoreszket, szindarabot, jelenetet, stb. irtam. Húsz
bünügyi regényem, és 30 romantikus füzetregényem jelent meg a sok száz
mese, krimi, szerelmes, novella mellett. Peterdi Pál, -aki az első hat
bünügyi regényem lektorálta-, a magyar Agáthának nevezett. A
Betükincstár mottója: jó az, ami olvastat: A krimi végére tripla
csavar, a romantikus novellákhoz, remény, és a gyönyörités témaköre
TÉMÁHOZ-, az önvizsgálat, és a sosem múló SZERETNIVÁGYÁS, - a mesékhez
pedig az ARANY CSILLAGOK ártatlan csodavárása DUKÁL.
810 ÍRÁS, csupán- ÉLETMÜVEM
--EGYHARMADA. KELLEMES IDŐTÖLTÉST!
